Stephen King fia és a Sinister rendezője összeálltak! – Ütős A fekete telefon
Nem csak külsőleg hasonlít nagyon édesapjára, rengeteg regényt és képregényt köszönhetünk neki, amelyet meg is filmesítenek. Ezek közül került ki A fekete telefon is, de az ő tollából származik a netflixes, kimondottan szórakoztató A magas fűben, a szintén netflixes Locke & Key vagy a Daniel Radcliffe nevével fémjelzett Szarvak is.
Mindehhez az is kellett, hogy egy olyan tehetséges rendező nyúljon az alapműhöz, mint Scott Derrickson. Tapasztalt horrorfilm rendező,
vagy a már-már kultfilmnek tekinthető Ördögűzés Emily Rose üdvéért című opuszt, de rendezett már Marvel blockbustert is, ami nem más, mint a Doktor Strange. Miután kiszállt a Doktor Strange 2 rendezői székéből, egy kisebb költségvetésű ijesztgetésre vágyott, így
Nos, ennek mi, nézők nagyon örülhetünk.
Filmünk története kőegyszerű: a 70’-es években járunk, egy tipikus amerikai kisvárosban, melynek lakóit egy gyerekrabló, kegyetlen, szadista pszichopata terrorizálja. Főhősünk, Finney is a kiszemelt áldozatok között van, akinek a filmben egy cél lebeg a szeme előtt: megszökni a gyilkos pincéjéből. Főszereplőnk több ismerőse, barátja is áldozattá vált, így
Itt jön a szokásos kinges csavar, a pincében van egy fekete telefon, amin a korábbi áldozatok „felhívják” Finney-t és tanácsokkal látják el, hogyan tudna megmenekülni. Minden apró részlettel közelebb jutunk ahhoz, hogy a puzzle összeálljon a szökésre. Elképesztően hatásos film A fekete telefon, jól átadja a 70’-es évek hangulatát, atmoszféráját –
köszönhetően a kézikamerás jeleneteknek.
Nagyon félresikerülhetett volna a film, ha nem jó a casting. Rengeteg gyerekszínész játszik a műben, illetve az egész film sorsa a Finney-t játszó Mason Thames vállát nyomta. Szerencsére olyannyira tökéletesen sikerült a szereplőválogatás, hogy nemcsak a főszereplők, de
a személyes kedvencem a Finney testvérét játszó Madeleine McGraw volt. Nem szabad viszont megfeledkezni az alapszabályról, hogy egy horror/thriller annyira emlékezetes, amennyire a főgonosza. Ethan Hawke játszi könnyedséggel és elképesztő kegyetlenséggel alakítja a film fő antagonistáját: a Portyázót.
egyrészt remekül játszottak a maszkjaival – akár dühös, akár vidám volt, mindig más maszk állt rendelkezésére, ez ügyes döntés volt a kosztüm designer részéről. Másrészről pedig vérfagyasztó ezek mögött a maszkok mögött is, egy elemi erőt képvisel, ami nem akar mást, csak hogy elpusztíthasson minél több fiatal fiút.
csak annyit, hogy az újságok Portyázónak hívják, de kitalálható, miért csinálja ezt az egészet és mi volt az indítéka.
A film korhatára csak 16-os, nincs benne sok vér, cserébe erőszak van bőséggel, de nem öncélúan, korrektek a speciális effektek és az ijesztgetések. Derricksonhoz híven nincs sok jumpscare, ha van, akkor az viszont pont jó pillanatban és mennyiségben.
a félelemszint viszonylag alacsony. A kegyetlenkedés a fiatalokkal elég realisztikus egyébként, családon belüli erőszakból is mutat bőséggel a film, ami talán brutálisabb, mint a sorozatgyilkosos szál.
A fekete telefon le sem tagadhatná Stephen King befolyását: tinik terrorizálják egymást az iskolában, verik egymást pépesre, pörög a családon belüli erőszak, alkoholista, egyedülálló, megkeseredett szülők, vagy a „varázsgyerekek", akik tudnak halottakkal beszélni, illetve mások emlékeibe látni. Minden van itt egy jó kis King Bingo-hoz. (Aki nem tudná, a King Bingo egy internetes játék, akkor kell inni egy előre meghatározott italt, amikor a filmben egy Stephen King-klisé van.)
azt kell mondanom, nekem továbbra is a Sinister az egyik kedvenc horrorfilmem, de A fekete telefon jobb Derricksen és Hill minden eddigi munkájánál. Bátran tudom minden horror- vagy Stephen King-rajongónak ajánlani. Irány a mozi!
