SZEMPONT
A Rovatból

Alig látnak beteget az orvostanhallgatók

Olyanok tanítanak anatómiát, akik sosem láttak beteget?
Mizsur András, Abcúg.hu, Kép: Pixabay - szmo.hu
2018. január 16.



Az orvoshiány nemcsak a betegellátásban okoz komoly gondokat, hanem az orvosképzésben is: fontos gyakorlati órák maradhatnak el, mert az adott orvosra inkább a műtőben van szükség. Maga a rendszer sem támogatja az orvosokat, hogy a tanítással foglalkozzanak, a pluszfeladatok és kötelezettségek mellett semmiféle anyagi előnnyel nem jár az oktatói pálya.

Az egészségügy legtöbbször azzal kerül be a hírekbe, ha beázik valahol egy kórterem, hullik a vakolat a kórházfolyosón vagy fűtés nélkül maradnak a betegek. Kevesebb szó esik a hazai orvosképzés helyzetéről, pedig az Abcúgnak nyilatkozó orvosok szerint ez legalább olyan fontos, minthogy hány órát kell várniuk a betegeknek a sürgősségi osztályokon. Több olyan orvossal beszélgettünk, akik a betegellátás mellett maguk is oktatnak. Tapasztalataik szerint a Lázár János által a magyar felsőoktatás legerősebb, legversenyképesebb részének titulált orvosképzés komoly kihívásokkal küzd.

Akárcsak az ellátásban, itt is gondot okoz az orvoshiány.

Miközben évről évre egyre kevesebb orvos praktizál, addig az orvostanhallgatók száma nem csökken: 2001-hez képest tavaly 300-zal többen kezdték meg tanulmányaikat valamelyik orvostudományai karon.

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy egyre több külföldi választja a magyar orvosi egyetemeket. Jelenleg a négy orvosi egyetemen (Semmelweis Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Szegedi Tudományegyetem, Debreceni Egyetem) körülbelül 10 ezer külföldi hallgató tanul, és a számítások szerint ez szám csak emelkedni fog. Összefoglalva: egyre kevesebb orvosra, azaz oktatóra egyre több hallgató jut, ami szükségszerűen az oktatás színvonalára is kihat.

20 éve elképzelhetetlen volt, hogy elmaradjon egy gyakorlat

Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy az orvosok leterheltsége miatt gyakorlati órák maradnak el.

“Sokszor egész évben nem találkozunk a hivatalos gyakorlatvezetőnkkel, a leterhelt klinikusok általában rezidenseket, frissen végzett orvosokat kérnek fel az órák megtartására”

– mesélte nekünk egy orvostanhallgató. Beszéltünk olyan orvostanhallgatóval is, aki kvázi szerencsének nevezte magát, mert ha el is maradtak órái, később sikerült őket pótolnia, megoldották a helyettesítést. Viszont így is volt, hogy az oktató késett az óráról vagy előbb el kellett mennie, mert műtött például. Mások arról panaszkodtak, hogy a megtartott gyakorlatok jó része klinikai szobában lefolytatott beszélgetés volt, vagy csak gyorsan végigfutottak a betegeken. “Volt, hogy el sem jött az orvos, vagy azt mondta nekünk, hogy rengeteg dolga van, ezért ha jobb nekünk, akkor nyugodtan menjünk haza” – emlékezett vissza egyetemi éveire egy ma már aneszteziológusként dolgozó orvos, aki nemcsak magyar, hanem külföldi hallgatóknak is tart órákat.

Az egyik vidéki egyetemi klinikán dolgozó adjunktus a 90-es évek végén kezdte tanulmányait. Mint elmondta, akkor ez elképzelhetetlen lett volna.

“Az egyik csoportom arról számolt be, hogy egész félévben, a 14 hét alatt mindössze 2 sebészet gyakorlatuk volt, a többin egyszerűen nem jelent meg az oktató, mert műtött.”

Ez valószínűleg extrém példának számít, tette hozzá, de a fiatalabb kollégáitól is azt hallja, hogy rendszeresen maradnak el gyakorlatok. Főleg azokat a területeket érintheti ez a probléma, ahol eleve sok beteget kell ellátni, ilyen például a belgyógyászat és a sürgősségi osztály.

Megkeresésünkre a Szegedi Tudományegyetem orvoskari dékánja, Bari Ferenc elmondta, hogy valóban maradhatnak el órák az orvosok leterheltsége miatt, de szerinte ez nem tömeges jelenség. Czopf László, a Pécsi Tudományegyetem oktatási dékánhelyettese úgy fogalmazott, hogy a kisebb kórházakhoz képest az egyetem jobban el van látva orvosokkal, de a kihívások itt is ugyanazok, mint az ellátásban. Az orvoshiány inkább a szakmai gyakorlatokon lehet reális probléma – mondta. Olyanról viszont nem tud, hogy a kórházak egyáltalán ne fogadnák a hallgatókat.

Azért is sokszor maradnak el gyakorlati órák, mert az eleve leterhelt orvosoknak a betegellátással töltött idejükben kell megoldaniuk oktatási feladataikat is, nincs külön erre a célra dedikált munkaidejük. Ezt a pécsi oktatási dékánhelyettes is problémának látja. Mint elmondta, ez azért is okoz nehézséget, mert két alulfinanszírozott területet kell összehangolni.

“Egyszerre kell felügyelnem a szakorvosjelölteket és irányítanom az osztályt. Ehhez jönnek még a gyakorlatra ékező hallgatók” – mondta egy intenzívterápiás orvos. Némi könnyebbséget jelent, hogy a gyakorlati órákat tömbösítve, kiscsoportokban tartják, de a több száz fős hallgatói létszám alapján ez még mindig azt jelenti, hogy papíron heti 1-2 napot csak a gyakorlati órák megtartásával kéne töltenie, ami képtelenség.

“Ezt a beteg vagy a képzés sínyli meg. Nyilván a beteg elsőbbséget élvez”

– mondta. A korábban idézett aneszteziológus szerint is ritka, hogy az adott klinika ki tudja venni az oktatói tevékenységet is végző orvost a napi betegellátásból. Saját osztályán meg tudják oldani, de nem ez a jellemző, mondta.

Nem támogatja a rendszer, ha valaki oktatni-kutatni akar

Hogy miért van ez így, annak megértéséhez előbb érdemes röviden összefoglalnunk, mi történik az orvostanhallgatókkal a diploma megszerzése után. A legáltalánosabb, hogy a frissen végzett orvos gyógyítással szeretne foglalkozni, ezért az 5 éves szakképzésben folytatja pályáját, vagyis rezidens, majd pedig szakorvosjelölt lesz. Ha nem egy egyetemi klinikán teszi mindezt, akkor csak elvétve fog oktatással foglalkozni pályája során. Ha viszont igen, akkor már a szakképzés közepétől bekapcsolódhat az az orvostanhallgatók képzésébe, például gyakorlatokat tarthat. Utóbbi esetben még a szakvizsga megszerzése után is dönthet úgy az orvos, hogy nem szeretne az oktatással vesződni, marad egyszerű egyetemi szakorvos, és körülbelül 10 év után főorvos lesz. Így is fog valamennyit oktatni, de közel sem annyit, mint ha az oktatói-klinikai utat választja.

Ez ugyanis azt jelenti, hogy innentől kötelező oktatnia, vizsgáztatnia és szakdolgozatokat elbírálnia. Ezenfelül rengeteg elköteleződéssel is jár, hiszen tudományos munkát is kell végeznie, hogy az adjunktusi címhez megszerezze a tudományos doktori fokozatot – mindezt a fenti példákhoz hasonlóan, a betegellátás mellett.

Nem csoda, hogy kevesen választják ezt az utat, a rendszer maga sem igazán ösztönzi az orvosokat arra, hogy oktatással foglalkozzanak.

Jó példa erre, mondta az intenzívterápiás orvos, hogy van olyan kollégája, aki ugyanannyit keres, mint ő, miközben nem oktat. Pécsen az egyetem saját zsebből volt kénytelen kiegyenlíteni a nem kellően átgondolt béremelésekből adódó bérfeszültségeket, mondta Czopf László.

A másik lehetőség, hogy a diplomás orvos nem a klinikumot választja, hanem ott marad az egyetem valamelyik elméleti tanszékén PhD-hallgatóként vagy tanársegédként oktatni-kutatni. Ezt főleg azok választják, akik már a képzés alatt végeztek valamilyen kutatást. Korábban ez azért volt előnyös választás, mert hamar tanársegéd lehetett az orvosból, és a címmel járó fizetés is jobb volt, mint egy rezidensé. Ez azonban néhány éve megváltozott.

Egy tanársegéd jelenleg a felsőoktatási bértábla szerint nettó 170 ezer forintot keres. Egy PhD hallgató ösztöndíja az első évben nettó 140, a második évtől kezdve pedig nettó 180 ezer forint.

Ehhez képest a gyógyító orvosok a béremeléseknek köszönhetően ezeknek a többszörösét vihetik haza. A rezidensek számára például több ösztöndíjlehetőséget is létrehoztak tavaly: a hiányszakmás ösztöndíj összege havi 150 ezer forintot (ez már önmagában majdnem annyi mint a tanársegédi fizetés) jelent, ezenfelül a 100 forintos Markusovszky Lajos-ösztöndíjra is pályázhatnak a szakorvosjelöltek.

Emiatt az sem túl valószínű forgatókönyv, hogy valaki több éves gyógyítói pályafutás után térjen vissza oktatni-kutatni, hiszen anyagilag biztosan nem érné meg.

“A tanítás és a kutatás szeretetét leszámítva, nem igazán vonzó életpályamodell ez, sokkal több a buktató mint az előny”

– foglalta össze tapasztalatait az Abcúgnak nyilatkozó adjunktus.

Baj, hogy olyanok tanítanak anatómiát, akik sosem láttak beteget?

Beszéltünk olyan orvossal is, aki (többek között) részben pont az anyagi megfontolások miatt döntött úgy, hogy inkább a klinikumot választja, és munka mellett folytatja a PhD-jét. Pedig, mint elmondta, már orvostanhallgatóként bekapcsolódott a tudományos munkába, több évig volt demonstrátor az anatómiai intézetnél, a diploma után is ezzel akart foglalkozni. Szerinte ennek nem így kellene működnie, kifejezetten rosszul élte meg, hogy 25 éves, frissen végzett orvosként az anyagiak is befolyásolhatják a pályaválasztást. Nem is az tántorította el, mondta, hogy a rezidensi bérekhez képest kevesebb a PhD-ösztöndíj, hanem hogy még hosszú távon sincs egzisztenciális perspektíva. “Számolni kell vele, hogy 50-60 évesen fogsz azon a színvonalon élni, mint most egy klinikus.”

Úgy látja, ez a dilemma egyre kevesebb orvost érint majd, egész egyszerűen azért, mert mindezek miatt egyre kevesebben akarnak kutatni, mondta.

Az általunk megkérdezett orvosok úgy vélekedtek, hogy ez hosszú távon az orvosképzésre is hatással lehet. Sok helyen már most sem orvos végzettségű oktatók tanítják az egyes elméleti tárgyakat (pl. élettan, anatómia), hanem biológusok, kémikusok. Ezzel az lehet a baj, mondják többen, hogy – bár az elméleti részt töléletesen le tudják adni ezek az oktatók – olyanok tanítanak például anatómiát vagy élettant, akik sosem láttak közelről betegeket. Másrészt kevésbé tudják a leadott elméleti anyagot a klinikumból hozott gyakorlati példákkal szemléltetni.

Bari Ferenc is fontosnak tartja a klinikusok, korábban demonstátorként dolgozó orvosok bevonását az alapozó tárgyak oktatásába. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy az imént vázolt folyamat nem feltétlenül jelent problémát. Nemzetközi trend, hogy egyre több társszakma kapcsolódik be az orvosképzésbe, mondta. Ennek az is az oka, hogy egyre nagyobb és speciálisabb az a tudáshalmaz, amit át kell adniuk a hallgatóknak.

Czopf László szerint a jelenlegi hallgatói létszám mellett nem is lehet elvárni, hogy az elméleti tanszékeken kizárólag orvosok oktassanak. Maga is sajnálatosnak tartja, hogy emiatt nem mindenhol érvényesül a “hollisztikus szemlélet” – ezt például azzal igyekeznek ellensúlyozni, hogy kommuikációs (pl. színészek bevonásával) és szimulációs tréningeket tartanak a hallgatóknak. Tagadhatatlan, mondta, hogy a hallgatók manapság nem tudnak annyi időt betegágy mellett tölteni, mint régebben, de a magyar orvosképzés több nyugat-európai rendszerrel összehasonlítva (Németországot említette) még mindig betegközpontúnak számít.

FB doboz


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Akkor a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok” – felháborodtak a tüntetők Lázár János minisztériuma előtt
A kormány bűnözőbandának, Bayer Zsolt pedig ocsmány árulóknak nevezte azokat, akik Gyöngyösön tiltakoztak Lázár János wc-kefés kijelentése ellen. Szombat este Lázár minisztériuma elé szerveztek tüntetést, ahol felbukkant Caramel is. Videó.


Lázár János minisztériuma elé hirdetett tüntetést Lakatos Ádám aktivista, miután a miniszter egy lakossági fórumon arról beszélt, hogy ha nincsenek bevándorlók, a vonatok vécéit a cigányoknak kell takarítaniuk. A demonstrációra azután került sor, hogy Lázár egy gyöngyösi fórumán roma tiltakozók jelentek meg, amire a kormányzati kommunikáció úgy reagált: „bandába verődött bűnözőket” küldött rájuk a Tisza Párt.

„Emberölés, rablás, lopás, kényszerítés, szexuális erőszak. Ez van a priuszukban. Akiket a TISZA odaküldött a fideszesekre Gyöngyösön, némelyiknek több bűncselekmény van a rovásán, mint ahány éves” – állította Orbán Viktor, aki szerint a tiltakozókat bandába szervezték. „És még csak 72 napra vagyunk a választástól. Mi lesz itt, emberek?” – tette fel a kérdést.

A tüntetésen többen is reagáltak a vádakra, köztük azokra a kijelentésekre is, amelyeket Bayer Zsolt publicista fogalmazott meg. Bayer ocsmány árulóknak nevezte a tiltakozókat, és azt üzente nekik, hogy csak akkor nyissák ki a szájukat, ha meg akarják köszönni az Orbán-kormánynak az elmúlt 16 év jótéteményeit.

„Akkor ma még a bandatagon kívül ocsmány áruló is vagyok. Köszönöm a kitüntetést!” – reagált szarkasztikusan az egyik résztvevő. Egy másik tiltakozó szerint az egész helyzet „emberi butaság, ez nem méltó a magyar nép viselkedéséhez.”

„Hová süllyedtünk? Hogy egy olyan országban kell élnem, ahol ilyen emberek élnek, akik így ontják magukból a gyűlöletet. Mert bennem is gyűlöletet kelt. Az a legrosszabb, hogy érzem magamban, és ezt nagyon-nagyon szégyellem magam” - mondta egy másik megszólaló.

A kormánypárti megnyilvánulások egy tüntetőt Balog Zoltán egykori miniszter szavaira emlékeztettek. „Azt mondta, hogy rekesszék ki a bűnözőket maguk közül a romák. Ez egy egyértelműen diszkriminatív, stigmatizáló megszólalás volt, és ez beleillik egy hosszú sorozatba, amit a Fidesz csinál” – mondta.

Volt, aki szerint a vita teljesen rossz vágányon zajlik. „Ez egy szóval baromság. Megint nem a lényeggel foglalkoznak, hanem azzal, hogy miket, meg hogyan meg kiket küldtek. Volt valami, egy nagyon fontos dolog, amire reagálni kéne, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen embereket küldtek” – vélekedett egy nő.

Molnár Ferenc Caramel is a helyszínen volt, aki szerint a politika eszközei miatt nem lepődik meg a kialakult helyzeten.

„Szerintem pont ezen kellene változtatni, hogy bárki kiáll egy magyar vagy cigány emberért, akkor ne a támadás köszönjön vissza reflexszerűen” – fogalmazott az énekes.

Úgy vélte, a tiltakozók önmaguk miatt mondták el a véleményüket, nem pedig utasításra.

„Ugyanaz, mint a Szőlő utcai gyerekek. Nekem is volt ott ismerősöm, egyetemi tanár gyermeke, mert 14 évesen rosszat lépett. Most le vannak bűnözőzve azok a gyerekek is” – húzott párhuzamot egy másik felszólaló, aki szerint a romáknak sokszor nincs más lehetőségük. „Le lehet bűnözőzni, igen, nyilvánvalóan. De hát az Országházban dolgozók is bűnözők, csak ők még nem kaptak érte semmit.”

A tüntetők szerint Lázár Jánosnak le kell mondania. „Azonnal. Azonnal. Egyértelmű” – jelentette ki egy férfi. „Nem kérdés. Minden normális helyen, minden normális országban már régen nem lenne szabad miniszternek lenni. De nem fog lemondani, ne reménykedjünk” – tette hozzá egy másik.

A legélesebb kritikát egy nő fogalmazta meg, aki szerint az egész kormány felelős. „A kormánynak kellene lemondani, nem Lázár Jánosnak. Lázár János szavaira annyi volt a reakciója, ha jól tudom, Orbán Viktornak, hogy hallgatja a Dankó Rádiót. Ez a reakció.” – mondta felháborodottan.

A teljes riport


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Bárándy Péter: A romák bűnügyi adataihoz még Orbán Viktor sem férhetett volna hozzá, ami történt, valószínűleg bűncselekmény
A volt igazságügyi miniszter szerint a jogtalanság földjén járunk. És nem csak a romák szenzitív adatainak felhasználása mutatja ezt, hanem az is, hogy a kormány a szolidaritási adó ügyében egy rendelettel átvette a bíróságok szerepét, vagyis bármire feljogosítva érzi magát.
Fischer Gábor - szmo.hu
2026. február 05.



Egyre több a kérdőjel a gyöngyösön Lázár János WC-kefés mondatai miatt tiltakozó romák bűnügyi adatainak felhasználásával kapcsolatban. Ezekről elsőként a Magyar Nemzet írt, majd a Fidesz konkrét monogramokkal, életkorral és bűnlajtrommal, az egyes elhomályosított arcokat bekarikázva mutogatta egy videón, ki mit csinálhatott. A videót Lázár János is megosztotta, majd Orbán Viktor is konkrét bűncselekményekről beszélt. Lázár János szerint az adatokat ő és a kormány onnan tudhatta, hogy a helyszínen rendőrök igazoltatták az ellene tiltakozókat, és ennek eredményéről Pintér Sándor beszámolt Orbán Viktornak. Csakhogy a rendőrség közleményben cáfolta, hogy bárkit is igazoltattak volna.

Hogyan juthatott hozzá a Fidesz, Lázár János, vagy akár Orbán Viktor a bűnügyi nyilvántartás adataihoz, és ha ez megtörtént, az felvet-e bűntetőjogi kérdéseket? Erről beszélgettünk Bárándy Péter volt igazságügyi miniszterrel. De szóba került az a veszélyhelyzetre hivatkozással meghozott kormányrendelet is, ami utasította a bíróságokat, hogy szüntessék meg a szolidaritási hozzájárulással kapcsolatos pereket, és megtiltotta az önkormányzatoknak, hogy ebben az ügyben újra bírósághoz forduljanak.

— Mit gondol arról, hogy a Lázár János WC-kefés mondatai miatt Gyöngyösön tilatkozó romák szenzitív bűnügyi adatai a jelek szerint nyilvánosságra kerültek?

— Ennek az ügynek minden eleme jogsértő. Az ilyen adatok, még ha valósak is, hogyan kószálhatnak olyan helyeken, olyan fórumokon, olyan személyek előtt, akiknek a hozzáférése jogszerűen nem lehetséges?

A bűnügyi nyilvántartás adatairól pontos jogi rendelkezés van, hogy ki férhet hozzá: ezek a bűnügyekben eljáró hatóságok, beleértve a bíróságokat és a rendőrséget.

Bizonyos esetekben, mondjuk kegyelmi ügyek előkészítése során, mások is hozzáférhetnek, így például az igazságügyi miniszter, de a jogszabályban leírt jogosultakon kívül senki más. A kormányfő semmi esetre sem jogosult a hozzáférésre.

— Ez szabálysértés vagy bűncselekmény?

— Valószínűleg bűncselekmény, hiszen szenzitív adatokat szereztek meg jogellenesen, és ráadásul közzé is tették, ami büntető tényállásszerű magatartás.

— Ahhoz, hogy részletes adatokat nyerjenek ki a bűnügyi nyilvántartásból, a Belügyminisztériumnak is közre kellett működnie, vagy valakinek, akinek bejárása van oda.

— Ez így van.

— Tehát ahhoz, hogy kikutassák, kinek mi volt a rovásán, állami alkalmazottak dolgoztak?

— Ez egy feltételezés, erre én nem tudok válaszolni, mert önnek sem állnak erre vonatkozóan rendelkezésre adatok, és nekem sem.

— Ha valakinek már nincsen priusza, nem kerülnek törlésre automatikusan a rá vonatkozó információk?

— A nyilvántartásban az elévülési időn túl, jogszabályban meghatározott ideig még szerepelnek a büntető szankciók, amelyeket alkalmaztak egy adott személlyel szemben. De jogilag szabályozott, hogy az elévülési időn túl mennyi ideig szerepelhet valami ebben a nyilvántartásban. Ehhez azonban csak egy esetleges következő büntetőeljárásban eljáró hatóság juthat hozzá, és végső soron a büntetőbíróság.

— Úgy tűnik, a kormánypárt felült erre a „bűnöző vonatra”. A Szőlő utcai javítóintézet kapcsán is arról beszéltek, az ottani fiatalok bűnözők. Van különbség a két eset megítélése között?

— A Szőlő utca tekintetében én nem emlékszem szenzitív adatok megszerzésére és nyilvánosságra hozatalára. Csak arra, hogy kijelentették: ott súlyos bűnök elkövetői, bűnözők vannak fogva tartva, és az intézmény nem más, mint fiatalkorúak börtöne. Ami tényszerűen nem igaz, mert

a javítóintézet nem börtön, ott nem elítéltek vannak.

Vannak ott olyanok, akik eljárás hatálya alatt állnak, és fiatalkorúként a fogvatartásukat oldják meg így, ha az indokolt. De ha el is ítélték őket, a javítóintézeti nevelés egy intézkedés, aminek, ahogy a neve is kifejezi, elsődlegesen a nevelés a célja. A személyiségre és az elkövetett bűncselekményre tekintettel a nevelést a bírói ítélet szerint csak úgy lehet biztosítani, ha az illetőt egy intézetben tartják, elválasztva a külvilágtól, főként annak káros befolyásától. Tehát semmi esetre sem lehet a börtönnel egyenrangú intézményként kezelni a javítóintézetet. Ott inkább ilyenre emlékszem, nem arra, hogy valakire vonatkozóan konkrét adatokat hoztak volna nyilvánosságra. Hazugságnak ez is hazugság volt, csak más típusú.

— A részletes bűnlajstromot monogramokkal, életkorral, a Fidesz egyik videójában tették közzé. Vagyis bűnügyi adatok kerültek a kampányoló kormánypárthoz is. Ez a pártállami rendszert idézi, amikor az állam és az uralkodó párt hatáskörei fedték egymást. Mit tehetnek az érintettek? Ha ez bűncselekmény, az ügyészségnek hivatalból kellene nyomoznia, de ha nem teszi, mi lehet a következő lépés?

— Feljelentést tehetnek, és helyes is, ha megteszik, akik személyükben azonosíthatóak lettek. Ebben az esetben a nyomozó hatóságoknak valahogyan kezelniük kell az eljárást. Ha megszüntetik, akkor azt indokolással kell megtenniük, és el kell mondaniuk, miért nem látják ezt bűncselekménynek, ami egyébként ordítóan az.

Egy feljelentés esetén vagy megindul egy eljárás, vagy pedig egy alaptalan megszüntetés esetén a megszüntető hatóság presztízse erősen csökken.

De csak ilyen eszközök állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz ezt kezelni, a párt és az állam erős összefüggése miatt, ami miatt teljes joggal használjuk a pártállam megnevezést, a választás tisztasága is megkérdőjelezhető. A kampány során, ami nálunk négy évig tart, most pedig a finisében vagyunk, olyan módon élnek vissza az állami lehetőségekkel a kormánypárt választási győzelme érdekében, ami nem megengedhető.

— Egy mai hír szerint visszamenőleges rendelettel vették el az önkormányzatoktól, így a fővárostól is, a jogot, hogy a szolidaritási adó miatt bírósághoz forduljanak, sőt, a folyamatban lévő perek megszűntetésére is utasították a bíróságokat. Ez hogy lehetséges?

— Ez a kormányrendelet

egy újabb határátlépés a jogtalanság földjére.

A kormány a különleges jogrendre, a szomszédos országban lévő fegyveres konfliktusra és a humanitárius katasztrófára hivatkozva hozta meg, hogy elhárítsa ezek magyarországi hatásait. Na most ez önmagában nem igaz, mert semmi köze a rendelet tartalmának az ukrajnai orosz agresszióhoz. Ez szépen demonstrálja, hogy Magyarországon már nem különleges jogrend van, hanem rendeleti kormányzás. 2015 óta, tehát lassan tíz éve, különböző jogcímeken és neveken lényegében különleges jogrend van érvényben. Különleges jogrend pedig nem lehet tíz éven keresztül érvényben, mert annak lényegi eleme, hogy csak nagyon rövid ideig lehet hatályban a veszély elhárítására, és a célja a normál alkotmányos rend mihamarabbi visszaállítása. Itt jól látszik, hogy az állam tíz éven át berendezkedett a rendeleti kormányzásra. Ez az első baj ezzel a rendelettel. A következő baj az, hogy az Alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkoznak, és az azt megelőző határozat sem alapozza meg a rendelet tartalmát alkotó következtetés levonását. A következő baj, hogy visszamenőleges hatályú. Ezen túl

a hatalommegosztás tagadásaként a bíróságok munkáját határozza meg, és kötelezi őket az eljárás megszüntetésére.

A bíróságnak kellene mérlegelnie, hogy egy adott jogszabályváltozás megokolja-e egy eljárás megszüntetést, a végrehajtó hatalom nem kötelezheti erre. A következő baj az, hogy az Alkotmánybíróság határozatát egy folyamatban lévő eljárásban a bíróságnak kell értékelnie és értelmeznie, nem a kormánynak. És az már csak egy kiegészítő dolog, hogy a két alkotmánybírósági határozatot hamisan értelmezi. Így első ránézésre csupán ennyi a bajom ezzel a rendelettel.

— Van ezzel szemben jogorvoslat?

— A választások hozhatnak ebben is reparációt. De ha folytatom: van egy állami intézkedés, ami kötelezettségeket ró az önkormányzatokra.

Erre nem lehet azt kimondani, hogy ez nem egy közigazgatási határozat.

Nem lehet úgy értelmezni, ahogy a rendelet teszi: hogy ez a költségvetési törvény végrehajtásának egy intézkedése, ezért nem határozat, nem közigazgatási eljárás része, és ezért nem lehet keresetet benyújtani ellene. Ez sem valós értelmezés, ez sem igaz. Ezzel a rendelettel csak baj van. Azt tükrözi, hogy a kormányzat bármire feljogosítva érzi magát.

— Ha ezt megtehetik, akkor holnap hozhatnak egy olyan rendeletet is a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva, minek következtében a személyiségi jogaikban megsértett romák sem perelhetnek?

— Én nem tudok és nem akarok jósolni. Mindenesetre ez egy olyan belerúgás az alkotmányosságba és a tartalmi jogszerűségbe, ami kinyitja a kaput minden egyéb szörnyűségre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Közvetlen beavatkozás az igazságszolgáltatásba” – kiakadtak a jogászok az új kormányrendeleten
A kormány a szolidaritási hozzájárulás körüli vitát egy veszélyhelyzeti jogszabállyal zárná le, amely visszamenőleg szüntetné meg az önkormányzatok pereit is. Alkotmányjogászok szerint ez az igazságszolgáltatás autonómiáját érinti, és rossz mintát adhat jövőbeli ügyekre.
Maier Vilmos - szmo.hu
2026. február 04.



Egy kedd este megjelent rendelettel a kormány egy tollvonással vetett véget a szolidaritási adó körüli jogvitáknak, kritikusai szerint ezzel a végrehajtó hatalom mond ítéletet a bíróságok helyett. A Magyar Közlönyben kihirdetett, az ukrajnai háborúra hivatkozó veszélyhelyzeti rendelet visszamenőleges hatállyal zárja le az önkormányzatokat sújtó hozzájárulással kapcsolatos ügyeket, és kifejezetten előírja a már folyamatban lévő perek megszüntetését is.

A lépés legérzékenyebben a Fővárosi Önkormányzatot érinti, amely korábban többször is jogvédelmet kapott a bíróságon a kormányzati végrehajtással szemben. A fővárosnak a rendelet melléklete szerint 2023-ra 57,8 milliárd, 2024-re pedig 75,5 milliárd forintot kell fizetnie. Az idei évre már 98 milliárd forintot vár a kormány ezen a címen, aminek az első, 11,7 milliárdos részletét január végén a Magyar Államkincstár már le is emelte a főváros számlájáról.

„Még a sokk hatása alatt vagyok” – fogalmazott a 24.hu-nak Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke, aki szerint a lépés a joggal való visszaélés klasszikus esete. „Ez olyan, mintha egy focimeccs kellős közepén az a csapat, amely vesztésre áll, azt mondja, hogy inkább most fújjuk le a meccset, és legyen az, hogy mi győztünk” – magyarázta az alkotmányjogász.

Az Ügyvédkör elnöke szerint a rendelet veszélyes precedenst teremt. „Ha elfogadjuk, hogy a kormány akár egy rendelettel megszüntethet folyamatokat, kizárhatja a jogorvoslatot, és mindezt visszamenőleg megteheti, akkor a jog nem korlátja, hanem eszköze a hatalomnak” – hívta fel a figyelmet Horváth Lóránt.

„Kifejezetten előírja, hogy a már megindult pereket meg kell szüntetni. Ez nem más, mint a végrehajtó hatalom közvetlen beavatkozása az igazságszolgáltatás működésébe”

– tette hozzá.

A mostani rendelet Alkotmánybírósági döntésekre is hivatkozik, amelyek szerint a szolidaritási hozzájárulás intézménye összhangban áll az Alaptörvénnyel. A kormányzati álláspont szerint a hozzájárulást mindenkinek teljesítenie kell, a főváros pénzügyi gondjai pedig nem az elvonásból, hanem a városvezetés gazdálkodásából fakadnak. A vita előzménye, hogy korábban a Fővárosi Törvényszék, majd a Kúria is a fővárosnak adott igazat egy 28,3 milliárd forintos levonás ügyében, az Alkotmánybíróság ugyanakkor magát a hozzájárulás intézményét nem nyilvánította alaptörvény-ellenesnek.

„Nem is kell ennél nagyobb beismerés a kormányzat részéről arról, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak lenne igaza a perekben, vagyis visszajárna a budapestieknek a tőlük elszedett pénz. Mégis dermesztő az egész. Innentől precedens van arra, hogy ha látszik, hogy a bíróság egy perben a kormányzat ellen ítélne, akkor utólag rendelettel elég kimondani, hogy a kormánynak van igaza, a pert pedig meg kell szüntetni” – írta reakciójában Karácsony Gergely főpolgármester. Bejelentette, mivel a bírósági döntések utólagos felülírása szerinte sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját, az igazságszolgáltatás és a bírói függetlenség védelmében az Európai Bizottsághoz fordul. Hazai szinten a jogászok szerint egy bíróság, ha úgy ítéli meg, hogy egy jogszabály alkotmányellenes, felfüggesztheti a pert és az Alkotmánybírósághoz fordulhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat” – Csézy lett Magyar Péterék új jelöltje, Tállai András ellen indul Mezőkövesden
Alig egyéves kislánya mellett döntött a politikai szerepvállalásról. Most elárulta, miért nem fél a megfélemlítéstől és a környéken tapasztalható nyomástól sem.
KÁ - szmo.hu
2026. január 31.



Csézy, azaz Csézi Erzsébet énekesnő, ruhatervező lett a TISZA Párt országgyűlési képviselőjelöltje a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 7-es számú választókerületben. A Tiszta Hang podcastban beszélt arról, miért vállalta a politikai szerepet alig egyéves kislánya mellett, milyen állapotokat tapasztal a szülőföldjén, és miért kellett külföldre mennie, hogy gyermeke születhessen.

Az énekesnő elmondása szerint a döntésében nagy szerepet játszott, hogy a Hősök terén tartott kampányzárón úgy érezte, ott a helye, és el kell énekelnie az egyik legszebb, az országról szóló dalát. Állítása szerint akkor már a kislányát várta, ami megerősítette abban, hogy felelősséggel tartozik a jövőért. „Persze a miénkért is, hiszen remélem, még sok szép évünk van hátra, de az ő jövőjük alakulása óriási felelősség” – fogalmazott. A kiállása után – mint mondta – elenyésző számú negatív hozzászólást kapott. Bár jobboldali érzelműnek tartja magát, férje például baloldali, mégis jól megértik egymást, és éppen a társadalmi megosztottság felszámolását tartja a fő céljának.

„Azt szeretném, ha eljutnánk oda, hogy nem is kell tudnunk, kik a miniszterek, mert mindenki teszi a dolgát, és ez egy élhető ország lesz. Lehet, hogy ez vízió, de nekem ez a célom”

– jelentette ki.

Csézy szerint a szülőföldje, Matyóföld adja az identitását, és sosem tudott volna Budapesten élni. Büszke rá, hogy a családja, a Kisjankó család az 1700-as évektől alapozta meg a matyó népművészetet. Ezt a hagyományt viszi tovább a saját ruhakollekciójával is, amelynek darabjait a Nobel-díjas Karikó Katalin is viselte, többek között a díjátadón is. „Óriási büszkeség, hogy az ő ruháit tervezhettem, méltóbb helyen nem is viselhetné őket senki” – mondta.

Az énekesnő azért döntött az indulás mellett, mert úgy látja, nagyon régóta nem volt igazi kihívója a jelenlegi képviselőnek a körzetben. Szerinte a 90-es évek elején volt utoljára helyi, mezőkövesdi induló. Ezzel szeretne erőt adni az otthoniaknak. „Jelenleg borzasztóan le van korlátozva minden, és az embereket megfélemlítik” – állítja. Úgy látja, az emberek hitetlenek lettek, és egyre több fiatal hagyja el a környéket.

„Régebben mindenkinek azt mondtam, hogy maradjon, mert ez a hazája. Az utóbbi időben viszont – és ezt szégyellem – már azt mondtam nekik: menjetek, egy életetek van, vágjatok bele, mert itthon nem láttam a kitörési lehetőséget”

– fogalmazott.

Csézy beszélt a személyes küzdelmeiről is, amelyek rávilágítottak a hazai rendszer hibáira.

„Én nyíltan beszéltem arról, hogy hat évig mindent megtettünk a férjemmel, hogy gyerekünk szülessen, és végül külföldre kellett mennünk, ahol elsőre sikerült”

– mondta el. Szerinte a probléma nem a magyar szakemberekkel van, hanem azzal, hogy az államosított meddőségi intézetek annyira túlterheltek, hogy nincs idő alaposan kivizsgálni a párokat. Kritizálta a szabad orvosválasztás eltörlését is a szülészeteken, ami szerinte óriási rizikót jelent a nőknek. „Ennek eredménye, hogy egy megyei kórházban január 6-án született meg az első gyerek, miközben abban a magánkórházban, amit én is választottam, napi nyolc baba jön a világra. Ez nincs rendben” – jelentette ki.

A helyi viszonyokról szólva elmondta, hogy a mezőkövesdi kórház aktív ellátását megszüntették, és egy elfekvőt csináltak belőle.

„Ezt tényleg nem értem. Éppen akkor készült el a stadion, amikor bezárták a kórházat”

– emelte ki. Hozzátette, hogy a helyi háziorvosi rendelő állapota évtizedek óta változatlan. „Egy 1970-es évekbeli filmet lehetne ott forgatni. A csempe, a függöny, az ablak… ezek nem lennének nagy költségek” – mondta. Sajnálatát fejezte ki a Zsóry Fürdő lemaradása és a mezőkövesdi belváros kiürülése miatt is. Szerinte a megkeseredettség látszik az embereken, mert eltűnt a középosztály.

Az énekesnő és férje, a rákutató dr. Szabó László sokat jótékonykodnak. Csézy elmondta, hogy az utóbbi időben megdöbbentő kérésekkel találkoztak.

„Tudod, mire kértek nagyon sokan pénzt? Temetésre. Hogy nem tudják eltemetni a halottaikat. És több temetést fizettünk ki. És ez egy borzasztó állapot egyébként”

– fogalmazott. Úgy érzi, nem tudja tovább a fotelből nézni a történéseket. „Ha mindenki így állna hozzá, akkor soha nem lenne más” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy nem politikusnak tartja magát, de pont ezt várják az emberek: hogy valódi, közülük való emberek képviseljék őket, akik már letettek valamit az asztalra a saját területükön. „Én ideállok teljes mellszélességgel, és tényleg majd kérek mindenkit, aki egy picit is azt gondolja, hogy most így már érdemes, akkor segítsen, mert én csak egyetlen egy ember vagyok” – zárta gondolatait.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk