„Legyetek egymásnak fény a sötétségben!” - Pálinkás Szilveszter és Szabó Bence teljes beszéde a Rendszerbontó Nagykoncertről
Pálinkás Szilveszter:
Honfitársaim, köszönöm, hogy ma itt állhatok előttetek. Hálás vagyok, hogy ezt hőseink körében, köztetek tehetem. Az élet nem egy zökkenőmentes menetelés, sokszor inkább egy ismeretlen terepen zajló hadművelet, ahol nincs térkép, nincs biztos útvonal, csak döntések vannak.
Egy katona tudja, hogy a legfontosabb eszköze nem a fegyvere, hanem az elvei. Az a belső hang, amely megmondja, mi a helyes akkor, amikor senki nem figyel. Ez az iránytű vezet át a ködön, a bizonytalanságon és a hazugság erdején is. A becsület nem üres szó. Azt jelenti, hogy kiállunk az igazság mellett, még akkor is, ha az nehéz. Azt jelenti, hogy nem hátrálunk meg, amikor mások már feladták, és azt is jelenti, hogy felelősséget vállalunk önmagunkért, a társainkért és azokért az értékekért, amelyekben hiszünk. Vannak harcok, amelyeket csendben vívunk meg a félelmeinkkel, a kétségeinkkel, a reménytelenséggel, de éppen itt van szükség a bátorságra.
és nem elfordulunk tőle, nem menekülünk előle, hanem beleállunk és azt mondjuk: Itt vagyok, és nem hátrálok meg. Egy egység ereje nem az egyének számában rejlik, hanem az összetartásban. Ugyanígy egy társadalom ereje sem a hangos szavakban, hanem a csendes, következetes bátorságban mutatkozik meg, amikor az emberek kiállnak egymásért, amikor nem hagyják, hogy a hazugság és a félelem határozza meg az irányt. Mindannyiunkban ott van a lehetőség, hogy őrszemek legyünk. Örszemek az igazság mellett, őrszemek a becsület mellett, őrszemek a remény mellett. Legyen az erkölcsi iránytű az, ami vezet minket.
egyen a becsületünk az, ami megtart, és legyen a bátorságunk az, ami előrevisz, még akkor is, amikor az út sötétségbe és hazugságba burkolózik.
Itt állok most előttetek egyenruhában. Talán most utoljára, amikor esküdtettem, hogy az életem árán is megvédem, lelki szemeim előtt titeket láttalak. Köszönöm. Megtiszteltetés volt titeket szolgálni.
Szabó Bence:
Egy ideális rendszerben én most nem itt állnék. Egy ideális rendszerben nem lenne szükség rendszerbontó nagy koncertre, de mégis itt állok. És itt vagytok ti is, tehát ez valószínűleg nem egy ideális rendszer. Mindig is úgy fogalmaztam, hogy országunkra az elmúlt években, akár évtizedben is egy szürke köd borult. Ez a kilátástlanság és a kétségbeesés és a keserűség köde. Az emberek nem látják a kiutat. Úgy érzik, hogy a rendszer cserben hagyta őket, sőt kizsákmányolja őket azért, hogy önmagát fenntartsa.
Mi nem alattuk vagyunk, hanem ők a közszolgák. Azért vannak ott, ahol vannak, hogy a mi érdekeinket képviseljék, és nem azért, hogy a sajátjukat érvényesítsék. Vannak alkotmányos alapjogaink, és ezekből teljesen mindegy, hogy milyen párt van a kormányzatban. Nem engedünk. Az egyik ilyen, a hatalommegosztás elve: pártpolitikai érdeknek semmi keresnivalója nincs az igazságszolgáltatásban, a rendvédelemben, a honvédségben vagy a nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Ezeknek a szerveknek függetlenül kell működniük a ti szolgálatotokra.
Nincsenek egyenlőtlenségek, nincsenek kivételezettek, nincsen az, hogy valaki egyenlő és valaki egyenlőbb. Mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak. És ami a legfontosabb, a választás joga. Minden magyar felnőttnek joga van, hogy képviseltesse magát a döntéshozatalban. Az elmúlt időszakban olyan dolgok történtek, amiből az tűnik ki, hogy egyes állami szervek befolyásolni akarták a ti jogaitokat ebben. Be akarták dönteni a legnagyobb ellenzéki pártot. Számomra ez elfogadhatatlan, és úgy gondolom, hasonló véleménnyel vagytok ti is.
Az én elvárásom egy új rendszer felé, az a jogok betartatása, érvényesítése. Ezért állok én most itt, és ezért álltok valószínűleg ti is itt egy nem ideális rendszerben.
