„A természet rendjére hivatkozni óriási képmutatás” – Márton András madármentő a gemenci gólyaügyről
Mint arról beszámoltunk, sokakat megrendített, amikor a gemenci feketególya-kamera közvetítéséből kiderült, hogy az egyik fiókát a szülők kidobták a fészekből, mert az aszály miatt nem találtak elég táplálékot. Később pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a többiekre is hasonló sors várhat.
Az eset olyan heves érzelmeket váltott ki az emberekből, hogy az üzemeltető múlt pénteken végül lekapcsolta a webkamerát. A dráma azonban tovább folytatódott: hiába sikerült élelmet találni, hétvégén a második kisgólya is elpusztult, így már csak egy van életben.
A fejleményekről rendszeresen beszámoló Gemenc Zrt. továbbra is a természet rendjére hivatkozik és tartja magát ahhoz, hogy nem avatkoznak közbe. Ezzel azonban rengetegen nem értenek egyet.
Köztük van az egyik legismertebb hazai madármentő, Márton András is. Vele beszélgettünk a másik oldal érveiről.
– Mi a véleménye a be nem avatkozás elvéről?
– Nettó hazugság, amikor azt mondják, hogy nem lehet kimenteni a fiókákat, mert akkora traumát jelentene a fekete gólya számára az emberek közelsége. Ugyanezekbe a fészkekbe évente többször másznak fel ipari alpinisták a Magyar Madártani Egyesület (MME) megbízásából, akik gyűrűzés céljából lehozzák a fiókákat, majd visszateszik őket. Egy mentőakció során annyi lenne a különbség, hogy nem tennék vissza őket. Teljesen biztos vagyok benne, hogy semmi különbség nincs egy felnőtt gólya reakciójában, ha visszatér a fészekbe és ott találja a fiókáját éhen halva, vagy ha azt látja, hogy eltűnt. Egyik sem fogja túlzottan megviselni.
Ami pedig a megzavarást illeti: a Gemenc Zrt. fakitermeléssel is foglalkozik, és konkrétan a bekamerázott fészektől néhány tucat méterre található egy rakodóterület, ahol a kivágott fákat munkagépekre pakolják.
Közvetlen mellette van a vadászterülethez tartozó puskabelövő lőtér, a lövéseket is többször lehetett hallani a webkamerás közvetítésen, amíg működött. Furcsamód arról nem beszélnek, ez milyen hatással van a gólyákra, csak az esetleges mentés következményeiről.
Erősen túl van misztifikálva ez a történet, amit az is mutat, hogy a Dunakanyarban élő, általam ismert fekete gólyák mindegyike kifejezetten emberjárta területen fészkel. Van olyan fészek, ahonnan látszik a közeli erdőgazdaság útja, egy másik közvetlen közelében pedig crossmotorosok rohangálnak.
– És a gólyákat ez nem zavarja?
– Zavarja, persze, de meg tudnak birkózni vele. Tény, hogy a fekete gólya sokkal érzékenyebb faj a már urbanizálódott fehérnél. Alapesetben lakott területen kívül raknak fészket, azonban messze nem arról van szó, amit a Gemenc Zrt. kommunikál, tehát hogy kis túlzással már attól is elmenekülnek, ha rájuk pillant az ember.
A Tények vasárnapi riportjában az volt a zárómondat, hogy azért sem érdemes kimenteni a fiókákat, mert annyira érzékenyek, hogy úgysem lehetne a szülőktől elszakítva felnevelni őket. Ez is óriási hazugság. A csehországi Makovban például működik egy bekamerázott mentőhely, amelynek fő profilja az, hogy ennek a fajnak az egyedein segítsenek. Párba állt náluk két, mentésből származó fekete gólya, és tavaly is tettek alájuk szintén mentett fiókákat, hogy neveljék fel őket. De a Hortobágyi Madárkórházban is több példa volt már ilyesmire.
Márton András dömösi otthonában, ahol három éve látogattuk meg. Fotó: Mervai Márk
– Milyen sors várhat a fészekben megmaradt egyetlen fiókára?
– Folyamatosan kapom róla a híreket, egyelőre jól van. Mindazonáltal elmondtuk mindhárom érintett félnek (Gemenc Zrt., MME, Duna-Dráva Nemzeti Park), hogy mivel hivatalos természetvédelmi mentőhely vagyunk, nem fogjuk hagyni, hogy elpusztuljon a fióka. A Gemenc Zrt. által közölt adatok alapján kivárunk, de ha az élete veszélybe kerül, tőlük függetlenül is elvégezzük a mentést.
A hangsúly az utolsó mondaton van, mivel más mentőszervezetekhez hasonlóan
mi is gyakran megkapjuk, hogy afféle „Disney-tudatú” idióták vagyunk, akik rajzfilmeken nevelkedtek és azt hiszik, hogy mindent haza kell vinniük a nyuszitól a rigón át az őzikéig, ami kicsi és cuki.
Valóban vannak ilyenek is, főleg mert az emberek nagy része vagy túlaggódja a dolgokat, vagy teljesen közömbös marad. A középutat kevesen képviselik, mi azonban tényleg csak akkor avatkozunk be, ha azt látjuk, hogy muszáj.
– A másik oldal azzal érvel, hogy a szelekció a természet rendje. Önök máshogy gondolják?
