Eper vagy szamóca? Még mindig hatalmas vitákat kavar a kérdés
„Hoztam egy kis földiepret!” - mondta annak idején a nagymamám, amikor elénk rakott egy hatalmas kosár epret. Bocsánat, szamócát.
Mi is epernek hívtuk, a belőle készülő ételeket is epres krémesnek, epres joghurtnak, epertortának nevezzük. És így látom leírva rengeteg helyen az üzletektől a szakácskönyvekig: eper.
Néhány évvel ezelőtt azonban egy kertész ismerősöm rám pirított azzal, hogy az nem eper, hanem szamóca.
Azt mondta: az eper az, ami a fán terem, ami azonban a kertben, a földön, kis bokrokban, az a szamóca.
Mivel május közepétől kezdődik a hagyományos eperszezon vagy szamócaszezon, érdemes foglalkozni egy kicsit a 2 gyümölcs, pontosabban a 2 külön névvel illetett gyümölcsök botanikai különbségeivel és a név eredetével.
Az eperfa vagy szederfa latin neve a Morus nigra vagy Morus alba.
(Érdekességképp, a szeder olasz neve: mora.) A termése lehet fehér vagy fekete színű; rendszerint pálinkát főznek belőle. Magyarországon sok helyen utak mentén, kertekben még látható az eperfa, de lassan kezd eltűnni. Egykor a selyem miatt ültették a fákat, mivel a hernyó a fehér eperfa friss lombjával táplálkozik. Ebből már lehet is tudni, hogy a növény Kelet-Ázsiából származik, onnan került hozzánk.
Az eperfa eltűnésének egyik oka, hogy az amerikai fehér szövőlepke hernyói is szeretik a levelét, és ha a hernyók elszaporodnak, akkor sok más gyümölcsfát vagy bokrot is lepusztítanak. Emiatt az utak mentén sok helyen kivágták az eperfákat.
Az eper, illetve földi eper, kerti eper, termesztett eper, ananászeper latin neve a Fragaria.
A kertészek által szamócának nevezett hibrid növényt az álterméséért termesztenek. Lágyszárú, évelő bokrokon terem a szamóca, amit a szakemberek szerint csak a köznyelv hív epernek.
Az etimológiával kapcsolatban volt, aki megjegyezte, hogy a földi eper kifejezésből származik, úgy, hogy a földi lekopott az idők során a név mellől. És sokan a szamóca szót csak a vadon termő vagy erdei változat megnevezésére használják. Viszont az eper szó előzménye a magyarban finnugor eredetű, és szamócát jelent. Az eper szót mi, magyarok csak később, az eperfák, vagyis a Morus albák és Morus nigrák megjelenése után kezdtük el használni a fa termésére...
Az Égig érő paszuly blog szerzője Bálint gazdát is megkérdezte az eper vagy szamóca vitáról, és ő azt írta neki: a szamóca nem eper, az előbbinek van kerti, illetve erdei változata. „Igen ám, de ezt a kifejezést a közvélemény - minden botanikai indokoltsága ellenére nem hajlandó elfogadni, és a piacon változatlanul eper néven árulják ezt a finom, ízes, illatos gyümölcsöt.”
És mit mond erről erről egy nyelvész? "Van tehát eper növenynemzetség. Ezen belül a szamóca vagy földi eper, továbbá a termesztett vagy kerti eper. Emelett vagy az eperfa növenynemzetség, amelyen belül a fekete eper és a fehér eper" - írja a szerző az MTA Helyesírás blogon.
"A probléma abból adódik, hogy párhuzamosan, de eltérő – vagy inkább fordított – folyamat zajlott le a köznyelvi elnevezés és a biológiai szaknyelv területén. Amikor nálunk még csak szamóca termett, akkor azt epernek hívtuk, mikor azonban megjelent az eperfa, azt is epernek neveztük el, ami miatt félreérthetések adódtak a szaknyelv és a köznyelv között.
Parttalan vita téhát ez. Van, aki szamócát eszik, van, aki epret. Hiába hőbölgünk a piacon, akkor is azt a gyümölcsöt fogjuk megvenni, amelyet a kofa árul, és amelyet ki így nevez, ki úgy."
A Nyelv és Tudomány pedig a következőt írja az Epernácik Magyarországon című bejegyzésben: "A magyar nyelvhasználók többségének nyelvében az eper bizony a latinul Fragaria néven nevezett növény termesztett változatát nevezi, és szamócának kizárólag a vadon növő változatokat hívja. Természetesen vannak nyelvhasználók, akik az eper szót kizárólag a faeperre (latinul Morus) értik – ezeket mások szedernek nevezik. Sőt, vannak, akik e szavakat többértelműen használják, illetve a növényeket is több néven nevezik."
