Cserényi Gyula: A kiképzésen szimuláltuk a startot, de az „közelébe se ér annak, amit a Tibi átél”
Hosszú várakozás és többszöri halasztás után szerdán magyar idő szerint reggel 8 óra 31 perckor elindult az Ax-4 legénysége, köztük Kapu Tibor a világűrbe. Történelmi pillanat ez Magyarország számára, ugyanis 45 év után először jut el ismét magyar űrhajós a világűrbe.
A SpaceJunkie élő közvetítésében a helyszínről, a floridai Kennedy Space Centerből jelentkezett be Cserényi Gyula kutatóűrhajós, aki a programban tartalékosként vesz részt, hogy megossza élményeit és gondolatait az indulás előtti pillanatokról és a rájuk váró feladatokról.
Cserényi elmondta, hogy „nagyon izgalmas időszak ez most nekünk”, hiszen nem sokkal korábban búcsúztak el Kapu Tibortól és csapatától.
– tette hozzá. Személyesen reggel nyolckor köszönt el Tibortól, akinek akkor azt mondta: „jó földet érést”, mert szerinte „ebben benne van minden, amit kívánok neki”.
A közvetítés során szóba került a felbocsátást megelőző karantén is, amelyről Cserényi úgy fogalmazott: „ez egy édes börtön volt.” Elmondása szerint egy viszonylag jó adottságú ingatlankomplexumban voltak elzárva, ahol külön csoportokban helyezték el a személyzethez tartozókat. Ők a B csoportba tartoztak: „mi voltunk az a csapat, aki maszkban, közvetlen a közelébe mehet az A csoportosoknak, meg is érintheti őket”, mert voltak olyan kutatások, amelyekhez közeli kontaktusra volt szükség. A karantén 31 napig tartott, amit embert próbálónak nevezett.
Cserényi elmondta, hogy
A tervek szerint körülbelül egy óra a dokkolás procedúrája, és várhatóan emiatt egy órával később lesz az a ceremónia, amikor „a személyzet belebeg az állomásra”.
A magyar tartalékos űrhajós az indítás után átrepül Houstonba, ahol az Axiom irányítóközpontjához csatlakoznak. Onnan figyelik és segítik majd a küldetést. Elmondta, hogy a csapat együtt „shiftelt” az űrhajósokkal, azaz az alvás-ébrenlét ciklusukat igazították az tervezett indulásokhoz. „Most meg akkor innen kiszabadulva átlépünk az UTC-re, mert innentől a Nemzetközi Űrállomáshoz fogjuk igazítani az alvásunkat” – mondta.
Cserényi részletesen mesélt arról is, még az indítás előtt, milyen fizikai hatások érik Tibort a kilövés során. „Szerintem a legizgalmasabb pillanat az az, amikor beállítják, illetve élesítik a menekülő rendszert, amely veszély esetén leemelheti a kabint a rakéta tetejéről, hogy az biztonságban földet érjen”. A Falcon 9 rakéta az indításakor elképesztő módon remeg, és
A gyorsulás mértéke ennél az űrhajónál nem elviselhetetlen, 3,5–4,5 g között, amit „mellkas-hátirányú” nyomásként lehet érezni.
Megnyugtatóan szólt a nézők aggodalmairól is, akik a kísérletek épsége miatt aggódtak az elhúzódó indulás kapcsán. Cserényi szerint „nincs olyan kísérlet, amelyet befolyásolt volna a késedelem.” Kiemelte, hogy még a legérzékenyebb, a muslicákon végzett DNS-kísérletekhez is időben újraszaporították a rovarokat, így minden kísérlet végrehajtható. Cserényi Gyula azt mondta: „ha két hónap múlva ment volna fel, akkor is el lehetett volna végezn minden kísérleteti”, mert mindenre volt tartalék. A NASA több évtizedes tapasztalata, és a magyar partnerek felkészültsége is garanciát jelentett.
A beszélgetés végén Cserényi Gyula arra is választ adott, miért fontos, hogy Magyarország űrhajóst küld az űrbe. Szerinte
A Hunor program lehetővé tette, hogy olyan kutatások kerüljenek a Nemzetközi Űrállomásra, amelyek máskülönben talán sosem jutottak volna el oda. Az űrhajós ebben a kontextusban „az eszköz, aki végrehajtja a meghosszabbított keze a kutatóknak”. Mint mondta: „ez rendkívül nagy felelősség az űrhajós számára.”
Végezetül Cserényi fontosnak tartotta azt is elmondani, hogy szerinte a program egyik legnagyobb értéke, hogy képes motiválni a gyerekeket. „Fontos számunkra, hogy az én gyerekeim már ne úgy nőjenek fel, hogy vannak korlátok, hanem azt tudják mondani, hogy igen, ha én valamit el szeretnék érni, akkor azt el tudom érni.”
