Gyurcsány Ferenc bevallotta: négy napig ivott a lemondása után
Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök a Médiapiacnak interjút, amelyben, mint a beszélgetés elején elhangzott, tudatosan kerülték a „politikai mocsárban dagonyázást”. A volt kormányfő, aki ma már íróként is aktív, elmondta, ez feltétele volt a beszélgetésnek.
Az interjú apropóját az Isteni Ember című regénye adta, amellyel kapcsolatban megjegyezte, hogy bár a karaktereket nagyrészt fejben tartja, van egy táblázata a nevekről és a hozzájuk tartozó tulajdonságokról. Arra a kérdésre, hogy saját magára és különböző szerepeire is rá tud-e nézni ilyen elemző módon, igennel felelt.
– fogalmazott.
A felvetésre, hogy politikusként és íróként is ambiciózus, sikeres, és tömegekre akar hatni, tehát csak a forma változott, a tartalom nem, Gyurcsány Ferenc azt válaszolta, hogy ez csak részben igaz. Szerinte a két szakma fókusza alapvetően eltérő. „Az író, az egy leíró és értelmező szakma. Valójában arra a kalandra hívja az olvasót, hogy beszéljék meg, hogy milyen a világ. A politikus az egy cselekvő szakma, ő is leír és ő is elemez, de ott azért teszi ezt meg, hogy a végén azt mondhassa, hogy engedjétek meg, hogy hadd csináljak valamit, vagy a felhatalmazásatokkal, vagy közösen” – magyarázta a különbséget. Azt azonban elismerte, hogy a széleskörű elismertségre való törekvés mindkét szerepében jelen van, de a legfőbb motivációja, hogy szereti, amit csinál.
Az írói álnevéről, a Kate Vargháról szólva elmondta, a döntésnek egyszerű okai voltak. Egyrészt szerette volna világosan elválasztani a politikusi és az írói szerepét. Másrészt úgy érezte, ő nem engedheti meg magának a titkolózást.
Arra a kérdésre, honnan tudja, hogy a könyveit vagy őt magát szeretik-e az olvasók, azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen nem lehet tudni, de az olvasói levelek és kommentek adnak némi kapaszkodót.
Azt is kifejtette, hogy az ő identitása nem politikus, hanem egy személyes identitás, amely különböző szerepekben nyilvánul meg.
– mondta, hozzátéve, hogy a szakmai fókusza változott meg, nem a személyisége. Szerinte a politikusnak le kell egyszerűsítenie a mondandóját, ami egy írónak nem feladata.
Orbán Viktor politikai sikerességét elemezve úgy fogalmazott, eltérő adottságokkal rendelkeznek. Elismerte, hogy Orbán politikai értelemben sikeresebb. „Hogy a magyar néplélek rezdülését (...) ő jobban értette, ebben majdnem biztos vagyok” – mondta a volt miniszterelnökről. Hozzátette, hogy
Magyar Péterrel kapcsolatban nem akart mélyebb elemzésbe bocsátkozni, mondván, a pályája legelején van. Azonban megjegyezte, hogy az influenszer szerepben, amit a posztmodern politika kikényszerít, „kivételeset alakít az elődjeihez képest”.
Saját hátteréről beszélve elmondta, első generációs értelmiségiként folyamatosan bizonyítani akart. „Én egy olyan világból jövök, ami egy kultúranélküli világ. Nem is alacsony kulturális világ. Ahol viszonylag egyszerű fogalmakkal, és leginkább bináris kóddal írják le a világot” – mesélte, hozzátéve, hogy egész életében küzdött azzal, hogy ezen az úton önazonos maradjon. Úgy érzi, ép lélekkel vészelte át a hatalomban töltött időt és az utána következő éveket. „A hatalomba önmagában bele lehet őrülni. Ebbe a nagy útba, amit megtettem, ebbe lehetett volna törni. Lehetnék egy befelé forduló, agresszív, morcos, rosszakaratú ember” – mondta, de szerinte ő nem lett ilyen, és nagyon jól érzi magát a bőrében.
A miniszterelnöki lemondása utáni időszakról megdöbbentő őszinteséggel beszélt.
Amikor a műsorvezető megkérdezte, hogy hány napig tartott ez az állapot nála, Gyurcsány nem kertelt és bevallotta, hogy négy napig italozott. Tisztázta, hogy nem komoly részegségről volt szó, hanem csak egy kis "eltompulásról", amely abban segítette, hogy túlélje ezeket a napokat. Aztán a negyedik nap után döntött a változás mellett.
Az olvasás és a fegyelmezett írás segített neki ebben.
A bűntudat kérdésére azt válaszolta, hogy a klasszikus értelemben nincs benne bűntudat.
– fogalmazott.
A „gyurcsányozás” jelenségét természetes közéleti folyamatnak tartja, amely segít a közösségnek a saját kudarcait egy egyszerű magyarázó tényezőre hárítani. „Szimulákrumnak hívják ezt a világban, a gyurcsányi szimulákrum” – mondta. Kifejtette, hogy meg kellett tanulnia különbséget tenni a Gyurcsány nevű ember és a „gyurcsány” jelenség között. „Van egy ember, aki ezt a nevet viseli, hogy Gyurcsány, akit én viszonylag jól ismerek, és van a gyurcsány, mint valamilyen jelenségnek a leírására használt képlet. Nekem tudnom kell, hogy a kettő nem azonos.”
Az őszödi beszédről azt mondta, az nem a nyilvánosságnak szánt igazságbeszéd volt, hanem egy belső fórumon elhangzott, tudatosan konfliktust vállaló felszólalás. A célját így fogalmazta meg:
A racionális viták lehetőségével kapcsolatban szkeptikusan nyilatkozott, szerinte a csoportidentitás felülírja az észérveket. Úgy véli, nincsenek teljesen független, ideológiáktól mentes emberek.
A beszélgetés végén egyértelművé tette, hogy a politikai pályafutását lezártnak tekinti, és új életet kezdett.
Hozzátette, jó érzései vannak a politikusi létezéséről, függetlenül attól, hogy sokan nem szerették. Azt azonban nem volt hajlandó egy egyszerű igennel vagy nemmel megválaszolni, hogy jó miniszterelnöknek tartja-e magát, mert szerinte ez a leegyszerűsítés pont az a hiba, amit már nem akar elkövetni. Elárulta, hogy a következő, Levelek Évának című könyvében fog mélyebben reflektálni a politikusi ténykedésére.
