KULT
A Rovatból

Herendi Gábor: Látványos, közönségbarát filmet szerettünk volna csinálni

A Kincsem rendezőjével a film költségvetéséről, Nagy Ervin nyilatkozatairól és arról beszélgettünk, miért énekelnek Fluor Tomit egy 19. századi romantikus kalandfilmben.


Március 16-án csütörtökön mutatják be a mozik Herendi Gábor legújabb filmjét, a Kincsemet.

A rendezővel többek között a film rekordköltségvetéséről, a valódi Kincsem-történetről, és arról beszélgettünk, hogy miért énekelnek Fluor Tomit egy 19. századi romantikus kalandfilmben.

- Kilenc éve, a Valami Amerika folytatása óta nem jelentkezett új mozifilmmel. A Kincsem volt az első filmterve a Filmalap felállása óta, vagy volt más próbálkozása is?

- Próbálkozásom volt. Volt egy filmtervem Tízparancsolat címen, amit nagyon szerettem, és sokáig fejlesztettem. Ez gyakorlatilag az utolsó stádiumban, a gyártási pályázaton bukott el a Filmalapnál. Nem szerették eléggé. Ez egy fiatalokról szóló coming-of-age dráma lett volna. De még mindig nem adtam fel, mert egy nagyon jó forgatókönyvnek tartom a mai napig. Biztos, hogy a jövőben még meg fogok vele próbálkozni.

- A Kincsem forgatókönyvét Hegedűs Bálinttal közösen írta. Kié volt az ötlet? Hogyan merült fel egyáltalán, hogy film készüljön Kincsem történetéből?

- Még 2009-ben kezdődött el a forgatókönyv fejlesztése. Lajos Tamás és Mink Tamás voltak a producerek, ők kérték fel Hegedűs Bálintot arra, hogy írja meg a forgatókönyvet, és ők pályáztak a Filmalapnál is. Érdekesség, hogy ekkor két Kincsem-sztorit is fejlesztettek a Filmalapnál, a másik Bereményi Gézáé volt. Aztán a döntőbizottság választása Bálint könyvére esett.

Engem Lajos Tamásék kértek fel, amikor már a Filmalap is jelezte, hogy jó lenne egy rendezőt is bevonni a fejlesztésbe. Megkérdeztek, hogy lenne-e kedvem hozzá, én pedig elolvastam a forgatókönyvet, és mivel már akkor is nagyon jónak tartottam, igent mondtam rá. Innentől forgatókönyvíróként is részt vettem a fejlesztésben, és azt hiszem, nagyon sok dolgot hozzá tudtam tenni, legalábbis ami a film stílusát illeti. A kezdetektől szorgalmaztam például, hogy bátran legyen humora a filmnek, illetve hogy Blaskovich Ernőt ne féljünk részeges csavargóként bemutatni a film elején, mert neki megvolt az oka rá, hogy így éljen.

- Előtte a vígjátéki hangnem teljesen hiányzott a filmből?

- Már annyi változata volt a forgatókönyvnek, hogy nem is emlékszem pontosan, mi az, amit én tettem hozzá, és mi az, amit Bálint. (nevet) De azt tudom, hogy Bálint borzasztóan vevő volt az ötleteimre, és nagyon jól tudtunk együtt dolgozni.

Kincsem_2015 foto_szabo adrienn (148)

- Mi volt az, ami megfogta ebben a történetben?

- Bevallom, először szkeptikus voltam. Nem tudtam sokat Kincsemről, csak annyit, amennyit az átlagember is: hogy a világ legsikeresebb versenylova volt, aki minden versenyt megnyert, amin csak elindult.

"
Nem tudtam, mi lehet fordulatos és érdekes ebben a történetben. Bálint viszont nagyon jól tudta. Az ő valós szereplőket és valós történelmi hátteret felhasználó története fogott meg.kincsem01

- A filmbeli bosszútörténet teljesen fikciós. A történet egyik leginkább mesébe illőbb eleme, Csalogány, a macska és Kincsem barátsága azonban valódi.

- Igen, Bálinttal már korábban beszéltük, hogy biztosan fel fogják róni nekünk, hogyan tudtunk ilyen Walt Disney-s vonalat vinni a történetbe a macska-ló barátsággal. (nevet) Pedig ez az egyetlen eleme a történetnek, ami valóban igaz. Volt egy macska, akivel Kincsem olyan kivételes barátságot kötött, hogy nem is volt hajlandó futni, ha nem volt ott a közelében.

- A filmben rengeteg anakronisztikus poént és kikacsintást rejtettek el. Nem féltek tőle, hogy ezeket ledobja magáról a film?

- A bátraké a szerencse! (nevet) Nem tudtam másra támaszkodni, csak a saját ízlésemre, de nagyon átgondoltam minden egyes viccet, hogy mi az, ami még belefér, és mi az, ami már nem. Volt, amit kidobtam, mert azt gondoltam, már túlzás lenne. Próbáltam feszegetni a határokat, de az elsődleges szempont mindig az volt, hogy ne zökkentsük ki a nézőket a történetből. Azt gondolom, hogy ami benne maradt a filmben, az mind ízléses, és ad egyfajta nézőbarát frissességet a filmnek.

- Olvastam olyan beszámolót az interneten, ami éppen ezt rótta fel a filmnek.

- Olyat nem fogunk tudni csinálni, ami mindenkinek tetszik. Biztos, hogy lesznek olyanok, akiket ez sért, de szerintünk ez még belefér.

- Mi a helyzet azzal a jelenettel, amelyikben Petrik Andrea a Mizut dúdolja Fluor Tomitól? Rögtönzött pillanat volt?

- Annak a jelenetnek a forgatásakor csak az volt a fejemben, hogy a szereplő hogyan viselkedne ebben a szituációban. Az, hogy éppen ezt a dalt énekelje, valóban rögtönzött ötlet volt.

"
Azért jutott eszünkbe, mert a dal szövege nagyon jól passzolt a filmen látott szituációhoz. A jelenetben Andrea egy ráerőltetett lánykérés előtt áll, a Mizu szövege pedig tök jól ironizálta ezt a helyzetet.

Persze a „LEGO” szót lecsippentettük a végéről. Valószínűleg ez a poén fogja a leginkább meghökkenteni az embereket, de én még mindig azt gondolom, hogy ez még egy bizonyos határon belül van.

A kérdéses jelenetet a werfilmben is megnézhetitek:

- Felmerült a fejlesztés során, hogy a Kincsemből „nemzeti film” legyen?

- Nem kifejezetten, de több dolog adott volt. Kincsem a nemzeti büszkeségünk. A kor, a kiegyezés utáni Osztrák-Magyar Monarchia pedig békeidő volt, de meghatározóak voltak a nemzeti függetlenségi törekvések. Adta magát, hogy egy ilyen történelmi háttérrel politikai áthallása is lesz a bosszútörténetnek, amelyben a császárságot megtestesítő von Oettingen család versenylovát kell legyőznie a magyar lónak.

- A sajtó hónapok óta azt hangsúlyozza, hogy csaknem 3 milliárd forintos költségvetésével a Kincsemnek nem csak önálló filmként kell megállnia a helyét, hanem azt is bizonyítania kell, hogy érdemes lehet ennyi pénzt fektetni egy magyar filmbe. Éreztette ezt önökkel a Filmalap?

- A Filmalap semmit nem éreztetett velünk. Egyszerűen szerették ezt a történetet. Ők csak abból tudnak dolgozni, amivel az írók pályáznak náluk. A Kincsem forgatókönyvét nem ők kérték, csak megtetszett nekik. De ezen felül teljesen szabad kezet adtak nekünk, semmilyen nyomást nem gyakoroltak ránk.

"
Egyedül arra volt igény, hogy egy látványos, közönségbarát film legyen a végeredmény. Én bízom benne, hogy ez sikerült.Kincsem_2015 foto_szabo adrienn (258)

- Ha már a Filmalap: milyen élmény volt velük dolgozni?

- Nekem abszolút jó tapasztalat volt az egész. A rendszer nagyon szigorú, de nagyon átlátható. Tökéletesen kidolgozott a workflow, és sohasem akadtunk el azért, mert nem volt pénz. Ez már önmagában Vajna rendszere mellett szól, ahogyan az is, hogy teljes tiszteletben tartják a művészi szabadságot.

"
A Filmalap felállásakor sokan „megijedtek” az új rendszertől, illetve Vajna személyétől, de azt hiszem, most már bebizonyosodott, hogy ez egy működő struktúra, és felesleges volt az aggodalom.

- Mi a véleménye azokról a javaslatokról, amelyek szerint a magyar filmeknek jegyártámogatást kellene kapniuk, hogy versenyre kelhessenek a hollywoodi filmekkel?

- Nagyon egyetértenék vele, mert a mozijegyár is komolyan hozzájárult az utóbbi évek nézőszám-csökkenéséhez. Nagyon díjaznám, ha a magyar filmeket egy kicsit előnyben részesítenék az amerikaiakkal szemben. Franciaországban például minden mozinak törvényileg kötelező legalább egy hazai filmet vetítenie. Már ez hatalmas segítség lenne nálunk.

- Igaz, hogy ez az első filmalapos film, ami a marketing-költségvetésre is kapott támogatást?

- Igen, ez egy új rendszere a Filmalapnak, most már marketingköltségre is lehet pályázni. Egyébként teljesen véletlen, hogy a mi filmünk volt az első, amelyik „állatorvosi lóként” végigment ezen az úton. De nagyon fontos a kezdeményezés.

