SZEMPONT
A Rovatból

Egy vérbeli filmes a járvány megfékezésének hőseit nem a kormány tagjai között keresné, hanem a mentősök, ápolók, orvosok között

Orbán Viktorék sikerekről és „harcosok klubjáról” beszélnek, de a kommentek alapján fájdalmas sebeket téptek fel. Egymás után posztolják az áldozatok felháborodott és máig gyászoló hozzátartozói megrendítő beszámolóikat. És megszólaltak a frontvonalban dolgozók is.


Bár Európában 2020. január 24-én volt az első regisztrált Covid-19-eset, az első magyarországi pedig március 4-én, a kormány most január 27-én jött ki a COVID-járvány „legyőzéséről” szóló, 36 perces kisfilmjével. Hogy miért nem várták meg március 13-át, amikor Orbán Viktor bejelentette, hogy az iskolák bezárnak, és digitális munkarend lép életbe, vagy akár március 28-át, amikor elkezdődött a teljes bezárkózás? Talán a kormánypárt népszerűségvesztésével kapcsolatos közvéleménykutatási adatok tette sürgetővé, hogy valami dicsőséges beszámolóval lassítsák ezt a folyamatot.

A kérdés csak az, Kovács Zoltánnal szólva: „De sikerült?

Amikor egy kormány hivatalba lép, feladata, hogy az állam alapvető szolgáltatásait zökkenőmentesen és hatékonyan működtesse: a honvédelmet, a rendfenntartást, a közegészségügyet, a közoktatást, illetve a szociális szférát. Ahogy mondani szokták, az nem hír, ha a postást megharapja a kutya, de az igen, ha a postás harapja meg a kutyát. Lefordítva a mi esetünkre: amikor egy állam vezetése szükségesnek tart arról megemlékező kisfilmet megrendelni és legyártatni, hogy valamely funkciója éppen működött, az minimum érdekes.

Egy vérbeli filmes ugyanis, ha témát lát meg a pandémiában, és történetesen dokumentumfilmet akarna csinálni a járvány megfékezéséről, a hőseit nem a kormány tagjai között keresné. Ők ugyanis, bármennyire is rendkívüli volt a helyzet, azt tették, amiért fizetik őket: működtették az állam egyik alapfunkcióját, a közegészségügyet. Találna viszont hősöket a mentősök, ápolók, orvosok között, akik (főleg a járvány első évében, mikor még oltás sem volt) nap mint nap az életüket kockáztatták,

12 órákat tetőtől talpig beöltözve, premier plánban végignézve az emberi szenvedést, látva a levegőért küzdő, haldokló emberek rémült tekintetét, és ugyanazokat a szemeket kicsit később élettelenül meredni a semmibe.

Nekik kellett a reménykedő rokonokkal telefonon közölni szeretteik halálhírét, napjában többször is.

Az államigazgatás csúcsain álló főtisztviselők legnagyobb áldozata az volt, hogy minden reggel hatkor már üléseztek, a kórházi személyzet reggel hatkor már és még a tizenkét órás műszakban éppen ágytálazott, újraélesztett, lélegeztetőgépet állított be, vagy éppen megállapította a halál beálltát. Esetleg a napi zokogógörccsel birkózott meg egy csendes sarokban, teáját szorongatva, ha volt két perce minderre.

Hogy miért írom le mindezt ilyen részletesen? Mert a kormányzati propagandafilmből csak ez maradt ki. Van benne néhány hős miniszter, állami főtisztviselő, maga a miniszterelnök, és minden, amit csinálnak, az megszakítás nélküli diadalmenet. A képek, ahogy sorakoznak, a heroikus zene, az események és adatok fontos szűrése mind azt sugallják, hogy a koronavírus elleni harc igazi nagy hősei ők voltak, az állam vezetői.

Orbán Viktor „harcosok klubjáról” beszél, és saját magukra gondol, mintha a siker kovácsai ők lettek volna.

Elmondja, hogy azért hozattak be ennyi lélegeztetőgépet (elhallgatva, hogy ezek jó része azóta is raktárakban áll), hogy egyetlen ember se legyen, akinek, ha szükséges gépi lélegeztetés, akkor ne jusson lélegeztetőgép.

Elhallgatja azt, amit Kulja András mond el a Tisza-párt videójában. Az ellenzéki párt egészségügyi szakértője rezidens orvosként Covid-osztályon dolgozott nap mint nap akkor, saját élményeként mondja el, hogy

talán még menthető ötven fölötti emberek azért haltak meg az osztályán, mert egyetlen intenzív osztály sem vette át őket gépi lélegeztetésre. És miért nem? Mert nem volt elég lélegeztetőgép.

Azért sem, mert a kapott lélegeztetőgépek zöme intenzív osztályos gépi lélegeztetésre alkalmatlan volt. Ráadásul, ha még jók is lettek volna, a gép nem elég. Kell hozzá ember is, aki kezelni tudja, de ezzel a „harcosok klubja” nem foglalkozott. Nyilván azért nem, mert ahogy Kulja elmondta, az nem egynapos tanfolyam. Sok paramétert kell figyelni, a nem kellően kiképzett személyzet több kárt okozhat, mint hasznot: akár szét is robbanthatja a beteg tüdejét, de meg is fullaszthatja a pácienst. Ilyen embert viszont nem lehetett tömegesen behozni, sem Kínából, de máshonnan sem, képezni meg nem volt idő.

A Tisza Párt válaszvideójában, amelyet eddig szinte pontosan kétszer annyian néztek meg, mint a kormány moziját, sorjáznak az adatok, amelyek annyira hiányoznak a másik filmből: lakosságarányosan nemcsak szomszédainknál teljesítettünk gyászosabban a halálozási arányt tekintve, de Olaszországban is kevesebben haltak meg arányaiban, holott nem felejtjük a bergamói képeket, amelyeket a járvány elején láthattunk. Milyen elképesztő körülmények alakultak ki pillanatok alatt az ottani kórházakban! De ilyen képeket itthon nem láthattunk. Kulja András többször is elmondta, hogy

nekik megtiltották, hogy nyilatkozzanak a sajtónak a Covid-védekezésről, hogy idős kollégáját megfenyegették: ha beszél a sajtónak, az országban sehol sem kaphat munkát.

A járványról magyar nyelven csak Romániából és Szlovákiából érkezhettek képsorok, videók, mert a magyar kórházakba az állami televízión kívül senki nem tehette be a lábát. Ők is csak egyetlen alkalommal, leszámítva a protokoll eseményeket.

Magyar Péterék kimondják azt is, hogy a kivéreztetett egészségügy, az orvos- és ápolóhiány miatt kénytelenek voltak minden orvost a Covid-osztályokra vezényelni, emiatt az egészségügyben a nem covidos betegek jó része ellátatlan maradt, aminek tragikus következményei a járvány után jelentkeztek: előrehaladott daganatos megbetegedések formájában például, amikor a páciens elmondta, hogy a tüneteket már régóta észlelte, de nem jutott be egyetlen ellátásra sem. Azokat, akik ezekbe a betegségekbe haltak bele, nem számolják a koronavírus áldozataihoz.

Kulja András a Tisza-párt videójában

Kulja András szinte a könnyeivel küszködve mondja el, hogy a miniszterelnök láthatóan csak a sikerpropagandát tartotta már akkor is fontosnak: a problémákat felsorolni próbáló fiatal orvosba belefojtotta a szót. Orbán nem tudja, milyen az, amikor a fehérjehiány miatt a víz folyik a beteg bőréből,

amikor könyörögnek, hogy „doktor úr, ugye meggyógyulok?”, amikor egymás mellett hal meg egy testvérpár a kórházban: az egyik két nappal korábban, a másik, aki még megmaradt, csak azt kérdi: „Ugye én nem?”, aztán ő is meghal.

A Tisza Párt egészségpolitikus EP-képviselője szerint a miniszterelnök ne sikerekről kommunikáljon, hanem azt mondja el végre, hogy megszüntetik a kórházak alulfinanszírozottságát. Az egészségügy szerinte mind a mai napig ki van véreztetve. Az elmúlt években kétszáz rendelő, kórházi osztály zárt be. Magyar Péter tovább sorolja: most január elsejétől a fehérgyarmati, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kórház is bezárt osztályokat, az utóbbiban például a gyermeksebészeti ellátás szűnt meg.

Ma rosszabb helyzetben van az egészségügy, ha netán jönne egy újabb nagy járvány, még kevésbé alkalmas a közegészségügy ellátni a feladatát.

És sorakoznak tovább az adatok: GDP-arányosan feleannyit költünk egészségügyre, mint az európai átlag. A cseh állampolgárokra saját államuk fejenként 600 ezer forinttal többet költ évente, mint a magyar. Újból és újból felteszik a kérdést: milyen sikerekről beszél a miniszterelnök?

Magyar még azt is hozzáteszi, nem az a baj, hogy nincs pénz, hiszen „ha a miniszterelnök meg akarja venni a saját vejétől a felesleges irodaépületeket, akkor egy tollvonással lesz rá pénz”. Mint ahogy van pénz kastélyokra, a repülőtérre, mobilcégre is.

Kulja Andrásék fel is olvastak néhány levelet, amelyekben például egy intenzíves szakorvos írja le, hogy az elvileg egyszer használatos védőruhát többször kellett felvenniük, mert nem volt elegendő ebből sem. Még akkor sem cserélhették le, amikor már szemmel láthatóan vérrel és egyéb testnedvekkel szennyezettek voltak. A műszakváltáskor a következő kolléga is a szennyezett ruhákba volt kénytelen bújni. Bár később ózonnal sterilizálták a ruhákat, de másikat akkor sem kaptak. Maradt a vérfoltos, napokig használt ruha. FFP3-as maszkot a járvány elején nem is láttak, naponta egy sebészi maszkot használhattak el.

Ír az orvos a levélben a lélegeztetésre alkalmatlan gépekről is.

A betegek sokszor a szemük láttára fulladtak meg. Ha lett volna alkalmas gép, egy részük megmenthető lett volna.

Magyar Péterék elmondják azt is, hogy miközben Magyarország majdnem 200 milliárd forintot költött kínai légzéssegítő eszközökre (ezek zöme bizonyult alkalmatlannak később), az EU többi tagállama jóformán semennyit nem költött ilyen berendezésekre, pedig „nyilván ott is meg akarták menteni az emberek életét”.

Az eszközbeszerzés másik árnyoldaláról is szó esik, amiről az állami videó hallgatott: hány közvetítőcéget iktattak be az állami beszerzések és a kereskedelmi értékesítés közé, például a maszkok és egyéb védőfelszerelések esetében. Addig éppenhogy csak létező cégek milliárdos haszonnal zárták azokat az éveket.

Volt közöttük olyan, amely addig csak gumiabroncsokat értékesített, de aztán a maszkbizniszben megtalálta a szerencséjét.

A videó alatti kommentekben is sokan felháborítónak tartják Orbán Viktor győzelmi jelentését. Az újra felbukkanó oltásellenes posztok mellett sorozatban olvasni további szívszorító eseteket, történeteket. És ami külön érdekes, ugyanilyen hangvételű, felháborodott, olykor szívszorító kommentek olvashatók a kormány videója alatt is. Álljon itt néhány:

„...ehhez én, mint a mortalitás lista szerinti 2.650-ik 42 éves áldozat édesanyja annyit mondanék önnek Miniszterelnök úr: SZÉGYELJE MAGÁT❗❗❗ Egy szava nem igaz, önök cserbenhagyták a betegeket, az egész országot.”

„Az apám halt meg a covid járvány alatt, akinek az ápolásába kórházi külön engedéllyel két hétig, a haláláig bekapcsolódhattam (úgy, hogy ennek kockázatait vállaltam). Közelről láttam, hogy naponta hogyan halnak meg emberek. Minden volt az, csak nem győzelem.”

„Merkely úrról ne is beszéljünk. SOTE-s voltam Covid idején. Nálunk volt az első covid-os Magyarországon, és mégis mi voltunk az utolsó egyetem kb, akiknek elkezdődött a karantén. Aztán ott volt az “önkéntes munka”, amiről jött levél, hogy vagy az, vagy eltanácsolnak az egyetemről. Bár mint egészségügyi tanuló arra esküdtünk, hogy segítünk, de az egyetem kidobott minket a frontvonalra egy olyan egészségügyi rendszerbe, ahol nem volt elég gumikesztyű, és nem volt elég fertőtlenítőszer. Miniszterelnök úr végigsétált az osztályon, mint valami rossz ómen, de azzal nem foglalkozott, hogy nem lehet kimennem pisilni, mert ha leveszem a ruhát, akkor pocsékolok, vagy hogy infúziós szerelékkel kötöttem föl a WC papírt, ha volt, hogy ne a földön legyen. El kellett hónapokra szigetelnem magam a családomtól. Biztosan ismét ott lennék, ha szükség lenne rám, de ilyen eü helyzetben...”

„Temettem a szeretteimet, a folyosón feküdtek 16 órán keresztül, mire jutott egy ágy nekik egy 80 km-re lévő kórházban. Látogatni nem lehetett, sok ezer ember egyedül halt meg kínok közt. Erre aztán büszkék lehettek!”

„Mindkét szülőmet elveszítettem 1 hét különbséggel! Az orvosok nem csináltak semmit! A lélegeztető gépek semmit nem értek! Mondanom sem kell, hogy a kórházban kapta el apukám, majd hazaküldték így! Anyu elkapta tőle. Ezek vagytok ti! Ilyen a munkátok!”

„Én is frontvonalban voltam, és sok idősápoló, akik házi segítséget adtunk. Covidos idős embereket is elláttunk. A fenhéjjázó miniszterelnöknek kívánok olyan fizikai, lelki, mentális kínokat, amit elszenvedtünk mi, ápolók és gondozottak.”

„Apukám a Jahn Ferenc Kórházban halt meg 2021. április közepén. ? A saját lábán szállt be reggel a mentőbe, este pedig meghalt a lélegeztetőn. Nekem a következő napon derült ki, hogy pozitív lett a tesztem, úgy kellett leküzdenem a betegséget, hogy apukám előtte halt meg. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amit akkor átéltem. Azóta sem tudom feldolgozni a történeteket.”

„Mindkét szülőm érintett volt... egyikük túlélte, másikuk nem. Megrendítő volt újra átélni mindent és ismét realizálni, hogy édesanyám csakis annak köszönheti az életét, hogy nem Budapesten került gépre, hanem egy vidéki városban. És őszintén megdöbbentett - pedig azt hittem, hogy ezt az érzést már nemtudom megélni -, hogy az életbenmaradás esélyét 50 év felett nem adták meg. Pár hét, és 50 leszek... a fiam most 16... ez rettenetes érzés. Ilyennek soha nem szabad megtörténnie.”

„104 kg voltam, mikor Covidos lettem, és a kórházban lefogytam 70 kg alá (kb 40 kilót). A kórházban két orvos „előttem” beszélte meg, hogy velem most már kísérletezhetnek. A kórházba látogatót csak akkor engedtek be, ha haldoklott. Ekkor beengedték a feleségem és a fiamat. Tehát lemondtak rólam. Közben a „család” intézte, hogy átkerülhessek a Tüdőkórházba. Két negatív teszt kellett hozzá, de ez is nagyon körülményes volt, nem a részemről. 2021.12.20-án sikerült átszállítani mentővel a Tüdő órházba, de a mentősök tettek át az ágyról, hogy át tudjanak vinni. Egy hónapot voltam éjjel-nappal oxigénen. Az orvosok azt mondták, ha netán hazakerülök, akkor otthon is oxigénen leszek. Miután átkerültem, vizsgálatok és ágynyugalom, ugyanis a kétoldali tüdőgyulladásra kaptam kétoldali tüdőembóliát is. Aztán gombás nyelv, szívprobléma, és sok minden egyéb. De két hét után már lábra álltam. Sétáltam kb 500 métert naponta, később emeltem a séta mennyiséget. Ez a COPD-covid „részlegen. Innét lekerültem a rehabilitációs részre. Itt már úgy működött az egészségügy, ahogy kellene mindenhol. Összesen 69 napot voltam kórházakban, de küzdöttem, hogy hazakerüljek. A pokolból jöttem vissza.”

„Párom legjobb barátja távozott 48 évesen pár nap alatt.? Baráti ismerős körünkből másik három 50 év alatti, kisgyermekes családanya és családapa ?T öbb utcabeli is volt... Orvos főnökünk, az egyik legjobb radiológus diagnoszta, aki három hétig lélegeztetőgépen, magányosan távozott ? A család tűzoltói a mentősöket segitve több túlsúlyos covid beteget sima vonulós ruhában egy maszk "felszereltseggel" hozták le emeletről, senkit nem érdekelt az ő védelmük.”

„Annak ellenére, hogy végigsírtam az egészet, mert Édesanyánk elvesztését újra végiggondoltam, az a véleményem, hogy kell erről beszélni nagyon sok ki nem mondott sérelem él bennünk.”

„Ápoló voltam a COVID-19 alatt, nem volt itt nagy siker. Kudarc volt és szörnyű, veszteségek sorozata! Nem tudják, milyen volt, amikor túlóráznom kellett a beteg kollégák miatt, vagy amikor a hozzátartozóknak el kellett magyaráznom, miért nem látogathatják meg a haldokló hozzátartozóikat, csak mert Müller Cecília képtelen volt tovább gondolkodni, mi van, ha valaki már végstádiumban van és nincs helye az intenzív osztályon.”

„Elérték sok ember halálát, többek közt a fiamét is, a szuper gépeikkel!!”

„Én két szerettemet vesztettem el a járvàny alatt. Az anyukàm csak 2 napra ment be a kórházba egy teljesen más probléma miatt. Soha többet nem láttam. Megfertőződött és úgy ment el, hogy egyedül kellett lennie, küzdenie. A mai napig nem tudom megemészteni a gondolatot, hogy magára maradt. De ezzel kell együtt élnem! Végigsírtam az adást. Az anyukám a Délpesti kórházban hunyt el.”

„Kérdésem, hogy győztük le? Mert nálunk a mi családunkban minden idős ember meghalt!!! A gyerekeink egy hónap alatt vesztették el mind a három nagyszülőt úgy , hogy ők nem is találkoztak egymással. Ki győzött? A miniszterelnök úr győzött? rengeteg csalással? Hazugsággal? Esetleg nagyobb lett a vagyona? Felháborítónak tartom, hogy legyőztük a járványt!!!!!!! Én szavaztam a fideszre.....de SOHA többé nem fogok. Nyugodjanak békében a halottaink, és köszönjük az egészségügyi dolgozok munkáját.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán: Ennél nagyobb politikai bukás kevés volt Orbán Viktor pályafutásában, mintha már nem lenne ura az államnak
A miniszterelnök szándékosan akart egy olyan szituációt előidézni, amelyben a népakarat ellenében az ő akarata érvényesül, erre válaszoltak a tömegek - mondja a politikai elemző. Óriási a bizalomvesztés a hatalommal szemben.


A szervezők szerint 200 ezer ember is lehetett a betiltott Pride-on. Bár nehéz megbecsülni, igazuk van-e, de az biztos, hogy nemcsak minden idők legnagyobb Pride-ja volt szombaton Budapesten, de az utóbbi évek egyik legnagyobb politikai demonstrációja is. Karácsony Gergely szerint a résztvevők „egy jó nagy fityiszt mutattok a pöffeszkedő és gyűlölködő hatalomnak.”

A hatalom által betiltott, de a budapesti önkormányzat által mégis megszervezett vonuláson ott voltak európai polgármesterek, képviselők, sőt, a spanyol miniszterelnök-helyettes is. A tiltó határozatot meghozó rendőrség pedig biztosította a rendezvényt, és megakadályozta, hogy bármi bajt okozzon a maroknyi szélsőjobboldali ellentüntető. Ezután a Mi Hazánk feljelentette a rendőrséget, mert szerintük nem tartották be a törvényeket. Somogyi Zoltán szociológussal beszélgettünk a nap tanulságairól.

– Orbán Viktor az évértékelőjének egyik leghangsúlyosabb üzenete volt, hogy szerinte idén nem kell bajlódni a Pride megszervezésével, majd az alaptörvényt és a kétharmados gyülekezési törvényt megváltoztatva el is érték, hogy a rendőrség betiltsa a demonstrációt. Idézek egy klasszikust: „de sikerült?”

– Nem sikerült. Nagyon nehéz szavakat találni arra, ami történt, mert ennél nyilvánvalóbb kudarc kevés volt Orbán Viktor számára. Az elmúlt hónapokban voltak más olyan ígéretei, amelyeket nem tudott betartani, de ez, hogy miniszterelnökként kijelenti, kétharmados többség birtokában, rendeleti kormányzás mellett, hogy senki ne készüljön a Pride-ra, mert az be lesz tiltva, és ehhez meg is teszik a megfelelő lépéseket, betiltják, majd mégis létrejön Magyarország történetének talán legnagyobb tüntetése, vagy vonulása, ahol emberek azért mennek el, hogy világossá tegyék: a miniszterelnök nem mondhatja meg nekik, mit tehetnek és mit nem. Ez a tömeg azt bizonyította, hogy a miniszterelnök szava már nem bír akkora súllyal, hogy amit kijelent, azt valóban végre is tudja hajtani.

Ennél nagyobb politikai bukás kevés volt Orbán Viktor pályafutásában.

– Mi történik akkor, amikor egy rezsim eljut oda, hogy az akaratát semmibe veszik a polgárok?

– Felmerül a kérdés: milyen hatalmi viszonyok között élünk, ha a rendőrség egy betiltott tüntetést professzionálisan, dicséretre méltó módon, felelősségteljesen úgy vezényel le, hogy közben hivatalosan azt kommunikálja: a tüntetés illegális, be lett tiltva. A rend fenntartói tudatában vannak annak, hogy hiába a politikai akarat, mely szerint a tüntetésnek nem lenne szabad létrejönnie, százezer feletti embertömeg biztonságát szavatolniuk kell, ez a feladatuk, ezért tartjuk fenn az adóinkból. És

a rendőrség kiváló munkát is végzett, miközben Orbán Viktor rákényszerítette őket, hogy hivatalos közleményeikben hazudozzanak, az állam békés polgáraival szemben fenyegetőleg lépjenek fel.

Ez a kettősség a politikai akarat és az államigazgatási gyakorlat között nagyon beszédes, rámutat az állami irányítás viszonylagos szétesésére. Ma már nem csak az állami szolgáltatás minősége okoz problémát az embereknek, hanem az a látvány is, hogy

mintha a megválasztott vezetőjük, a kormányfő nem lenne ura annak az államnak,

amelyet elméletileg nap mint nap kezelnie kellene.

– Mennyi szerepe lehetett ebben annak, hogy sok európai polgármester, EP-képviselő, sőt még egy miniszterelnök-helyettes is ott volt? Így azért nagyobb tétje lett volna a rendőri fellépésnek...

– Nyilván volt szerepe. Bár felvetem: Orbán Viktort ez mikor érdekelte? De azt is gondolom, hogy a jelen lévő diplomaták nélkül is egy ország rendőrségének így kellene működnie. Nem tudom a pontos számot, hányan voltak a tüntetésen. De sokan. Ha százezer ember együtt mozog a fővárosban, egységes akarattal, teljes nyugalomban, és kiáll valamiért, akkor a diplomaták jelenléte nélkül is csak egy megoldás marad a rend fenntartására: az, amit a rendőrség most is tett. Nem volt igazoltatás, végigvitték a rendezvényt,

felismerték, hogy létezik a népszuverenitás, tehát hogy a nép dönteni akar a saját sorsáról, ezt pedig ki is fejezik.

És ha a nép így döntött, akkor a rendőrség dolga, hogy biztosítsa a rendet. Ez is történt. Csakhogy a rend biztosítása most szembement a politikai akarattal és a politikusok által megteremtett törvényi, jogszabályi háttérrel. Ez a feszültség eddig nem volt része a demokráciánknak. Ez szerintem független volt a diplomaták jelenlététől. Ki kell mondani: Orbán Viktor felelőssége, hogy előállt ez a helyzet.Mert nem lehe t mást feltételezni, mint hogy

a miniszterelnök szándékosan akart egy olyan szituációt előidézni, amelyben a népakarat ellenében az ő akarata érvényesül,

vagyis hogy betiltja a Pride-ot, mert neki ez politikailag így tetszik. Erre válaszoltak a tömegek: vállalták a fenyegetéseket, az esetleges bírságokat, amelyek nem lesznek.

– Nekem végig volt egy „light-os 56-os" érzésem: október 23-án délelőtt is ment a huzavona, hogy be van-e tiltva a délutáni felvonulás vagy sem. Aztán szerencsére az analógia itt véget is ért, mert nyugodtan zajlott le minden.

– Nekem inkább az 1988-as Bős–Nagymaros párhuzam jutott eszembe. Ott is volt egy ügy, amiről azt gondolta a hatalom, hogy senkit nem fog érdekelni, mégis egyre nagyobb tüntetések lettek belőle, amelyek elindították a rendszerváltást. Most is valami hasonló történik:

óriási a bizalomvesztés a hatalommal szemben. Az emberek nem hisznek a miniszterelnöknek és a kormányának. Azt mondják: ha te, Orbán Viktor azt mondod, hogy nem tehetek meg valamit, akkor én csakis ezért már meg fogom tenni.

A kérdés az, hogy ez az attitűd milyen más területekre fog még kihatni. Ez a tegnapi esemény ugyanis nem pusztán csak egy Pride volt. A kormány részéről a következő hetekben nyilván megpróbálják elérni, hogy mindez csak egy Pride-ként maradjon meg az emlékezetben. De ez nem csak az volt. Ott volt természetesen a hagyományos Pride-közönség is, de mellettük megjelent a magyar polgárság tízszeres erővel, sokan közülük életükben először. Nem azért jöttek, mert Pride-on akartak részt venni, hanem mert úgy gondolták: ha valaki Pride-ot akar szervezni, akkor azt nyugodtan megtehesse az Európai Unió egyik fővárosában.

Megvédeni jöttek a Pride-osokat, és ezt igen felemelő volt látni.

Miközben ez a jelenség messze nem független attól, hogy ők Orbán Viktort hibáztatják ezen helyzet fennállásáért, és persze számos más dologért is, amelyet ezzel a tüntetéssel, mert ez az volt, ki tudtak békésen és vidáman fejezni.

– Állított-e ez elő olyan kollektív társadalmi tapasztalatot, ami meggyorsíthat bizonyos folyamatokat? Az emberek e Pride után felvérteződtek a tapasztalással, hogy igenis meg tudjuk csinálni azt, amit akarunk, és ez talán a még apátiában lévőket is felrázhatja?

– Ami biztosan kijelenthető, hogy Budapest hosszú távra elveszett a Fidesz számára. Az viszont továbbra sem látható, hogy mi történik Budapesten kívül. Egyelőre nem lehet ebből a nagy Pride-eseményből országos következtetéseket levonni. Az látszik, hogy országos szinten a Fidesz már elveszítette a többségét. A Medián és az Závecz kutatásai számomra többet jelentenek, mint a Nézőpont Intézeté, amely túlságosan sok kormányzati megrendelést kap, nem is létezne ezek nélkül. Korábban is voltak jelek arra, hogy Budapesten elindult Hankiss Elemér szavaival, egy második polgárosodás, vagy második társadalom kialakulása.

A NER alatt is épül egy tudatos polgárság, amely képes ilyen tettekre, mint amit tegnap láttunk. Azt azonban ettől még nem tudjuk pontosan, mi van a vidéki Magyarországon.

A kutatások azt mutatják, mintha a városok szintjén is elindult volna az átbillenés, a Fidesz elvesztette a bizalmat ezeken a helyeken is. Ha ez igaz, akkor nagyon nehéz lesz megnyernie a következő választást.

– Sokan mondják, hogy a Fidesznek még van egy nagy eszköz a tarsolyában: a választási törvény módosítása. Nem nőtt meg ennek a kockázata Orbán Viktor számára a mai tömeget látva?

– A választási törvényt még lehet módosítani, és én is számítok rá, hogy lesz ilyen próbálkozás. Az a változtatás meg fogja mutatni, hogy Orbán Viktor hogyan is gondolkodik, a 2026-os választásokról, illetve hogy milyen politikai berendezkedésre készül. De ezzel még várnunk kell. Ne felejtsük el azonban azt, hogy

ma újra megerősödött egy politikus: Karácsony Gergely. Ráadásul érdekes módon Karácsony és Magyar Péter most egymást akaratlanul is erősítették.

Magyar Péternek jó volt, hogy nem neki kellett felvállalni ezt a tematikát, hanem megtette helyette egy másik politikus, Karácsony Gergely, ő áll ugyanis Pride-ügyben vitában a kormánnyal. A kormány pedig így nem tudott közvetlenül Magyar Péterrel konfrontálódni Pride-ügyben, pedig ez lett volna az eredeti szándéka. Karácsony nagyon jó pozícióba került azzal, hogy kockáztatott és élére állt ennek az eseménynek. Karácsony győzött. Ez nagy politikai siker neki. Így most az ellenzéki oldalon Magyar Péter mögött már van minimum egy olyan szereplő, aki adott esetben a helyébe tud lépni, ha valami miatt Magyar meggyengülne. Ha az ellenzéki tábor egyben tud maradni, mert felismeri, hogy Orbán Viktort csak egységben lehet legyőzni, akkor mindig lesz olyan politikai vezető, aki képes lesz vezetni ezt a tábort a Fidesszel szemben.

– Még mindig elképzelhető, hogy megpróbálják levenni a tábláról Magyar Pétert?

– Ebben az országban, ismerve a történelmét akár több száz évre visszamenőleg is, sok mindent elképzelhetőnek tartok. Jelenleg csak abból tudunk kiindulni, amit látunk:

Magyar Péter jól csinálja, Karácsony Gergely jól csinálta, és Orbán Viktor pedig egy újabb politikai kudarcot könyvelhet el. 2025 nem az ő éve eddig. ahogy 2024 sem volt az. Az a fajta tévedhetetlenség, ami eddig körüllengte őt, megszűnt.

Szerintem már a saját táborán belül is érzik, hogy a főnök mintha stratégiai homályba került volna.

– Kíváncsiak lehetünk, mit mutatnak majd a következő mérések a Pride után?

– Persze, nagyon is kíváncsiak vagyunk rá, mit fogunk látni. És nem csak arra, hogy a számok mit mutatnak, hanem hogy ez az esemény a lelkekben milyen folyamatokat indít el. Ha csak a közösségi médiát nézzük: már a tüntetés előtt is az emberek az arcukkal vállalták, hogy részt vesznek rajta. A tüntetés alatt is, és utána is kommunikálták, hogy ott voltak. Minimum százezer ember, nyilván családtagjaik, barátaik is vannak, közöttük a politika beszédtéma. Ez óriási erő, főleg úgy, hogy közben

ott volt a fenyegetettség, hogy akár több százezer forintra is megbüntethetik a résztvevőket. És ez sem érdekelte őket.

Orbán Viktornak keresnie kellene, hogyan tudná megfordítani ezeket a rá nézve negatív folyamatokat. Ő ugyanis súlyos stratégiai hibát követett el: kivezényelte magát a politikai centrumból. Végigsétáltam a tüntetésen, és azt láttam, hogy kulturált, középosztálybeli emberek vonulnak, miközben a másik oldalon, elkülönítve, ott állt 15 ember fekete ruhában, akik a Pride ellen tüntettek, olyan üzenetekkel például, hogy „mi vagyunk Spárta, nem Athén”, meg hasonlók. Szomorú volt látni, hogy Orbán Viktor most ezeknek az embereknek az oldalán áll. Velük szemben, vele szemben pedig ott álltak a tömegek.

– Az korábbi Pride-okon alig volt kevesebb ellentüntető, mint most, miközben most erős bátorítást kaptak a kormányzattól.

– Ráadásul hatalmas kampány előzte meg az egészet. Én is azt gondoltam, hogy erős ellentüntető mag lesz. De nem volt. Semmi nem volt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kuncze Gábor a Pride-ról: A rendőrség meg sem próbál büntetni, akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek
A volt belügyminiszter szerint súlyos tévedés volt Orbán Viktor részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott, a rendőrség pedig a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.


A rendőrség már napok óta hallgat arról, számíthatnak-e büntetésre azok, akik részt vettek a Pride-on, pedig korábban a kormány még a gyülekezési törvényt is megváltoztatta, hogy lehetővé tegye arcfelismerő kamerák bevetését a betiltott rendezvényeken, Tuzson Bence igazságügyi miniszter kijelentette, szabálysértésnek minősül, ha valaki részt vesz a felvonuláson.

Kuncze Gábor 1994 és 1998 között volt Magyarország belügyminisztere. Őt kérdeztük arról, szerinte kell-e bárkinek is büntetéstől tartania, és hogyan értékeli a rendőrség szombati fellépését.

– Miközben a rendőrség folyamatosan azt kommunikálta, hogy a szombati rendezvényt betiltotta, meg sem próbálta feloszlatni a tömeget, ehelyett biztosította az útvonalat. Mi történhetett?

– Ennek a hátterét természetesen nem ismerjük pontosan, de a rendőrség a törvényben foglalt feladatainak megfelelően járt el. Ha elolvassuk a vitában megszólaló jogászokat (nem politikusokat), nekik egyöntetűen az a véleményük, hogy a főváros, vagy bármely önkormányzat a saját területén nem köteles engedélyt kérni rendezvény megtartására. Természetesen, ha közterületet vesznek igénybe, akkor a rendőrségnek jelen kell lennie a rend fenntartása érdekében. Ezen túlmenően a rendőrségnek jelen esetben nem voltak további feladatai.

A rend fenntartását viszont kiválóan ellátták: elterelték a tömeget, és így megelőztek egy spontán összetűzést a szélsőjobboldali tüntetők és a demonstrálók között.

Ez a döntés a rendőrség részéről dicséretes és szakszerű volt.

– Számomra úgy tűnik, mintha a rendőrségnek lenne egy politikai „énje”, amelyik azt kommunikálta, hogy ez egy betiltott rendezvény, miközben engedélyt adott a szélsőjobboldalnak szinte ugyanarra a területre, és van egy szakmai énje, amelyik közben rendben végzi a dolgát.

– Inkább az ön szavaival élve, a rendőrségnek van egy „énje”, és van egy „felettes énje”. Az „énje” az, amelyik ismeri a jogszabályokat és azok szerint cselekszik. Felettesei pedig törvényes felügyeletet gyakorolnak felette, és a dolgok így mennek a maguk útján. Természetesen előfordulnak túlkapások is, láttunk ilyeneket az elmúlt 30 évben bőven, de jelen esetben a rendőrség a jogszabályoknak és feladatkörének megfelelően járt el.

Hogy a korábbi napokban és hetekben milyen politikai handabandák kísérték ezt az egészet, az egy más kérdés.

Valószínűleg a rendőrség az utasításoknak megfelelően kommunikált, de a rendezvény során a törvények szerint végezte a dolgát.

– Akkor nézzük ezt a „felettes ént”, amely most akár ismét előtérbe kerülhet, és azt mondhatja: nosza, kezdjünk el büntetni. Az arcfelismerő rendszer használata kapcsán ez egyáltalán lehetséges? Van rá jogszabály, ezt tudjuk, de technikailag kivitelezhető-e, hogy több tízezer emberrel szemben indítsanak eljárást? Van erre elegendő emberi erőforrás, papír, infrastruktúra?

– A rendőrség jelenleg nem akar büntetni. Természetesen lehet büntetni felvételek alapján, például ha valaki közterületen súlyosan megszegi a közlekedési szabályokat, a rendőrség büntethet, és az meg is áll jogilag. De jelen esetben nincs olyan felvétel. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy ha valakinek az volt az ötlete, hogy Budapestet Peking mintájára kamerákkal figyelje meg, az is problémás lenne. Ráadásul maga a rendőrség terelte más útvonalra az embereket. Ha például az Erzsébet hídra terelés ott helyben született döntés volt, akkor utólag nehezen lehetett volna oda kamerákat felszerelni. De ezt nem tudom biztosan.

Viszont, ha a rendőrség mégis ezzel próbálkozna, akkor újra életbe lép a jogállam.

Az ügyek eljutnak a bíróságra, és ott azt vizsgálják majd, hogy a demonstráció törvényes volt-e. Véleményem szerint a bíróság azt fogja megállapítani, hogy az volt, így nincs alapja bírság kiszabásának. Egyébként is, engedély nélküli demonstráción való részvétel miatt büntetni a fővárosi rendezvény résztvevőit, ez teljesen kizárt. Ha a rendőrség önállóan jár el, ebbe bele sem kezd.

– A feljelentéseiről elhíresült Tényi István ezúttal azt javasolta, hogy gyakoroljanak közkegyelmet a Pride-on résztvevőkkel szemben.

– Ez a javaslat körülbelül olyan, mint amikor azt mondták, hogy „Orbán Viktor mesterterve valósult meg”, miszerint ő szándékosan idézte elő ezt a helyzetet, hogy az ellenzéket egy ernyő alá sodorja, ami egyszerűen nevetséges. A közkegyelemre való hivatkozás is hasonló. Ha közkegyelem alapján mindenkit mentesítenének, azzal úgy tüntetnék fel magukat, mint nagyvonalú, megértő szereplők, miközben

valójában elkerülnék azt a vitát, hogy egyáltalán joguk volt-e szankcionálni.

Egyébként közkegyelmet már gyakoroltak korábban. A taxisblokád idején is, majd a 2006-os zavargások résztvevőit részesítette a Fidesz 2010 után, közkegyelemben. De mekkora különbség van a két korábbi eset és a mostani között! A szombati rendezvényen semmilyen atrocitás nem történt, rendben lezajlott, míg 2006-ban súlyos összecsapások voltak. A közkegyelem mostani emlegetése egyszerű kimenekülési kísérlet. A Fidesz így próbálja menteni a menthetőt.

– Van-e annak jogi lehetősége, hogy valaki azt mondja: „én nem kérek közkegyelmet”, és jogi útra tereli az ügyet?

– Ahhoz, hogy jogi útra lehessen terelni az ügyet, előbb valakit konkrétan fel kell jelenteni a részvételéért, névvel, címmel. A trükk éppen az, hogy a közkegyelemre hivatkozva nem indítanak eljárást senki ellen.

– Orbán Viktor eleinte kijelentette, hogy nem lesz Pride, kár is készülni rá. Aztán, ahogy haladtak az események, előálltak azzal, hogy nem fognak beavatkozni, mert „nem szokás Magyarországon bántani egymást”. Majd szombaton minden eddiginél nagyobb Pride-ot rendeztek. Hogyan lehet definiálni egy olyan államhatalmat, amely képtelen érvényt szerezni a saját akaratának?

– Én ezt kissé másként látom. Az állam képes cselekedni, és képes nagyokat hibázni is. Ha hibázik, a legszerencsésebb, ha ezt belátja, és visszavonul. Most ez történt. Súlyos tévedés volt a miniszterelnök részéről, hogy egy egyébként problémamentes demonstrációt betiltatott.

Ez egyértelműen politikai haszonszerzési kísérlet volt, semmilyen más célja nem volt.

Amikor kiderült, hogy ez nem fog működni, nem visszavonultak, hanem fenyegetőzéssel és törvénykezéssel próbálták érvényt szerezni az akaratuknak. Mikor ez sem vált be, kommunikációs trükkökkel próbálják visszavonulásukat győzelemként beállítani. De a valóság az, hogy egy nagyon rossz elképzelés megbukott. Akik ezt kitalálták, vereséget szenvedtek. Ami ennél is fontosabb: a civil társadalom és a jogállam viszont győzött.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Lengyel Tamás a Pride-ról: Zászló, zászló, szív - Ezt még Kapu Tibor is látja
A színész posztja alapján szintén ott sétált a 200 ezresre becsült tömegben. A rövid bejegyzésben kétszer is odaszúrt Orbán Viktornak.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. június 28.



Szombat délutáni bejegyzése alapján Lengyel Tamás is a 200 ezresre becsült tömegben sétált a Pride-on. A színész fotója alapján akkor járhatott a Ferenciek tere magasságában, amikor az emberek már teljesen megtöltötték az Erzsébet hidat.

Lengyel két szivárványos zászló mellé egy piros szívet tett a poszt elején, utalva az Orbán Viktor által életre hívott Harcosok Klubja elhíresült sorvezetőjére.

Ezután ugyancsak a miniszterelnök egyik korábbi, választási győzelem után elmondott győzelmi beszédéhez hasonlóan írta le a tömeg méretét:

„Ezt még Kapu Tibor is látja”

- olvasható a színész bejegyzésében, aki a héten a Nemzetközi Űrállomásra első magyarként eljutó árhajósra célzott.

Lengyel Tamás ezzel Orbán 2022 áprilisában mondott beszédére utalt. Akkor a miniszterelnök a negyedik kétharmados választási győzelem után úgy fogalmazott: „Akkora győzelmet arattunk, hogy még a Holdról is látszik, de Brüsszelből egészen biztosan”.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Havas Henrik: Orbán Viktornál tetten érhető a zavart gondolkodás, a hallucinációk és téveszmék gyors térnyerése
Az újságíró szerint vannak olyan emberek, akik a képzelet és a valóság határán állnak, és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy amit látnak, esetleg hallanak, az valós vagy sem.
F. O. - szmo.hu
2025. június 28.



Havas Henrik Orbán Viktor szerda reggeli, brüsszeli rögtönzött sajtótájékoztatójáról fejtette ki véleményét a közösségi oldalán. A miniszterelnök az Ukrajna uniós csatlakozása ellen indított kormányzati szavazás eredményéről azt mondta: a leadott szavazatok 95 százaléka, vagyis 2 168 431 szavazat nem támogatta Ukrajna európai uniós csatlakozását.

„Vastagabb lett, férfiasabb lett a hangom, végül is több mint kétmillió magyar ember hangján fogom ma azt mondani a tárgyaláskor, hogy Magyarország nem támogatja Ukrajna európai uniós csatlakozását. Ezek a szikár tények” – mondta Orbán Brüsszelben.

„Engem egyetlen egy dolog érdekel ebben a pillanatban: ki volt az az idióta, aki azt mondta a magyar miniszterelnöknek, hogy vastagabb, férfiasabb lett a hangja?

Nem tudok másra gondolni, mint hogy Orbán hormonkezelésen esett át, és már arra készül, hogy egy újabb Voks25-tel megalapozza a halálbüntetés visszaállítását,

és akkor még vastagabb lesz a hangja” – fogalmazott az újságíró a Facebookon, ezután pedig arról írt, hogy megpróbált utánajárni, „mivel magyarázható, hogy Orbán Viktor valóban azt gondolja, hogy nem 26 EU-s tagországnak van igaza, hanem egyedül neki”.

„A szakirodalom szerint vannak olyan emberek, akik a képzelet és a valóság határán állnak, és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy amit látnak, esetleg hallanak, az valós vagy sem.

Miután annak idején 8 hónapig a Lipóton dolgoztam, pontosan tudom, hogy ezek a tünetek hatalmas megterhelést jelentenek a betegek számára, ezért Orbán Viktornál tetten érhető a zavart gondolkodás, a hallucinációk és téveszmék gyors térnyerése.

Ha valaki a fentiek alapján bipoláris zavarra tippel, az téved. Én annak idején a pszichiátrián elég sok skizofréniában szenvedő emberrel találkoztam… Egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy lesz még nemzeti konzultáció a halálbüntetés visszaállításáról. Ez olyan biztos, mint Orbán Viktornak az az álláspontja, hogy ha nem is értünk mindig egyet egymással, nem szoktuk bántani egymást. 2006-ban sem ostromolta senki a tévészékházat, az csak egy közönségtalálkozó volt” – írta Havas.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET: