prcikk: Hogyan boldogul egy negyvenes nő a társkeresés útvesztőjében? | szmo.hu
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Hogyan boldogul egy negyvenes nő a társkeresés útvesztőjében?

Az interjúalany tapasztalt társkereső, aki most szívesen megosztotta velünk mindazt, amit átélt az ismerkedésre fordított három év alatt. Appok, helyszínek, első randis témák, ghosting és a nagy Ő…mindent érintettünk a beszélgetés alatt.
Laskai Nelli, Negyven múltam... és élvezem blog, címkép: athree23 képe a Pixabay -en. - szmo.hu
2021. augusztus 04.



Azon embereket várjuk ide és az Instagramra, akik közelednek a negyven felé, vagy épp már elhagyták azt. Ahogy a Szex és New York-ban hallottuk: A negyven az új harminc. Bármit is jelentsen ez. Mármint a kor csak egy szám, a napunk meg olyan, amilyenné tesszük.

– Egy kommented kapcsán jutott tudomásomra, hogy Hontvári Szilviának nagy tapasztalata van társkeresésben. Hány évig voltál társkereső és milyen platformokon ismerkedtél?

– 2018.01.02-án regisztráltam fel életemben először társkeresőre, a Badoo nevű oldalra, és 2020.10.01-én volt az a randim, amiből a mostani kapcsolatom indult… a Tinderről. Körülbelül 20 társkereső oldalra regisztráltam fel az évek során, de a Badoo, a Randivonal és a Csajok és pasik lettek nálam a nyerők. Volt pl. Love.hu, Academic singles, Párom.hu, Vagyok neked, Elittárs, Egyedülálló szülők társkeresői… Majd legvégül, 2020 nyár végén benéztem a Tinderre, és szeptemberben ott találtunk egymásra a párommal.

A Randivonal volt a legszínvonalasabb nekem, a legtöbb randevúm is onnan volt. Számos oldal túl sokat vagy túl keveset adott. Értem ezen a kezelhetőséget például. De picit

társkeresés ürügyén regisztráltam például túracsoportba, fotós csoportokba is, mert ezek egyrészt a hobbijaim is, és való igaz, az érdeklődési kör mentén hamarabb találhatunk társat.

A társkeresési “metodikám” az volt, hogy miután elteltem a bőség zavarától, néha hétre, vagy hónapra is felfüggesztettem a keresgélést. Adtam esélyt élő ismerkedésre: túrák, programok barátnőkkel. De semmi nem volt, meg ugye a Covid helyzet is közbeszólt az élő ismerkedésbe. Bár voltak óvatos randijaim akkor is…

– Mit tapasztaltál, mi az online ismerkedés nehézsége?

– Magamból kiindulva kezdem: nem tudtam, hogy kit-mit akarok. Még válófélben voltam, összezavarodottan, 43 évesen, 3 gyerekkel. Egyet tudtam, szeretnék majd egy jó, hozzám mindenben passzoló társat. De időközben, ahogy gyászoltam-gyógyultam, változtam és ehhez rímelő férfiakba “botlottam”. Eleinte “rossz” emberekbe: bántalmazókba, mint az ex-em.

Tehát az elején csak kis lelki gyógyírt kerestem, de főleg beszélgetőpartnereket. Nehéz volt bizalmat szavazni vadidegeneknek, és sokan vissza is éltek vele. Sok volt a kamu fotó, az életkor letagadás.

Nehéz volt újra és újra leírni ki vagyok, mit keresek, miért vagyok itt. Nehéz volt a sok csalódás, és a sok sértés elviselése, pár fénykép alapján rábökni valakire. A húspiac érzete kicsit nyomasztó volt. Lassan szoktam hozzá, hogy egyfajta kíváncsiság legyen bennem, inkább játéknak fogjam fel, és elfogadjam, hogy nincs más út.

A legnehezebb talán az, hogy mivel nem élő kapcsolódással indul az ismerkedés, a felek bátrabbak, túl bátrak, és nagy csalódás, hogy a hang és egyéb érzetek híján ez tévútra visz. Előfordult, hogy hetekig írogattunk, ám élőben nem volt “szikra”, ezért hamar ráálltam arra, hogy mielőbb élőszó, telefon és találkozás.

– Mi az a három fontos dolog, amit megtanultál a társkeresési időszakodból?

A legfontosabb, amit megtanultam, hogy nem szabad túl korán belekezdeni a keresgélésbe. Válás, mély gyász alatt süt egy nőről, mégha erős, önálló is, hogy mentsetek meg, szeressetek. Ezt pedig nagyon sokan kihasználják.

A második, hogy minél jobban szeretem magam, bízom magamban, meghúzom a határaim, az egyedüllétet is jól megélem, annál minőségibb kapcsolódások születnek.

A harmadik pedig, hogy hittem-akartam-vágytam az új, a jó társra végig, és volt türelmem megvárni Őt. A csalódások-összeomlások ellenére is.

Tehát soha, semmit sem feladni, és addig is jól megélni mindent. Így, ha valaha újra magam maradnék, tudom, hogy kibírom, és mindig lesz remény.

– Mit tapasztalsz, mi az, amit a férfiak figyelnek egy nőn a társkeresés idején?

– A férfiak nagy része nem tudja mit akar, vagy csak szexet akar. Sajnos sok a link alak, aki valószínűsíthetően több vasat tart a tűzben, vagy a párja mellől írogat, ígérget. Akikkel végül randiztam is, ők azt keresték, amit én. Komoly társat, újrakezdést, testi-lelki-szellemi társat. Hosszú távra. Akikkel beszélgettem, ők azt mondták, hogy a külsőt nézik, értelemszerűen. A látott fényképek alapján, ha van vonzalom, írnak. Aztán a “beszélgetés” írogatás alatt már látszik a stílus. De ők is szorgalmazták a mielőbbi randit, az élőszót. Amit még megfigyeltem, hogy a férfiak az én korosztályomban 18-40-ig kerestek nőt.

A negyvenes nők a túl fiataloknak /18-25/ vagy a jóval idősebbeknek /60 +/ vonzó korosztály. Negyvenes nőként, anyaként kisebb az esély.

Hontvári Szilvia

– Te milyen preferenciák alapján választottad ki, hogy kivel érdemes személyesen is találkoznod?

– A “lécem”, mint már utaltam rá, folyamatosan emelkedett, azzal párhuzamosan, hogy erősödtem az önállóságomban, öntudatomban.

Olvastam sok cikket, arról, hogy érdemes listát írni a leendő társról. Hát én írtam! Mindenre kiterjedően is. Bővítgettem, és amikor a párommal három hónapja voltunk együtt, elolvastuk. 95 %-ban passzolt rá.

Persze tudtam, hogy kompromisszum is lesz. Mindenképp a közelben kerestem társat, különélő, de tartalmas dolgot egyelőre, mert nagyon szeretem a szabadságom. 25 évig volt egyetlen társam, most nőttem fel. Távkapcsolat van egyelőre.

A preferenciám volt az, hogy kortárs legyen – egyidősek vagyunk a párommal. És apuka legyen, nagy gyerkőccel, mint nekem. A hasonló egzisztencia nagyon fontos volt, és a hasonló érdeklődés. A humor főleg, és még kismillió dolog, például a borosta… A testmagasság is fontos volt, mert én 170 cm vagyok, így 180 cm alatt nem nagyon ismerkedtem – a párom 186 cm. A sportosság is számít, mert én is sportolok – a párom 25 évig jégkorongozott.

A társkeresés során 18-71 éves férfiak érdeklődtek utánam. A fiatalok imádják a MILF-eket, tapasztalatszerzés a céljuk. Sokan eltartatták volna magukat, az idősebbek meg el akartak tartani engem.

A találkozókra olyanokkal mentem el, akik az adott elképzelésemhez passzoltak. Sokszor úgy mentem randizni, hogy maga az ember érdekelt, de a képek alapján nem vonzott annyira, viszont az élő találkozástól vártam a végső “megerősítést”. Ahogy fentebb is említettem, élőben dől el minden.

– Szerinted mennyire igaz, hogy az emberek nagyon gyorsan akarnak eljutni a „sziától az ágyig”?

– Sokan már a Szia után a szexre tértek rá írásban. Sok jónak induló randin megjelent a szexre utalás, “véletlen” érintések, csók kierőszakolása, pedig “ráutaló magatartásom” nem volt, sőt nyíltan jeleztem korábban írásban, hogy első találkozás során nincs szex.

Nagyon jellemző a gyorsaság, sajnos. Elrontja a dolgokat a türelmetlenség, ezen férfias attitűd vagy kiéhezettség, vagy a mai világ mindentidenekemmost feelingje.

Nőtársaimmal arra jutottunk, mi nők rontottuk ezt el. Sokan könnyen-gyorsan adják magukat.

– Milyen témákat szoktak érinteni a párkeresők az első beszélgetésen?

– Imádtam! Volt ott minden. Vízihullaként előkerült ex-től kezdve bírósági tárgyalás szó szerinti idézésén át, számtalan érdekes témáig. Többnyire a profil adta az első témát. Az érdeklődési körök, sport, gyerekek. Nagyon sok érdekes embert, életutat ismertem meg. Sok férfinak van igénye lelki életre, keresik a jó beszélgetőtársat. Szerettek a munkájukról beszélni. Volt időszak, hogy annyival is beértem, hogy jókat leveleztünk olyannal, aki a hatalmas távolság miatt szóba se jöhetett. De hónapokig ráírtunk egymásra, úgy barátilag.

Akik abszolút bántóan, sértően írtak, azoknak eleinte válaszoltam jólnevelten, de aztán a töröl, majd a tilt gombot kellett alkalmaznom.

Túl sok volt az a férfi, aki nem is tudom, sérült, egyszerű, rosszindulatú. Például ilyen beköszönés is volt: “Mi a f.szt keresel itt 3 kölökkel?”

– Mennyire jellemző a ghosting? Találkoztál-e szó nélkül eltűnő pasival?

– Huh, rengeteggel!

Volt, aki beszélgetés közben tűnt el, profilt is törölt. Volt, akikkel már randit beszéltünk meg és másnapra eltűntek, és volt, aki a találkozóra sem jött el és nem is jelezte.

Sajnos ez gyakori jelenség. Eleinte fájt, majd rájöttem ők éretlen, sérült lelkek, és nem vettem magamra.

– Hogyan tudtad zárni, ha egy ismerkedés után a pasival mégsem akartál tovább haladni?

– Magabiztosan, határozottan, kedvesen.

Megmondtam azonnal az első találkozón, ha úgy éreztem. “Köszönöm, de nem ismerkednék tovább. Nem érzem azt, hogy te vagy akit keresek.” Vagy megírtam még aznap, ha ott még nem volt számomra egyértelmű. A válaszok: könyörgés, értetlenkedés, fenyegetés, zaklatás volt. Hála, hogy az utóbbi csak egyszer fordult elő.

Később elmentem 2, illetve 3 randiig, ha nem volt szikra az elsőn, de ezekben az esetekben később sem lett. Szóval elmondhatom: ha az a bizonyos szikra, wow érzés nincs elsőre, később sem lesz. Persze ez izgi és vékony jég, mert ahol részemről megvolt a szikra és elindult a kapcsolat, és lett belőle néhány hetes, pár hónapos sztori, akkor egy idő után a férfi kezdett kihátrálni. Rádöbbentett, hogy még mindig tanulnom kell magamról, hogy mit nem akarok, mert minden esetben eléggé engedtem a lécemből, és mindig én mondtam ki, hogy vége.

– Milyen tanácsot vagy útravalót adnál a társkereső nőnek vagy a társkereső férfinak az eredményesebb párra találása érdekében?

– Elég jól kell lenni önmagunkkal ehhez a társkeresősdihez, tudnunk kell, hogy kik vagyunk, mit érünk, kit-mit szeretnénk. De ez egy hosszú tanulási önismereti folyamat. Tudatossá váltam nagyon, sokat olvastam a témában. Természetesen minden eset más. Én a negyvenpluszos anyák szemével nézem, és egy 25 évig tartó hosszú kapcsolat után.

A “lécet” nem szabad alacsonyan tartani, túlzottan leengedni. A bárki, csak legyen valaki nem opció egy önmagát szerető embernek.

Jól kell mérni a leendő társat, reálisan látni őt, és mindig a tetteket nézni, nem a szavakat, ígéreteket. Sok türelem kell, hit és szerencse is talán. Tudni kell jól megélni az életet egyedülállóként is.

– És az utolsó kérdés, ami biztos sok olvasót foglalkoztat: megtaláltad-e azóta a Nagy ő-t?

– A nagy Ő megvan, igen. Azt érzem, megtaláltam a hozzám legjobban passzoló társat, aki a “kívánságlistámat” 95%-ban hozta. Minden szinten összhang van, és nagyon szeretnék erre már vigyázni. Ő is így érzi, kimondja, kimutatja. Mindent megbeszélünk. Lezárt múltak, az exekkel diplomatikus minimális kapcsolat a gyerekek miatt. Ő elfogadott engem 3 gyerkőccel. Ezen a téren volt a legnagyobb félelmem.

Igaz még csak távkapcsolat, heti rendszerességű találkozásokkal, sok programmal. Még ritkák a “szürke” hétköznapok. 10 hónapos az ismeretségünk, és nem sietünk sehova. Tartalmas így is, és igazán bíztató a jövő: együtt tervezzük.

A 40 múltam ...és élvezem blogon olyan interjúkat olvashatsz, amikből kiderül, hogy 40 év fölött sem áll meg az élet. SŐT! Akkor kezdődik igazán. Ha pedig szeretnéd te is megosztani a 40 feletti tapasztalataidat, kattints ide és jelentkezz!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egész generációk tanulták meg rosszul, hogyan kell szeretni a családtagokat: kiderült, sokan miért nem látogatják a szüleiket felnőtt korukban
Önzőnek bélyegzik azokat, akik nem vágynak gyakran haza a szülői házba. A pszichológusok szerint a jelenség mögött gyerekkorban tanult minta áll.
Sz.E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 29.



Nem látogatod gyakran a szüleidet? Évente csak pár alkalommal találkozol velük?

Lehet, hogy erős bűntudatot érzel emiatt. Vagy beszóltak a rokonok, milyen hálátlan vagy. Mi van, ha nem vagy hálátlan?

Lehet, hogy a ritka látogatásokkal pontosan azt a szeretetnyelvet adod tovább, amit gyerekként kaptál: a fizikális közelség helyett gondoskodást.

Sok felnőtt gyereket gyötör bűntudat, ami ünnepekkor, születésnapokon vagy egy-egy megválaszolatlan telefonhívás után tör a felszínre.

Mások látszólag alig várják, hogy hazamenjenek a szüleikhez, ők idegenkednek a gondolattól, a környezetük pedig azonnal rájuk süti a bélyeget: önzők és hálátlanok, akik nem értékelik, amit kaptak.

Sokaknál a távolság azonban egy jóval bonyolultabb dologról, egy öntudatlanul ismételt mintáról szól

– írja a Psychology Today.

A probléma gyökere az, hogy a családban szeretetet a gondoskodással, a számlák fizetésével és a háztartás működtetésével azonosították, nem pedig a valódi érzelmi jelenléttel.

Aki ebben a modellben nő fel, felnőttként maga is így fejezi ki a törődését: rákérdez, kell-e segítség, pénzt küld a szüleinek, de a puszta együttlét, a céltalan közös időtöltés idegen számára.

A kötődéselmélet szerint a gyermekkori tapasztalatokból úgynevezett „belső munkamodellek”, vagyis tudattalan kapcsolati sémák épülnek fel, amelyek egész életünkben irányítják a viselkedésünket.

A gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogy szeretik-e őket, hanem azt is, hogyan „kell” szeretni. Ha a szülő a szeretetét elsősorban anyagiakkal és a háttér biztosításával fejezte ki, a gyerek egy alapvetően tranzakcionális, nem pedig kapcsolati alapú modellt sajátít el.

Azok, akik érzelmileg távolságtartó szülők mellett nőttek fel, gyakran elkerülő kötődési stílust alakítanak ki. Látszólag nem igénylik a szoros kapcsolatokat, és kerülik a függőséget, ám a kutatások szerint a testük ugyanúgy stresszel reagál a kapcsolati fenyegetésekre, mint bárki másé, csak megtanulták elnyomni az érzelmeik kimutatását.

Egy ilyen felnőtt számára a szülői látogatás komoly kihívást jelent, mert nem tanulta meg, hogyan lehet csak úgy, együtt lógni a szüleivel. „

A kutatások igazolják a minta generációk közötti átadását. Egy metaanalízis szerint az anyák és csecsemőik kötődési mintázata 75%-ban megegyezett.

Egy másik, anya-lánya kapcsolatokat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy az elkerülés, vagyis a közelségtől való idegenkedés szinte biztosan "öröklődik".

A közelséggel szembeni kényelmetlenség tehát nem ugrott át egy generációt, hanem a szülő továbbadta a gyermekének.

A szülők viszont gyakran értetlenül és fájdalommal állnak a jelenséghez. Úgy érzik, ők mindent megadtak, áldozatokat hoztak, a gyerekük mégis távolságtartó.

Nem ismerik fel, hogy valójában tükörbe néznek: a gyerekük pontosan azt a szeretetnyelvet "beszéli", amit tőlük tanult, ahol a törődés távolról végzett cselekvés, nem pedig közeli érzelmi jelenlét.

Természetesen ez nem ment fel semmi alól. Vannak felnőtt gyerekek, akik valóban elhanyagolják a szüleiket, és vannak szülők, akik valódi érzelmi melegséget adtak, amit most nem kapnak vissza. Sok esetben azonban a helyzet bonyolultabb: a gyerek nem elutasítja azt, amit kapott, hanem újrateremti. A probléma gyökere egyfajta „fordítási hiba” az eszközszerű szeretet és az érzelmi jelenlét között, egy olyan nyelvi szakadék, amelyet egyik generáció sem tud igazán megnevezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Ártalmatlan szokásnak tűnik, de tönkreteszi a gyerekedet: a kőkemény igazság a kötelező ovis altatásról
Új kutatások szerint semmi szükségük nincsen rá egyes gyerekeknek, és ha kényszerítik őket, az az idegrendszerüket károsíthatja.


Ha egy ötéves gyerek húsz percig csak a plafont bámulja a sötétített csoportszobában, az nem neveletlenség vagy dac: az idegrendszere üzeni, hogy neki már nincs biológiai szüksége a délutáni alvásra - erről a témáról írt hosszabb, alaposan kifejtett posztot az Anyugi Facebook-oldal szerzője.

Egyre több szülő teszi fel a kérdést, miért ragaszkodik sok óvoda a mindenáron kötelező délutáni alváshoz, ami többet árthat, mint használ.

Bár a szabályozás nem változott, a gyakorlat szerencsére több helyen már igen. Egyre több óvoda ismeri fel, hogy a pihenés és az alvás nem ugyanaz, ezért a házirendjükben már „alvás VAGY csendes pihenő” szerepel, teret engedve a gyerekek egyéni igényeinek. Legalábbis ott, ahol nincsenek merev szabályok és elvárások a kicsikkel kapcsolatban.

A tudomány ugyanis egyértelműen kimondja: az alvásigény nincsen kőbe vésve, az idegrendszer fejlettségétől függ.

A legtöbb gyerek 3 és 5 éves kora között szokik át a nappali alvásról a csak éjszakai pihenésre. Kutatások szerint 5 éves kor felett a gyerekek kevesebb mint 30 százalékának van szüksége a délutáni szunyókálásra.

Ha egy gyereket mégis rákényszerítenek a mozdulatlan fekvésre, az a testének nem pihenés, hanem stressz.

„A gyereket arra kényszeríteni, hogy ébren feküdjön egy sötét szobában, nem relaxáció, hanem tiszta stressz, ami megemeli a kortizolszintjét és garantáltan tönkreteszi az esti elalvást is” – magyarázza egy szakértő a jelenség hátterét. A kényszerített csend nemcsak az aznapi hangulatát teszi tönkre, de felboríthatja az éjszakai alvását is, ami egy ördögi körhöz vezet.

Ezt támasztják alá a Queenslandi Egyetem kutatásai is. Karen Thorpe és csapata kimutatta, hogy 5 éves kor felett a kötelező délutáni alvásnak semmilyen mérhető előnye nincs a gyerekek kognitív fejlődésére vagy egészségére, sőt, negatívan befolyásolhatja az éjszakai pihenés minőségét.

A vizsgálatok szerint a kényszerpihenő a stressz-szintet sem csökkentette megbízhatóan azoknál a gyerekeknél, akik már nem voltak álmosak.

A megoldás szerencsére nem bonyolult, és a pedagógusok leterheltségét sem növeli feltétlenül.

Az egyik bevált módszer a „20 perces szabály”: aki ennyi idő után sem alszik el, halkan felülhet az ágyában, és nézegethet mesekönyvet, rajzolhat vagy játszhat egy csendes logikai játékkal.

Máshol „suttogó sarkot” alakítanak ki, ahol az ébren lévők egy elkülönített részen színezhetnek vagy kirakózhatnak, amíg a többiek alszanak. A nagyobbaknál a fülhallgatós mese- vagy hangoskönyv-hallgatás is bevált, ami leköti a figyelmüket anélkül, hogy a többieket zavarnák. A lényeg, hogy a fektetés lehetőség legyen, nem pedig kényszer.

Természetesen a nagy csoportlétszám és a kevés felnőtt nehezíti a helyzetet, de a differenciált pihenőidő megszervezése nem lehetetlen.

Előre összeállított „csendes tevékenység-listával” és a terem zónákra osztásával a pedagógusok is fellélegezhetnek. A kulcs a szülők és az óvoda közötti nyílt kommunikáció. „A szülő jelezze bátran a pedagógusnak, ha otthon azt tapasztalja, hogy a gyerek a délutáni alvás miatt este tízig pörög. Egy kéthetes próbaidő alatt közösen figyelhetik a változásokat” – tanácsolják a szakemberek.

A felelősség azonban a családoké is. Ha egy gyerek elhagyja a délutáni alvást, kulcsfontosságú a stabil esti rutin, a képernyőidő csökkentése és a korábbi lefekvés, hogy az idegrendszerének legyen ideje regenerálódni. A cél nem az alvás eltörlése, hanem az, hogy a pihenés a gyerekek valódi igényeihez igazodjon. A pihenés maradjon lehetőség, ne pedig parancs.

Via ABC News, Anyugi Facebook-oldal


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Súlyos hibát követsz el, ha ezeket az élelmiszereket és ételmaradékokat lefagyasztod
Sokan hiszik, hogy a fagyasztás mindent megold, és ezzel óriási veszélynek teszik ki a családjukat.
Sz. E. - szmo.hu
2026. március 22.



Sokan hiszik, hogy a fagyasztás egyfajta csodaszer, ami minden maradékot és élelmiszert megment a kidobástól.

A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb: ami már romlásnak indult, azt a mélyhűtő sem teszi biztonságossá.

Bár a fagyasztás valóban meghosszabbíthatja az élelmiszerek eltarthatóságát, fontos tudni, mikor biztonságos ez a megoldás, és mikor jelent kockázatot.

A mélyhűtés valójában csak szünetelteti a baktériumok működését, de nem pusztítja el őket.

Erre élelmiszerbiztonsági szakértők is felhívják a figyelmet.

Amint kiolvad a több napos maradék vagy a lejárt szavatosságú élelmiszer, a kórokozók újra aktívvá válnak, folytatják a szaporodást. Te pedig ételmérgezést kaphatsz.

Jobb esetben csak gyomorrontást.

Vagyis a legfontosabb szabály: kizárólag olyan ételt szabad lefagyasztani, ami friss és nem mutatja a romlás jeleit. Ha lejárt a fogyaszhatóság dátuma vagy elszíneződött az étel, akkor kuka.

És ez a mélyhűtésre is vonatkozik!

Ha lejárt fogyaszthatóság dátuma, vagy elszíneződött az étel, azt ne tedd a mélyhűtőbe, hanem dobd ki.

Ha az étel szaga megváltozott, állaga szokatlanul nyálkás, elszíneződött, vagy a csomagolása gázosodott, akkor már nem biztonságos.

Különösen veszélyes, ha a húsokat, halakat kint hagyod órákra a konyhában, főleg a nyári melegben.

A baktériumok ilyenkor már elszaporodhattak benne, ezért akkor se fagyaszd le, ha a dátum szerint még fogyasztható lenne.

Fontos, hogy a fasztó legyen -18 Celsius-fokos vagy annál alacsonyabb hőmérsékleten. A ételeket, élelmiszereket külön dobozban tartsd és légmentesen zárd le. A csomagra írd rá a fagyasztás dátumát.

Mivel a fagyasztás ellenére az élelmiszerek minősége idővel romlik, rendszeresen nézd á a mélyhűtőt, és ha valami elszíneződött, vagy már több mint fél éve van lefagyasztva, inkább dobd ki.

A fagyasztás tehát kiváló eszköz az élelmiszer-pazarlás csökkentésére, de csak akkor, ha betartod az alapvető szabályokat: friss alapanyaggal, helyes tárolási módszerekkel és okos kiolvasztással működik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Alvásfigyelő alkalmazást töltöttél le? Okosórád van? Lehet, hogy többet árt, mint használ!
Mindenki a jobb pihenés reményében kezdi használni a kütyüket. De vizsgálat kimutatta, hogy sokaknál éppen az ellenkező hatást váltja ki.
Sz. E. Fotó: Pexels - szmo.hu
2026. március 22.



Milliók bámulják reggelente az okosórájukat, vagy az alvásfigyelő appot, hogy megtudják, jól aludtak-e.

A pihenés javítására kitalált eszközök azonban sokaknál éppen az ellenkezőjét érik el: szorongást és aggodalmat keltenek.

Az okosórák, fitneszkarkötők és mobilapplikációk azt ígérik, hogy a mérésekkel segítenek jobban aludni. Rengetegen tartják hasznosnak őket, mert úgy érzik, jobban megértik a saját alvásukat és tudatosabban figyelnek rá. A kép azonban ennél árnyaltabb.

Egy friss, közel ezer ember bevonásával készült norvég kutatás szerint nem mindenkinek tesznek jót ezek az eszközök.

Sőt, minden hatodik felhasználónál kifejezetten fokozták az alvással kapcsolatos aggodalmakat, ami alvászavarhoz vezethet – derül ki a Frontiers in Psychology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányból.

A legnagyobb kockázat a fiatalabbaknál jelentkezett, akik egyrészt gyakrabban használják ezeket az appokat, másrészt hajlamosabbak arra is, hogy túlgondolják az eredményeket.

Az úgynevezett „alváspontszám” például könnyen stresszforrássá válhat.

„A fiatalok hajlamosak azonosítani magukat a kapott adatokkal. Egy rossz pontszám után könnyen elkönyvelik, hogy az egész napjuk tönkrement, pedig lehet, hogy kipihenten ébredtek volna”

– magyarázta egy alvásszakértő.

Különösen veszélyeztetettek az álmatlansággal küzdők. Náluk egy rossz adat csak olaj a tűzre, hiszen azt az érzést erősíti, hogy valami nincs rendben velük. Ez tovább rontja a helyzetet.

„Inszomniás betegnek azt mondani, hogy az adatai szerint rosszul aludt, olyan, mintha a lámpalázas diáknak ismételgetnénk, hogy meg fog bukni. Ez csak tovább rontja a helyzetet, és negatív spirálba löki az illetőt”

– figyelmeztetett a szakember.

A probléma gyökere, hogy a pihenés egyfajta teljesítménnyé válik, az alvásfigyelő alkalmazás adatai pedig önértékelési kérdéssé. Ha a számok nem jók, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy rosszul is aludtunk, még akkor is, ha szubjektíven nem így éreztük. Ez egyenes út az aggodalomhoz, ami tényleg alváshoz, az pedig még kedvezőtlenebb pontszámokhoz vezet.

A szakértők szerint nem kell azonnal a kukába dobni ezeket az eszközöket, de sokkal tudatosabban kellene használni őket.

Aki azt veszi észre magán, hogy az alvásfigyelő követése inkább szorongást okoz, mint segít, jobban teszi, ha időnként kikapcsolja az értesítéseket, vagy akár teljesen félreteszi éjszakára. Érdemes a napi kilengések helyett inkább a heti átlagokra koncentrálni.

Jelzésértékű lehet, mi a válaszunk arra a kérdésre, hogy befolyásolja-e a reggeli pontszám a hangulatunkat.

Érzünk-e teljesítménykényszert lefekvéskor? Erősödtek-e az álmatlansági tüneteink, mióta az appot használjuk? Ha a válasz igen, érdemes stratégiát váltani.

A jelenségnek már nevet is adtak: orthoszomnia, vagyis a tökéletes alvás görcsös hajszolása az adatok alapján.

Fontos tudni, hogy ezek az eszközö k nem orvosi műszerek, méréseik pontossága korlátozott, és az alvás minősége természetes módon is ingadozik. A lényeg, hogy a technológia egy eszköz maradjon a nyugodtabb alvás eléréséhez, ne pedig maga a cél.

Amire még felhívnánk a figyelmet, az, hogy ne pörgesd folyamatosan a telefonodon a közösségi oldalakat: a doomscrolling rosszat tesz az idegeidnek.

Via Mirror


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk