A legutolsó helyen: a magyarok tartják a legrosszabb helynek a saját országukat a kisebbségek számára
2008 és 2018 között vizsgálta az OECD a tagországait azzal kapcsolatban, hogy mennyire elfogadóak a sokszínűséggel, és a társadalmilag nem preferált társadalmi rétegekkel szemben.
A jelentés öt olyan kulcsfontosságú csoportot vesz figyelembe, akiket a munkaerőpiacon és a társadalom egészében széles körben hátrányos helyzetűnek tartanak, és akik csoporttagságuk alapján gyakran szembesülnek a megkülönböztetéssel: a bevándorlókat, valamint leszármazottaikat és az etnikai kisebbségeket; a szexuális kisebbségeket; az időseket; a fogyatékosokat és a nőket.
Megállapítható, hogy az elmúlt két évtizedben a nők munkaerő-piaci részvétele erőteljesen megnőtt; a migránsok és gyermekeik népességi aránya szinte az összes OECD-országban növekszik; és több LMBTQ-személy is egyre nyíltabban vállalja fel szexuális orientációját. Ugyanakkor a Covid-19 járvány jelentősen hátrányosan érintette az idősebbeket és a fogyatékkal élőket a munkaerőpiacon. Az elkövetkező válság pedig azzal fenyeget, hogy ezen csoportok, valamint a bevándorló és más etnikumú emberek munkaerőpiaci helyzete tovább romolhat.
A most kiértékelt tanulmány szerint az OECD-országok csaknem egyharmadában a többség nem hitte, hogy városuk vagy tágabb környezetük jó életet biztosít etnikai kisebbségek, bevándorlók vagy LMBT-emberek számára 2018-ban.
Ugyanakkor a kutatások rávilágítottak a diverzitás kezelésének fontosságára, arra utalva, hogy a sokféleség pozitív hatása általában erősebb azokban a cégekben, ahol magát a sokszínűséget jobban kezelik. Mindez nemcsak cégeken, hanem egész társadalmon, nemzeten belül igaznak bizonyul.
