Csepregi Zsolt: Ez a mostani tűzszüneti megállapodás a következő órákban meg fog állítani egy két éve tartó háborút
Csütörtök este tömegek ünnepelték Izraelben az utcán, hogy esély nyílt az utolsó túszok hazatérésére a Hamász fogságából. Donald Trump szerint jövő hétfőn vagy kedden a terrorszervezet átadhatja a még 20 élő túszt, cserébe 250 életfogytiglani büntetésre ítélt palesztin fogolyért, valamint 1700 további fogvatartottért. 24 órán belül tűzszünet lép életbe, az izraeli erők pedig visszavonulnak, és Gáza nagyjából fele marad ellenőrzésük alatt. A hétvégén Trump Egyiptomba utazik a megállapodás aláírására, amely 20 pontos béketervének első pontjairól szól.
A többi rész még nehéz tárgyalások témája lesz, a terv szerint ugyanis a Hamásznak vállalnia kellene, hogy teljesen lefegyverzik és semmilyen módon nem vesz részt Gáza irányításában. A területet egy palesztin bizottság irányítaná, egy úgynevezett Béketanács felügyelet alatt, amit Trump és Tony Blair vezetne. A béke fenntartását és a palesztin rendőrök kiképzését pedig nemzetközi katonai erőre bíznák, amiben a környező arab államok, az Egyesült Államok és más államok kapnának szerepet. Gázát újjáépítenék és megreformálnák a Palesztin Hatóságot, amivel megteremthetnék a palesztin államiság feltételeit. Mennyi esély van minderre? Csepregi Zsolt kül- és biztonságpolitika szakértővel beszélgettünk.
– Mennyire lesz tartós a most elindult békefolyamat?
– Én nem gondolom, hogy ez tartósnak tekinthető, két okból. Az egyik, hogy rövid távon Izraelnek érdeke volt, hogy a polgárait hazahozza. A Hamásznak pedig, hogy a legfontosabb utolsó állásait a Gáza városában megmenekítse az izraeli szárazföldi offenzívától. És nem csak a már eddig, a nyár vége óta tartó offenzívától, hanem Donald Trump amerikai elnök azt is ígérte, hogy ha a Hamász ezt a megállapodást visszautasítja, akkor minden korábbiaknál nagyobb intenzitású katonai offenzívát indíthat Izrael. Tehát
Viszont hosszú távon Izrael ragaszkodik a Hamász teljes lefegyverzéséhez, és ahhoz, hogy kizárják a Gázai-övezet irányításából. A Hamász pedig ahhoz ragaszkodik, hogy Izrael teljes mértékben vonuljon ki a Gázai övezetből és ne avatkozzon be ott a biztonsága érdekében. Ezek olyan pontok, amikben egyelőre nem látszik, hogy hol lehetne megtalálni a kompromisszumot a felek közt. Ez az egyik oldal. A másik pedig az, hogy több kisebb palesztin, meg nem palesztin terrorszervezet, amelyek inkább az Iszlám Államhoz tartoznak, azok nem fogadták el a tűzszüneti megállapodást.
és ezek a szereplők, kiegészülve valószínűleg olyan Hamász terroristákkal, akik egyénenként vagy terrorsejtekként nem fogadják el ezt a megállapodást. Nekik a céljuk az lesz, hogy terrortámadásokat, drón és rakétatámadásokat kövessenek el, hogy ezt a tárgyalási folyamatot teljesen kisiklassák.
– Egy hete Netanjahu az ENSZ-ben még azt mondta, soha nem lesz palesztin állam, nem hagyják, hogy egy "terrorállamot" lenyomjanak a torkukon. A Hamász sem tűnt úgy, hogy meghátrálna. Mitől fordult ilyen gyorsan ekkorát a világ?
– Három fontos szempontot emelnék ki. Az egyik, hogy az izraeli csapatok Gázavárosban tartózkodnak, a Hamász utolsó nagy erődített állásai körül. Több százezer ember elhagyta Gázavárost, tehát
Onnantól kezdve, hogy Donald Trump kijelentette, hogy szabad kezet ad Izraelnek, függetlenül mindenfajta egyéb nemzetközi nyomásgyakorlástól, hogy a gázavárosi offenzívát befejezze bármilyen eszközzel, a Hamásznak rendkívül kicsiny mozgástere maradt. A másik az, hogy Izrael nemzetközi helyzete rendkívüli mértékben romlott az elmúlt egy hónapban, részben amiatt, hogy számos nyugat-európai ország, Franciaország, Nagy-Britannia elismerte a palesztin államiságot, és bár Németország olyan nyilatkozatokat tett, hogy ennek még nincs itt az ideje, de ebben benne volt az is, hogy de hamarosan eljöhet, ha Izrael Gázavárosban végrehajtandó offenzívája egy bizonyos üléshatáron túlmegy. Mindez kiegészült azzal, hogy Németország részleges, Spanyolország pedig teljes fegyverembargót vezetett be Izraellel szemben. Ráadásul Izrael légicsapásokat mért Katar fővárosában a Hamász politikai vezetőire, egy olyan országban, ahol a Közel-Kelet legnagyobb amerikai tengerészeti bázisa van, ezzel
Ráadásul az izraeli kormánynak haza kellett már hozni a túszokat, hogy legalább a Netanjahu kormányra nehezedő egyik nyomás enyhüljön. Onnantól kezdve, hogy a túszok hazaérkeztek, nincs nagyon erős nyomás Izraelen, hogy további kompromisszumokat kössön a Hamásszal. Innentől kezdve a Hamásznak elfogytak a legfontosabb adu ászai Izraellel szemben, bármennyire is cinikusan hangzik ez így. Tehát mostanra már minden szereplőnek érdeke lett az, hogy legalább egy rövid távú deeszkaláció megtörténjen. De ez nem jelenti azt, hogy a hosszú távú megállapodáshoz sokkal közelebb kerültünk volna.
– Mennyire gyengült meg a Hamasz?
– A Hamasz-paradoxon az, hogy a Hamasz mindenhol létezik és sehol se. Ezzel azt akarom mondani, hogy terrorista gerilla sejtekként gyakorlatilag mindenhol ott van, ahonnan éppen eltűnik az izraeli járőr a Gázai-övezet meghódított részein. A Hamász részt vesz a segélyszállítmányok eljuttatásában és pénzt kér érte, visszaél vele, toborozza a fiatalokat. A Hamásznak a létszáma nem csökkent nagymértékben.
Tehát minőségileg hatványozott mértékben degradálódott a Hamász ereje. Még mindig körülbelül 20 ezer főre becsülik a Hamász fegyvereseit a Gázai-övezetben, míg a háború indulásakor ennek a kétszerese volt. Azonban minőségben sokszoros a csökkenés.
Tehát a terrorszervezet azon, gyakorlatilag hadsereghez mérhető képességei, amik megvoltak, a háború kitörését követő egy éven belül megszűntek. A rakétaindítási kapacitásait az izraeli haderő teljes mértékben felszámolta.
– És mi a helyzet az alagútrendszerrel? Mennyire sikerült ezt felderíteni, és milyen tartalékok lehetnek ott?
– Gázaváros kivételével elvileg nagyrészt sikerült megsemmisíteni, illetve legalább olyan mértékben használhatatlanná tenni, hogy hosszú ideig ne lehessen használni. A Hamász minden infrastruktúráját felszámolni csak évekig tartó megszállással lehetne. Erre az izraeli haderő képes lenne, de nincs meg a politikai akarat. Valószínűleg
az alagútrendszer is valamilyen mértékben meg fog maradni. Az más kérdés, hogy nem mindegy, hogy ott Jeruzsálemet vagy Haifát elérő rakétákat tárolnak, vagy pedig csak tucatnyi 18 éves fiatal gépfegyveres van benne. Azt gondolom, hogy az izraeli politikai és katonai döntéshozók elfogadták azt, hogy valamilyen formában a Hamasz meg fog maradni, akár az alagútrendszerekben is, a Gázai övezetben. Azzal tudnak mit kezdeni, hogy az övezet, és maguk az alagútrendszer megmaradt részei ne jelentsenek már olyan fenyegetést Izraelre nézve, mint amit a 2023. október 7-ei támadás során el tudtak jelenteni, de teljesen nem fogják tudni felszámolni. Ez egy 2 millió ember által lakott terület, annak a tartós megszállására Izrael nincs felkészülve.
– Minden olyan esetben, amikor nincsen totális győzelem, mind a két fél megtalálja azokat a szempontokat, hogy miért ünnepelje magát győztesként. Netanjahu is megerősítheti a pozícióját, de ott vannak a kormányában a szélsőjobboldali koalíciós partnerek...
– A koalíciós partnerei nem üdvözölték a mostani tűzszüneti megállapodást. Hosszú távon a tőle jobbra álló politikai erők nem érdekeltek Netanjahu politikai túlélésében, ők a választásokra pozícionálják magukat. Bármi történik, 2026-ban választások lesznek Izraelben. Az ellenzéknek pedig nyilván az a célja, hogy ők kerüljenek hatalomra Netanjahuval szemben. Netanyahunak még a kritikusai is elismerik, hogy a regionális háborút hihetetlen mértékben megnyerte. Tehát
amelyik Teheránt szabadon képes bombázni, ha ezt úgy kívánja. Másik oldalról viszont nem sikerült a Hamászt legyőzni, ami érdekesen mutatja, hogy mennyire komplexek a modern háborúk, hogy egy több tízmilliós országot le lehet győzni, de egy néhány tízezer főből álló terrorszervezetet pedig nem.
– Irán ellenérdekelt ebben a békében. Be tud kavarni a folyamatnak?
– Mindenképpen. Egyrészt azon keresztül, hogy a különböző kliensei intéznek támadásokat. Például a jemeni húszik sem fogadják el ezt a megállapodást, ami a saját szempontjukból logikus, hiszen ők semmit nem kapnak ebben a megállapodásban. Tehát ők valamit szeretnének azért cserébe, hogy beszüntessék a támadásokat Dél-Izrael és a vörös-tengeri hajózással szemben. Ez az egyik. A másik pedig, hogy Irán igyekszik újjáépíttetni Libanonban a Hezbollah szervezetét, részben arra a narratívára építve, hogy a Hezbollahra szükség van Libanonban azért, hogy harcoljon Izraellel szemben, miközben a libanoni kormány és hadsereg le akarja fegyverezni a Hezbollahot. Harmadrészt pedig a kérdés az, hogy mennyire maradt meg még Iránnak a befolyása a gázai övezetben, a palesztin szervezetnek meg Ciszjordániában. Itt a Hamász mindig is nagyon összetett kapcsolatban volt Iránnal, mivel fegyveresen és anyagilag támogatást kapott, de például a szíriai Aszad-kormánnyal szemben határozta meg magát a szíriai polgárháború kitörése után, gyakorlatilag szembe helyezkedve Iránnal.
Tehát kérdéses, hogy ők hogy hosszú távon érdekeltek-e egy újabb eszkalációban, megpróbálva a Hamász megüresedett, vagy nem megüresedett helyét elfoglalni. Iránnak ez nehéz szituáció, mivel minden a Hamásznál meg a palesztin iszlám Dzsihádnál is radikálisabb terrorszervezet a Gázai-övezetben, az már az Iszlám Allam, ami viszont a síitákat viszont, akik Irán többségét alkotják, eretnekeknek és megölendő személyeknek tartja. Azaz
Már csak azért is, hogy saját magának legyen tárgyalási alapja, amikor például az ellene szeptember végén újra bevezetett szankciókról próbál tárgyalni.
– A két évvel ezelőtti október 7-i terrortámadás összes kitervelőjét sikerült Izraelnek elkapni és likvidálni?
– Nem, de a vezetőket igen, tehát gyakorlatilag a Hamasz katonai szárnyát teljes mértékben lefejezték, ez több szintre visszamenőleg sikerült. Azt azért megjegyezném, hogy még a legpacifistább ellenzéki párt vezetői sem gondolják úgy, hogy a tűzszüneti megállapodás megkötné Izrael kezét abban, hogy célzott likvidálásokat hajtsanak végre. Ezt érdemes látni az izraeli biztonsági gondolkodásban. Ez a korábbi terrortámadásokat követően is így volt, és még a hidegháború alatt is. Ezeket a személyeket nem felejti el Izrael.
– Nagyon érdekes Tony Blair jelölése ebbe a békefolyamatot ellenőrző tanácsba. Talán az északír békefolyamatban meglévő esetleges tapasztalata vagy rálátása miatt jelölhették őt? Ott is egy terrorszervezet lefegyverzése és átalakítása volt az, ami elvezetett a tartós békéhez.
– Valószínűleg Tony Blairnek a jelölése Washingtonban, meg nyugati fővárosokban tűnik jó ötletnek. Nagy nemzetközi kapcsolatrendszere van, nyilván van tapasztalata is, de ha a nemzetközi felek olyan megoldásokat próbálnak alkalmazni a Közel-Keleten, amik adott esetben Európában vagy a világ más térségeiben beváltak, akkor annak kevés az esélye, hogy a gázai körülmények között is működjenek. Vannak párhuzamok nyilván aközött a helyzet között, amit Tony Blair ismert meg Észak-Írországban. De inkább a személyes tekintélye miatt kérhették fel.
Tehát itt a nemzetközi közvetítő felek addig szorították a két harcoló oldalt a sarokba, ameddig egyszerűen egyiküknek sem volt esélye kibújni a rövidtávú megállapodás alól. Ebben van egy Tony Blair-szerű tapasztalt politikusnak szerepe.
– Trump közelebb került a vágyott Nobel-díjhoz?
– Azt gondolom, hogy igen. Annak ellenére is, hogy én szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy Gázavárosban majd milyen újjáépítés fog következni rövid távon, meg maga a Gázai-övezet mennyire lesz integrált a régiós gazdaságba. Viszont az tény, hogy ez a mostani tűzszüneti megállapodás, ha minden igaz, akkor a következő órákban meg fog állítani egy két éve tartó háborút.
Ez ennél sokkal zavarosabb, összetettebb folyamat lesz.
– Van-e esély Gáza újjáépítésére? Oda nagyon komoly befektetők kellenek. Kialakulhat-e olyan politikai környezet, hogy legyenek olyan befektetők, akik oda mernek befektetni? Egyáltalán: van esély arra, hogy Gázát újjáépítsék?
– Szerintem igen, mégpedig azért, mert szimbolikusan, politikailag, ha gazdaságilag nem is feltétlenül, de a Gázai-övezet újjáépítése az több regionális hatalom számára rendkívül fontos. Törökország is fel akarja mutatni, hogy valójában ő az, amelyik a régióban a valódi jót tudja elhozni az arab államoknak. Még ha nem is feltétlenül érdekeltek abban, vagy nem feltétlenül van minden eszközük ahhoz, hogy a Hamászt megsemmisítsék, de ahhoz valószínűleg van erejük, hogy legalább rá tudják bírni arra, hogy ne akadályozza meg Gáza újjáépítésének az elkezdését. Önmagában Gázaváros felépítése nem feltétlenül éri meg anyagilag, mert nem valószínű, hogy néhány éven belül az egy új Szingapúr lenne belőle. Viszont
Azt gondolom, hogy török-öböl-arab versengést fogunk látni. Aki a Gázai övezetben fel tud építeni mondjuk egy víztisztító üzemet, és azt átadják, az olyan garantált nemzetközi rivaldafényt fog kapni, amit nem kapna, ha ugyanez Líbiában épülne fel, bármilyen paradox dolog ez. Tehát rendkívül érdek fűződik ahhoz, hogy igazából megtörténjen az újjáépítés.
