SPORT
A Rovatból

Egy arany-, négy ezüst- és két bronzérmet nyertek a magyar versenyzők a kajak-kenu vébé vasárnapján

Nagyon szép eredmények, le a kalappal!


Egy arany-, négy ezüst- és két bronzérmet szereztek a magyar versenyzők a koppenhágai kajak-kenu világbajnokság vasárnap délelőtti döntőiben.

Az utolsó versenynapon fogadta talán a leghűvösebb idő a résztvevőket, bár az elmúlt napokkal ellentétben sütött a nap, változó irányú és erősségű volt a szél, valamint 12-13 fokos a levegő hőmérséklete.

Magyar részről Balla Virágot szólították először a rajthoz a kenu egyesek 200 méteres fináléjában. A győriek 27 éves sportolója inkább párosban aratta sikereit az elmúlt években és ebben a számban nem is igazán volt eddig nemzetközi tapasztalata, bár a tokiói olimpián nyáron kilencedik lett. A mostani döntőben rendhagyó módon tízen állhattak rajthoz egy középfutamos holtverseny miatt, s Balla nem tudott a dobogós helyek közelébe férkőzni, olyannyira nem, hogy végül utolsóként ért be.

A nap második fináléjában, férfi K-1 200 méteren már kínálkozott magyar éremesély, a friss ötkarikás negyedik Csizmadia Kolos ugyanis nem titkoltan az első három közé vágyott, az előcsatározásokat figyelve nem is alaptalanul, ráadásul a tokiói dobogósok - így az aranyérmes Tótka Sándor is - kihagyták ezt a vb-t. A rajt nem sikerült az Angyalföldi VSE 26 éves kajakosának, s utána ugyan felzárkózott az élbolyhoz, a rendkívül szoros befutó után megint leszorult a dobogóról, s ötödik lett.

Csipes Tamara a szám friss olimpiai ezüstérmeseként, a címvédő és tokiói bajnok új-zélandi Lisa Carrington távollétében favoritnak számított K-1 500 méteren, bár ott volt a mezőnyben egy másik új-zélandi, Aimee Fisher és az idei Európa-bajnok dán Emma Jörgensen is. A Honvéd 32 éves, kétszeres olimpiai bajnok kajakosa a gyengébb rajtot követően féltávnál második helyen haladt át Fisher mögött, de ahelyett, hogy a második 250 méteren csökkent volna a különbség a két hajó között, inkább csak tovább nőtt, így Csipes - az olimpiához hasonlóan - ezúttal is ezüstérmet szerzett. Jörgensen lett a harmadik.

Folytatva a "hagyományt", Bragato Giada és Nagy Bianka párosa sem rajtolt jól a kenu kettesek 200 méteres fináléjában, de aztán összeszedték magukat, száz méter után már a középmezőnyben haladtak, majd egy nagyszerű hajrával "fellapátolták" magukat a dobogóra. Az első helyen a spanyolok, a másodikon a kubaiak végeztek.

A férfi kenupárosok 500 méteres versenyében - amely immár olimpiai szám - az évek óta együtt készülő Hajdu Jonatán, Fekete Ádám kettős a többi magyar egységgel ellentétben jól indította meg a hajóját az elején. A 250-es ellenőrző pontnál a harmadik helyen voltak az olaszok és az oroszok mögött, majd nagyszerűen finiseltek, megelőzték a fáradó oroszokat, s bár az éllovast nem tudták beérni, megismételték két évvel ezelőtti, szegedi teljesítményüket, s ismét ezüstérmet szereztek.

A férfi kajak kettesek hasonló távján - amely 2024-ben, Párizsban szintén ott lesz az ötkarikás programban - az idei vb-n három számot is vállaló, egyesben olimpiai, világ- és Európa-bajnok Kopasz Bálint győri klubtársával, Erdőssy Csabával szintén a dobogót vette célba. Nem rajtoltak rosszul, de hiányzott belőlük az a lendület, amely az első három közé repítette volna őket, s végül nem is tudtak beleszólni az érmek sorsába. A spanyolok, a németek és a szlovákok mögött a negyedik helyen végeztek.

A nap egyetlen olyan döntőjét, amelyben nem volt magyar egység, a férfi kenu egyesek 500 méteres versenyét a német Conrad Scheibner nyerte, majd következett a vb-n most debütáló női kenunégyes 500 méter. A piros-fehér-zöld hajóban Balla Virág, Takács Kincső, Gönczöl Laura és Opavszky Réka térdelt, rajtuk kívül még öt másik csapat nevezett. Balláék jól kezdtek, a táv első felében az élen haladtak, 250 méternél azonban már a fehéroroszok mögé szorultak. A hajrához közeledve az ukránok is "megérkeztek" a magyarokra, ők azonban tartották a tempót, s végül sikerült a győztes fehéroroszok mögött a második helyen beérkezniük.

A szolnoki Gál Péter, akit tavaly kocogás közben elütött egy autó, és súlyos sérüléseiből felépülve idén tudott csak visszatérni a válogatottba, hetedik lett a kajak egyesek 500 méteres döntőjében, majd következett a női kajaknégyesek 500 méteres versenye, amelyet 2009 óta Magyarország ural a vb-ken (mindössze egyszer, 2015-ben nyert más nemzet, a fehérorosz). A csapat címvédőként és friss olimpiai bajnokként most is favoritként készült a rajtra. Mivel Bodonyi Dóra betegség miatt nem tudott felkészülni a világbajnokságra, a tokiói győztes egységhez képest változás történt a kvartettben - Gazsó Alida Dóra vette át Bodonyi helyét az utolsó beülőben -, de a négyes már az előfutamban is megmutatta, hogy az ereje, a lendülete mit sem nem változott. A hatszoros olimpiai bajnok Kozák Danuta, a kétszeres ötkarikás első Csipes Tamara, az egyszeres olimpiai aranyérmes Kárász Anna és Gazsó ezzel együtt vasárnap a rajt után jelentős hátrányba került a Tokióban második fehéroroszokkal szemben, akik szinte kilőttek. Féltávnál is ők vezettek, s bár Kozákék az utolsó 200-on mindent megtettek, méterről-méterre zárkóztak a riválisra, nem tudták utolérni a vetélytársat, s ezzel megszerezték a nap negyedik magyar ezüstérmét.

A délelőtti programot a vegyes párosok 200 méteres versenyei zárták. A kenusoknál Korisánszky Dávid és Takács Kincső remekül teljesítve harmadikként ért be az oroszok és a lengyelek mögött, míg a kajakosoknál Lucz Anna és Csizmadia Kolos ellenállhatatlanul lapátolva mindenkit maga mögé utasított, megszerezve ezzel a nap eddigi első magyar aranyérmét.

A világbajnokság a délutáni, 14.30 órakor kezdődő 5000 méteres döntőkkel zárul.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
A Rovatból
27 évesen meghalt Soltész Gréta, magyar válogatott atléta
Az első egyetemi éve alatt diagnosztizálták Soltész Grétát, aki hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. A kezelések alatt szerezte meg jeles diplomáját és dékáni dicséretét, folyamatosan dolgozott.


Huszonhét éves korában elhunyt Soltész Gréta korábbi korosztályos válogatott atléta. A gyászhírt a Magyar Atlétikai Szövetség közölte csütörtökön, volt edzője, Spák József pedig személyes hangú írásban búcsúzott tőle.

„Bocsássatok meg nekem, hogy most egy szokatlanul személyes hangvételű írással állok elő. Megvan rá az okom. De kezdjük az elején…” – írta az edző, aki 2007 környékén egy iskolaudvaron figyelt fel a rendkívül ügyes és bátor kislányra. Másnap már edzésen volt, és hamar kiderült, hogy a távolugrás és a gátfutás lesz a két fő versenyszáma.

Mindössze 12 évesen szerezte meg első országos bajnoki címét távolugrásban, és 60 méteren is dobogóra állhatott.

Abban az évben 5,53 métert ugrott, 8.08 másodpercet futott 60 méteren, és a kötelező mezei futóversenyt is megnyerte. Tehetségét a szakma is elismerte, az edző visszaemlékezése szerint a néhai Ecsedi László egy alkalommal példaként mutatta a fiatal Gréta technikáját. „Gyere kisfiam, nézd meg! Na, így kell gátazni, ahogy ez a kislány!” – mondta akkor.

Az 1998-ban született sportoló a következő években sorra nyerte a bajnoki címeket, korosztályos válogatott lett, és eljutott az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválra is. Felnőttként azonban már a tanulásra helyezte a hangsúlyt.

Első egyetemi éve alatt derült ki a betegsége. Hat és fél éven át küzdött, ezalatt körülbelül 120 kemoterápiás kezelést kapott, és több műtéten is átesett.

A betegsége alatt szerezte meg jeles minősítésű diplomáját dékáni dicsérettel, letett két nyelvvizsgát, és elvégzett egy kulturális rendezvényszervezői, egy szépírás-, valamint egy műszempilla-építő tanfolyamot is.

Már súlyos beteg volt, amikor részt vett a Magyar Olimpiai Bizottság Fiatal Sportszervezők Programjában, mindeközben pedig folyamatosan dolgozott rendezvényszervezőként.

Spák József felidézte tanítványa egyik utolsó, édesanyjának egy közös utazásukon mondott mondatát is:

„Látod, anya, az élet nem kegyes, nem könnyű… de látod, milyen szép!?”

Az edző szerint Gréta maximalizmusát és életszeretetét mutatja az a kérdés is, amelyet szerinte most odafentről tenne fel: „Miért, hát ezt így kell! Nem?”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SPORT
A Rovatból
Cristiano Ronaldo bepöccent Szaúd-Arábiában, meglepő helyen köthet ki a 72 milliárdot kereső világsztár
A portugál klasszis nehezményezi, hogy a rivális Al-Hilal sokkal több pénzt költhetett igazolásokra. A konfliktus miatt újra felerősödtek a pletykák a 2027-ig szóló szerződésének felbontásáról.


Nem sérülés, hanem tudatos döntés állt Cristiano Ronaldo hétfői hiányzása mögött, amikor klubja, az Al-Nassr 1–0-ra legyőzte az Al-Riyadh csapatát. A portugál A Bola című lap írta meg elsőként, hogy az ötszörös aranylabdás nem volt hajlandó pályára lépni, mert elégedetlen azzal, ahogyan a szaúdi liga legfőbb finanszírozója, a Szaúd-arábiai Közberuházási Alap kezeli a klubját a riválisokhoz képest. A helyzetet kiélezi, hogy az alapot a trónörökös, Mohammed bin Szalmán vezeti.

A feszültség a téli átigazolási időszakban vált nyilvánvalóvá. Míg az Al-Nassr mindössze egy 21 éves középpályást szerződtetett, addig a nagy rivális Al-Hilal többek között leigazolta az Arsenal korábbi védőjét, Pablo Marít és a Milan egykori játékosát, Kader Meïtét is. A portugál klasszis nehezményezi, hogy a négy nagy klubot 75%-ban birtokló állami alap aránytalanul támogatja a versenytársakat. Fabrizio Romano átigazolási szakértő is megerősítette a tiltakozás tényét: „Hiánya nem függ össze semmiféle fizikai problémával, terhelésmenedzsmenttel vagy fittségmegőrzéssel.”

Danny Murphy, korábbi angol válogatott labdarúgó élesen bírálta a portugált. „Lehet, hogy Ronaldo adhatna egy kicsit a keresetéből a klubnak, hogy több játékost igazoljanak. Életemben nem hallottam ekkora ostobaságot – öncélú, önkielégítő nonszensz” – mondta a talkSPORT-nak. Ezzel szemben a szaúdi legenda, Számi Al-Dzsáber a külföldi játékosok túlzott befolyására hívta fel a figyelmet. „Néhány világhírű külföldi játékos nemcsak a rivaldafényt vette át, hanem már a klubok döntéseit is irányítani akarja” – nyilatkozta a The Guardiannek.

Ronaldo becsült éves fizetése 200 millió dollár, ami átszámítva körülbelül 72 milliárd forintot jelent, szerződése pedig 2027-ig köti a klubhoz. A brit sajtóban felmerült egy 43 millió fontos (közel 19,8 milliárd forintos) kivásárlási záradék híre is, ami utat nyithatna a nyári távozásához. A portugál a sajtóhírek szerint annál a Manchester Unitednél is kiköthet, ahonnan hatalmas balhé után távozott 2022-ben. A játékos nemrég maga is utalt a visszatérés lehetőségére:

„Nem számít, hol játszom, a Közel-Keleten vagy Európában.”

Egyelőre sem a klub, sem Ronaldo képviselete nem kommentálta hivatalosan az eseményeket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
„Felháborító és botrányos” – Szijjártó Péter fogadta a magyar teniszezőt, akivel nem akart kezet fogni az ukrán ellenfele
Bondár Anna a háború kitörése után elutazott Oroszországba egy versenyre, ezért nem volt hajlandó kezet fogni vele Olekszandra Olijnikova a kolozsvári WTA-tornán. A külügyminiszter szerint a magyar sportoló lejáratására tett kísérlet és „a náci párhuzamok” emlegetése az ukrán teniszezőt minősíti.


Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter fogadta Bondár Anna teniszeszőt, miután ukrán ellenfele megtagadta vele a kézfogást – írta a Nemzeti Sport.

A magyar teniszező február 3-án, a kolozsvári WTA-torna második fordulójában kapott ki Olekszandra Olijnikovától, aki a találkozó előtti fotózást és az azt követő kézfogást is megtagadta. Az ukrán sportoló ezt azzal indokolta, hogy Bondár még 2022-ben – már az orosz–ukrán háború kirobbanása után – részt vett egy szentpétervári tornán.

Szijjártó Péter felháborítónak és botrányosnak nevezte, ahogyan Olijnikova bánt Bondár Annával. „Ha a sportot rosszindulatú emberek összekeverik a geopolitikával, abból mindig baj lesz és méltatlan helyzetek állnak elő. Egyetlen normális ember sem hiheti a világon, hogy a sportolók felelősek lennének a politikusok döntéseiért.

A Bondár Anna lejáratására tett kísérlet és náci párhuzamok emlegetése leginkább az ukrán »sportolót« minősíti”

– fogalmazott Facebook-bejegyzésében a külgazdasági és külügyminiszter. Hozzátette, reméli, hogy Bondár a következő időszakban kiváló eredményekkel szerez majd örömet a magyaroknak, köztük új egyesülete, a Honvéd szurkolóinak is.

Olijnikova a tettét azzal indokolta, hogy Bondár oroszországi részvétele a Gazprom által szponzorált tornán „morálisan ugyanaz”, mintha „1941-ben a náci Németországban játszana és az auschwitzi és treblinkai haláltáborok áldozataitól elrabolt ékszerekkel fizetséget kapna”.

Az ukrán játékos szerint csak akkor lenne hajlandó kezet fogni a jövőben, ha Bondár nyilvánosan bocsánatot kérne az ukrán néptől és egyértelműen elítélné Oroszország agresszióját.

Bondár Anna higgadtan kezelte a helyzetet.

„Készültem rá, hogy ez lesz… ez az ő döntése, amit el kell fogadjak”

– nyilatkozta a magyar játékos.

A nemzetközi sajtó is felkapta az esetet, kiemelve, hogy az ukrán sportolók eddig jellemzően csak orosz és fehérorosz ellenfeleikkel szemben tagadták meg a sportszerű gesztusokat. Több magyar sportoló is kiállt Bondár mellett, a fair play szellemiségét hangsúlyozva.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Alberto Tomba a világ szeme láttára akarta meghódítani Katarina Wittet, az olasz síbajnok nem ilyen válaszra számított
Az 1988-as calgaryi olimpián a kétszeres aranyérmes Alberto Tomba nyilvánosan udvarolt a keletnémet műkorcsolyázónak. A sportolónő egy hűvös, ironikus mondattal tette helyre a sízőt, ami örökre lezárta a románc lehetőségét.


Az 1988-as calgaryi téli olimpia lázában égett a világ, de a sporttörténelem egyik legemlékezetesebb, máig emlegetett jelenete nem a sípályán vagy a jégcsarnokban, hanem a sajtó előtt zajlott le. A főszereplő a frissen kétszeres olimpiai bajnok olasz alpesi síző, Alberto Tomba volt, aki győzelme után a kamerák kereszttüzében egyenesen a korszak jégkirálynőjének, a keletnémet Katarina Wittnek üzent. Szavai azonnal bejárták a világsajtót, és elindítottak egy legendát, ami évtizedekig táplálta a pletykalapokat.

„Szeretném ma este látni Katarinát, és ha nem nyer aranyat, talán adok neki egyet az enyéimből” – mondta Tomba, és ezzel megadta a kezdőlökést egy soha be nem teljesült, mégis halhatatlanná vált románc mítoszának.

Alberto Tomba, vagy ahogy rajongói nevezték, „Tomba la Bomba”, maga volt a megtestesült olasz virtus. A körülbelül 182 centiméter magas és 90 kilogrammos sportoló harsány, életszerető és végtelenül magabiztos jelenség volt, aki imádta a rivaldafényt. Későbbi portrékban önironikusan csak a „WWP – bor, nők és tészta” jelszavával jellemezte magát. Ezzel szemben Katarina Witt a vasfüggöny mögül érkezett, és a tökéletességre csiszolt elegancia és a feszes önkontroll szobra volt. A kétszeres olimpiai bajnok műkorcsolyázó minden mozdulatát tudatosság jellemezte, és pontosan tudta, milyen képet kell mutatnia a világnak.

Tomba hangzatos kijelentése után a sors – és a média – összehozta a két sportolót egy rövid találkozóra. A síbajnok egy aláírt poszterrel kedveskedett Wittnek, amelyre egy kis szívecskét is rajzolt. A gesztus ügyetlenségét csak fokozta, hogy a jégkirálynő nevét elírta, és „Katerina”-ként vetette papírra. Katarina Witt kedvesen mosolygott a figyelmességen, de válasza egyértelműen jelezte, hol húzza meg a határokat. Finom iróniával, de határozottan tette helyre a magabiztos udvarlót.

„Nem hiszem, hogy sokat tud a műkorcsolyáról” – mondta a Sports Illustratednek. A mondat lezárta a románc lehetőségét, de a médiaflört legendája csak ekkor kapott igazán szárnyra.

A történet önálló életre kelt, mert tökéletesen illett Tomba imázsába. Az olasz fenegyerek, aki az 1992-es téli olimpiát viccesen „Albertoville”-nek nevezte át, és aki a rajtszámválasztást is pikáns poénnal ütötte el („A hatost szeretem… a ‘szexet’ is.”), a Wittnek való udvarlással csak tovább erősítette a macsó, bonviván sportoló képét. A történet az ő legendáriumának része lett, egy újabb színes anekdota a pályán kívüli hódításairól.

Tomba maga is táplálta ezt a képet. Egy későbbi interjúban az alpesi sízők magányos életére panaszkodva jegyezte meg: „Nehéz 10 000 lábon [körülbelül 3048 méteren] rendes lánnyal megismerkedni.” A Los Angeles Times évekkel később már csak „híres, de sikertelen csábításként” hivatkozott a calgaryi eseményekre, megerősítve, hogy a történet sokkal inkább szólt a média által felépített imázsról, mint a valóságról.

Miközben Tomba a túlzások embere volt, Witt a tudatos kontrollé. Magánéletét mindig is óvta a nyilvánosságtól, ami nem véletlen.

A keletnémet sportoló életét gyerekkorától kezdve árnyékként követte a hírhedt állambiztonsági szolgálat, a Stasi. Ez a tapasztalat óvatosságra és a személyes határok szigorú védelmére tanította. Bár a nyilvánosság előtt élvezte a játékos flörtölést, a magánszféráját mindig is fallal vette körül. Ez a háttér magyarázza, miért reagált olyan profin és távolságtartóan Tomba közeledésére.

Forrás


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk