prcikk: „Éjszakás voltam... a haldoklók sikolyai... azt hittem, megőrülök” – két ápolónő elmondja, miért nem írják alá a szerződést | szmo.hu
SZEMPONT
A Rovatból

„Éjszakás voltam... a haldoklók sikolyai... azt hittem, megőrülök” – két ápolónő elmondja, miért nem írják alá a szerződést

Gyöngyi és Csilla ápolónőként dolgoztak. Egyikük egy covid-osztályon, másikuk egy koraszülött intenzív osztályon. Nem írták alá az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződésüket.


Több egészségügyi dolgozó is elhagyta a hivatását március elsejével. Nem írták alá az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződésüket. Vannak, akik több mint 20 év után álltak fel. A Szeretlek Magyarországnak két ápolónő beszélt arról, miért hozták meg ezt a nehéz döntést.

Gyöngyi egy covid-osztályon dolgozott ápolónőként. Nem írta alá az új szerződést. A hétvégén letelt az utolsó műszakja.

"Hogy mi zajlik bennem? Hetek óta gondolkodtam, mit tegyek. Félelem, düh… mi lesz a családommal, ha nem írom alá? De mi lesz velem, ha aláírom? Egyre feszültebb voltam, már nem volt kedvem bemenni dolgozni. Dühített. Mintha egyedül maradtam volna a döntésemmel. De az élet, a szerencse mellém állt. A barátnőm, aki szintén ápolónő, döntött, és büszke volt. Nem bírom tovább menjünk innen… segített megérteni, hogy magamat és a családomat kell néznem. Imádom a szakmámat, szeretem a betegeket, de nem bírom tovább. A covid-osztályra kerültem tavaly novemberben. Az első napom borzalmas volt, azt hittem, hogy megfulladok. Téptem le a ruhát és a maszkot, már az sem érdekelt, ha elkapom a vírust. De a pokol még csak ezután kezdődött.

Éjszakás voltam, jött a mentő és csak jött a mentő... a haldoklók sikolyai… azt hittem, megőrülök... Húztuk az oxigénpalackokat. Olyan nehezek voltak, hogy reggel már alig bírtunk menni. A halottakat dupla zsákba csomagoltuk. A szívünk szakadt meg, hiszen az előbb még láttam a könyörgő szemét, fogta a kezem. Szakadt rólunk a víz, az izzadtság csípte a szemünket, az arcunkat, már elviselhetetlen volt. Lelkileg összetörve, sírva mentem haza.

Jeleztük a vezetőségnek, hogy nincs védőruhánk: nem volt maszkunk. Kiégtünk, elfáradtunk, 12 órát voltunk a védőruhában pihenő nélkül. Nem tudtunk inni, vécéről csak álmodtunk. Azt mondta a vezetőség, ha nem bírjátok, betegállomány. De akkor miből élünk? És húztuk az igát megroggyanva tovább. Akkor jöttem rá, hogy senkit nem érdekel, ha betegen dolgozom, ha belerokkanok. A covid-pótlékainkat hol kaptuk, hol nem.

Aztán jött ez a megalázó szerződés, amit már nem bírtam megemészteni. Eddig is belém rúgtak. Ha aláírom, mi lesz, még a rabszolgájuk is legyek? Pótlék nincs, elvették. Covid-pótlék sincs, elvették. Hát most már ingyen dolgozzak? Belém rúgnak, és még adjam hozzá a nevemet is? Döntöttem, nem írom alá. Szabad ember akarok lenni. A hivatásomat szeretetből akarom végezni, és nem kényszer alatt.

Hogy most mi lesz? Pihenek, elmegyek a munkanélküli segélyért. Már tanulunk németül a barátnőmmel, júniusban utazunk Ausztriába. Már várnak ránk a kollégáink, akik hamarabb feladták. Megyünk, hátha több megbecsülést kapunk, ahol hagynak minket dolgozni".

Csilla diplomás ápolónő egy koraszülött intenzív osztályon. Illetve csak volt. 23 év és 6 hónap után szombaton kezdte meg az utolsó műszakját.

"Ápolónő vagyok akkor is, ha éppen nincs munkám vagy nincs "jogállásom". Sok éve dolgozom - illetve dolgoztam. A múltidő idegen, még nem áll rá a szám. Abbahagyom, nem írok alá. Nem fogadom el az új jogállást, mert nem értek egyet vele. Nem írom alá, mert vannak más lehetőségek is az életemben.

Mélyen elítélem, ahogyan ezt az egész jogviszonyváltást az állam keresztülverte rajtunk. Életbevágó döntésre kényszeríti az ápolói és egészségügyi társadalmat egy pandémia közepén gyorsan, gondolkodási idő nélkül. Térdre kényszerít bennünket. Egy segítő szakmát, egy olyan szakmát, amely nemcsak a két kezével, hanem a szívével, a lelkével is dolgozik.

Nem vagyok politikus, nem értek a nagy játszmákhoz. Én az elszenvedője vagyok ezeknek. Csalódott vagyok! Csalódott a vezetőinkben, a hangnemben, amit megütnek velünk szemben. Csalódott vagyok azért, mert kizsigerelnek bennünket a hivatástudatunkkal visszaélve. A mi szakmánkhoz kell, hogy pihenni tudjunk lelkiismeretfurdalás nélkül, hogy a kolléganőnknek ne kelljen miattunk dolgozni 250 órát, amikor szabadságon vaqy táppénzen vagyunk.

Létbiztonságra van szükségünk, hogy amikor a haldokló gyermek szüleit kell segítenünk, ne azon aggódjunk, hogy otthon nincs pénz a gázszámlára vagy kenyérre.

Sok minden hiányzik a mai ápolóknak, hogy azok tudjanak maradni, akik lelkesen beültek az iskolapadba, hogy ezt a hivatást űzzék. Ha találkoznak egy "rossz" ápolóval, gondolják végig, hogy hogyan és miért jutott idáig, hiszen ő nem utálatból választotta a szakmát! Próbáljanak meghallani minket!

Eltörlik a munkavállalói jogainkat. Igaz, kaptunk fizetésemelést, de a legtöbbünknek ez olyan embertelenül kevésről indult, hogy ma sem érjük utol az átlagot sem. Ha utol akarjuk érni magunkat, másodállás kell, amelyet most hirtelen és nem megfelelő körültekintéssel kezdtek el szabályozni.

Az indoklás az, hogy az egészségügyi dolgozó ne zsigerelje ki magát. Persze kiderült, hogy ha rengeteg ápoló nem ápol másodállásban, dugába dől minden, mentők és intenzív osztályok kapacitása szűkül jelentősen. Kaptunk is engedélyt azonnal arra, amit korábban nem dönthettünk el mi önmagunkról: dolgozhatunk akár 250 óránál is többet.

Sztrájkolni nem sztrájkolhatunk, a kollektív szerződések január 1-jén megszűntek. A felmentési, felmondási feltételek számunkra hátrányos irányba változtak. Az oszd meg és uralkodj elvén széthúzták az orvos és a nővér társadalmat. Ez nagyon sokat fog ártani a szakmának. Nincs értelmezhető mennyiségű új, magasan képzett ápoló.

A szakma elöregedett. A következő öt évben az ápolók, aneszteziológusok nagy része nyugdíjba megy. A 10-20 éve dolgozók pedig sorban hagyják el az egészségügyet vagy az országot.

A jövő számunkra elég sötéten fest. Nincs velünk lojális érdekképviseletünk, akik hathatósan fel tudnak és mernek lépni a nevünkben. Nincs megfelelő infrastruktúra, csak omló kórtermek és büdös öltözők. Nincs értelmezhető módon kiadott szabadság, sok helyen egy éve szinte semmilyen szabadság sincs. Nincs emberi időbeosztás a létszámhiány miatt. Állandó a variálás az emberekkel, hogy ki, hova, mikor, stb. Nincs elegendő frissen végzett ápoló.

Nem vesznek minket komolyan, sőt lassan emberszámba sem.

Pedig ez az egész az emberekről szól. Emberekről az egészségügyben. Betegekről és gyógyítókról. Az egészségügy nem csak egy sakkfigura egy táblán, ezért el kellene kezdeni figyelni rá, hogy mi történik benne!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vályi István: Ami tegnap Győrben történt, az valóban egy önmerénylet volt
Szerinte Orbán győri megszólalása egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”. Az újságíró úgy véli, hogy a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”.
M.M. / Fotó: RTL - szmo.hu
2026. március 28.



Vályi István autós újságíró és influenszer egy Facebook-posztban reagált arra, hogy Orbán Viktor egy győri rendezvényen az ellentüntetőknek azt kiabálta, hogy az ukránok szekerét tolják. Vályi szerint ami Győrben történt, az „valóban egy önmerénylet volt”, amit Orbán Viktor követett el saját magán - utalva erre azokra a pletykákra, hogy a kormány egy önmerénylettel is bepróbálkozna a választás megnyerése érdekében.

Az újságíró összefoglalja, hogy a miniszterelnöki kirohanást több, a kormányt kellemetlenül érintő esemény előzte meg. Véleménye szerint a külügyminiszter „bukott le azzal, hogy Lavrovnak jelent”, és szerinte a hatalom szolgálatába állították az államapparátus olyan szerveit, amelyeknek ezt tiltanák a jogszabályok.

Vályi István azt írja, hogy egy „ingyenélő és a kormánypropagandát telesíró celebről” kiderült, hogy „mondvacsinált státuszban van a Fidesz fizetési listáján” - utalt itt Tóth Gabira. Emellett felemlegeti a Matolcsy-klán és Mészáros Lőrinc körüli gazdasági ügyeket, valamint a vidéki szavazatvásárlásokra utaló híreket is, amelyről pedig A szavazat ára című dokumentumfilm számolt be.

Vályi szerint a kormány mindezekre a problémákra az ukránkártya ismételt elővételével reagál. Azt írja, a kormányzati kommunikáció „zavaros és kaotikus magyarázkodás”, amelyben mindenért Ukrajna és az ukránok a felelősek.

„Ukrán a Tisza (titkosítást feloldották már?), ukrán a két informatikus, tiszás Szabó Bence, ukránok, Ukrajna, árulók és konspirátorok, újságírótól telefonszámot elkérő titkosszolgálatok, saját maguk után kémkedő ukránok 2020 óta, magyarpéter, megint ukránok és Ukrajna, gyarmatosító Ukrajna, EU-ra támadó Ukrajna, NATO-ra támadó Ukrajna, beavatkozó Ukrajna és ukránok (miközben Szíjjártó Lavrovnál pukedlizik egy Pellegrini-találkozó érdekében, belepofázva más ország belügyeibe), mindenki ukrán, aki nincs velük, mindenki áruló és tiszás” – fogalmazott Vályi.

Szerinte a korábbi kommunikációs panelek, mint Soros, Brüsszel vagy a migránsok, teljesen eltűntek, és helyén csak ez a zavaros történet van. Az influenszer szerint a győri esemény egy fordulópont volt, ahol „elpattant valami”.

„Tegnap Győrben már ukrán volt a magyar is. Ukrán és háborúpárti lett az adófizető magyar állampolgár, a fiatal, akit nem sikerült megszólítani és mindenki, akinek a vörös vonalait átlépte az a rendszer, amelyben áldozat lehet az a tízéves kisfiú, amellyel édesanyja halálhírét úgy közli egy intézményvezető, hogy közben a nadrágjában turkál és amelyben ennek az embernek a segítőjét felmentik, amelyben 19 ezer kép és videó gyermekabúzusról 400 ezer forintért kiváltható és amelyben az egészségügyi államtitkár válaszát úgy kezdi, hogy bszdmg. Amelyben felemelt ujjakkal fenyegetnek bírákat, orvosokat és könygázzal fújnak le diákokat, amelyben vergődik a tanár, a mentős, a rendőr és a tűzoltó, a kisebbségi és amely droggal-tüzifával és erőszakkal tartja rettegésben és készteti szavazásra a saját maga által kitermelt mélyszegény társadalmi réteget.”

Vályi István szerint a hatalom képviselői – Lázár János, Szijjártó Péter, majd Orbán Viktor is – felemelt ujjal fenyegették meg a saját népüket. Ezzel szemben úgy véli, „a nemzet és a nép felemelt ujját már látja mindenki”.

„A pszichológiai elszigetelődés, a hatalmi elit megingása, gyors ütemű legitimációvesztés a nemzetközi elszigetelődés és a mindezekkel járó erőszak és erődemonstráció fokozodása mind azok a törvényszerű mechanizmusok, amelyek ezen rendszerek bukásához vezettek és ezen nem segít a világ összes propagandista csicskája és népét eláruló Ephialtészek hada sem. A kiszolgálószemélyzet növekvő gátlástalansága csupán törvényes velejárója a bennük növekvő félelemnek” – írja.

Az újságíró szerint a magyar társadalom már nem fél, hanem cselekszik: megszervezi a választási csalások elleni ellenőrzést, a saját független médiáját és pénzt gyűjt azoknak, akiket a hatalom „be akar mocskolni”. Szerinte a társadalom átlépett egy morális határt, és a lopást, a korrupciót sokan elnézik, de van, amit már nem lehet megmagyarázni.

A posztot azzal a kérdéssel zárja, hogy mi lesz, ha a megfenyített hatósági személyek egyszer elővehetik az aktákat, és felteszi a kérdést a miniszterelnöknek: „Meddig lehet még hazugsággal húzni az időt?”

Tegnap Orbán Viktor a győri országjáró rendezvényén a színpadról azt kiabálta az ellentüntetők egy csoportjának, hogy „az ukránok szekerét toljátok”. A miniszterelnök kihívója, Magyar Péter „összeomlásnak” értékelte a kirohanást, Török Gábor politikai elemző szerint pedig ezzel Orbán lerombolta a saját imázsát.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek” – a gyerekekkel zsarolják a családokat a szavazatokért egy megrázó dokumentumfilm szerint
A szavazat ára című dokumentumfilm 60 interjú segítségével vizsgálja, hogy a legszegényebb országrészeken hogyan vásárolják meg a szavazatokat. A filmkészítők célja, hogy minél többen jelentkezzenek őrzőknek, akik a választás napján a helyszínen vigyáznak majd.


A De! Akciócsoport videójáról már írtunk csütörtökön, A szavazat ára című dokumentumfilmet néhány óra alatt 225 ezren látták a YouTube-on. A filmet Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették, a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a választási csalásokra.

A filmből kiderül, a szegregált területeken a szavazatvásárlás bevett gyakorlatnak számít. „Itt szegény emberek laknak tényleg. Itt napról napra vannak az emberek. Itt ők megvásárolhatók sajnos” – magyarázta egy helyi lakos. A rendszer olyannyira kiépült, hogy az emberek már elvárják a juttatásokat. „Már várják is, hogy mikor fogják hozni azt az élelmiszercsomagot” – tette hozzá.

Egy volt szervező elmondta, régebben ő is segített a krumpliosztásban, ahol „5 kg volt szavazónként”. Ma már ez másképp működik: „most ugyanez van, csak nem krumpliban, hanem szavazatonként megy egy tízezer forintos”.

A tarifák változóak, ezer, ötezer vagy tízezer forintot adnak, ami sokaknak „az egynapi élelem”.

A módszerek azonban ennél durvábbak is lehetnek. Előfordult, hogy dizájnerdrogért cserébe adták a szavazatot, a függőket pedig könnyen meg tudják venni. „Azt tudják ők is, hogy kik a drogosok ezen a területen” – hangzott el. Egy másik forrás szerint a drogkereskedelmet szándékosan hagyják futni, mert „a választásokra az ilyen településeket, ahol mélyszegénység van, ezek az emberek fogják bevinni”.

A választás napján a dokumentumfilm szerint a mozgósítás olajozottan zajlik.

„Nagyon sok autó áll ott, akit hoznak-visznek, hoznak-visznek. Meg van szervezve, igen” – mesélte egy szemtanú. A szervezők listákkal dolgoznak, a legtöbb embert már kora reggel elviszik szavazni, a későn kelőket délelőtt, és a nap maradék részében már csak a hiányzó embereket "vadásszák le".

A szavazatok leadását többféleképpen is ellenőrzik. Elterjedt a láncszavazás, amikor az első ember kihozza az üres szavazólapot, amire kint ráhúzzák a megfelelő helyre az ikszet, és a következő szavazó már ezt viszi be. Van, akitől nyílt szavazást kérnek, vagyis „nem megy be a fülkébe, hanem az asztalon kell kint szavazni”. Máshol fotót kérnek a leadott voksról, vagy telefonos csörgetéssel jelzik a kint várakozóknak, hogy a szavazat rendben van.

Az is előfordul, hogy írástudatlanságukra hivatkozva „segítők” kísérik be a szavazókat a fülkébe. Egy megszólaló arról számolt be, hogy azt látta, „nem a szavazó húzta az ikszet, hanem az a polgármesterhez közelálló”.

Ahol a pénz nem elég, ott a fenyegetés és a zsarolás lép a helyébe. A polgármestereknek komoly befolyásuk van az emberek életére. A leggyakoribb fenyegetés a közmunka elvesztése. „Ha nem szavaztok a Fideszre, akkor nem lesz közmunka, nem lesz semmi” – idézte fel egy érintett a polgármester szavait.

Ennél is durvább, amikor a gyerekekkel zsarolnak. Egy családnak, amelyik nem akart a megfelelő helyre szavazni, a polgármester megüzente: „Holnap reggel már ott lesznek a gyámügyesek, és elvitetem a gyerekeket”.

Egy másik esetben egy politikai ellenlábas újszülött gyermekét nem adták haza a kórházból, arra hivatkozva, hogy a gyermekjóléti szolgálat szerint „nem hazavihető”. Mint kiderült, az intézkedés jogellenes volt, mivel nem született róla gyámügyi határozat.

Egy asszony sírva mesélte, hogy a gyerekei nem tartják vele a kapcsolatot, mert elveszíthetik a munkájukat. A menyének a munkahelyén meg kellett tagadnia őt. „Könnyezett a szeme, hogy ilyet kellett mondjon” – mondta.

Van olyan település, ahol a helyi polgármester egyben a körzeti orvos, és az emberek attól félnek, hogy ha nem szavaznak rá, „nem írja ki a gyógyszert, nem fogja fogadni”, vagy nem kapják meg a közmunkához szükséges orvosi alkalmassági igazolást.

Az idősotthonokban is gyakori a választási csalás. „A dolgozók töltik ki a szavazólapokat a bent lakó idősek helyett” – állította egy forrás.

Hozzátette, hogy olyan demens betegek nevében is leszavaznak, akik már nem is tudják, mi történik körülöttük. Ha a hozzátartozó nem a megfelelő helyre ikszelne, megfenyegetik, hogy a beteg „olyan állapotban van, hogy ők már nem tudják vállalni”, és kikerül az intézményből.

A rendszer működtetésére elképesztő összegek állnak rendelkezésre. Egy szervező azt állította, nyolc éve 12 millió forintot kapott a munkájáért.

Más források szerint egyetlen választás előtt egy-egy 50 millió forintos csomagot 156 helyre visznek ki, ami összesen közel 8 milliárd forintot jelent.

A pénzeket gyakran helyi alapítványokon keresztül mozgatják, amelyeket a polgármesterekhez vagy az országgyűlési képviselőkhöz köthető emberek vezetnek.

Az országgyűlési képviselők elvárják a polgármesterektől, hogy hozzák a megfelelő szavazati arányt, cserébe pedig pályázati pénzeket ígérnek. „Neki azért kell úgy ugrálni, ahogy ő fütyül, mert máskülönben nincs pályázati pénz” – foglalta össze a helyzetet egy polgármester.

A film egyik kulcsmondata, hogy a vidéki, mélyszegénységben élőket a hatalom mesterségesen tartja ebben az állapotban.

„Meg kell értened: az ő kontrollálásukkal kontrollálnak téged!” - hangzik el.

A film készítői azt remélik, hogy a dokumentumfilmet megnézve minél többen jelentkezzenek „őrzőknek” (ezen az oldalon keresztül), akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír” - A szavazat ára című film megdöbbentette a kommentelőket
Gyerekekek elvételével megzsarolt családok, 5-10 ezer forintért vagy drogért megvásárolt szavazatok, profin megszervezett buszoztató hálózat, fülkébe kísért választók - a szavazatvásárlásokról szóló új dokumentumfilmre nagyon sokan azt írják: erre nincsenek szavak.


A De! Akciócsoport dokumentumfilmjét Tímár Áron, Buczó Csanád és Tompos Ádám készítették. Az volt a céljuk, hogy felhívják vele a figyelmet a szavazatvásárlásra, és hogy minél többen jelentkezzenek „őrzőknek”, akik április 12-én a helyszínen figyelnek majd a választási csalásokra.

A filmkészítők több mint 60 interjút készítettek az ország legszegényebb részein, megvásárolt szavazók, rendőrök, polgármesterek is megszólaltak nekik, néhányan névvel, a többségük a bosszútól tartva név nélkül. A filmből egy jól szervezett, komplett rendszer képe bontakozik ki, amely pénzzel, droggal, fenyegetéssel, zsarolásssal bírja rá a legszegényebbeket, hogy oda szavazzanak, ahová kell. Nehéz rangsorolni, de a legdurvábbak talán azok a történetek, ahol a gyerekek elvételével, a gyámüggyel fenyegetnek családokat, ha nem állnak be a sorba.

A dokumentumfilm nézettsége már közelíti a 300 ezret, és a YouTube-on nagyon sok kommentelő fogalmazza meg felháborosását, ezekből idézünk:

„Ezek nem is csontvázak a szekrényben, hanem egy tömegsír!”

„50 éves vagyok a fél életemet külföldön töltöttem. Ez a film minden illuziómat ledöntötte a hazámmal kapcsolatban. Sírni tudnék azon, ahogy végletekig kihasználnak embereket a hatalom megtartása erdekeben. Ilyen korrupciót es gyalázatosan rohadt rendszert sehol sem hallottam. Ha a kormanyváltás sikerül, rengeteg ember futni fog, de a bűnösöket meg fogjak büntetni felülrol lefelé. Példat kell statuálni, hogy sose törtenhessen ez meg újra!!!! Vérlázító!”

„Ide NEM "szavazatszámlálók" kellenek, hanem konkrét akció soport. Rögzíteni kell mindent, amit csak lehet...”

„Az elmúlt évek egyik legfontosabb videója. "Tudtuk, csak nem sejtettük..."

„Angliából úton haza szavazni”

„Ez borzasztóan nyomasztó, torokszorongató. Én csak Bécsből, de én is hazamegyek szavazni és viszem az első szavazó fiamat is, akit ugyan nem érdekel a politika, de jönnie kell neki is. Ha másért nem, hát azért, hogy pótolja az anyut, szegény ő már nem érte meg. pedig harcias ellenzéki volt ő is mindig.”

„A gyerek még a Cosa Nostránál is tabu volt b...meg!”

„A szegény emberek kontrollálásával kontrollálnak téged... ez ütött.”

„Őszinte szomorúságot és szégyent érzek, hogy a legkiszolgáltatobbak hátán állva fuldoklik az ország.”

„Lenyomorították az országot és a nyomorult tömegeket zsarolva, megvesztegetve veszik a szavazatokat! És mit csinálnak a családokkal?A gyerekekkel fenyegetőznek,a gyerekvédelmi rendszert küldik rájuk? Milyen módszer ez?”

„Alig vártam, hogy hazaérjek délutános műszakból és megnézzem. És most itt ülök, nem térek magamhoz, sejtettem, hogy ez így megy amikor 90-100%- ot kap a fidesz, de ezt látni... Nincsenek szavak. Köszönjük a megszólalóknak, a készítőknek!”

„Sírok, ordítok, szétszakad a szívem-lelkem. Borzasztó, felháborító, undorító! Rendszerváltást!!!”

„Tegnap Szabó Bence százados videója után azt hittem nincs ennél súlyosabb. De van.”

„Amire oly büszkék, hogy ők a "Csendes többség", ugye? Itt a csendes többség, a megvett, a szerencsétlen, a megzsarolt emberek. Eszem megáll....legyen már vége! Köszönjük nektek!”

„Ezt nem lehet könnyek nélkül kibírni...”

A teljes film

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Drogoztak talán? Szerintem drogoztak!” – a mezőőrt küldték A szavazat ára forgatócsoportjára Nyírbogáton
Nyírbogáton a félelem az úr - erre jutottak a szavazatvásárlással foglalkozó dokumentumfilm készítői. Miközben dolgoztak, őket is követni kezdte egy autó, majd kiszállt belőle egy férfi, aki a helyiek szerint a polgármester embere.


Nyírbogát polgármestere a térség fideszes országgyűlési képviselőjének a felesége, egyben ő a helyi háziorvos és üzemorvos is, valamint korábban az idősek otthonát és a helyi futballklubot is ő vezette. Amikor az újságírók korábban erről faggatták, azt mondta, a település rengeteg pénzt spórol meg azzal, hogy ennyi funkciót tölt be.

A szavazat ára című, szavazatvásárlással foglalkozó dokumentumfilm külön fejezetet szentel a településnek, amiben több helyi is megszólal.

„Én nyírbogáti vagyok, és nagyon sokan elmondják, hogy  nem mernek megszólalni, reszketnek” – mondja egyikük,

hozzátéve, hogy az emberek attól tartanak, ha nem a megfelelő helyre szavaznak, nem kapnak orvosi ellátást vagy nem írják fel nekik a gyógyszert. Attól is félnek, ha valaki nem a várakozásoknak megfelelően szavazna, akkor demens beteg hozzátartozójukat kitennék az idősotthonból.

A polgármester nem akart a film készítőinek nyilatkozni, de miután találkoztak vele, a film készítői egyszer csak azt látták, hogy követni kezdi őket egy kocsi.

Egy erdős területen félrehúzódtak, és bevárták a nyomukban érkező autót. A sofőr letekert ablakkal vonta kérdőre őket. „Miért videóz engem? Tetszek magának?”

Mikor azt válaszolták, a természetet videózzák, meglepő válasz érkezett: „Akkor nyalja ki a seggem! A természettel együtt.”

Ezután az autós elhajtott, de csak azért, hogy nem sokkal arrébb megforduljon, és visszatérjen, és ismét letekerje az ablakot. „Megkértem magát valamire. Nem volt elég világos? Ilyen szennyes embereket!”

Amikor rákérdeztek, miért követi őket, a férfi azt válaszolta, a barátja itt lakik, egy juhász. Majd ismét elment.

Ezután a stáb tagjai a helyi informátoruktól kiderítették, hogy az őket követő férfi a polgármester rokona. Egyben a sofőrje, intézője, jobbkeze is.

„Tehát a polgármester ránk küldte az intézőjét?" - kérdezte az egyik alkotó. Az informátor szerint a férfi mezőőr, "meg van egy ilyen csomó humbug munkahelye.”

A település közepén aztán ismét felbukkan a kocsi, és ezúttal ki is száll a sofőr. Az igazolványát maga elé tartva közeledik. „Rendészeti feladatot ellátó személy vagyok” - mondja. Mikor a stáb tagjai megkérdezik, miért zaklatja őket, azt válaszolja, „Én mezőőr vagyok."

„De itt hol a mező?” - kérdezik a falu közepén. Ez azonban nem akasztotta meg. „És akkor ott mit csináltak? Drogoztak talán? Szerintem drogoztak!” - jelentette ki.

Egy helyi riportalanyt pedig épp akkor állítottak meg a rendőrök, amikor a stábbal találkozott volna. Közel három órán keresztül igazoltatták a település legforgalmasabb pontján. Állítása szerint a telefonját sem használhatta. „Úgy engedtek el, hogy  feljött a kisfiam, és azt mondta: anya, elmentek a sajtósok, elmentek az újságírók, és akkor billentett a fejével, na akkor most már mehet” – idézte fel a történteket az asszony, aki ennek ellenére arccal és névvel vállalta a szereplést.

A teljes film

A nyírbogáti rész 35:35-nél kezdődik.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk