MÚLT
A Rovatból

Akik fellázadtak Hitler ellen - az Edelweiss Kalózok

Nem akartak alárendelni magukat a nácizmusnak: amerikai zenét hallgattak, hosszúra növesztették a hajukat, sőt, szabotázsakciókat hajtottak végre.

Link másolása

"

Ezek a 12 és 17 év közti kamaszok késő esténként hangszereik társaságában fiatal nőkkel lődörögnek. Minthogy eme csőcselék tagjai nagyrészt nem tartoznak a Hitlerjugend kötelékébe, és ellenséges magatartást tanúsítanak a szervezettel szemben, a többi fiatalra nézve veszélyt jelentenek - a Náci Párt jelentése, Düsseldorf, Németország, 1943. júliusa.

Attól kezdődően, hogy Adolf Hitler hatalomra került, és egyre prominensebb szerepet töltött be Németországban, küldetésének tekintette, hogy a lakosság új generációját rettenthetetlen, könyörtelen és rendíthetetlen polgárokká nevelje – olyan emberekké, akikre Hitlernek szükségese volt ahhoz, hogy felvehesse a demokrácia elleni harcot. Céljai eléréséhez megalapította a Hitlerjugendet. A szervezetbe kötelező volt belépni; a tagok sportoltak, és hozzájárultak a nácik által jóváhagyott művészi törekvésekhez, illetve katonai gyakorlaton vettek részt.

Ám voltak olyan kamaszok is, akik nem akarták alárendelni magukat Hitler ügyének.

Maroknyi, ámde annál erősebb felforgató tevékenységet végző tizenéves szakadt le az államilag jóváhagyott csoportoktól, és lázadt fel mind kulturális, mind politikai téren:

amerikai zenét hallgattak, hosszúra növesztették a hajukat, sőt, szabotázsakciókat hajtottak végre.

Edelweiss Kalózok néven váltak ismertté, és „bűnös tevékenységük” nagyon szúrta a Birodalom szemét.

A náci vezetés minden 14 év alatti fiútól és lánytól, tekintet nélkül társadalmi helyzetére, elvárta, hogy csatlakozzon a Német Ifjúsági Csoporthoz. A 14 és 18 év közöttieket – akik katonai szolgálatra alkalmas korba kerültek – beszervezték a Hitlerjugend mozgalmakba. Nem tolerálták, ha valakit nem érdekelt az ügy. Ha egy gyermek megtagadta a belépést, a Gestapo azzal fenyegette meg a családját, hogy árvaházba küldik a gyermeket.

A német gyerekek hozzávetőleg 90 százaléka csatlakozott a csoportokhoz, félelemből vagy lojalitásból. Ám az 1930-as évek végére egyre több tag kezdte érezni a kamaszkori lázadás erőteljes vonzerejét. Egyre több apa került a frontra, sok szülőt kommunista tevékenységéért öltek meg, és a bombariadók miatt lazult a szülői szigor, így a gyerekek elkezdtek lázadni a rájuk kényszerített helyzet ellen.

Gyűlölték, hogy megmondták nekik, miként gondolkozzanak, mit vegyenek fel, és hova menjenek.

Az Edelweiss Kalózok, akik – tagságuk kinyilatkoztatása gyanánt –

a kabátjuk hajtókájára titokban feltűzött havasi gyopárról nevezték el magukat,

a munkásvárosok, így Köln és Essen környékén, elkezdtek kisebb ellenállási csoportokba tömörülni. Kockás ing, fehér zokni és nyakkendő különböztette meg a fiúkat (merthogy kevés lány volt köztük) a Hitlerjugend csapatának steril öltözékétől. Hajukat hosszúra növesztették, és lazán kiengedve hordták. Gitárokkal és más hangszerekkel kísérték a Hitlerjugend-dalok paródiáit, és ezeket harsogták, amikor kempingezni vagy túrázni mentek, távol a Gestapo folyamatos figyelő tekintetétől.

A Kalózokat eleinte csupán rossz példamutatás miatt tartották nemkívánatosnak:

az SS attól félt, tevékenységük hatással lehet a már „vonalba állított” fiatalokra. Bizonyos régiókban a rendőrség pusztán zavaró tényezőként legyintett rájuk, míg máshol a hivatalos szerveket jobban nyugtalanította működésük, így a fiatalokat őrizetbe vették és megverték, majd – figyelmeztető üzenet gyanánt – leborotválták a hajukat.

A csoport egyre több erőszakos válaszreakcióval volt kénytelen szembesülni, ahogy országszerte mind erőteljesebben fejezték ki nemtetszésüket: ha Hitlerjugend tagokat vettek észre, verekedést provokáltak velük, náciellenes falfirkákat gyártottak, a szövetséges hatalmak által leszórt röpcédulákat pedig bedobálták a postaládákba.

Az a hír járta, hogy a dezertőrök biztos menedékre lelnek otthonaikban. Rajtaütéseket kezdtek szervezni lőszergyártó üzemek ellen.

Ha egy náci autót vettek észre, minden bizonnyal cukorral a tankjában végezte.

Miközben a Kalózok mind nyíltabban fejezték ki ellenséges érzületeiket, egy másik frakció, a Swing-Jugend vagy Jazz-Jugend, oly módon lázadt, hogy az amerikai ellenség tiltott zenéit és kultúráját terjesztette nagy előszeretettel. A big band dallamai visszhangzottak különböző tánctermekben; akár hatezren is mozogtak a swing és a többi bujának titulált tánc taktusaira.

A Kalózoktól eltérően a Swing-klikkek általában felső-középosztálybeli tizenévesekből álltak, akik megengedhették maguknak a tiltott lemezek, divatos ruhák és audiovizuális eszközök beszerzését. Amikor a Gestapo keményen lépett fel a nyilvános gyűlések és a kijárási tilalom megszegése ellen, a fiatalok privát táncesteket tartottak saját otthonaikban. Egy, a Hitlerjugendnek 1940 februárjában benyújtott, jelentés a következőképpen számol be egy hamburgi táncestről:

"

Az összes tánczene angol és amerikai volt. Mindenki vonaglott a táncparketten. A táncosok visszataszító látványt nyújtottak. Egyik pár se táncolt normálisan… néha két fiú táncolt egy lánnyal… amikor a zenekar rumbát játszott, a táncosok vad eksztázisba estek. Úgy vonaglottak, mint a vadállatok.

A hírhedt SS vezér, Heinrich Himmler azt az utasítást adta tisztjeinek, hogy mindenkit, akit jazz zene hallgatásán érnek, „verjenek meg”. De miután túl hosszúra nyúlt a viaskodás mind a Kalózokkal, mind a Swing-tagokkal, Himmler úgy döntött, komolyabb üzenetet küld mindenkinek, akinek szándékában áll csatlakozni a mozgalomhoz.

Noha az elfogott Kalózok megkínzása és átnevelő táborokba küldése talán elbátortalanította a fiatalokat, Himmler szükségét érezte, hogy a Birodalom ellenszenvét minden szabadgondolkozó felé nyilvánosan tolmácsolja.

1944 októberében elfogott tizenhárom agitátort, köztük hét Kalózt, és a Köln közepén álló bitófához masíroztatta őket. Valamennyi rabot a nyilvánosság színe előtt köttetett fel.

Más Kalózokat munkatáborba küldtek, ahol azonban a fiatalok továbbra is rituálisan énekelték a náci rezsim ellen tiltakozó dalaikat. Mielőtt 1945-ben véget ért a háború, egy ellenállónak, Herbert Schemmelnek legalább a saját készletét sikerült megmentenie az elkobzott hangfelvételekből.

A Kalózokat és a hozzájuk csatlakozó csoportokat a kor bírósága bűnözőknek bélyegezte. 2005-ben német hivatalos szervek az ellenállás harcosivá nyilvánították őket, és

az öt életben maradt tagot Kölnben kitüntették.

Az Edelweiss Kalózok tulajdonképpen valóra váltották Hitler álmát, hogy a német fiatalok a hányattatások közt is rettenthetetlenek és rendíthetetlenek legyenek. Csak azt nem gondolta, hogy ez éppen vele szemben fog megnyilvánulni.

Forrás: Mental Floss

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Így nézne ki Petőfi Sándor ma a mesterséges intelligencia szerint
Az 1848-as forradalom hős költőjéről csak egy hitelesnek mondott kép maradt fenn, annak alapján készültek el a mai, modern Petőfi-portrék.

Link másolása

Milyen lenne Petőfi Sándor, ha ma sétálna Budapesten? Az Énbudapestem a mesterséges intelligencia segítségével rekonstruálta az 1848-as forradalom hősének portréját.

A képek alapja az egyetlen hitelesnek tartott dagerrotípia volt.

A lap még hozzáteszi, hogy Sass Imre orvos 1879-ben azt írta a költőről: "alig is fogunk hozzá teljesen hasonló arczképet leírni, mert — akik mint jól ismertük őt — kedélyének végtelenszerű csapongásai szerint a naponkénti találkozás, összejövetel s kedélyes mulatságaink közben is akárhányszor más alakba szedődtek vonásai".

Egressy Gábor(?): Petőfi Sándor portréja (dagerrotípia, 1844 vagy 1845) Escher Károly fotográfus kémiai úton regenerált és az eredeti dagerrotípiához képest oldalfordított (vélhetően a valós helyzetbe került) reprodukciója - Forrás: Wikipédia
Képek: Midjourney/Énbudapestem


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Csak egy pillanatra engedte el kétéves kisfia kezét a bevásárlóközpontban, soha többé nem látta élve
Bár az eset 31 éve történt, máig az egyik legnagyobb közfelháborodást kiváltó ügy marad Nagy-Britanniában. Az elkövető két tízéves fiú volt, akik brutális kegyetlenséggel gyilkoltak – máig nem tudni, miért.

Link másolása

1993. február 12-én a kétéves James Bulger eltűnt édesanyja mellől egy népes bevásárlóközpontban, a nagy-britanniai Bootle-ban. Pár nappal később vonatsíneken bukkantak kettévágott holttestére, de az világos volt, hogy a halálát nem gázolás okozta.

Pokolban köttetett barátság

Robert Thompson és Jon Venerables 1993-ban mindössze tíz évesek voltak. Ugyanabba a liverpooli iskolába jártak, és hasonlítottak abban, hogy nem volt példamutató a magatartásuk, de kisebb bolti lopásoknál nem merészkedtek messzebb. Csak a balhé kedvéért loptak, mert az elemelt tárgyakat gyakran még az üzletben behajították a liftaknába.

Egyiküknek sem volt otthon szerető családja: Thompsont és hat testvérét az anyjuk egyedül nevelte, aki depressziós volt, és gyakran nyúlt az üveg után. Venables-t is elhagyta az apja, az anyja pedig durván bánt a fiával, és számtalan férfi fordult meg náluk.

Thompson és Venables a gyilkosság napján – mint annyiszor máskor – az iskolakerülés mellett döntött. Szokás szerint a bootle-i bevásárlóközpontban ütötték el az időt, ám ezúttal valami újat terveztek.

Mint utólag kiderült, nem a későbbi áldozatuk volt az első, akit aznap megpróbáltak elcsábítani és magukkal vinni. Egy anyuka felfigyelt rá, hogy két fiú megpróbálja felhívni magára a gyerekei figyelmét. Pár pillanattal később hároméves kislányának és kétéves kisfiának nyoma veszett. Az anyuka gyorsan megtalálta az egyiket, aki azt mondta, hogy az öccse kiment egy fiúval. Az anya kiszaladt, és meg is találta őt Thompson és Venables társaságában, akik gyorsan eltűntek a színről.

Aztán addig lődörögtek tovább, amíg meg nem látták James Bulgert. Bár az anyukája fogta a kezét, csak egy pillanatra, amíg fizetett, elengedte. Mire ismét lenézett, a fiának már hűlt helye volt. Később azt mondta:

„Nem kellett volna elengednem a kezét. Ez volt a legnagyobb hiba, amit valaha elkövettem.”

A biztonsági kamerák rögzítették, amint a három gyerek 3 óra 42 perckor elhagyja a bevásárlóközpontot. Akkorra már az édesanya értesítette a biztonsági szolgálatot, és számtalanszor bemondták a hangosbemondón, hogy eltűnt egy gyerek. 4 óra 15-re világossá vált, hogy értesíteni kell a rendőrséget.

Festéket öntöttek a szemébe

Eközben Thompson és Venables messzire vitték prédájukat, egy másik város felé. Akik látták őket az utcán, azt hitték róluk, hogy testvérek, de volt, akinek feltűnt a két idősebb agresszív viselkedése.

Utólag jelentkeztek a hatóságoknál szemtanúk, akik szerint Thompson és Venables durván bántak a gyerekkel, rángatták és ütötték. Néhányan meg is állították és kérdőre vonták őket, de aztán abban a hiszemben engedték őket tovább, hogy a kicsit hazaviszik, de volt, akinek azt mondták, hogy a rendőrségre. A járókelők közül később sokan mélységesen bánták, hogy nem avatkoztak közbe.

Thompson és Venables Waltonba, egy vasúti sín közelébe terelte az áldozatát.

Kék festéket öntöttek a szemébe, hogy megvakítsák. Téglákkal és kövekkel ütötték, rugdosták, a szájába elemeket tömtek. Végül egy tízkilós vasrúddal fejbe vágták.

Csak ettől az ütéstől tíz helyen repedt meg a koponyája. James Bulger összességében 42 súlyos sérülést szenvedett. Utolsó szavaival az anyukáját hívta.

A gyilkosság után a kisfiú testét a vonatsínre fektették, mert azt hitték, hogy ezzel balesetnek álcázzák. Egy vonat valóban kettévágta az apró holttestet, de világos volt, hogy nem ez okozta a halálát. Két nap múltán talált rá egy csapat környéken játszó tinédzser.

Névtelen telefonáló és utóélet

A biztonsági kamera felvétele alapján a rendőrök eleinte 13-14 éves elkövetőket kerestek, de elkezdtek utánajárni annak is, hogy aznap ki hiányzott a közeli iskolákból. Végül egy névtelen bejelentőnek köszönhetően bukkantak nyomra. A telefonáló megnevezte Thompsont és Venables-t, akinek ugyanaz a kék festék maradt a kabátján, amit Bulger kínzásához használtak. A nyomozók nemcsak a lopott kék festéket találták meg, hanem Thompson cipőjén vérnyomokra is felfigyeltek.

A két fiút február 18-án vették őrizetbe. Thompson eleinte mindent tagadott, de Venables rövid idő elteltével vallomást tett. „Én öltem meg. Megmondanák az anyukájának, hogy sajnálom?” – kérdezte. A kihallgatást végző nyomozó, Phil Roberts utólag azt mondta: „azon a napon magával az ördöggel néztem szembe, a barátságuk a pokolban köttetett”.

A szakértők a tárgyaláson úgy nyilatkoztak, hogy mindkét gyerek különbséget tudott tenni jó és rossz között, és egyikük sem szociopata. A pszichiáterek azonban a motivációjukat nem tudták megnevezni, és

a mai napig nem derült ki, mi vitte rá a fiúkat arra, hogy gyilkoljanak.

Thompson és Venables lett a legfiatalabb gyilkosságért elítélt elkövető a modern brit történelemben. Javítóintézetbe kerültek, az elzárást 18 éves korukban lehetett felülvizsgálni.

2001-ben ki is szabadultak, és az országos felháborodás miatt, amely az ügyüket övezte, új személyazonossággal kezdhettek új életet. Bár mindig is Thompsont sejtették a gyilkosság értelmi szerzőjének, neki többé nem volt dolga a törvénnyel. Venables azonban ma is rács mögött ül. Többször is pedofil képek és gyermekbántalmazásról készült felvételek birtoklásáért ítélték el. Utoljára tavaly decemberben vizsgálták felül kegyelmi kérvényét, és elutasították azt.

(Forrás: ATII, Guardian)


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Ferdinand Porsche egy magyartól lopta a bogárhátú terveit
Barényi Bélának, a magyar-osztrák mérnöknek bő 2500 találmánya volt, többek között az autós fejtámla és a biztonsági kormánykerék, illetve ő vezette be az első töréstesztet a Mercedesnél.

Link másolása

Uraim, Önök mindent rosszul csinálnak!” – ezzel a mondattal kezdte állásinterjúját a Mercedes-Benznél a magyar származású Barényi Béla, de utána olyan jól érvelt, hogy mégis felvették. Ez az autógyártó cég talán legjobb döntésének bizonyult később, de hogy jutott el egyáltalán a Mercedesig? Az osztrák Hirtenbergben született 1907-ben, és a közeli Bécsi Műszaki Főiskolán végzett gépészmérnökként dicsérettel, és már a tanulmányai alatt elkezdett dolgozni vízióján, a Volkswagenen, azaz az olcsó „népautón”. Diplomája után publikálta a központi csöves alvázú, az utasok biztonsága érdekében az első tengely mögé helyezett kormányművű autót, de mivel nem kavart nagy port a szakmában, nem is szabadalmaztatta az ötletét.

Több autógyárnak is dolgozott, Ferdinand Porsche azonban nem vette fel. Az ötletét azonban elvette, ugyanis mint kiderült, nem csupán lemásolták a Porsche-gyárban az öt évvel korábban publikált találmányát, hanem el is kezdték nagy sikerrel a Bogár sorozatgyártását, csakhogy kihagyták belőle többek közt a kéttengelyes pedálokat, amelyeket direkt azért tervezett úgy, hogy védjék az utasok lábait. Sokkal később állt csak neki pereskedni, miután két könyvben is hazudtak vele kapcsolatban, de szerencsére a pert végül meg is nyerte, és a Volkswagen fizetett – jelképesen egy márkát, amennyit az ötletgazda kért.

A 30’-as évek végén Barényi egy olyan „cellajárművet” tervezett, amelynél az utastér erősebb anyagból készül, mint az autó többi része, ezzel feltalálta a gyűrődési zónát. Ennek ellenére először nem vette fel a Mercedes-Benz, de amikor egy volt kollégája ajánlólevelével érkezett, mégis meghallgatták. Ekkor bár két percet kapott a vezérigazgatótól, huszonkét percen keresztül kritizálta a jelenlegi rendszert, méghozzá olyan alapossággal, hogy adtak neki egy esélyt – valamint saját műhelyt, szabad kezet, és forrást is a kísérleteihez. Bele is vetette magát a tervekbe, és a második világháború után olyan fontos ötleteket valósított meg a gyakorlatban, mint a frontális és oldalirányú ütközésnél is összecsukódó kormányoszlop, vagy a nyugalmi állapotban rejtett, biztonságosabb és kedvezőbb légellenállású ablaktörlő.

Az első legyártott biztonsági megoldása az oldalütközések ellen is védő alváz volt az 1953-es Ponton Mercedesben (W120), az első olyan autó pedig, amit biztonságos jelzővel illettek, az 1959-ben debütáló W110 lett, amely az S osztály elődjének számít. Ennek az volt a lényege, hogy ütközés esetén a jármű első és hátsó részénél a kocsi deformálódása irányított, és a karosszéria elvezeti az ütközési energiát, miközben az utasok egy stabil és biztonságos utascellában érezhették magukat. Sőt, ebben volt először biztonsági kormánykerék is, amely később minden Mercedesben megjelent.

Ekkoriban szinte kaszkadőri munkának is számított a töréstesztelés, mivel nem voltak tesztbábuk: a mérnökök védőruhában próbálgatták a különféle szituációkat. A gőzrakétákkal kilőtt autókat hol egymásnak, hol a falnak, hol a levegőbe navigálták, vagy éppen több tonnát tettek az autó tetejére, hogy mit bír el. Úgyhogy lényegében a Mercedes Bélának köszönheti, hogy a márkát a biztonsággal azonosították.

Barényi Béla élete végéig nekik dolgozott: hosszú évtizedekig volt főosztályvezető, de nyugdíjba vonulása után is tanácsadóként alkalmazták. Ezalatt bő 2500 szabadalmat tulajdonítottak neki, például a puha műszerfalat süllyesztett és rugalmas gombokkal, a könnyen letörő visszapillantókat, a fejtámlákat, a gyalogosok védelme érdekében elhajló Mercedes-csillagot, a megerősített üléseket, és az erős, kiesést megakadályozó biztonsági zárat az ajtókon. A W 113-as SL-ek kupéváltozatainak pagoda alakú teteje is a nevéhez köthető, amelyről a sorozat a becenevét kapta.

A passzív biztonság atyja 90 évet élt, és még életében bekerült az autózás meghatározó ikonjait felsorakoztató, genfi European Automotive Hall of Fame tagjai közé. Megkapta a szakmájában legtekintélyesebb elismerést, a Rudolf Diesel aranyérmet, valamint az aacheni Nemzetközi Károly-díjat, és több országban utcát is elneveztek róla – jó kérdés, hogy Magyarországon miért nem övezi általános ismertség. Utolsó interjújában arra a kérdésre, hogy hogyan volt képes ennyi minden feltalálni, Barényi így reagált: „Egész életemben csak racionálisan próbáltam gondolkozni!

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap?
A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. A többi érdekes részlet is kiderül a videóból.

Link másolása

Még egy ebédszünet is belefért a forradalomba 1848 március 15-én - hogyan is zajlott a valóságban ez a nap? A Szeretlek Magyarország Tik-Tok videójában ennek járt utána.

Az 1848-as forradalom a legbékésebb forradalom volt Európában, hiszen nem folyt vér. A magyarok leginkább egy kicsit szabadabb életet szerettek volna, nem a függetlenségre törekedtek. Az elején még a jelszavuk is ezt tükrözte. Hogy mi volt ez? Kiderül a videóból.

Ahogy az is, hogy Petőfi Sándor a leírt versét otthon felejtette, ezért soronként kellett lediktálnia. A hosszas folyamat miatt az utcán várakozó több ezer embert emiatt Jókai hazaküldte ebédszünetre.

A hős forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál sem tudtak egyből a lépcsőkre jutni, mert marhavásár volt a környező területen. Így aztán előbb teheneket tereltek. Petőfi itt nem szavalta el a versét, hanem beszédet mondott, a verset pedig egy ifjú színész szavalta el.

A videóból az is kiderül, hogyan jutottak fegyverhez, és mi történt Táncsics Mihállyal a kiszabadítása után.

VIDEÓ: Hogy zajlott március 15.?

@szeretlekmagyarorszag.hu Te ismerted ezeket a történéseket a forradalmunkról? Az 1848-as március 15-i események nem teljesen úgy zajlottak, ahogy az a köztudatban is benne van. #forradalom #március15 #szeretlekmagyarorszag #petőfi #nekedbe #magyartiktok ♬ eredeti hang – Szeretlek Magyarország.hu - Szeretlek Magyarország.hu

Link másolása
KÖVESS MINKET: