„Arra, hogy a marhafelsál is árrésstopos lesz, nincs közgazdasági magyarázat” – Nem látja a koncepciót a Kereskedelmi Szövetség elnöke
Nem kivezeti, hanem kiterjeszti az árrésstopot a kormány. 14 újabb termék kerül be decembertől ebbe a körbe: a marha fehérpecsenye, a marha felsál, a sertésmájas és a májkrém, a félkemény sajt, a sajtkrém és a kenhető sajt, az alma, a körte, a szilva, a szőlő, a fejes káposzta, a paradicsom, a vöröshagyma, a zöldpaprika és a bébiétel is. A kormány az infláció elleni harcra hivatkozik, Nagy Márton szerint 60-70 milliárd forintot hagynak így a vásárlók zsebébe.
A kereskedők szerint azonban ugyanennyitől esik a szektor. Úgy látják, a márciusban, eredetileg 3 hónapra bevezetett intézkedés rengeteg kárt okoz, boltok zárnak be, és csökken a verseny. Az árréstop jelen állás szerint legalább jövő februárig marad, de a választások előtt már aligha vezetik ki. Milyen következményekkel jár mindez a vásárlókra nézve, és mire számíthatunk, ha egyszer megszűnik? Erről beszélgettünk Kozák Tamással, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) elnökével.
– Legutóbb úgy fogalmazott, hogy ha az árrésstop a választásig marad, sok kisbolt bezárhat. Most is tartja ezt a véleményét? Esetleg már el is kezdődtek ezek a bezárások?
– Nézze, az, hogy mintegy 400 településen nincs semmilyen kisbolt, sajnos tény, de friss statisztikai adataink még nincsenek; viszont a visszajelzések alapján azt látjuk, hogy a boltzárások trendje tovább folytatódott. Pontos számot most nem tudok mondani,
A kisboltok ennek az intézkedésnek az egyik nagy vesztesei, mert azt a fajta árversenyt nem tudják tartani. Gondoljon bele: egy falusi vagy községi élelmiszerbolt kínálatának 90%-a élelmiszer. Egy kisbolt soha nem tudja elérni azt a nagyvevői alkupozíciót a szállítókkal szemben, mint akár egy hazai, akár egy nemzetközi élelmiszerlánc. Ilyen szempontból nagy valószínűséggel a kisboltok is vesztesei lesznek az árrésstop szabályozásának: ezt a versenyt nem bírják, vagy nagyon nehezen bírják.
– Ugyanakkor a kormányzat azzal érvel, hogy ez remek eszköz az infláció ellen.
– A kommunikációban valóban ez hangzik el, de az árrésstopnak maguknak az inflációhoz hosszabb távon kevés köze van. Ettől még a beszállító megemelheti az árait. Ez nem árstop, hanem árrésstop, ami nem gátolja meg a beszállítót abban, hogy érvényesítse a nála akár energia-, akár nyersanyagbeszerzési okból jelentkező költségnövekedést. Ennek az a következménye, hogy a kereskedő – mint vállalkozás – pozíciója romlik. Ez gazdasági szempontból azért sem jó hír, mert a kereskedelem hagyományosan jelentősen hozzájárul a GDP-hez. A legutóbbi statisztikák szerint a harmadik negyedéves GDP gyakorlatilag stagnált; így ezt a potenciált elveszítjük: a kereskedelem nem tudja húzni a GDP-t, nem járul hozzá a növekedéshez. Ez nagyon komoly makrogazdasági szempont.
– Ha már nagyobb gazdasági szempontokról beszélünk: közép- és hosszabb távon milyen hátrányai vannak ennek a most már régóta tartó intézkedésnek?
– Gyakorlatilag felborítja a piaci alapú gondolkodást a szállító és a kereskedő között. Az online Árfigyelőnek köszönhetően az egyes cégek fillérre pontosan ki tudják számolni a beszerzési árakat, hiszen több ezer élelmiszer ára szerepel benne naponta frissülve. Amikor a beszerzési árak ennyire transzparenssé válnak, a piaci verseny torzulhat.
– Ma bejelentettek 14 további terméket, amelyekkel bővítik az árrésstopot. Látszik-e benne valamilyen tudatos megfontolás, irány, hogy miért éppen ezek?
– Ez egy nagyon érdekes felvetés. Például bekerült a marhafelsál. A marhahús önmagában a fogyasztói kosárban kevesebb, mint egy százalékot képvisel.
Nem tudjuk, milyen gazdaságpolitikai cél húzódik a marhafelsál bevonása mögött. Ugyanez a kérdés merül fel például a bébiételek esetében is. Nem látjuk e lépések mögött a koherens koncepciót. A félkeménysajtok behozatala pont annak a trappista sajtnak a piaci pozícióját veszélyeztetheti, amivel kapcsolatban „fogyasztói bizalmat erősítő” rendelet jelent meg pár héttel ezelőtt. Nem látjuk e lépések mögött a koncepciót.
– Önök folyamatosan jelzik az aggályaikat. Van-e lehetőségük a kormányzattal tárgyalni, vagy a sajtón, médián kívül más módon jelezni ezeket? Egyáltalán figyelembe veszik-e?
– Nem volt egyeztetés; teljesen meglepetésszerűen ért minket a mostani döntés. Mi épp a kivezetés mellett érveltünk, és szerintem racionális érveket tettünk le az asztalra; ezzel szemben most kiterjesztés jött. Tényleg nem látjuk, hogy a meghatározás során mi volt a koncepció, néhány kategórián belül áruféleség inkább a luxuskategóriába tartozhat.
– Közelednek a választások. Lehet-e a hosszabbításban politikai megfontolás?
– Nehéz úgy tenni, mintha nem tudnánk a választásokról. Ha ezt szociálpolitikai intézkedésként kezeljük, akkor viszont felmerül: egy szociálpolitikai intézkedés árát, költségét miért a piaci szektor fizeti meg? Ráadásul a legalsó jövedelmi ötödben a bruttó keresetek gyakorlatilag nem nőttek az év eleje óta. Ha szociálpolitikai célról van szó, azt is érdemes látni, hogy ha a legszegényebbek jövedelme nem nő, ők nem fognak többet fogyasztani. Ennek a pozitív hatása tehát nem látszik a számokban.
– Elképzelhető, hogy áruhiány keletkezhet az árrésstop miatt?
– Nem tartom valószínűnek, hogy áruhiány lenne. A hazai láncok igyekeznek hazai forrásból beszerezni az élelmiszereket, de ha nem megy, és nincs elérhető mennyiség, akkor importálnak. A számok alapján az élelmiszerimport nőtt, miközben a hazai élelmiszer-gazdaság teljesítménye csökkent. Ha szükséges, az import nőni fog, de áruhiánnyal nem számolunk.
– A fogyasztók valószínűleg nem bánják, ha olcsóbbak az árak. Van-e olyan megoldás, ami az árrésstop alternatívájaként megfogná az elszálló élelmiszerárakat úgy, hogy a vásárló se járjon rosszul, ugyanakkor ne hozzon ilyen nehéz helyzetbe kiskereskedelmi hálózatokat?
– Egyrészt a valódi verseny. Másrészt ne felejtsük el: ha az élelmiszer-inflációt nézzük, a legutóbbi adat 4,7% volt, de ami a boltokban történt, az 3% körül alakult. Persze minden tizedszázaléknyi infláció sem jó az embereknek, de a 3% messze van a vágtató inflációtól. Közgazdászként szoktuk mondani, hogy minket a tények ismerete nem zavar: ha a KSH adatai szerint a boltokban 3% körüli volt a legutóbbi inflációs adat, akkor milyen „vágtató” inflációt kell megfékezni?
– Horvátországban, Olaszországban is bevezettek hasonló intézkedéseket. Azoknak milyen hatásuk volt?
– Ezek az intézkedések többnyire csak néhány hónapig tartottak, és sehol nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Olyan, mint nálunk, sehol nem volt. Volt olyan, ahol az árszabályozás nem a kereskedőkre, hanem az egész ellátási láncra vonatkozott. Megmondták, hogy az egyes szereplőknél hogyan történhet az árképzés. Nálunk a kereskedő viseli az intézkedés teljes költségét. Ilyen nincs máshol, hogy az összes teher egyetlen piaci szereplőre háruljon.
– Van-e olyan számítás, hogy az árrésstoppal érintett termékek ára valójában mennyivel lehet a piaci ár alatt? Vagy másként megfogalmazva: ha hirtelen kivezetnék az árrésstopot, mennyivel nőnének az árak?
– Ha egy az egyben visszakorrigálnának, akkor 20% feletti növekedés is lehetne az érintett termékeknél. Ez statikus számítás. Éves szinten ezt persze más jelentené a bázishatás miatt. Attól is függ, mikor vezetik ki:
Hozzá kell tenni: ez nem törvényszerű, mert a cégek között verseny van, és a verseny az árképzésre is kiterjed.
– Magyarul a kereskedőknek a kivezetés is okozhat majd gondot? Mi lesz, amikor megtörténik?
– Ha mától megszüntetnék az árréstopot, akkor a kereskedő visszaállítaná az eredeti árait, megspékelve azzal, hogy időközben mennyivel nőttek a költségek. Természetesen egyértelmű, hogy van infláció, de nem törvényszerű az egy az egyben történő visszakorrigálás. Az viszont biztos: minél később történik meg a kivezetés, annál jelentősebb lehet az inflációs sokkhatás.
– Milyen következményekkel járhat mindez jelenleg a kereskedőknél?
– A vállalatok elhalasztják a beruházásaikat és az innovációs projektjeiket – eddig is ezt tették, és ez folytatódik. Ez látszik a beruházási számokból is: gyakorlatilag nem indulnak be érdemben a fejlesztések. Az ingatlanfejlesztések egyik nagy területe a kereskedelem – értem ez alatt a nagy- és a kiskereskedelmet is. Minden közgazdasági logika azt diktálja, hogy ez gazdasági szempontból nem jó, ki kellene vezetni. Még egyszer mondom: figyelembevéve a szociálpolitikai lépések remélt hatását is nem szabad megfeledkeznünk a gazdaságra gyakorolt negatív hatásokról.
