Finnország és Svédország NATO-csatlakozásával Putyin legrosszabb rémálma válik valóra
Bárhogy is alakul az orosz-ukrán háború, közel három hónap után már nyilvánvaló, Vlagyimir Putyin hatalmas öngólt lőtt: agressziójának egyik fő célja a NATO európai terjeszkedésének megállítása volt, és arra számított, hogy a háború megosztja a Nyugatot, csakhogy éppen az ellenkezője történt.
A két skandináv állam szerint a Putyin jelentette fenyegetés tartós lesz, és emiatt át kellett gondolniuk sok évtizedes álláspontjukat.
„A katonai el nem kötelezettség jól szolgálta Svédországot, de arra a következtetésre jutottunk, hogy a jövőben már nem ez szolgálja az érdekeinket" - jelentette ki Magdalena Andersson, Svédország miniszterelnöke.
Gyakorlaban a két ország NATO-csatlakozásához csak kevés dologra van szükség. Az Egyesült Államok és a NATO rendszeresen tart velük közös hadgyakorlatokat, már most is együttműködnek orosz tengeralattjárók nyomonkövetésében, a tengeralatti távközlési kábelek védelmében, és a Balti-tenger feletti légi járőrözésben. Az orosz veszélyt ugyanis a skandináv országok - Lengyelországhoz hasonlóan - sohasem becsülték le.
Csak épp korábban azt tapasztalták, hogy a Nyugat többi része másképp gondolkodik. Németország és Franciaország évtizedeken át bíztak a békében, abban, hogy a konfliktusok kezelhetőek az eddigi nemzetközi rend keretei között. Még azután is így gondolták, hogy 2014-ben Putyin csapatai elfoglalták a Krímet, és háborút robbantottak ki Ukrajna keleti régiójában. Ahogy a nyugati nagyhatalmak azt is tétlenül nézték végig, hogy az oroszok háborús bűnöket követnek el Szíriában. A mostani háború azonban mindent megváltoztatott.
Drámai változást idézett elő a svéd és a finn közvéleményben is. Míg tavaly alig a lakosok negyede támogatta a NATO-csatlakozást, egy legutóbbi finnországi közvéleménykutatás szerint mára a támogatók száma elérte 76 százalékot.
2008-ban a Nyugat parkolópályára tette a grúz és az ukrán NATO-csatlakozási kérelmet, hogy ne provokálják vele Oroszországot. Ez azonban semmit semmit sem számított, Putyin egy kitalált náci fenyegetésre hivatkozva lerohanta szomszédját.
Orbán Viktor idei első sajtótájékoztatóján azt mondta, akkor, 2008-ban értette meg, hogy a Nyugat nem akar konfrontálódni az oroszokkal, és erre a felismerésre alapozta az Oroszország felé is közelítő magyar külpolitikáját, aminek szintén épp az idei háború vetett végett.
Miután ugyanis a Nyugat válaszút elé került, beleállt a konfliktusba.
Új Európa formálódik, amihez minden országnak igazodnia kell. Azoknak az államoknak, amelyeket nem véd a NATO, egy olyan aggresszív Oroszországgal kell szembenézniük, amely bebizonyította, hogy kész bármikor erőszakkal érvényesíteni akaratát, és gond nélkül felrúgja a nemzetközi szabályokat. Moldova és Grúzia például a senkiföldjén ragadtak, ahol NATO-védelem nélkül rendkívül nehéz helyzetbe kerülhetnek.
Hiába módosították három éve az alkotmányt, hogy a NATO-tagság nemzeti célkitűzésként szerepelhessen benne, ennek a realitása az orosz támadással nullára csökkent. Hiszen ha Ukrajnát felvennék, a NATO-szerződés 5. cikkelye alapján valamennyi tagállamnak azonnal, közvetlenül be kellene avatkoznia, és ez világháborút robbantana ki.
Ezt mára Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is belátja, aki március végén azt mondta, megfelelő biztonsági garanciák mellett kész deklarálni Ukrajna semlegességét és atomfegyvermentességét.
Egy atomháború kockázata így sem kicsi. Putyin nemegyszer utalt Oroszország nukleáris arzenáljára, és kijelentette, hogy nem habozna bevetni atomfegyvereit, ha provokálják. Finnország és Svédország NATO-csatlakozásának kockázatát most ebből a szemszögből is mérlegelik a szakértők.
A New York Times szerint kérdés, hogy a finn és svéd csatlakozással már 32 államot tömörítő NATO, amelynek ezentúl 1340 km-nyi közös határa lesz Oroszországgal, milyen reakciót válhat ki „egy elszigetelt, dühös, atomfegyverekkel felszerelt ellenfélből, amely mindig is rögeszmésen rettegett attól, hogy a Nyugat bekeríti.”
Felidézik, hogy hasonló vita folyt már az az 1990-es években is, amikor Magyarország, a Cseh Köztársaság és Lengyelország belépésével megkezdődött a Varsói Szerződés egykori tagállamainak integrálása a nyugati katonai szövetségbe. Akkor George F. Kennan amerikai történész-diplomata, aki a II. világháború után a Szovjetunió elszigetelését célzó stratégia egyik kidolgozója volt, a NATO keleti terjeszkedését „a hidegháború utáni korszak legfatálisabb politikai tévedésének” nevezte. Ugyanakkor ma épp ez a döntés garantálja a térség, és benne Magyarország biztonságát.
Az oroszok mindenesetre szavakban már fenyegetőznek. Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes hétfőn arról beszélt,
Rjabkov szerint a katonai feszültség általános szintje növekedni fog, aminek messzemenő következményei lesznek.
Katonai szakértők szerint azonban kicsi az esélye valós megtorló intézkedéseknek. Egyrészt azért, mert erre jelenleg kapacitásai sincsenek az orosz hadseregnek, másrészt azért, mert Putyin eddig is nagyon igyekezett, hogy elkerülje a NATO-val való közvetlen konfliktust. Ugyanakkor az elképzelhető, hogy Moszkva például taktikai atomfegyvereket telepít az orosz-finn határ közelébe. Vagyis a feszültség mindenképp nőni fog.
