A győri önkormányzati cég szerint minden pénz megvan és polgármester valótlanságokat állít

Kijevi biztonsági források szerint a magyar hatóságok kényszerinjekciót adtak be az egyik ukrán férfinak, akit a Terrorelhárítási Központ (TEK) március 5-én fogott el egy pénz- és aranyszállítmány lefoglalásakor. A vádakról ma számolt be a The Guardian.

Az érintettek magyar ügyvédje, Horváth Lóránt megerősítette, hogy „egy személy tiltakozása ellenére ismeretlen tartalmú injekciót kapott”. Az ukrán állami takarékbank, az Oschadbank szóvivője annyit közölt, hogy az egyik letartóztatott „fogyatékossággal élő személy, [aki] speciális diétára és rendszeres gyógyszeres kezelésre szorul”, és akinek az egészségi állapota a fogva tartás alatt romlott.

A TEK az ügyben a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz irányította a kérdéseket, a NAV azonban nem válaszolt a megkeresésre.

Egy névtelenséget kérő magyar rendőrségi forrás szerint az egész művelet rendkívül szakszerűtlen volt.

A magyar hatóságok pénzmosás gyanújával indítottak nyomozást, a kormányzati kommunikációban pedig felmerült, hogy a lefoglalt vagyon az „ukrán háborús maffiához” köthető. A hét ukrán állampolgárt március 6-án kitoloncolták az országból, és kitiltották őket a schengeni övezetből. A lefoglalt több tízmillió dollár és euró, valamint az aranyrudak továbbra is Magyarországon vannak.

Az Oschadbank szerint a Bécsből Ukrajnába tartó konvoj állami pénzek szokásos, dokumentált átszállítása volt, ami a háború miatti légtérzár miatt vált bevett gyakorlattá. Állításuk szerint korábban több hasonló szállítmány is áthaladt Magyarországon, esetenként rendőri kísérettel, és a budapesti hatóságokat mindig értesítették az útvonalról. A bank hivatali visszaélés miatt büntetőfeljelentést tett a magyar hatóságok ellen, és polgári peres eljárásokat indított a kitoloncolás és a schengeni kitiltás megsemmisítéséért, valamint a lefoglalt pénz és arany visszaszolgáltatásáért.

A Partizánnak adott interjút Horváth Richárd, aki arról beszélt, hogyan használta ki és manipulálta őt gyerekként a középiskolai angoltanára, akivel éveken át viszonya volt. A férfi azzal kezdte a beszélgetést, hogy mivel ő férfi, biztosra veszi az áldozathibáztatást.

– fogalmazott.

Elmondása szerint a kapcsolat 2012-ben kezdődött, amikor 15 évesen megpillantotta a tanárnőt, akit „a világ legszebb hölgyének” látott. A viszony egy ártatlannak tűnő helyzettel indult: Ricsi egy családi probléma miatt nem készítette el a házi feladatát, és megkérte a tanárnőt, hogy ne csak egyest ne adjon neki, de ne is beszéljen senkinek a dologról. Állítása szerint a tanárnő ezt nem tartotta be, és szólt az osztályfőnökének. Ricsi erre egy bizalomról szóló Facebook-poszttal reagált, amiből a tanárnő tudta, hogy neki szól. Behívta a tanterembe, bocsánatot kért, majd megkérdezte, megölelheti-e. „Az az ölelés nagyon jól esett ott abban az adott pillanatban, és innentől kezdtünk el mi beszélgetni Facebookon, és egyre inkább elmélyültek ezek a beszélgetések” – emlékezett vissza.

A fiú elmondása szerint ettől különlegesnek érezte magát. „Tök megtisztelve, meg különlegesnek éreztem magam. És valójában ez volt a hatalmas csapda ebben az egészben” – mondta. A kapcsolat hamarosan fizikai síkra terelődött, miután a tanárnő egy ajándékátadás ürügyén felhívta a lakására. Először csak ölelések és kézfogások történtek, majd a tanárnő elkezdte csókolgatni a nyakát, amit a fiú viszonzott, de közben végig bűntudata volt. „De mégis ott volt mindig is az a gondolat a fejemben, hogy ez az egész olyan bűnös, hogy ennek nem lenne szabad megtörténnie” – idézte fel.

Ricsi állítása szerint nem ő volt az, aki ezt a határt átlépte, innentől kezdve rendszeresen csókolóztak a tanteremben, a lakáson vagy az utcán elbújva.

– mondta Ricsi, aki szerint ezután a kapcsolat egyre inkább testivé vált, az érzelmi beszélgetések pedig eltűntek, ami miatt úgy érezte, kihasználják.

Elmondása szerint a tanárnő ekkor már egy közös jövőt ígért neki. „Elmondta, hogy velem szeretné leélni az életét, hogy nagyon várja, hogy végezzek a sulival, és együtt lehessünk örökké, hogy együtt öregedjünk meg” – emlékezett vissza a férfi, aki szerint a tanárnő már a kapcsolatuk elején manipulálni kezdte, hogy a saját szükségleteit kielégíthesse vele.

„Azt mondta, hogy félt, hogy meggyűlölöm egy életre, ha ezt teszi. Értelemszerűen, ha meg is gyűlölöm, érte, egyébként ez lett volna a jó döntés” – mondta Ricsi. A viszonyról állítása szerint a tanárnő egyik kolléganője, egy magyartanár is tudott, aki nemhogy nem szólt, de még az osztályfőnököt is lebeszélte a gyanakvásáról, amikor az aggályait fejezte ki a diák és az angoltanár furcsa kapcsolatáról.

A titkolózás egyre jobban megviselte Ricsit, akinek egy alkalommal dühkitörése volt az osztályban. Ezt követően a tanárnővel közösen mentek el egy pszichiáterhez, aki Ricsi szerint nem mondta ki, hogy a kapcsolatuk nem normális. „Gyakorlatilag arra tanultam itt praktikákat, hogy hogyan ne legyek dühös, és hogyan kezeljem a dühömet” – mondta. A tanárnő manipulációi miatt Ricsi szociális élete beszűkült, elmaradtak a barátai. „Egyszer csak azt vettem észre, hogy basszus, már tényleg csak ő van nekem.”

Ricsi ekkor az apjához fordult, hogy segítsen neki iskolát váltani, de ő azt mondta, a maradék két évet már bírja ki. „Az az egy ember, akitől segítséget kértem, ő is azt mondta, hogy bírjam ki” – fogalmazott.

Az érettségi után, 2018-tól Ricsi dolgozni kezdett, hogy a közös életükhöz gyűjtsön, de a tanárnő mindig kifogásokat talált. Végül 2019 decemberében szakított vele, de a nő 2020 márciusában albérletbe költözött, és újra összejöttek.

– mondta.

Ricsi állítja, nem akar bosszút állni. A szakítás után tudatosult benne, hogy ez nem szerelem volt, hanem a lelki kizsákmányolása. „Egyetlen egy felnőtt diszfunkcionális működése sem legitimizálhatja soha azt, hogy egy gyerekkel visszaéljen” – jelentette ki. Terápiára kezdett járni, ahol a kapcsolat hatásai mellett a gyerekkorával is foglalkozott. Elmondása szerint sosem érezte magát eléggé szeretve, apja érzelmileg elérhetetlen volt, és gyerekként végig kellett néznie, ahogy nagyapja bántalmazza a nagymamáját. A terápia segített feldolgozni a traumáit, és rendezni a kapcsolatát a szüleivel, akik elmondása szerint sajnálják, ami történt. „Amit az egyik legnagyobb terápiás eredményemnek gondolok, az pedig az, hogy életemben először sikerült megölelnem úgy az anyukámat, hogy az jó érzés volt” – zárta a beszélgetést.

A Telexnek adott interjút Laponyi Zsolt, a korábbi rendőr, aki azután mondott fel, hogy állítása szerint meghurcolták, amiért nyilvánosan kifogásolta, hogy Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára politikai célokra használta fel az arcképét.

A volt őrmester szerint a Rétvári-ügy kirobbanásáig a rendőrség megbecsült tagja volt, karrierje felfelé ívelt, ám a történtek után pályafutása 180 fokos fordulatot vett. Lemondásában úgy fogalmazott: „Minden egyes parancs, minden egyes munkáltatói intézkedés kizárólag az ellehetetlenítésemet szolgálta (…).”

Ezt látszott alátámasztani, amikor az osztályvezetője nem sokkal az ügy után közölte vele:

Laponyi ezt akkor még viccnek gondolta, de állítása szerint három hónappal később megérkeztek az első jelek, amelyek arról tanúskodtak, hogy a megjegyzés komoly volt.

Ezt követően a szolgálati parancsnoka egy műszak végén arra utasította, hogy takarítsa ki a rendőrautót. Laponyi jelezte, hogy ez már túlórába fog esni, amire azt a választ kapta, hogy ez a parancsnokot nem érdekli, és nem számol el rá túlórát. Miután a volt őrmester jelentést helyezett kilátásba, az osztályvezetője gúnyos megjegyzések közepette közölte vele, hogy az autótakarítást „hazaszeretetből vagy hivatástudatból kellett volna megcsinálnom”.

– idézte fel Laponyi.

Az utolsó csepp a pohárban szerinte az volt, amikor idén februárban ugyanez az osztályvezető káromkodva ordibált vele, és egy ajtót olyan erővel csapott be előtte, hogy a földszinten is hallani lehetett. Pár nappal később megérkezett a parancs, hogy négy hónapra a Gyorskocsi utcai fogdába helyezik fogdaőrnek, ami szerinte egyértelműen a kvalitásai alatti feladat volt. Az osztályvezetője egyértelműsítette, hogy van akkora hatalma, hogy eltüntesse a kerületből.

– idézte fel Laponyi.

Repült mindenki körülötte

Laponyi Zsolt úgy véli, a „használati utasítás” magasról, vélhetően a Belügyminisztériumból érkezhetett, mivel Rétvári Bencével rúgta össze a port. „Van egy mondás a rendőrségnél, hogy a szar mindig lefele folyik: a végrehajtó állományt az osztályvezetőm és a kapitányom jelentette” – fogalmazott.

A Rétvári Bencének címzett posztját elmondása szerint alaposan átgondolta. „Megírtam, ittam egy kakaót, aztán újra átolvastam, átgondoltam a szakmai életemet, és bár nem vagyok matematikus, megállapítottam, hogy 85 százalék az esély arra, hogy ebből baj lesz” – mondta. Azonban az esküje és a magával szembeni elvárásai miatt úgy érezte, bele kell állnia az ügybe.

Az ügyvédje, Sziklai Tamás szerint a rendőrség jogszerűtlenül járt el, amikor nem biztosította a méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételeket, és nem a szaktudásának megfelelően foglalkoztatta.

Laponyi arról is beszélt, hogy nem szerette volna elhagyni a rendőrséget, mert számára ez egy „szerelmes hivatás, egy hányinger hivatalban”. Civil szakmája bartender, amivel jobban keresett, de a Cobra 11 című sorozat hatására döntött a rendőri pálya mellett, leginkább a segítségnyújtás vonzotta.

A volt őrmester szerint a kollégái azért nem álltak ki mellette, mert féltek a következményektől. Míg neki volt sajtónyilvánossága, egy átlagos rendőrt, „Tóth törzsőrmester” szavai szerint egyszerűen összetörik és kisöprik, ha kiáll az igazáért.

Ráadásul a rendőri fizetés, ami az ő esetében havi 318 ezer forint körül volt, nem teszi lehetővé, hogy az ember kockáztasson.

A választások előtti fegyverpénzt még megkapta, ami 1 millió 795 ezer forint volt. Ezt megtartotta, mert szerinte a 2023-25-ös évek juttatása, és jobb helyen van nála, mint az államkasszában.

– jelentette ki.

Szerinte az átlagrendőr nem hülye és átlát a szitán. Hozzátette, hogy hallott olyan pletykákat, miszerint egyes kapitányságokon fotózni kell a szavazólapot, és most, hogy már nem köti a szolgálati törvény, ennek utána is akar járni.

A Tisza Pártban látja a lehetőséget a rendszer leváltására, de egyelőre nem vállalna pozíciót. Ruszin-Szendi Romulusz felhívására, hogy kormányváltás esetén visszavárják, azt mondta, egy éven belül biztosan nem menne vissza, mert a rendszer és a szemlélet megváltozásához idő kell.

– mondta.

Az ügye még nem zárult le teljesen, mivel a rendőrség közel egymillió forintot követel rajta, amiért nem tartották megalapozottnak az azonnali hatályú lemondását. Laponyi Zsolt kijelentette, hogy ezt az összeget nem fogja befizetni. „A válaszom az, hogy nem, ez becsületbeli ügy” – szögezte le. A története tanulságának azt tartja, hogy ki lehet állni magadért, de bírni kell a folyamatos megaláztatást. „Bízom abban, hogy az elmúlt egy év szívatása nem volt felesleges” – zárta gondolatait.

Magyar Péter a Facebookon reagált arra, hogy a DK-s Kopping Rita és a jobbikos Földi István is visszalépett a jelöltségtől. Posztját azzal kezdte, hogy „Mindenki tudja, hogy Orbán Viktor aljas, hazug rendszerét egy az egyben lehet legnagyobb eséllyel legyőzni. Nagyon legyőzni”.

Úgy véli, az április 12-i választás egy népszavazás lesz arról, hogy marad-e az Orbán-rendszer, vagy egy „működő és emberséges hazát” építenek.

Kifejtette, hogy „A leendő TISZA-kormány feladata többek közt a jogállam és a plurális demokrácia, valamint a fékek és ellensúlyok rendszerének visszaállítása lesz. Ehhez hozzátartoznak a jövőben konszenzussal elfogadandó választójogi és pártfinanszírozási jogszabályok is.”

Hozzátette, szintén nem kommentálná, hogy „a rendszerváltást akadályozni próbáló megélhetési pártok vezetői saját párttársaikat vádolják azzal, hogy a »pénzt és pozíciót választják«”. Bejegyzését azzal zárta: „Mi a magyarok millióival dolgozunk tovább a rendszerváltásért. 23 nap…”

Pénteken először Kopping Rita, a Demokratikus Koalíció Bács-Kiskun megyei 1-es számú választókerületének jelöltje jelentette be visszalépését, amit a kormányváltás érdekében tett lépésként indokolt. Később Földi István, a Jobbik jelöltje is közölte, hogy visszalép az egyéni indulástól, döntését taktikai okokkal magyarázta.