1953. november 25., Magyarország – Anglia labdarúgó-mérkőzés 6:3. Ez a találkozó volt az, ami miatt 1953-ban mindenki a rádió mellett maradt. Világraszóló csodát ért el a magyar válogatott, amelyre felkapta a fejét Nyugat és Kelet: Puskásék maradandót alkottak az örökkévalóságnak.

A híres 6:3 68. születésnapján néhány érdekességet osztunk meg az olvasókkal: hat plusz nyolcat, azaz 14-et az évforduló jegyében. Figyelem! Az időutazás most veszi kezdetét!

A londoni találkozót komoly egyeztetés előzte meg Rákosi Mátyással. Az 1952-es helsinki olimpia döntője után, ahol a magyar csapat aranyérmet szerzett, felmerült Stanley Rousban, az angol szövetség elnökében, hogy mi lenne, ha összecsapna az angol és a magyar válogatott.

Sebes garanciát vállalt arra, hogy nem okoznak csalódást, és a következő évben sor kerül a budapesti visszavágóra. Ezután Rákosi Mátyás is beleegyezett a találkozóba, ám állítólag előtte még engedélyt kért Sztálintól.

Tíz nappal a londoni meccs előtt a Népstadionban rendezett első válogatott találkozón csupán 2:2-t játszottak a magyarok a svédekkel, ráadásul Puskás büntetőt hibázott.

Walter Winterbottom angol kapitány becsmérlően beszélt a magyarokról. A pártvezér, Rákosi Mátyás leszidta a szakvezetőt, Sebes Gusztávot, hogy nem volt joga lekötnie a meccset. Kérdés volt az is, mi lesz, ha fiaskóval zárul az összecsapás.

Sebes óriási stratéga volt, éppen ezért olyan ötletei voltak, hogy mindenképpen szerette volna imitálni a nem várt körülményeket, erre a Vasas-pálya bizonyult a legjobbnak. A svédek elleni kudarc után azonban a népharag elől elvitte a fiúkat: Párizsba utazott az Aranycsapat.

Sikeresnek bizonyult a francia út! A felkészítő mérkőzésen ugyanis már nem érte meglepetés a magyar csapatot: Párizsban edzőmeccsen 18:0-ra elpáholta a magyar válogatott a Renault cég csapatát.

Sebes Gusztáv alaposan meglepte az angolokat – taktikát váltott: Zakariás nem középen játszott, hanem a védőket segítette, míg a középcsatár Hidegkuti hátravonva játszott.

A korszak taktikai újításának számított, hogy a magyar válogatott a világon elsőként 4-4-2-es felállásban szerepelt (4 hátvéd, 4 középpályás és 2 csatár), amit később sikerrel alkalmaztak a brazilok is.

A jó hangulatra nem volt panasz: hihetetlen lelkesedéssel érkeztek meg a magyar fiúk a londoni mérkőzésre, de a szurkolók is kitettek magukért: a 105 ezer néző közül kb. 15 ezer magyar foglalt helyet a stadionban.

A 6:3 megrendítette az angol sajtót.

Áradozott a Daily Mail is: „Az angol játékosokban csalódott közönség bámulattal adózott a magyarok lenyűgöző labdaművészetének. Húsz éve nem láttak olyan labdarúgást Angliában, mint amilyent a magyarok bemutattak, akik klasszisokkal múlták felül az angolokat.”

A magyar csatár (Hidegkuti Nándor) volt a hetedik olyan játékos (öt skót és egy német futballista után), aki három gólt rúgott az angoloknak, az évszázad mérkőzése óta pedig ez csak négy labdarúgónak sikerült: a jugoszláv Alekszandar Petakovicsnak 1958-ban, a perui Juan Seminariónak 1959-ben, a holland Marco van Bastennek az 1988-as Eb-n, nemrégiben pedig a svéd Zlatan Ibrahimovicnak, aki egy barátságos meccsen felül is múlta Hidegkutit: ő egyedüliként négyszer talált az angol hálóba.

"A mérkőzésnek a nemzetközi sajtóban is hatalmas visszhangja volt. Ami nem történt meg 90 évig, arra most elég volt 90 perc. A magyaroknak elegendő volt egy félóra, hogy a szó szoros értelmében megsemmisítsék a brit oroszlánt" – írta a Corriere Dello Sport.

"Talán élete legjobb formájában játszott" – értékelte a mesterhármast elérő Hidegkuti Nándor teljesítményét a Népsport, amely nem fukarkodott a jelzőkkel: „Fáradhatatlanul küzdött. Hidegkuti zsenialitása nem ismert határokat, kiválóan szolgálta ki csapattársait, és góljaival is hozzájárult a csodás sikerhez.”

„Költők, írjatok verseket!” – kiáltotta az éterbe emlékezetes közvetítése végén Szepesi György, és szavai következményeként hatszáz vers érkezett a Népsport szerkesztőségébe.

A Magyar Labdarúgó-szövetség 1993-tól a magyar labdarúgás napjaként ünnepli november 25-ét. Végül a legendás Aranycsapat névsora, amely 68 évvel ezelőtt legyőzte Angliát: