KULT
A Rovatból

Forgatókönyv nélkül a fináléba: a Stranger Things dokumentumfilmje utólag magyarázza meg, miért lett ekkora balhé a befejezés

Kijött a Netflixen az One Last Adventure: The Making of Stranger Things 5 című, kétórás dokumentumfilm, és sikerült vele valami egészen különlegeset elérni: nem lezárta, hanem újra felrobbantotta a Stranger Things fináléja körüli vitát.


A rajongók eddig csak érezték, hogy „valami nem stimmel”, most viszont maga a stáb és az alkotók mondják ki kamerába, hogy a problémák egy része egészen banális okokra vezethető vissza.

Például arra, hogy a sorozat fináléját úgy kezdték el forgatni, hogy nem volt kész a forgatókönyv.

Nem metaforikusan. Konkrétan.

„Menet közben fektettük le a síneket a vonat alá”

A dokumentumfilm egyik visszatérő motívuma a káosz. Matt Duffer maga mondja ki: „úgy mentünk bele a gyártásba, hogy nem volt kész a finálé forgatókönyve”. Egy stábtag ennél is plasztikusabban fogalmaz: az egész évad olyan volt, mintha menet közben raknák le a síneket a vonat alá.

És nem csak arról van szó, hogy az első epizód forgatása indult el végleges befejezés nélkül – ami ugyan nem példátlan a tévés iparban –, hanem arról is, hogy maga a nyolcadik, záróepizód forgatása is elkezdődött úgy, hogy a script még nem volt kész.

A Vecna elméjében játszódó, Camazotz környéki jeleneteket például azért kellett idő előtt felvenni, mert nyári, természetes fényre volt szükség.

A díszletgyártás egyik kulcsszereplője, Montana Maniscalco eközben már a kamerának mondja: „igazából mi sem tudjuk pontosan, mi történik”.

A Duffer Brothers

Díszletek és vizuális effektek születtek beszélgetések, és nem megírt jelenetek alapján. A dokumentumfilmben látható stábtagok láthatóan feszültek, kapkodnak, improvizálnak.

Sokan utólag azt mondják: ez mindent megmagyaráz.

Az „őrült döntés”, amit egy író felvetett

A dokumentumfilm egyik leginkább felháborodást kiváltó jelenete egy írói megbeszélésen játszódik. Egy forgatókönyvíró felveti, hogy

az Abyssban egyetlen Demogorgon sem szerepeltetni „őrült döntés”. A megjegyzés elhangzik, majd elsikkad.

Ez később a finálé egyik leggyakrabban emlegetett kritikája lett a rajongók körében, és a dokumentumfilm megjelenése után sokan úgy érezték: most konkrét bizonyítékot kaptak arra, hogy a problémát nemcsak ők látták, hanem az alkotói csapaton belül is felmerült – csak épp nem foglalkoztak vele.

A film elején egyébként már az is látszik, hogy a Duffer fivérek egymás között sem értettek egyet

Eleven történetének lezárásáról: maradjon-e a sorsa kétértelmű, vagy egyértelműen mutassák meg, hogy túléli.

Extra epizód nem volt, káosz viszont igen

A dokumentumfilm megjelenését részben a „Conformity Gate” néven elhíresült rajongói elmélet fűtötte, amely szerint a Stranger Things titokban ki fog adni egy extra, kilencedik fináléepizódot. Ez az elmélet hivatalosan is megbukott: nincs titkos rész, nincs rejtett lezárás.

Van viszont két óra nyers betekintés abba, hogyan készült az utolsó évad – és ez sok rajongót jobban felkavart, mint bármilyen összeesküvés-elmélet.

Az X-en és Redditen sorra jelentek meg a reakciók. Egy tweet tömören összefoglalta az érzést:
 „Belevágni a Stranger Things fináléjába lezárt forgatókönyv nélkül, ekkora pénzzel a tétben… hát persze, hogy így sült el.”

Egy másik komment ennél is keményebben kérdezett vissza: „Miért adták ezt egyáltalán ki?”

Közben mindenki sír

A dokumentumfilm nem csak káoszt mutat, hanem érzelmeket is. Az utolsó felolvasáson Finn Wolfhard, Noah Schnapp és több színész is zokog. Wolfhard – aki 12 évesen kezdte a sorozatot, és most 23 – arról beszél, hogy gyerekként nem voltak barátai, és a Duffer fivérek mellett érezte először azt, hogy tartozik valahová. Most pedig, mondja, „rengeteg barátja van”, miközben az egész stábra mutat.

A film azt is megmutatja, milyen mértékű beleszólásuk volt a színészeknek a karaktereik alakulásába.

Maya Hawke például emlékezteti Shawn Levyt arra, hogy Lucas még nem tud Robin és Vickie kapcsolatáról. Finn Wolfhard fegyvert akart a fináléban – kapott. Natalia Dyertől megkérdezik, hogy Nancy káromkodna-e egy adott jelenetben.

Ez önmagában nem botrányos. De a forgatókönyv nélküli forgatással együtt inkább egy sodródó alkotói folyamat képét rajzolja ki, mint egy precízen felépített lezárásét.

Utólag már minden érthetőbb – csak jobb nem lett

Lehet mondani, hogy „a tévésorozatok 99 százaléka így készül”. Ez nem igaz, de az igaz, hogy gyakoribb, mint gondolnánk. Ettől még a dokumentumfilmben látható feszültség, kapkodás és improvizáció nem fest túl jól – különösen egy ekkora költségvetésű, ekkora kulturális súlyú sorozat esetében.

A Stranger Things fináléja körüli vita tehát nem lezárult, hanem új szintre lépett.

Most már nemcsak érzések és elméletek vannak, hanem konkrét mondatok, arcok és beismerések.

És ezek után talán már nem az a kérdés, hogy miért lett megosztó a befejezés – hanem az, hogy hogyan sikerült egyáltalán befejezni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk