A tiltakozások mellett is megkezdődik a tanév az SZFE-n
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzata és az oktatók sajtótájékoztatót tartottak hétfő délelőtt az intézmény Vas utcai épülete előtt.
Upor László távozó rektorhelyettes elmondta, hogy
a múlt heti rektori határozat értelmében megkezdik a tanévet, ugyanakkor a tiltakozással nem hagynak fel.
Arról is beszélt, hogy ún. kísérleti tanköztársaságot hirdetnek, aminek a tevékenységébe beleférnek a hagyományosnak számító oktatási egységek, zárt és nyitott kurzusok és az egyetem helyzetére reflektáló akciók.
Novák Eszter oktató elmondta, olyan tanévet nyitnak meg, amit egy világjárvány és egy erőszakosan erőltetett menetben és erőszakosan végrehajtatott modellváltás kísérlete fémjelez. Hozzátette, a folyamatból szerinte három dolog biztosan hiányzott: a szakértelem, a tisztesség és az emberség.
Novák Orbán Viktornak is üzent. Arra kérte a kormányfőt, hogy pörgesse vissza az idő kerekét, és hallja meg az egyetem vezetőit, hallgatóit és művészeit. Felszólította továbbá, hogy
függessze fel az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumát, és „kezdjék el elölről”.
Az egyetem diákjai pedig az alábbi szöveget olvasták fel a sajtótájékoztatón (kiemelések a szerkesztőtől):
„Mi, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói tanulni akarunk. Eddig is ezt tettük és ezután is ezt fogjuk. Az átalakítással megfosztottak minket alapvető jogainktól, semmi sem biztosítja többé az egyetemi közösség számára az önrendelkezést – rajtunk kívül. Mi vagyunk az autonómia garanciája.
Mi a hallgatók, és a sztrájkbizottság továbbra is tartjuk magunkat a követeléseinkhez: sem a ránk erőltetett új vezetőket, sem a fejünk felett meghozott döntéseket nem fogadjuk el; a blokádot fenntartjuk.
A mai napon az elfoglalt egyetemen, tanárainkkal egyetértésben, az oktatás hagyományos keretrendszeréből kilépve köztársaságot alapítunk. A köztársaság valutája az „elfoglaltság” lesz, amiről mindenki önmaga dönthet, hogyan használja fel. Klasszikusnak számító oktatási egységek, zárt és nyitott kurzusok, kreatív és a társadalmi helyzetre reflektáló akciók, vagy a közösség szervezésében és a blokád fenntartásában végzett munka ugyanolyan értékes tevékenységeknek számítanak majd.
A feladatunk megragadni a rendelkezésünkre álló eszközöket, és újraértelmezni, hogy mire való a színpad, a kamera, a fény, a függöny, a díszlet, a jelmez, a báb, a nézőtéren a taps, és a saját hangunk.
Hiszen a művészet természeténél fogva tükröt tart a mindenkori fennálló rendszernek – mindenképpen aktuális. A köztársaságunk egy kísérlet arra, hogy a tanszabadság jegyében, intézetek, szakok és órák kötelékei nélkül alkothassunk együtt.
Önkifejezést tanulunk 155 éve: a választott hivatásainkon keresztül árnyaltan és őszintén beszélni arról, ami körülöttünk és velünk történik. Most ez történik velünk és körülöttünk, így erről tudunk és erről akarunk beszélni.
Köszönjük az összes szellemi és anyagi támogatást, inspiráló és nélkülözhetetlen erőt biztosítotok nekünk ezzel. Igyekszünk annyit adni mi is, amennyit csak tudunk, a demokrácia és az alkotás jegyében, a demokrácia és az alkotás eszközeivel.
Alkotóközösség vagyunk, így nincs szükségünk órarendre.
Jelen vagyunk, így jelenléti ívekre sincs szükségünk.”