Csak a profit számít – kitálalt az a vezető, aki a politikai hirdetésekért felelt a Facebookon
Yaël Eisenstat elismert tekintély a politika, az üzleti élet és a média világában: dolgozott a CIA-nak, volt diplomata és Joe Biden alelnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Több egyetem rendszeres előadója, írásai, elemzései a legnevesebb angolszász lapokban jelennek meg. 2017-ben a Forbes beválasztotta őt a legbefolyásosabb 40 feletti nők 40-es listájába.
Eisenstat 2018 júniusában lett annak a Facebook-részlegnek a vezetője, amely a politikai hirdetések szabályozásával foglalkozik a cégnél. Tapasztalatait a Washington Postban osztotta meg.
Azt mondta, a 2016-os elnökválasztási kampányban már jól látszódott, hogy a társadalom egyre megosztottabbá válik. És ezt a megosztottságot a közösségi média csak súlyosbította. Mára már bizonyított tény, hogy az oroszok a Facebookon terjesztett álhírekkel próbáltak beavatkozni az amerikai választásokba, ahogy az is, hogy a Cambridge Analytica nevű cég jogtalanul szerzett felhasználói adatok alapján megpróbálta profilozni a legfontosabb szavazókat, és mindegyikük számára olyan politikai üzenetet eljuttatni, ami a leginkább segíti Donald Trump győzelmét.
Ezt hívják mikrotargetálásnak, ami a mostani rendszer kritikusai szerint a legveszélyesebb eszköz a politikusok kezében. Ugyanis úgy hazudhatnak egy adott célcsoportnak, hogy mások nem látják ezeket a hirdetéseket, tehát nem tudnak tiltakozni ellene, nem tudnak vitába szállni vele, és nem tudják megcáfolni sem.
Eisenstat abban bízott, hogy belülről rá tudja venni a Facebookot arra, gondolják át, milyen szerepet játszanak a politikában. Amikor bekerült, felvetette, hogy a politikai hirdetéseknél is használják ugyanazokat az ellenőrzési mechanizmusokat, mint a felhasználói tartalmaknál és hozzászólásoknál. Vagyis a cég vizsgálja meg, hogy a rajtuk keresztül terjeszett információ nem álhír-e.
A Facebook ugyanis jelenleg mindenféle vizsgálat nélkül átengedi a politikai hirdetéseket és a politikusok posztjait.
Eisenstat szerint azonban a felhasználók többsége nem tud különbséget tenni a hirdetések és a többi tartalom között a hírfolyamában. Azt pedig végképp nem értik, hogy a különböző tartalmakat a Facebook miért más-más szabályok alapján bírálja el.
Eisenstat azt mondja, amikor a Facebook engedélyezte a fizetett politikai hirdetéseket, és lehetővé tette a kampánystáboknak, hogy az általuk összegyűjtott adatok alapján megcélozzák a felhasználókat, még annál is magasabbra kellett volna tenniük a hitelesség mércéjét, mint az átlag posztolók esetében, ahelyett, hogy a politikai hirdetéseket ellenőrzés nélkül jóváhagyják.
Azzal, hogy mindegyik megkapja a „fizetett” címkét, Eisenstat szerint a cég azt a hamis látszatot kelti a felhasználókban, hogy megerősítik a tartalom valódiságát, annak ellenére, hogy egyetlen tényt sem ellenőriznek és nem is próbálják megállítani a dezinformációk terjedését.
Szerinte a Facebook üzleti modellje épp arra épül, hogy a rólunk gyűjtött rengeteg adat alapján a hirdetőknek lehetővé teszik a hirdetések pontos célzását, és ezzel azt is, hogy mindegyikünknek az igazság más-más változatát mutassák meg.
"Amíg a Facebook előnyben részesíti a profitot az egészséges párbeszéddel szemben, elkerülhetetlen, hogy károsítsa a demokráciát”
– érvel Yaël Eisenstat.
Bár állítása szerint a legtöbb kollégája egyetértett vele, és meg akarták változtatni a rendszert, a főnökeinek nem tetszett a buzgalma. Azzal vádolták, hogy „zavart kelt” és elutasították javaslatait. Végül fél év után távozott a cégtől.