- Milyen érzés volt ilyen nagyszabású filmet forgatni a vígjátékai után?

- Új terep volt, de igazából nem sok mindenben volt más. Én a vígjátékaimnál is szeretem a maximumot kihozni a filmből, és ez itt sem volt másként. A felkészítő szakasz jóval hosszabb és nehezebb volt a megszokottnál, de a forgatás már problémák nélkül zajlott. A terv szerinti 75 napos forgatást is gond nélkül teljesítettük, semmiféle csúszásunk nem volt, pedig az állatok nagyon megnehezítették a munkát, iszonyúan nehéz velük tervezni. Messze a lovas jelenetek voltak a legnehezebbek. A telivér versenylovak ugyanis eléggé őrültek. Rengeteget forgattunk, hogy összejöjjenek a jelenetek.

kincsem02

- Nagyságrendileg hány lóval dolgoztak?

- Mivel egy versenyló maximum kettőt tud futni egy nap alatt, és nekünk 12 órás munkarendünk volt, gyakran hatszor is le kellett cserélni a lovakat. Azt hiszem, közel 100 ló is megfordult a forgatáson.

- A színészek is azt nyilatkozták, hogy nagyon rástresszeltek a szerepre, miután a média elkezdett cikkezni arról, mennyibe is kerül majd a film. Érezhető volt ez a forgatáson?

- Nem igazán, ezt megtartották maguknak. Egy forgatáson mindig csak az első néhány nap a nehéz, most sem volt ez másként. Az első két-három napon túllendülve szerintem mindenki érezte, hogy ebből valami nagyszerű is kisülhet, ez pedig mindannyiunkat lelkessé tett. A vásznon is az látszik, hogy a színészek nagyon jól érezték magukat a szerepben.

Kincsem_2015_ Herendi_ foto_szabo adrienn (11)

- Ha jól tudom, a közel 3 milliárd forintos költségvetéssel valójában esély sincs rá, hogy akár a gyártási költségét visszahozná a film. Mit gondol, mivel lehet akkor meggyőzni egy magyar nézőt arról, hogy érdemes ennyi pénzt fektetni egy hazai filmbe?

- Azt hiszem, ha a film jó, senki nem fog panaszkodni, mert nem érzik kidobott pénznek a ráfordított támogatást. Én azt gondolom, hogy a kis országoknak csak úgy lehet filmművészete, ha a mindenkori kormányzat akarja, hogy legyen. Ha ennyire kicsi a piac, csak közpénzből készülhetnek filmek. A magyar film szerintem mindig is nívós volt, nem véletlenül döntött úgy minden kormányzat, hogy kell a magyar film. Csak remélni tudjuk, hogy a Kincsemet látva senki nem fogja azt érezni, hogy kár volt ráfordítani ezt az összeget.

- Van olyan nézőszám, aminek már határozottan örülnének?

- Van, de ezt most nem szeretném elárulni. (nevet)

- Milyenek voltak a reakciók az első vetítések után?

- Nagyon jók. A sajtóvetítésen megtapsolták, ami nagyon ritkának számít, velem nem is fordult még elő hasonló. Ezen kívül csak egy stábvetítésünk volt, ami nyilván nem annyira mérvadó, de ott is imádták.

- Elégedett a végeredménnyel?

- Igen.

"
Ritkán tudom így kijelenteni, de én ilyen filmet szerettem volna csinálni.

Az elejétől a végéig szerettem, és remélem, hogy a közönségét is megtalálja a film.

kincsem13

- Nagy Ervinnek nagyjából egy héttel ezelőtt volt egy nagy port kavart nyilatkozata. Mit gondol, hatni fog ez a film megítélésére?

- (nevet) Az a baj, hogy a média nagyon felfújta ezt a dolgot. Annyi történt, hogy nem értettünk egyet Andy Vajnával a főszereplő személyét illetően. Ez egy belső vita volt, amiből több száz volt ezen kívül. Ervin kissé szangvinikus ember, ezért reagált így. Egyébként nem volt komoly a vita, a döntőbizottság nagyon hamar arra jutott, hogy a rendező felelőssége a főszereplő kiválasztása.

- Még ki sem jött a Kincsem, de az interneten már a Valami Amerika 3-ról hallani.

- Még nincs fent a honlapon, de éppen tegnap döntött úgy a bizottság, hogy megkapja a gyártási támogatást a film. Úgy néz ki, hogy már nyáron, júliusban elkezdhetjük a forgatást. Nagyon örülök, mert olyan forgatókönyv született, ami biztosan nem hoz szégyent az előző két részre.

A filmről írt kritikánkat ITT tudod elolvasni!

Képek: Fórum Hungary


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk