A legnagyobb titokban tartották: kiszabadult Lagzi Lajcsi, már le is fotózták
Kiszabadult a börtönből Galambos Lajos - írta meg a Blikk. A zenész abban bízik, hogy végleg elhagyhatta a baracskai fogházat, és most már a boldogasszonypusztai birtokán pihenhet.
Egy hete még több forrás is azt állította, hogy elutasították Lajcsi reintegrációs kérését, és rácsok mögött kell maradnia a gáz-, villany- és vízlopás miatt megítélt 3 év 6 hónapra.
Ám most nyomkövetővel a bokáján, de saját birtokán töltheti napjait. A börtönből való távozása - a bevonulását követő médiafelhajtástól eltérően - titokban zajlott. Sötétben, hajnali négykor hagyta el az intézményt.
A lapnak elmondta:
"A reintegrációs kérelem minden feltétele adott volt, ám valamiért első fokon a bíróság nem látta biztosítottnak a társadalmi életbe való fokozatos visszatérésemet, ezért volt szükség egy újabb, kibővített beadványra. Erről aztán nem egy bíró, hanem egy bírói tanács döntött, szerencsémre kedvezően. Amikor közölte velem a BV, hogy 14 hónap után kiengednek, szívemben-lelkemben elérzékenyültem, de nem mutattam ezt ki. Aztán,
Amikor megtudta, hogy hazaengedik, kisebbik fiát, Istvánt hívta fel.
"A két fiam, István és Lala jött értem, otthon pedig várt minket a kislányom, Bogika.
hiszen két hete volt Lala diplomaosztója külföldön, Bogika tervezői karrierje pedig igencsak beindult, nemrég megnyitotta az első saját bemutatótermét. Volt tehát miről beszélgetnünk itthon. A kedvenc ételeimmel vártak, falusi májgaluskaleves, rakottkrumpli, rántott hús és lecsó, de csak pár falatot tudtam enni - jól laktam azzal, hogy őket láthattam. Kiültünk a teraszra, és órákon át csak beszélgettünk, meséltek magukról, de sokszor percekig csak hallgattunk és egymást néztük. A nagy csendben azok a pillanatok is beszédesek voltak. Azt láttam rajtuk, hogy nagyon önállóak lettek az elmúlt időszakban. Amikor elköszöntünk egymástól 14 hónappal ezelőtt, a gyermekeimet öleltem meg, most viszont már kész felnőttek ültek ott velem"
- árulta el a zenész, akiről a Blikk fotókat is közölt.
