70 éve nem látott sáskajárás pusztít Afrikában, és a klímaváltozással minden csak rosszabb lesz
„Olyan nagy tömegben lepik el az országot, hogy látni sem lehet tőlük a föld színét, és fölfalnak mindent, amit a jégeső még meghagyott. Csupaszra rágnak minden fát, amely a mezőn nő” – hangzik a jövendölés a nyolcadik „egyiptomi csapásról” az Ószövetségben.
Már az ókorban tudták, hogy egy sáskajárás valóságos sorscsapás. Ez a helyzet évezredek alatt sem változott.
A történelem egyik legnagyobb sáskajárása 1875-ben volt az Egyesült Államokban. Az azóta kipusztult sziklás-hegységi vándorsáskák 3000 kilométer széles rovarfelhőt alkottak Texas felett. Mai pénzre átszámolva 116 milliárd dolláros kárt okoztak Amerikában, többet, mint legpusztítóbb erejű hurrikán.
1937-ben az amerikai nemzeti gárda lassan közlekedő vonatokról lángszórókkal, robbanószerekkel próbálta megfékezni a Colorado államot letaroló sáskahadakat. A II. világháború idején pedig az Afrikában és a Közel-Keleten harcoló britek sáska-ellenes egységet hoztak létre. Hiába, a hatalmas tömegekben támadó rovarok mindent túléltek.
Legutóbb január végén jelentette be az ENSZ, hogy a legpusztítóbbnak tartott sivatagi sáskák megindultak Kelet-Afrika felé, és júniusig populációjuk akár ötszázszorosára is nőhet.
A sáskák félelmetes állatok. A frissen kikelt példányaik naponta a saját tömegük háromszorosát is képesek elfogyasztani. Ez olyan, mintha egy tizenéves gyerek 180 kilogrammnyi ételt enne meg minden nap.
Egyetlen sáskaraj akár ezer négyzetkilométernyi területet is letarolhat, emiatt a mostani helyzet komoly éhezéssel fenyeget olyan amúgy is szegény országokban, mint Etiópia és Szomália.
Utóbbiban máris rendkívüli állapotot rendeltek el. Kenyába is rovarok milliárdjai zúdultak át. Ott 70 éve nem volt akkora sáskajárás, mint most.
A gyors növekedésülről és hatalmas étvágyukról ismert sivatagi sáskák megállítása különösen nehéz feladat. Alig lakott vagy teljesen lakatlan gyülekeznek. 16 millió négyzetkilométernyi területet kellene folyamatosan szemmel tartani ahhoz, hogy időben felfedezzék, hogy gyülekezik egy-egy raj. Az egyes rovarok általában magányosan élnek, de amikor megfelelő környezeti feltételek teremtődnek számukra, például egy jó esős évszak után vagy enyhe telet követően, vonzani kezdik egymást és átalakulnak. Megváltoztatják színüket, hosszú szárnyat növesztenek és megizmosodnak. Ekkor már gyakorlatilag megállíthatatlanok.
„Rendkívüli erővel repülnek, egy hétvége alatt képesek egyik országból a másikba eljutni” – nyilatkozta a Mashable-nek Rick Overson, az arizonai állami egyetem globális sáskakutatásának koordinátora. Szerinte egy mostanihoz hasonló sáskaraj megállításához több millió liter rovarirtóra lenne szükség, aminek a bevetése a környezetre és az emberekre is rendkívül veszélyes lenne.
Az ENSZ jelentése szerint a sáskajárás a szárazföldi területek 20%-át, a világ 65 legszegényebb országát érintheti, és a Föld lakossága 10%-ának megélhetését veszélyeztetheti.
Mégsincsenek igazán komoly nemzetközi erőfeszítések a probléma kezelésére. Ennek részben a sáskarajok kialakulásának ciklusossága az oka, vagyis az, hogy egy-egy nagyobb szaporulatra évtizedeket kell várni, és így tudomány számára kevésbé érdekesek. Másfelől pedig a sáskák ritkán jutnak el a gazdag országokba, amelyek finanszírozhatnák a kutatásokat.
Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!
