Varga Vencellel mindenképp szerettem volna interjút készíteni, annak ellenére, hogy jószerivel az is nehezemre esett (esik a mai napig), hogy pontosan megfogalmazzam, ki ő. A slam poetry hozta meg számára a hírnevet az erre fogékonyak körében, majd irodalomnépszerűsítő önjelölt magyartanárként kezdte járni az ország középiskoláit – amíg ez lehetséges volt, meglehetősen nagy sikerrel. Magam a TikTokon találkoztam először rövid, szórakoztató, szintén az irodalommal kapcsolatos videóival - annak ellenére, hogy korai Y-generációsként elvileg ez már nem is az én közegem. Vencel egyébként tartott már TED-előadást is, szerepelt rádióműsorban, újságokba írt, sőt nemrég még a Szeretlek Magyarország is hírt adott egy posztjáról.

Ja, és mindemellett politológiát hallgat az ELTÉ-n. Ezekhez már nem sok mindent tudtam volna hozzáfűzni, úgyhogy inkább őt kérdeztem.

– ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, politológia. Patinás egyetem, nemes hivatás – de akkor hogyhogy mégis az irodalommal szerepelsz a nyilvánosságban?

– Alapvetően a politológia szak nekem egy kényszermegoldás volt. Nagyon úgy nézett ki a dolog, hogy külföldön fogok tovább tanulni, szociológiát hallgattam volna Grazban. Aztán pont a felvételi előtt két héttel felkértek, hogy tartsak egy előadást a saját slamjeimből. Akkor ennek nagyon megörültem, és anyukámék is azt mondták, lehet, hogy ezzel kéne kezdeni valamit. Megállapodtunk abban, hogy valamiket megjelölgetek itthon is. Valami olyat kellett választani, ami nagyjából elvégezhetőnek tűnt a hallottak alapján, és azért nem rokkanok bele, ellenben haszna is lehet – így jött a politológia. Az irodalom pedig, a slamből adódóan is, mindig egy szerelemprojekt volt, bár ennyit soha nem foglalkoztam vele, mint amennyit most a TikTok megkövetel, hogy pontosan tudjam visszaadni az információkat.

@notthefakevenci♬ eredeti hang - Vencel Varga

– Akkor tulajdonképpen a mostani életedet nézve tűnik csak logikusnak, hogy akár magyar szakra is jelentkezhettél volna?

– Az a helyzet, hogy semmiképp nem akartam emelt magyar érettségit tenni, és a magyartanításról is elég sokan lebeszéltek. Így lettem TikTok-tanár.

– Tulajdonképp az egész azzal indult, hogy tarts előadást a slamről, onnan pedig laza átkötéssel az irodalomról. Az hogy jött, hogy aztán számos iskolába is eljutottál, és sok helyütt élőben is beszélsz érdekességeket irodalomról és a határterületeiről? Pontosan mik is ezek? Rendhagyó irodalomórák, stand up-előadások?

– Mindkettő helytálló. Még tizenegyedikes voltam és slammeltem, mikor bementem az iskolába, ahol édesanyám tanít fodrászokat. Valami szalagavató ünnepség volt, és a helyi magyartanár megkérdezte, hogy mikor megyek hozzájuk órát tartani. Én meg mondtam, hogy a jövő héten – és következő héten tényleg elmentem órát tartani. Ugyan fogalmam sem volt, hogyan kell ezt csinálni, de rájöttem, hogy ez tök szórakoztató. Aztán később egy vizsgaidőszakomban háromszor egymás után buktam egy tantárgyból, és rám tört egyfajta kapuzárási pánik. Rájöttem, hogy ebből végül is lehetne pénzt is csinálni. Úgyhogy írtam kb. 200 e-mailt 200 különböző giminek, olyan szöveggel, hogy „Helló, Varga Vencel vagyok, slammer, van már kevés gyakorlatom, szeretnék rendhagyó irodalomórát tartani, elsősorban a slam poetry témájában. Ha visszaírnak, megegyezünk valahogyan, valamiben”.

– Ha nem titok, az azért érdekelne, hogy 200 iskolából körülbelül hányan jeleznek vissza.

– Az elején nagyon kevesen, de ez főleg annak volt köszönhető, hogy fogalmam sem volt, hogyan kell egy ilyen e-mailt megírni, vagy egyáltalán magadat eladni. Ugyanis nem is akartam magam annyira eladni, hiszen azt hittem, hogy majd az eredményeim önmagukért beszélnek. Csakhogy valahogyan el kellett indulni, ahol meg még nem volt eredmény. Majdnem két szék között a pad alá estem, de szerencsére szép lassan elkezdett indulgatni.

Az első órán még fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, azután a visszajelzések és az építő kritikák mentén igyekeztem haladni, és úgy felépíteni, hogy az a tanárnak meg a diákoknak is tetszen. Amikor pedig azt érzem, hogy benn van 80 ember, és abból körülbelül 75 figyel, arra azt mondom, hogy az egy jó út, és azt is viszem tovább.

Úgy nézett ki a felépítés, hogy az elején beszélgetek a diákokkal, amíg bírok meg amíg ők aktívak, és amikor már nem aktívak, akkor annál többet slammelek. Aztán azon kaptam magamat, hogy amikor elkezdtek figyelni, egy idő után túlzottan csapongóvá vált a beszélgetés, úgyhogy el kellett kezdenem komolyabban jegyzetelnem, hogy legyen valami tanulsága, konklúziója vagy egyáltalán haszna annak, hogy az irodalomról beszélgetünk.

– Ha a kortárs irodalomról kezdesz beszélni a mai középiskolásoknak, akkor nem jön egy „lefagyás”? Tudnak róla, ismerik? Én többször tapasztaltam, hogy diákok rácsodálkoznak arra, hogy ma is vannak olyan emberek, akik versek vagy regények írásából élnek.

– Eléggé általános dolog, hogy a magyarórákon háttérbe szorulnak a kortárs írók és költők. Amikor felmerül a nevük, akkor az önjelölt bölcsészeken kívül a többiek általában csak néznek, hogy tényleg a mai napig léteznek ilyen emberek? Aztán elkezdünk róluk beszélni, és kiderül, hogy van néhány név a fejükben, slammerek, költők – még ha nem is mindig a legjobbak. De ez is jó arra, hogy elmondjam, hogy szerintem kik az igazán jók, és így akár együtt megismerjük őket. A mai költők közül elég sokan hozzák fel Lackfi Jánost, Simon Marcit, rajta keresztül meg a Polaroidokat, ami a magyar költészet Tumblr-je.

– „A nagy irodalmi vitát” nem most fogjuk eldönteni, de azért csak meg kell kérdeznem a te véleményedet is: a slam poetry irodalom vagy nem? Illetve mekkora jelentősége van ennek a kérdésnek?

– A slam szerintem pont félúton helyezkedik el a szórakoztatóipar és az irodalom között.

Ennél a műfajnál ügyelni kell, hogy mind a kettő legyen benne.

– Te odamész a sulikba, korban közelebb állsz hozzájuk, nem te vagy a tanár, lazábbak vagy kötetlenebbek a szerepek. Tapasztalod azt, hogy a diákok maguk is alkotnak, netán neked meg is mutatnak párat a saját műveikből?

– Én sokkal kevesebb alkotó középiskolást gondoltam, mint amennyiről kiderült, hogy létezik. A már említett kiskunhalasi állomáson történt, hogy valamiért az exekről beszéltem, és utána az egyik lány rám írt, hogy „szia, én ezt írtam az exemről”, és küldött egy anyázós verset, amin elég jót nevettem.

Majd amikor bejött az életembe a TikTok, akkor az egyik videóban megemlítettem, hogy lehet nekem nyugodtan küldeni verseket, és majd mondok róluk véleményt. Mivel nem vagyok profi, és a slammerek között sem én vagyok a legjobb, ezért persze a véleményem szubjektív lesz, és csak a személyes tanácsaimat tudom elmondani. Aztán ez durván felrobbant, és

De a legtöbben a fióknak írnak, a tanároknak meg sokszor nem merik megmutatni, mert az ő véleményüktől tartanak. És azért a „lúzer irodalmárnak” mindig is volt, ma is van egy általánosan negatív képe.

– Ezt igyekszel lerombolni valamelyest. Ebben van valamiféle misszió? Hogy megmutasd nekik, hogy az irodalom menő?

- Szerintem alapvetően az irodalom annyira már nem is lesz menő sosem. Sokkal inkább azt akarom megmutatni, hogy nem kell feltétlenül annak az embernek lenni, akit bezárnak ebbe a különc skatulyába, csak azért mert több irodalmat fogyaszt. És úgy akarom ezt megmutatni – ebből a szempontból lehet ezt missziónak is nevezni –, hogy én is egy átlagos srác vagyok, ugyanazt szeretem, mint ők, zenét hallgatok, csajozok, focimeccset nézek, haverokkal inni járok – és mellette ott az irodalom is, ami kedvesen kiegészíti az életemet, és semmiben nem különül el a többi hobbitól. Ez azért érdekes, mert úgy is kell előadnom az egész mondanivalóm, hogy kvázi egy legyek a diákok közül – aki ugyanúgy telefonozott annak idején az összes létező órán.

– Nem régen érettségiztél (2019-ben), és azóta is iskolák környékén mozogsz. Te is látsz egy csomó mindent, ami a hibája, negatívuma a magyatanításnak. Nem kérem, hogy rendezd listába, de azért pár dolgot ki tudsz emelni, ami miatt az irodalom olyan alacsony státuszban van, ahol éppen tartózkodik, ami miatt nem menő?

– Szerintem a legnagyobb hibája, hogy az egészet egy halott tárgyként kezeljük. Az irodalom lassan olyan, mint a latin nyelv: valaha volt, valaha számított valamit, fura emberkék ma is foglalkoznak vele – isten tudja, miért –, de az életnek már nem meghatározó része. És ez nagy gáz, mert az irodalom teljesen párhuzamba állítható például a mindenki által hallgatott zenével, mert ugyanúgy az érzelmeinkre hat, és mindenkinek meg kell találnia benne azt, ami őt megszólítja. De sajnos azt nem tanítják meg a diákoknak, hogy bizony nekik maguknak is utána kell keresni kicsit.

Amit még rossznak tartok, az a kötelező olvasmányok rendszere. És elsősorban nem is a művekről beszélek, amiket el kell olvasni, hanem sokkal inkább a sorrendiségről. Szerintem egy Antigonét egy kilencedikes gyerek nem tud még annyira feldolgozni, különösen hogy a nyelvezet sem könnyíti meg a dolgot. Inkább rá kéne vezetni a diákot, hogy a könnyebb nyelvezetűektől haladjanak a nehezebbek felé.

És talán a moralitásdrámákat kéne inkább későbbre hagyni, az elején pedig több szórakoztató vagy akár humoros irodalommal kéne találkozniuk. A kortárs pedig szinte teljesen kiesik, és például nem is emlékszem, tanultunk-e kortárs irodalmat. Tulajdonképpen csak akkor kerül szóba, amikor előjön, hogy kell egy kötelező kortárs témakör az érettségin. Az alkotóra és a munkásságára pedig nem is marad sok idő, mert kb. az utolsó két hónapban bedobják, hogy „ja, amúgy ő létezik, és még mindig él”.

– Azt sem kérem, hogy Varga Vencel itt és most reformálja meg a magyar nyelv és irodalom oktatását, de ha tehetnéd, hol és hogyan nyúlnál bele a rendszerbe?

– Mindenképp több önálló felfedezésre alapuló munkát adnék a diákoknak, az biztos. Ezt úgy értem, hogy mondanék bizonyos témát, például plátói szerelem a kortárs irodalomban. De lehet ennél sokkal földhözragadtabb is. Lehet persze, hogy amikor a diák beírja a keresőbe, hogy „szerelmes versek”, kihoz valami gusztustalanul nyálas borzalmat, de addig is elkezdett kalandozni, és saját maga elkezdett verseket olvasni. Szerintem sokkal jobb, ha a diák maga találja meg a neki tetsző dolgokat, mintha valamit megpróbálnánk ráerőltetni.

Biztos az is, hogy nem tanítanék ennyire lineárisan sem, de persze, hogy ezt hogy lehet jól megoldani, azt a jelenlegi oktatási vezetésre bíznám. De lehet, hogy inkább nem is...

– Én végülis mégis csak a TikTokon találkoztam először a neveddel és a rövid videóiddal...

– Vicces, hogy ezt mondod, mert akkor már egy csomó ilyen-olyan projektem futott, és mégis a TikTok lett a nyerő. De ekkor nekem már volt podcastem, egy nagyon rosszul működő YouTube-csatornám, valamilyen szintű slammer „karrierem”, ha azt lehet annak nevezni, illetve három éve én is cikkeket írok az f21.hu-nak. Mégis, most úgy néz ki, hogy a TikTok lett, ami a semmiből meghozta a minimális áttörést, a zacskócelebséget.

– Ott több mindennel foglalkozol, popkulturálisabb dolgokkal is, de mégiscsak az irodalom a fő irányvonal. Ez a TikTokon mennyire jön át? Egypercesre csomagolt videókban mennyire hatásosan lehet átadni az irodalmat? Főleg úgy, hogy ott nem csak kortársról, de klasszikusokról is beszélsz.

– Azt észre kell venni, hogy a diákok figyelme – egyébként hála ezeknek az applikációknak – leredukálódott egy-két percekre, vagyis nekik állandóan új és új impulzusok kellenek.

De ha a néző addig is foglalkozott irodalommal, akkor én már elértem a célomat. Szerintem egyébként hasznos. Körülbelül három hónapja vagyok fenn TikTokon – vagyis elég friss tartalomgyártó vagyok –, és most van az a pont, hogy az újabb és újabb íróknál nem mindig annyira áttörő a siker. De ez csak azt jelenti, hogy mindig meg kell egy picit újulni, most például új vágási technikákkal próbálkozom, hellyel-közzel amúgy be is jön. Szerintem ez egy jó megoldás lehet az irodalomtanításra is meg párhuzamba állítható a slammel, hisz ott is csak három perced van meggyőzni valakit.

– A legtöbb vers sem hosszabb... Szóval akár be is lehetne csomagolni a kortárs vagy a klasszikus irodalmat is korszerű formába.

– Be, persze. Csak elég nehéz. Mert például, ha végighallgatsz egy Latinovits-előadást, konkrétan, ha beleraknák a tejet a szájába, megaludna. Szóval új tartalmak is mindenképpen kellenek. A TikToknak az előnyére írható, hogy képeket, videókat, poénokat dobálhatsz be mellé, a poénok alá is írhatsz be újabb poénokat, szóval ha jól kezeled, mégiscsak több dimenzióban tud működni, mint egy irodalmi mű elolvasása.

– Akkor a TikTok afféle kóstolónak jó az irodalom megszeretéséhez vagy az érdeklődés felkeltéséhez?

– Amin én sokkot kaptam, főleg a legelső videóm kapcsán – ami amúgy a mai napig a legnézettebb, ma is jönnek még rá kommentek –, hogy például egy novellaelemző videón 40 ezer lájkot össze lehet gyűjteni. Azt nem tudom megmondani, hogyan futott be, mert olyan nagyon nem is érdekes. Az volt az egyetlen igazán fontos szempont, hogy kövessek el benne hibákat. Mert azt sejtettem, hogy ha az elsőkben maradnak hibák, akkor jönnek ténylegesen tanárnak tanuló emberek, elözönlik a kommentszekciót, és így az algoritmust kihasználva egyre több emberhez jut el. Ennek köszönhetően a tíz-, majd a húszezer is elég hamar meglett, most pedig úgy néz ki, hogy az irodalom ilyen 20-24 ezer követőre elég jelenleg három hónap alatt.

@notthefakevenciHa utálod az irodalmat, vagy nem megy a fogalmazás, leszek én az embered❤️ ##fy ##foryou ##foryoupage ##hungary ##irodalom ##erettsegi♬ eredeti hang - Vencel Varga

Ami a TikTokban rettenetesen zavar – de ez külföldön ugyanígy megvan –, azok a lopott poénok, az angolról magyarra lefordított trendek, és hogy nagyon igénytelen és tök rosszul összerakott videókkal is össze lehet hozni 10 ezer lájkot. Ebből a szempontból az igényes kontent még mindig alulértékeltebb, pedig azért sokan vagyunk, akik figyelünk arra, hogy jó eredmény jöjjön ki a kezeink közül. Én például napi két videót meg is vágok rendesen, videóvágó programmal, ami nem gyakori a magyar TikTokon, de még a külföldiek között is ritkának számít.

– Az irodalom múltját valamelyest ismerjük, a jelenéről beszélgettünk. A jövőjéről van valami elképzelésed? Ha nem változik, és marad ugyanez a szisztéma, akkor végképp begyöpösodik valamilyen értelmetlen és feleslegesnek tűnő tantárggyá? Mert láthatjuk, hogy miközben – akár nemzetközi színtéren is megjelenő – remek íróink, költőink vannak, mégis belesüppedünk ebbe a mocsárba, hogy akárhogy is, de a Légy jó mindhaláligot mindenképp kikérdezzük valahogy.

– Meg fognak engem lincselni azért, amit most mondok, de azért is elmondom:

Általánosan is el tudjuk mondani, hogy ha bármilyen alter zenét hallgatsz, akkor jönnek a zenekar öreg rajongói, hogy „Te nem is ismered az első albumot, és nem is vagy igazi rajongó!”. Ugyanez érződik az irodalomban sokkal passzív-agresszívabb formában. „Én nem is vagyok irodalmár”, mert ugye nem magyartanárnak tanulok, vagyis hogyan jövök ahhoz, hogy ezt meg azt tanítsak TikTokon, vagy akár korrepetálásokon. Ezek a védekezési mechanizmusok ki fogják nyírni az irodalmat. Mégpedig azért, mert a végén valóban el fognak hidegülni azok az emberek, akik egy laikus, de mozgatható réteget képeznének.

Nagyon nehéz őket megszólítani, én azért is kezdtem irodalmat tanítani, mert jól éreztem magam ebben a szerepben, és mert tetszett, hogy laikus embereket kellett meggyőznöm arról, hogy például a slam is valahol irodalom. És ha azt látom, hogy ül benn mondjuk öt focista, aki életében nem találkozott az irodalommal, és utána odajön hozzám, hogy „váó, ez kurva jó volt”, és az egyik este még elküldi, hogy megtalálta Bárány Bencét, és hogy szerintem mennyire jó – egyébként nagyon –, akkor azt mondom, hogy ennek volt értelme.

– Zárjuk a beszélgetést egy nagyon tipikus kérdéssel, ami szerintem a te esetetben mindenképp érdekes: mit hoz a jövő? A valamikori nyitás után folytatódnak a középiskolai „turnéid”? Esetleg vannak már megkereséseid?

– Vannak, sőt! Tavaly szeptemberben felfogadtam egy jó barátnőmet, hogy legyen ő a menedzserem, mert én már nem tudtam egy kézben tartani, hogy szervezzem is magamnak, és közben a tartalmat is gyártsam. Ő a turnékat szervezi, és nagyon sokan megkeresték december végén és január elején, amikor még úgy számoltak, hogy februártól már lehet menni mindenfelé. Én már nagyon várom, hogy újra mehessek, ahogy azt is, hogy ebből aztán még több tartalom lehessen. Az mondjuk elég durván érintene, ha ez csak szeptemberben jönne el.

@notthefakevenci

KOSZ TO LÁNY I vagy BaBitch, vagy Adyson AndRae??‍♂️ ##fy ##foryou ##magyar ##irodalom ##tanár ##school ##hungary ##magyartiktok ##foryoupage ##kosztolányi ♬ eredeti hang - Vencel Varga

– És akkor még egy tipikus utolsó kérdés: mindezen kultúrmisszió mellett ott van a politológusi karriered. Van-e sejtésed arról, hogy melyik fog győzni? Röviden: „mi leszel, ha nagy leszel”?

– Volt egy pillanat kilencedikben, amikor mindenkinek feltették ezt a kérdést. Én azt mondtam, hogy rocksztár leszek, és embereknek fogok beszélni. Nekem az első és legnagyobb szerelmeim jelenleg is az önálló estek. Az, amikor slammelhetekek - bár a legutóbbi, ami múlt novemberre időzítettünk, már-már inkább stand upra hajazott. A fő csapásirány tehát, hogy előadásokat szeretnék tartani. Azt, hogy ebben mennyire lehet előre tervezni, egyelőre nagyon nehezen tudnám megmondani.

Itt azért folyamatosan vannak új ötleteim, például a zeneajánlóim is úgy jöttek, hogy nem akartam Az arany emberről videót csinálni, mert reggel hatkor nem voltam a topon. A YouTube még lehetne egy opció, de azt nem biztos, hogy minden pillanatban ugyanazon a színvonalon tudnám csinálni, anélkül meg nem fogom. Mivel nem tudok pontosat mondani, inkább fejezzük be sejtelmesen: majd meglátjátok... Persze most még kéne olyan mondatokat mondanom, amiből jó cím lehetne, igaz? Például legyen: