SZEMPONT
A Rovatból

Egy vérbeli filmes a járvány megfékezésének hőseit nem a kormány tagjai között keresné, hanem a mentősök, ápolók, orvosok között

Orbán Viktorék sikerekről és „harcosok klubjáról” beszélnek, de a kommentek alapján fájdalmas sebeket téptek fel. Egymás után posztolják az áldozatok felháborodott és máig gyászoló hozzátartozói megrendítő beszámolóikat. És megszólaltak a frontvonalban dolgozók is.


Bár Európában 2020. január 24-én volt az első regisztrált Covid-19-eset, az első magyarországi pedig március 4-én, a kormány most január 27-én jött ki a COVID-járvány „legyőzéséről” szóló, 36 perces kisfilmjével. Hogy miért nem várták meg március 13-át, amikor Orbán Viktor bejelentette, hogy az iskolák bezárnak, és digitális munkarend lép életbe, vagy akár március 28-át, amikor elkezdődött a teljes bezárkózás? Talán a kormánypárt népszerűségvesztésével kapcsolatos közvéleménykutatási adatok tette sürgetővé, hogy valami dicsőséges beszámolóval lassítsák ezt a folyamatot.

A kérdés csak az, Kovács Zoltánnal szólva: „De sikerült?

Amikor egy kormány hivatalba lép, feladata, hogy az állam alapvető szolgáltatásait zökkenőmentesen és hatékonyan működtesse: a honvédelmet, a rendfenntartást, a közegészségügyet, a közoktatást, illetve a szociális szférát. Ahogy mondani szokták, az nem hír, ha a postást megharapja a kutya, de az igen, ha a postás harapja meg a kutyát. Lefordítva a mi esetünkre: amikor egy állam vezetése szükségesnek tart arról megemlékező kisfilmet megrendelni és legyártatni, hogy valamely funkciója éppen működött, az minimum érdekes.

Egy vérbeli filmes ugyanis, ha témát lát meg a pandémiában, és történetesen dokumentumfilmet akarna csinálni a járvány megfékezéséről, a hőseit nem a kormány tagjai között keresné. Ők ugyanis, bármennyire is rendkívüli volt a helyzet, azt tették, amiért fizetik őket: működtették az állam egyik alapfunkcióját, a közegészségügyet. Találna viszont hősöket a mentősök, ápolók, orvosok között, akik (főleg a járvány első évében, mikor még oltás sem volt) nap mint nap az életüket kockáztatták,

12 órákat tetőtől talpig beöltözve, premier plánban végignézve az emberi szenvedést, látva a levegőért küzdő, haldokló emberek rémült tekintetét, és ugyanazokat a szemeket kicsit később élettelenül meredni a semmibe.

Nekik kellett a reménykedő rokonokkal telefonon közölni szeretteik halálhírét, napjában többször is.

Az államigazgatás csúcsain álló főtisztviselők legnagyobb áldozata az volt, hogy minden reggel hatkor már üléseztek, a kórházi személyzet reggel hatkor már és még a tizenkét órás műszakban éppen ágytálazott, újraélesztett, lélegeztetőgépet állított be, vagy éppen megállapította a halál beálltát. Esetleg a napi zokogógörccsel birkózott meg egy csendes sarokban, teáját szorongatva, ha volt két perce minderre.

Hogy miért írom le mindezt ilyen részletesen? Mert a kormányzati propagandafilmből csak ez maradt ki. Van benne néhány hős miniszter, állami főtisztviselő, maga a miniszterelnök, és minden, amit csinálnak, az megszakítás nélküli diadalmenet. A képek, ahogy sorakoznak, a heroikus zene, az események és adatok fontos szűrése mind azt sugallják, hogy a koronavírus elleni harc igazi nagy hősei ők voltak, az állam vezetői.

Orbán Viktor „harcosok klubjáról” beszél, és saját magukra gondol, mintha a siker kovácsai ők lettek volna.

Elmondja, hogy azért hozattak be ennyi lélegeztetőgépet (elhallgatva, hogy ezek jó része azóta is raktárakban áll), hogy egyetlen ember se legyen, akinek, ha szükséges gépi lélegeztetés, akkor ne jusson lélegeztetőgép.

Elhallgatja azt, amit Kulja András mond el a Tisza-párt videójában. Az ellenzéki párt egészségügyi szakértője rezidens orvosként Covid-osztályon dolgozott nap mint nap akkor, saját élményeként mondja el, hogy

talán még menthető ötven fölötti emberek azért haltak meg az osztályán, mert egyetlen intenzív osztály sem vette át őket gépi lélegeztetésre. És miért nem? Mert nem volt elég lélegeztetőgép.

Azért sem, mert a kapott lélegeztetőgépek zöme intenzív osztályos gépi lélegeztetésre alkalmatlan volt. Ráadásul, ha még jók is lettek volna, a gép nem elég. Kell hozzá ember is, aki kezelni tudja, de ezzel a „harcosok klubja” nem foglalkozott. Nyilván azért nem, mert ahogy Kulja elmondta, az nem egynapos tanfolyam. Sok paramétert kell figyelni, a nem kellően kiképzett személyzet több kárt okozhat, mint hasznot: akár szét is robbanthatja a beteg tüdejét, de meg is fullaszthatja a pácienst. Ilyen embert viszont nem lehetett tömegesen behozni, sem Kínából, de máshonnan sem, képezni meg nem volt idő.

A Tisza Párt válaszvideójában, amelyet eddig szinte pontosan kétszer annyian néztek meg, mint a kormány moziját, sorjáznak az adatok, amelyek annyira hiányoznak a másik filmből: lakosságarányosan nemcsak szomszédainknál teljesítettünk gyászosabban a halálozási arányt tekintve, de Olaszországban is kevesebben haltak meg arányaiban, holott nem felejtjük a bergamói képeket, amelyeket a járvány elején láthattunk. Milyen elképesztő körülmények alakultak ki pillanatok alatt az ottani kórházakban! De ilyen képeket itthon nem láthattunk. Kulja András többször is elmondta, hogy

nekik megtiltották, hogy nyilatkozzanak a sajtónak a Covid-védekezésről, hogy idős kollégáját megfenyegették: ha beszél a sajtónak, az országban sehol sem kaphat munkát.

A járványról magyar nyelven csak Romániából és Szlovákiából érkezhettek képsorok, videók, mert a magyar kórházakba az állami televízión kívül senki nem tehette be a lábát. Ők is csak egyetlen alkalommal, leszámítva a protokoll eseményeket.

Magyar Péterék kimondják azt is, hogy a kivéreztetett egészségügy, az orvos- és ápolóhiány miatt kénytelenek voltak minden orvost a Covid-osztályokra vezényelni, emiatt az egészségügyben a nem covidos betegek jó része ellátatlan maradt, aminek tragikus következményei a járvány után jelentkeztek: előrehaladott daganatos megbetegedések formájában például, amikor a páciens elmondta, hogy a tüneteket már régóta észlelte, de nem jutott be egyetlen ellátásra sem. Azokat, akik ezekbe a betegségekbe haltak bele, nem számolják a koronavírus áldozataihoz.

Kulja András a Tisza-párt videójában

Kulja András szinte a könnyeivel küszködve mondja el, hogy a miniszterelnök láthatóan csak a sikerpropagandát tartotta már akkor is fontosnak: a problémákat felsorolni próbáló fiatal orvosba belefojtotta a szót. Orbán nem tudja, milyen az, amikor a fehérjehiány miatt a víz folyik a beteg bőréből,

amikor könyörögnek, hogy „doktor úr, ugye meggyógyulok?”, amikor egymás mellett hal meg egy testvérpár a kórházban: az egyik két nappal korábban, a másik, aki még megmaradt, csak azt kérdi: „Ugye én nem?”, aztán ő is meghal.

A Tisza Párt egészségpolitikus EP-képviselője szerint a miniszterelnök ne sikerekről kommunikáljon, hanem azt mondja el végre, hogy megszüntetik a kórházak alulfinanszírozottságát. Az egészségügy szerinte mind a mai napig ki van véreztetve. Az elmúlt években kétszáz rendelő, kórházi osztály zárt be. Magyar Péter tovább sorolja: most január elsejétől a fehérgyarmati, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kórház is bezárt osztályokat, az utóbbiban például a gyermeksebészeti ellátás szűnt meg.

Ma rosszabb helyzetben van az egészségügy, ha netán jönne egy újabb nagy járvány, még kevésbé alkalmas a közegészségügy ellátni a feladatát.

És sorakoznak tovább az adatok: GDP-arányosan feleannyit költünk egészségügyre, mint az európai átlag. A cseh állampolgárokra saját államuk fejenként 600 ezer forinttal többet költ évente, mint a magyar. Újból és újból felteszik a kérdést: milyen sikerekről beszél a miniszterelnök?

Magyar még azt is hozzáteszi, nem az a baj, hogy nincs pénz, hiszen „ha a miniszterelnök meg akarja venni a saját vejétől a felesleges irodaépületeket, akkor egy tollvonással lesz rá pénz”. Mint ahogy van pénz kastélyokra, a repülőtérre, mobilcégre is.

Kulja Andrásék fel is olvastak néhány levelet, amelyekben például egy intenzíves szakorvos írja le, hogy az elvileg egyszer használatos védőruhát többször kellett felvenniük, mert nem volt elegendő ebből sem. Még akkor sem cserélhették le, amikor már szemmel láthatóan vérrel és egyéb testnedvekkel szennyezettek voltak. A műszakváltáskor a következő kolléga is a szennyezett ruhákba volt kénytelen bújni. Bár később ózonnal sterilizálták a ruhákat, de másikat akkor sem kaptak. Maradt a vérfoltos, napokig használt ruha. FFP3-as maszkot a járvány elején nem is láttak, naponta egy sebészi maszkot használhattak el.

Ír az orvos a levélben a lélegeztetésre alkalmatlan gépekről is.

A betegek sokszor a szemük láttára fulladtak meg. Ha lett volna alkalmas gép, egy részük megmenthető lett volna.

Magyar Péterék elmondják azt is, hogy miközben Magyarország majdnem 200 milliárd forintot költött kínai légzéssegítő eszközökre (ezek zöme bizonyult alkalmatlannak később), az EU többi tagállama jóformán semennyit nem költött ilyen berendezésekre, pedig „nyilván ott is meg akarták menteni az emberek életét”.

Az eszközbeszerzés másik árnyoldaláról is szó esik, amiről az állami videó hallgatott: hány közvetítőcéget iktattak be az állami beszerzések és a kereskedelmi értékesítés közé, például a maszkok és egyéb védőfelszerelések esetében. Addig éppenhogy csak létező cégek milliárdos haszonnal zárták azokat az éveket.

Volt közöttük olyan, amely addig csak gumiabroncsokat értékesített, de aztán a maszkbizniszben megtalálta a szerencséjét.

A videó alatti kommentekben is sokan felháborítónak tartják Orbán Viktor győzelmi jelentését. Az újra felbukkanó oltásellenes posztok mellett sorozatban olvasni további szívszorító eseteket, történeteket. És ami külön érdekes, ugyanilyen hangvételű, felháborodott, olykor szívszorító kommentek olvashatók a kormány videója alatt is. Álljon itt néhány:

„...ehhez én, mint a mortalitás lista szerinti 2.650-ik 42 éves áldozat édesanyja annyit mondanék önnek Miniszterelnök úr: SZÉGYELJE MAGÁT❗❗❗ Egy szava nem igaz, önök cserbenhagyták a betegeket, az egész országot.”

„Az apám halt meg a covid járvány alatt, akinek az ápolásába kórházi külön engedéllyel két hétig, a haláláig bekapcsolódhattam (úgy, hogy ennek kockázatait vállaltam). Közelről láttam, hogy naponta hogyan halnak meg emberek. Minden volt az, csak nem győzelem.”

„Merkely úrról ne is beszéljünk. SOTE-s voltam Covid idején. Nálunk volt az első covid-os Magyarországon, és mégis mi voltunk az utolsó egyetem kb, akiknek elkezdődött a karantén. Aztán ott volt az “önkéntes munka”, amiről jött levél, hogy vagy az, vagy eltanácsolnak az egyetemről. Bár mint egészségügyi tanuló arra esküdtünk, hogy segítünk, de az egyetem kidobott minket a frontvonalra egy olyan egészségügyi rendszerbe, ahol nem volt elég gumikesztyű, és nem volt elég fertőtlenítőszer. Miniszterelnök úr végigsétált az osztályon, mint valami rossz ómen, de azzal nem foglalkozott, hogy nem lehet kimennem pisilni, mert ha leveszem a ruhát, akkor pocsékolok, vagy hogy infúziós szerelékkel kötöttem föl a WC papírt, ha volt, hogy ne a földön legyen. El kellett hónapokra szigetelnem magam a családomtól. Biztosan ismét ott lennék, ha szükség lenne rám, de ilyen eü helyzetben...”

„Temettem a szeretteimet, a folyosón feküdtek 16 órán keresztül, mire jutott egy ágy nekik egy 80 km-re lévő kórházban. Látogatni nem lehetett, sok ezer ember egyedül halt meg kínok közt. Erre aztán büszkék lehettek!”

„Mindkét szülőmet elveszítettem 1 hét különbséggel! Az orvosok nem csináltak semmit! A lélegeztető gépek semmit nem értek! Mondanom sem kell, hogy a kórházban kapta el apukám, majd hazaküldték így! Anyu elkapta tőle. Ezek vagytok ti! Ilyen a munkátok!”

„Én is frontvonalban voltam, és sok idősápoló, akik házi segítséget adtunk. Covidos idős embereket is elláttunk. A fenhéjjázó miniszterelnöknek kívánok olyan fizikai, lelki, mentális kínokat, amit elszenvedtünk mi, ápolók és gondozottak.”

„Apukám a Jahn Ferenc Kórházban halt meg 2021. április közepén. ? A saját lábán szállt be reggel a mentőbe, este pedig meghalt a lélegeztetőn. Nekem a következő napon derült ki, hogy pozitív lett a tesztem, úgy kellett leküzdenem a betegséget, hogy apukám előtte halt meg. Nem kívánom senkinek azt az érzést, amit akkor átéltem. Azóta sem tudom feldolgozni a történeteket.”

„Mindkét szülőm érintett volt... egyikük túlélte, másikuk nem. Megrendítő volt újra átélni mindent és ismét realizálni, hogy édesanyám csakis annak köszönheti az életét, hogy nem Budapesten került gépre, hanem egy vidéki városban. És őszintén megdöbbentett - pedig azt hittem, hogy ezt az érzést már nemtudom megélni -, hogy az életbenmaradás esélyét 50 év felett nem adták meg. Pár hét, és 50 leszek... a fiam most 16... ez rettenetes érzés. Ilyennek soha nem szabad megtörténnie.”

„104 kg voltam, mikor Covidos lettem, és a kórházban lefogytam 70 kg alá (kb 40 kilót). A kórházban két orvos „előttem” beszélte meg, hogy velem most már kísérletezhetnek. A kórházba látogatót csak akkor engedtek be, ha haldoklott. Ekkor beengedték a feleségem és a fiamat. Tehát lemondtak rólam. Közben a „család” intézte, hogy átkerülhessek a Tüdőkórházba. Két negatív teszt kellett hozzá, de ez is nagyon körülményes volt, nem a részemről. 2021.12.20-án sikerült átszállítani mentővel a Tüdő órházba, de a mentősök tettek át az ágyról, hogy át tudjanak vinni. Egy hónapot voltam éjjel-nappal oxigénen. Az orvosok azt mondták, ha netán hazakerülök, akkor otthon is oxigénen leszek. Miután átkerültem, vizsgálatok és ágynyugalom, ugyanis a kétoldali tüdőgyulladásra kaptam kétoldali tüdőembóliát is. Aztán gombás nyelv, szívprobléma, és sok minden egyéb. De két hét után már lábra álltam. Sétáltam kb 500 métert naponta, később emeltem a séta mennyiséget. Ez a COPD-covid „részlegen. Innét lekerültem a rehabilitációs részre. Itt már úgy működött az egészségügy, ahogy kellene mindenhol. Összesen 69 napot voltam kórházakban, de küzdöttem, hogy hazakerüljek. A pokolból jöttem vissza.”

„Párom legjobb barátja távozott 48 évesen pár nap alatt.? Baráti ismerős körünkből másik három 50 év alatti, kisgyermekes családanya és családapa ?T öbb utcabeli is volt... Orvos főnökünk, az egyik legjobb radiológus diagnoszta, aki három hétig lélegeztetőgépen, magányosan távozott ? A család tűzoltói a mentősöket segitve több túlsúlyos covid beteget sima vonulós ruhában egy maszk "felszereltseggel" hozták le emeletről, senkit nem érdekelt az ő védelmük.”

„Annak ellenére, hogy végigsírtam az egészet, mert Édesanyánk elvesztését újra végiggondoltam, az a véleményem, hogy kell erről beszélni nagyon sok ki nem mondott sérelem él bennünk.”

„Ápoló voltam a COVID-19 alatt, nem volt itt nagy siker. Kudarc volt és szörnyű, veszteségek sorozata! Nem tudják, milyen volt, amikor túlóráznom kellett a beteg kollégák miatt, vagy amikor a hozzátartozóknak el kellett magyaráznom, miért nem látogathatják meg a haldokló hozzátartozóikat, csak mert Müller Cecília képtelen volt tovább gondolkodni, mi van, ha valaki már végstádiumban van és nincs helye az intenzív osztályon.”

„Elérték sok ember halálát, többek közt a fiamét is, a szuper gépeikkel!!”

„Én két szerettemet vesztettem el a járvàny alatt. Az anyukàm csak 2 napra ment be a kórházba egy teljesen más probléma miatt. Soha többet nem láttam. Megfertőződött és úgy ment el, hogy egyedül kellett lennie, küzdenie. A mai napig nem tudom megemészteni a gondolatot, hogy magára maradt. De ezzel kell együtt élnem! Végigsírtam az adást. Az anyukám a Délpesti kórházban hunyt el.”

„Kérdésem, hogy győztük le? Mert nálunk a mi családunkban minden idős ember meghalt!!! A gyerekeink egy hónap alatt vesztették el mind a három nagyszülőt úgy , hogy ők nem is találkoztak egymással. Ki győzött? A miniszterelnök úr győzött? rengeteg csalással? Hazugsággal? Esetleg nagyobb lett a vagyona? Felháborítónak tartom, hogy legyőztük a járványt!!!!!!! Én szavaztam a fideszre.....de SOHA többé nem fogok. Nyugodjanak békében a halottaink, és köszönjük az egészségügyi dolgozok munkáját.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Vujity Tvrtko a Napló végéről: Aki ezt tette velünk, bár kapott 96 millió forint Júdás-pénzt, most egészen biztosan nyugtalanabbul alszik, mint mi
Vujity Tvrtko egy hosszú bejegyzésben idézte fel a TV2 Napló megszűnésének körülményeit. A riporter szerint a szerkesztőségre nehezedő politikai nyomás és egy 96 millió forintos könyvszerződés vezetett a műsor végéhez.


Két posztot is írt Vujity Tvrtko, a frissebb, mai posztban arról ír, hogy "anno nagyszerű emberek, becsületes újságírók veszítették el az állásukat, s ezzel veszélybe került a családjuk egzisztenciája, nem maradt munkájuk, voltak, akiket biztonsági őrökkel dobattak ki csak azért, mert nem akartak bűncselekmények részeseivé válni. Mindent (is) vállaltak, de a lelküket nem adták el, sem pénzért, sem ajánlatért, sem hatalomért!

Munkátokat elveszítettétek, de becsületeteket mindvégig megtartottátok! BÜSZKE VAGYOK RÁTOK! - írta a tévés.

"Vannak, akiknek most a mentegetőzés és a félelem maradt. Ők választották ezt az utat. Mi pedig egy egészen másikat…" - tette hozzá, megosztva egy 10 évvel ezelőtti posztját.

Vujity Tvrtko egy másik, tegnapi bejegyzését azzal kezdte, hogy nem a botránykeltés a célja, ugyanakkor úgy véli, „az igazság nem maradhat néma”. Azt írja, elsősorban azokért a kollégáiért szólal meg, akiket szerinte méltatlanul megaláztak, és akiknek a hangja nem jut el a nyilvánossághoz. Kijelenti, hogy újságíróként továbbra sem foglal állást magyar belpolitikai ügyekben.

Tvrtko szerint a műsor megszűnésének legfőbb oka egy bizonyos könyv volt. Hozzáteszi, hogy a kötet szerzőjét később hírigazgatónak nevezték ki, és a könyv körüli „erőszak, a műsorunkat, szerkesztőségünket érő politikai nyomás és érzelmi zsarolás” vezetett a döntésükhöz.

„Főleg emiatt az átkozott könyv miatt döntöttünk 2014-ben úgy, hogy a TV2 Naplója 17 év, 1 hónap, 3 hét és 4 nap után befejezi munkáját.”

A HVG a Magyar Hang cikke alapján azt írta: Szalai Viviennek 96 millió forintot fizetett a Napi Gazdaság kiadója 2014-ben a Zuschlag-könyv megírásáért. Tvrtko állítása szerint a szerkesztőségük nem volt hajlandó ezt a könyvet reklámozni, és másokat sem járattak le.

Műsorvezetőként személyesen is szembeszállt a nyomással, amikor nem volt hajlandó egy számára ismeretlen szöveget bemondani. „Egyáltalán: soha az életemben nem olvastam fel más szövegét, csak azt, amit én magam írtam… És amit én magam megírtam, azért a felelősséget mindig vállaltam” – fogalmaz.

Tvrtko szerint nem voltak hajlandóak olyan dolgokat megtenni, amelyekkel a későbbi események bűnrészeseivé váltak volna, ezért a TV2 Napló végül befejezte működését. Megemlíti azonban, hogy szerencsére a műsornak van folytatása egy másik csatornán, Sváby András és csapata révén.

A posztban felidézi egykori kollégáinak az utolsó szerkesztőségi értekezleten elhangzottakat, a Linda című sorozatból vett mondattal.

„Baltazár inkább meghal, de nem alkuszik!”

Majd hozzáteszi: „Meghaltunk, de nem alkudtunk.” Azt írja, aki ezt tette velük, bár kapott „96 millió forint Júdás-pénzt”, most biztosan nyugtalanabbul alszik, mint ők. A cselekedetét szerinte majd Isten vagy a bíróság fogja megítélni.

Tvrtko fájdalommal ír arról, hogy rajta kívül a stábtagok mind elhagyták a szakmát. Van közöttük virágboltos, apartmanház-üzemeltető és olyan is, aki külföldre költözött.

„Nem vagytok, s mégis azok maradtok: ÖRÖKRE!”

Ezzel szemben azt állítja, hogy aki ezt a helyzetet előidézte, „sosem volt az, bármi is állt a névjegykártyáján!”.

Zárásként arról ír, hogy bár ő maga is külföldre költözött, a szellemiségük és a gerincük megmaradt. Akik viszont szerinte elárulták ezeket az elveket, azokról úgy fogalmaz: „most nagyon gazdagok, s mégis koldusszegények!”.

A poszt hátteréhez tartozik, hogy a TV2 nemrégiben menesztette Szalai Vivien hírigazgatót, amire Vujity Tvrtko egy korábbi bejegyzésében már reagált. A csatornánál zajló belső feszültségekről korábban Hajós András és Majka is beszélt. A legfrissebb fejlemény az ügyben, hogy 2026. május 7-én megjelent hírek szerint megszűnik a TV2 Tények című műsora, és a jelenlegi tervek szerint a Napló sem folytatódik az átszervezés után.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Kitálalt az NKA-botrányról egy bennfentes: állítja, Hankó Balázs adott utasítást arra, hogy eltitkolják a 17 milliárdos támogatási keret részleteit
Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő munkatársa Molnár Áronnak beszélt az intézménynél tapasztalt szabálytalanságokról. Elmondása szerint miután az első információk kiszivárogtak a színész-aktivistán keresztül, őt a párját és a barátját a főigazgató utasítására kitiltották a céges rendszerekből.


Névvel és arccal vállalta az interjút Molnár Áronnal Papp Gergely, a Nemzeti Kulturális Támogatáskezelő (NKTK) projektmenedzsere, aki Molnár szerint a legfőbb forrása volt a kirobbant NKA-botránynak.

Papp Gergely a „Magyarország kedvenc reggeli műsorában” elmondta, 2014 óta dolgozik az intézménynél, jelenlegi feladata az ePer pályázati rendszer felhasználóbarátabbá tétele. Azért döntött a nyilvánosság mellett, mert a belső szabályzat szerint a szabálytalanságokat a főigazgatónak kellene jelenteni, aki viszont szerinte maga is érintett az ügyben.

Papp Gergely azt mondta, a botrány kirobbanása után az intézményen belül több kollégáját, köztük a legjobb barátját és a szintén ott dolgozó párját is meggyanúsították.

„Például a legjobb barátomat meggyanúsították, és szankcionálták, kitiltották mindenhonnan több napra. Holott igazából sokáig azt sem tudta, hogy mire készülök” – mondta, hozzátéve, hogy eleget akar tenni a Molnár Áronnal kötött megállapodásának, miszerint ha a főigazgató nem áll a nyilvánosság elé a megfelelő információkkal, ő maga fogja ezt megtenni. Papp szerint a műsor utáni napon valószínűleg felmondanak neki, de ezt vállalja.

„Inkább rúgjanak ki, mint hogy szégyenben kelljen leélni az életemet, hogy tudtam erről az egészről, és nem szóltam.”

A projektmenedzser felszólította a felelősöket, köztük Krucsainé Herter Anikó főigazgatót és Hankó Balázs leköszönő minisztert, hogy tegyék közzé a telefonszámukat, és nézzék meg, mi a magyar emberek véleménye az ügyről. Mint mondta, elsődleges célja az volt, hogy a törvényi kötelezettségnek megfelelően nyilvánosságra kerüljenek a 17 milliárd forintos keret döntései és a döntéshozó testület tagjainak kiléte. Később azonban tudomására jutott, hogy további kifizetéseket terveznek.

„Sőt, én úgy tudom, hogy már van olyan döntés is, amit a miniszter aláírt, csak a te megszólalásod után ez végül nem került további ügyintézésre”

– mondta Molnár Áronnak, hozzátéve, hogy innentől a további kifizetések megállítása lett a cél.

Papp Gergely tisztázta, hogy a sajtóban emlegetett 790-es és 447-es listák valójában nem listák, hanem belső kódok. A 790-es a Kiemelt Kulturális Programok ideiglenes kollégiumának kódja, amely a 17 milliárd forintot elosztotta, a 447-es pedig a miniszteri keret belső azonosítója. Elmondása szerint 2023 nyarán vonták be a 790-es kódú kérelmek feldolgozásába, ahol olyan, a kultúrától távol álló programokat talált, mint a „somlói szépségverseny és evőverseny”. A pályázatokhoz mindössze ezer forintos nevezési díjat kellett fizetni, míg a miniszteri keretnél ilyen díj egyáltalán nem volt.

Beszélt egy nem nyilvános e-mail címről is, ahová az egyedi zenei programok kérelmei érkeztek. Itt találkozott egy olyan levéllel, amelyben egy pályázót a minisztérium értesített, hogy nyújtson be kérelmet az NKA-hoz. Ezt az e-mailt később letörölte a fiókjából, de szerinte az üzenetnek még meg kell lennie a rendszerben és közérdekű adatigényléssel megszerezhető.

Részletesen beszámolt a Krucsainé Herter Anikó főigazgatóval folytatott konfrontációjáról is, miután őt, a párját és a barátját minden előzmény nélkül kitiltották a céges rendszerekből. Az informatikai osztályon azt a tájékoztatást kapta, hogy a főigazgató utasítására történt a tiltás.

Amikor ezzel szembesítette, a főigazgató először technikai problémára hivatkozott. „De ezt olyan pikírt stílusban adta elő, hogy azt hittem, hogy lefordulok a székről” – mesélte. Később, egy négyszemközti beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy ő rendelte el a kitiltást, mert gyanakodott rájuk.

Papp Gergely szerint ezen a beszélgetésen a főigazgató elismerte, hogy a döntések közzétételének elmaradása nem az ő döntése volt. „Erre azt felelte, hogy okos fiú vagy, ki tudod te találni” – idézte fel a beszélgetést, majd hozzátette, amikor rákérdezett, hogy Hankó Balázsra gondol-e, a főigazgató igennel felelt.

„Hankó Balázs volt az, aki erre utasította.”

Papp szerint a főigazgató arról is beszélt, hogy nem adott megfelelő utasítást a kérelmek céljainak átírására, és állítólag nem is tudott arról, hogy a pályázati rendszerben erre lehetőség van. Ezt Papp Gergely képtelenségnek tartja, mivel szerinte a főigazgató rendelte meg és felügyelte a rendszer fejlesztését. Sőt, állítása szerint személyesen is részt vett olyan megbeszélésen, ahol a főigazgató a kérelmek céljainak átírásáról egyeztetett. Egy másik értekezleten a somlói szépségverseny kapcsán mindenki nevetett, egy dartsegyesület kérelménél pedig a főigazgató azzal viccelődött, hogy „biztos Magyar Péter képére dobálják a nyilakat”.

A projektmenedzser szerint a pályázatok feldolgozásánál szóbeli utasítás volt, hogy ne írjanak ki hiánypótlást, holott a kérelmek hemzsegtek a hiányosságoktól. A támogatói okiratokból pedig szándékosan kikerült a reklám- és PR-kötelezettségre vonatkozó rész, így a támogatott szervezeteknek nem kellett feltüntetniük, hogy az NKA-tól kaptak pénzt.

„Vajon kifejezetten csak ezekből az okiratokból került ki a PR kötelezettség? Itt miért nem kellett az NK-t mint támogatószervet feltüntetni?” – tette fel a kérdést.

A Fásy Ádám családjának cégével kapcsolatos ügyről elmondta, több tanú van rá, hogy a család személyesen járt bent az NKTK-nál, és a kollégákkal adatták be a Munkácsi Art Kft. kérelmeit, noha papíron semmi közük a céghez. Meghatalmazás sem volt náluk. Az elszámolásnál pedig kiderült, hogy a kifizetések olyan cégekhez mentek, amelyek Fásy feleségéhez és lányához köthetők.

A Városliget Zrt. ügyében, amelynek felügyelőbizottsági elnöke maga Krucsainé Herter Anikó, Papp Gergely azt állította, hogy a cég egy 1,25 milliárd forintos támogatás visszafizetésekor nem fizette meg az ügyleti kamatot. A főigazgató ezt tagadta, és az elszámoltatási osztályvezetőre próbálta hárítani a felelősséget. Papp szerint azonban írásos bizonyítékuk van arról, hogy az osztályvezető jelezte a főigazgatónak, hogy a kamat elengedése törvénytelen. „Ehhez képest a főigazgató még aznap délután levélben értesítette a Városliget Zrt-t, hogy a támogatás összegét utalják vissza” – mondta, kiemelve, hogy a levélben nem szerepelt az ügyleti kamat.

A miniszteri keretből finanszírozott támogatások elszámolásáról elmondta, hogy sok esetben a szakmai beszámoló egyetlen papírlapból áll, és nincs érdemi szakmai ellenőrzés.

Példaként a Zenei Kör Kft. félmilliárd forintos támogatását említette, ahol szintén csak egy ilyen „fecnit” kellett benyújtani. A főigazgató négyszemközt elismerte neki, hogy nem ért egyet ezzel a gyakorlattal, de azzal védekezett, hogy ez már korábban is így volt.

Papp Gergely éles kontrasztba állította a főigazgató számára vásárolt új céges autót, iPhone-t és irodabútort a többi iroda áldatlan állapotával, ahol a falak penészesek, a székek pedig szétszakadtak. Elmondta azt is, hogy a választások előtt beígért, bérbe beépülő fizetésemelésből végül csak egy 2026 végéig szóló keresetkiegészítés lett, bizonytalanságban tartva a dolgozókat.

Végül a támogatások aránytalanságát szemléltette: míg a többnapos, nagy múltú Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) fesztivál 12,5 millió forintot kapott szigorú feltételekkel, addig Tóth Gabi és párja, Papp Máté Bence összesen 19 milliót, Pataky Attila pedig 150 milliót egyetlen Aréna-koncertre.

„Miniszter úr, nem lehet, hogy ilyen és ehhez hasonló nívós fesztiválra vagy fesztiválokra kellett volna többek között ezt a 17 milliárd forintot elkölteni?” – tette fel a kérdést az interjú végén Hankó Balázsnak címezve.

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Volt alkotmánybíró: Sulyok Tamás megfosztható a tisztségétől, mert alaptörvényt sértett
Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint Sulyok Tamás köztársasági elnök bizonyíthatóan megsértette az Alaptörvényt a hallgatásával. A megfosztási eljárás megindításáról a parlament dönthet, ami után az államfő jogköreit azonnal felfüggesztenék.


Alkotmánysértést követett el Sulyok Tamás, ezért megfosztható tisztségétől – ezt Vörös Imre volt alkotmánybíró mondta a Klubrádióban. Szerinte az államfő akkor is elmozdítható, ha önként nem mond le.

Vörös Imre úgy véli, Sulyok Tamás tevőlegesen hozzájárult ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása ne jogállami keretek között történjen. A volt alkotmánybíró szerint az államfő nem tett eleget kötelezettségének, és nem őrködött az államszervezet demokratikus működése felett, amikor több vitatott esetben nem emelte fel a szavát – szemléz a 24.hu.

Az eljárás megindításának azonnali és súlyos következménye lenne.

Vörös Imre emlékeztetett rá, hogy bár a végső szót a megfosztás ügyében az Alkotmánybíróság mondja ki, a parlamenti döntés után azonnal fel kell függeszteni az elnöki jogkör gyakorlását.

Ez azt jelentené, hogy Sulyok Tamás hatásköreit és feladatait ideiglenesen az Országgyűlés elnöke venné át; a Tisza Párt korábban Forsthoffer Ágnest jelölte erre a posztra.

Az Alaptörvény szerint a köztársasági elnök elleni eljárást az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja, de a megfosztás megindításához már kétharmados többség szükséges.

Míg Vörös Imre szerint a jogi út járható, Fidesz-közeli jogászok korábban arról beszéltek, hogy Sulyok Tamás alkotmányos úton elmozdíthatatlan.

Vörös Imre hangsúlyozta, az Országgyűlésnek részletesen indokolnia kell döntését, az államfő teljes tevékenységét mérlegelni kell, de a jelenlegi rendszerben számos olyan szabály működik, amelyeket kifejezetten a hatalom bebetonozására alakítottak ki. Szerinte ezek eleve nem tekinthetőek legitim jogállami normáknak, ezért mielőbb ki kellene őket iktatni. Az alkotmányjogász már korábban készített egy „kigyomlált” változatot az Alaptörvényből, amely szerinte alkalmas lehetne kiindulópontnak egy jogállami rendszer újjáépítéséhez.

Teljes beszélgetés Vörös Imrével:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Azurák Csaba a Tények végéről: Elképesztően sajnálatos ezt látni, de többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom
A TV2 egykori hírigazgatója megszólalt a csatorna Tények című hírműsorának megszüntetéséről. Szerinte a döntés több száz tehetséges, azóta pályán kívülre sodródott kolléga munkáját is semmibe veszi.


„Elképesztően sajnálatos ezt látni” – mondta Azurák Csaba, a TV2 egykori műsorvezetője és hírigazgatója, miután csütörtökön kiderült, hogy megszűnik a csatorna Tények című hírműsora. A volt képernyős több száz tehetséges kollégája nevében fejezte ki sajnálatát a közel három évtizedes brand sorsa miatt.

A csatorna egykori arca a 24.hu-nak arról beszélt, hogy a Tényeket rengeteg tehetséges szakember építette fel, akik közül sokan mára a pályán kívülre sodródtak. Hangsúlyozta, hogy a műsor az első nagyjából húsz évében minőségi hírszolgáltatásként működött.

„Ez van bennem, hogy sok száz ember rakta bele a munkáját, akik hosszú éveken, évtizedeken keresztül vettek részt ebben az egészben, és szerintem az ő nevükben is beszélek, amikor ezt mondom, hogy elképesztően sajnálatos ezt látni” – fogalmazott.

Azurák Csaba, aki 2001-től 2019-ig dolgozott a csatornánál, nem akarta minősíteni a TV2 elmúlt évekbeli működését. Személyes okokkal magyarázta, miért nem hajlandó rossz emlékként tekinteni a csatornára.

„Én sokkal többet köszönhetek a TV2-nek, mint amennyire haragszom rá. Mert 20 évet eltöltöttem ott, és ezalatt nekem barátságok szövődtek, a feleségemet is ott ismertem meg, így nagyon sok minden köt oda” – mondta.

A Tények megszűnése kapcsán a hírműsor egy másik volt műsorvezetőjét, Máté Krisztinát is keresték, ám ő nem kívánt nyilatkozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET: