A legutolsó helyen: a magyarok tartják a legrosszabb helynek a saját országukat a kisebbségek számára
Szintén érdekes eredménye volt a kutatásnak, hogy mit gondolnak az egyes országok a szomszédos országok elfogadásáról a kisebbségek és a sokszínűség irányában. Kiderült, hogy az OECD-országokban átlagosan csak az emberek százaléka 55 százaléka gondolja úgy, hogy közvetlen környéke jó hely a kisebbségek számára.
A legfőbb számokat tartalmazó táblázatból kiderült, hogy - Lengyelország, Szlovákia, Mexikó vagy Japán mellett - hazánkban a legkisebb a külföldön született, de tartósan itt élők száma, és nagyon kevesen vannak azok is, akiknek legalább egy külföldi születésű szülője van. A lista másik végén vagyunk ugyanakkor az idősek arányát tekintve: Szlovéniával, Finnországgal és Japánnal együtt nálunk is 20-21 százalék az 55-64 év közöttiek (azaz a nem sokára nyugdíjba vonulók) aránya a lakosságban. És alig vannak olyan országok is, ahol ennyi (20,3-24,8%) volna a valamilyen fogyatékossággal élők aránya a 15 év feletti lakosságban.
Elképesztőt zuhantak viszont a magyar számok a sokszínűséghez való hozzáállásban. Míg 2008 körül 53 százalékkal az OECD-átlagot hoztuk, addig 2018-ra hazánkban alig 12 százalékra csökkent a diverzitás elfogadottságának aránya.