KÖZÖSSÉG
A Rovatból

Zenekör: egy csipetnyi Írország Székesfehérváron

A fehérvári Zenekörben a kezdőktől a profikig mindenki kipróbálhatja magát. Szabályok alig vannak, a cél a felhőtlen szórakozás.


Székesfehérváron 2011 október óta létezik a zenés szórakozásnak egy régi-új formája. Ha bármelyik szombat este

betértek a Hiemer kávézóba, elsőre talán azt hihetitek, hogy egy baráti társaság zenél a sarokban. Aztán ahogyan telik az idő, jönnek-mennek a zenészek: némelyikük vérprofi, némelyikük teljesen kezdő. Mindenféle korosztályból vannak közöttük, mindenféle hangszerekkel.

A legkülönbözőbb műfajokból játszanak, ami éppen eszükbe jut. Lehet, hogy éppen csak egyikőjük játszik, lehet hogy épp egyszerre mindenki. Lehet, hogy csak ketten vannak, de lehet, hogy velük van tele a kávézó. Aztán azt látod, hogy idegeneket is megszólítanak, azok is közéjük ülnek, számokat kérnek, sőt maguk is becsatlakoznak. Pont ezért nincs náluk kihangosítás sem, ők így szeretik.

IMG_1993

IMG_2005

"Olyan ez, mint a vasárnapi mise. Nem hirdetik, mégis mindenki tudja, hogy mikor és hova kell menni, ha épp töltődni akar. És sosem tudod, hogy aznap este ki lép be az ajtón. Sosem tudjuk előre, hogy ki lesz éppen ott, ettől izgalmas" - fogalmaz Juhász Szilvi, a különleges kezdeményezés megálmodója.

Majd hozzáteszi: "Azt mondták, a magyar mentalitással nem összeegyeztethető az ilyesmi. Millió ilyen kezdeményezés bukott már el. Szerencsés voltam, mert volt egy vízióm, láttam működni, így könnyű volt az álmot közvetíteni a fehérvári zene rajongók felé. És örömmel mesélem így közel 4 évvel a hátunk mögött, hogy a magyarok igenis összetartóak, és igényük a közös, önfeledt zenélés!"

Az alapötlet nem magyar, az írektől lesték el, Szilvi ugyanis korábban ott is élt egy darabig. Írországban trad’ music session néven futnak a pubokban ezek az estek, ahova mindenkit szeretettel várnak. Ezek gyakran több évtizedes múltra tekintenek vissza. A környéken mindenki tudja, hogy például Dundalkban vasárnap este 7-től a Spirit Store nevű helyen van session, keddenként Forkhillben, péntekenként Mullaghbawnban, és így tovább.

IMG_2024

Juhász Szilvi

IMG_0682

Minél kisebb falu, minél kisebb pub, annál nagyobb a hangulat. És az írek nagyon befogadóak. Szilvit barátok hívták el először egy ilyen sessionre, mondván, hogy itt lehet megtapasztani az igazi ír zenei kultúrát. Mint mondja, kezdetben nagyon húzódzkodott, hiszen alapvetően nem jár kocsmába. Mégis elcsalták, és tetszett neki. A helyiek ezt látván felkérték, hogy énekeljen is el egy dalt.

"Akkor én már vagy 10 éve egyáltalán nem énekeltem, részben a magyarokra jellemző perfekcionista mentalitás következményeként. Pedig az erdő nagyon csendes hely lenne, ha csak a legjobban éneklő madarak dalolnának. Ezt már Henry van Dyke fogalmazta meg ilyen szépen. Ezt a gátlást küldöttem le az utolsó Írországban töltött évem alatt. Olyan intenzív zenei élményekben volt részem, amikért nagyon hálás vagyok a sorsnak" - fogalmaz.

Aztán úgy hozta az élet, hogy hazaköltözött Magyarországra. Nagyon boldog volt, hogy újra itthon lehet, de a kinti zene úgy hiányzott neki, mintha az oxigénmaszkot rántották volna le róla. Már nem kötötte le, hogy koncertre járjon, vagy akár ő maga színpadon álljon: ezt túl egyoldalúnak tartotta.

IMG_0757

IMG_0685

IMG_0706

"A másik zenésszel-énekessel való spontán interakció a lételemem. Mígnem egy októberi reggelen meghirdettem: unatkozó zenészeket keresek! Sokan jelentkeztek, kérdezték, hogy mi az elképzelésem. Profi együttes, vagy amatőr? Stúdiózni fogunk, vagy koncertezni? Mikor lesznek a próbák? Milyen műfajt követünk? Ezek a kérdések zenekörön belül értelmezhetetlenek. Megyünk, játszunk, szeretjük, ennyi."

Az első alkalommal hárman voltak egy Fehérvár-széli bezárt étteremben. Ez volt úgymond az inkubátoruk: ott tanulták meg a többiek, hogy mindenki szóhoz, vagyis hanghoz jusson. Szilvi ugyanis két típusú zenészt különböztek meg: az egyik, aki lelkes és van önbizalma, kezébe veszi a gitárt, és kb. 10 szám erejéig le sem teszi. És van aki visszahúzódó, nem akar tolakodni, órákig kell győzködni, hogy játsszon valamit.

Ezt ők úgy küszöbölték ki, hogy folyamatosan mennek körbe, és egymás után választanak számokat. Mindenki egyformán kap teret. Amikor már megszokták és megszerették a többiek is a koncepciót, úgy gondolta, ideje nyilvánosság elé vinni. Nagyon nehezen találták meg azt a helyet, ahol értékelték és szívesen látták őket.

Katie Melua Shy boy című dalának feldolgozása. Gitár: Szeless Péter, ének: Juhász Szilvi

"Amikor érdeklődtem a fehérvári szórakozóhelyeknél, hogy olyat szeretnék csinálni, mint az ír pubokban, akkor

mindenkinek felcsillantak a dollárjelek a szemében. Mikor látták, hogy ez csak egy baráti együtt zenélgetés, ahol a zenészek nagyrészt nem profik, úgy érezték, hogy zavarni fogjuk a szórakozóhely többi vendégét. Üzenem nekik, hogy üljenek be egy szombat este a Hiemer kávézóba és kérdezzenek körbe! Nem csak hogy nagyon tetszik nekik, hanem azonnal értik is" - mondja Szilvi nagy meggyőződéssel.

Elmondása szerint a Hiemer kávézóban tényleg egyfajta varázslat történik: ami korábban elképzelhetetlen volt, most egyszerűen működik.

"Nincs szó rá, hogy milyen hálás vagyok a sok zenésznek, akik az évek folyamán megfordultak nálunk, függetlenül attól, hogy éveket zenélnek velünk vagy csak 5 percet. A zenekör nélkülük semmi sem lenne. Aki betér hozzánk egy nyitott közösséget talál. A zene pedig összeköt. Idén házasodott össze az első zenekörös pár. Kell-e ennél nagyobb sikertörténet?"

2014. június 14-én Székesfehérváron elraboltak egy menyasszonyt, a zenekör zenészei pedig bűntárssá váltak a rejtegetésben, és közben a násznép zenei kívánságait teljesítették:

És hogy hogyan tovább? Szilvi legfőbb célja, hogy terjedjen a hírünk, népszerűsödjön a koncepció, alakuljanak zenekörök országszerte. Budapesten is több, mint egy éve működik már egy zenekör, és érdeklődés van több felől is. Ők minden kezdeményezést szívesen segítenek talpra állítani.

"Megmutatjuk, hogy hogyan lehet sikeresen elkerülni a magyar mentalitásból eredő buktatókat. Az az álmom, hogy ha a hét bármelyik napján, kis országunk bármely pontján arra vágyok, hogy barátokkal-idegenekkel eltölthessek pár önfeledt zenés órát, mindig legyen elérhető közelségben egy zenekör."

Ha kedvet kaptatok, benneteket is várnak szeretettel: Székesfehérváron Juhász Szilvi vezetésével minden szombaton 18 órától a Hiemer kávézóban, Budapesten pedig Suhajda Attila vezetésével minden harmadik szerdán 19

órától a Lilaköd könyveskávézóban. Bővebb infók a fehérvári Zenekörről ITT, a fővárosiról pedig ITT.

Ha tetszik a kezdeményezés, oszd meg ezt a cikket!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KÖZÖSSÉG
A Rovatból
900 ezres kórházi számlát kapott a Miskolcon szült nigériai anyuka, napok alatt egymilliót dobtak neki össze az adakozók
A geológusnak készülő Mary ösztöndíjjal érkezett, de egy veszélyeztetett terhesség mindent felborított. A császármetszés utáni komplikációk miatt most a hazajutásuk is a magyarok jó szívén múlik.


Pillanatok alatt összedobtak egymillió forintot az adakozók annak a nigériai egyetemista lánynak, akinek egy miskolci kórházban kellett világra hoznia a kisfiát. A szülés utáni komplikációk miatt az anyának 900 ezer forintos számlát kellene kifizetnie, a gyűjtésből azonban már nemcsak erre, de a hazaútra is futhatja – számolt be róla hétfő esti adásában az RTL Híradó.

Arukwe Chinazaekpere Mary tavaly érkezett ösztöndíjjal a Miskolci Egyetemre. A geológus végzettségű nő már várandós volt, de úgy tervezte, időben hazautazik Nigériába a szülésre. A drámai fordulat akkor következett be, amikor kiderült, hogy veszélyeztetett terhes, így nem szállhatott repülőre.

„Szeptember közepén megvettem a jegyet a hazaútra, de kiderült, hogy veszélyeztetett terhes vagyok, így nem utazhattam” – mesélte a kismama, akit ezt követően egy egyházi szervezet, a Miskolc–Selyemrét Római Katolikus Plébánia fogadott be.

Kisfia, Jason végül január 28-án, császármetszéssel született meg a miskolci megyei kórházban. A beavatkozás után azonban komplikációk léptek fel, Mary többször is vérátömlesztést kapott. A baba jól van, de az anya még gyenge. A kórházi ellátásért – a kórház méltányossága mellett is – közel 900 ezer forintot kellene fizetnie, mivel nem volt magyar társadalombiztosítása. A helyi sajtó szerint a császármetszés díja önmagában 482 500 forint, a baba ellátása pedig további 150 ezer forintba került, ehhez jönnek még a gyógyszerek és a kezelések költségei.

A horribilis összeg miatt a miskolci Supersum Alapítvány gyűjtést indított. Az alapítvány elnöke szerint egy külföldi diáknak szinte lehetetlen küldetés a magyar TB-rendszerbe való bekerülés.

„A nemzetközi hallgatóknak a TAJ-kártya igényléséhez visszamenőleg 25 hónap társadalombiztosítást kellene megfizetniük. Ez egyszeri 3 millió 750 ezer forintos összeg, és havonta is 150 ezer forint lenne a TB-költségük. Ez olyan tetemes teher, amit egy nigériai hallgató, akinek nincs gazdag családi háttere, nem tud kifizetni”

– magyarázta Bernasconi-Bús Katalin, a Supersum Alapítvány elnöke.

A civil összefogás azonban rendkívül sikeresnek bizonyult: a gyűjtés néhány nap alatt elérte az egymillió forintot.

„Csodálatos ez a támogatás. Nem számítottam rá, hogy ennyien segítenek, ezért különösen hálás vagyok” – mondta meghatottan a kismama.

Az alapítvány most abban bízik, hogy a kórházi számla kifizetése után az adományokból Mary és a kis Jason hazautazására is jut majd pénz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad” – egyre többeknek tetszik Rónai Egon ötlete
Rónai Egont láthatóan megrázta Fenyő Miklós halála, akivel még közös terveik voltak. A riporter egyetlen mondata lavinát indított el, amire a rajongók egy még merészebb ötlettel tromfoltak rá.


„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban!” – Rónai Egon, Prima Primissima díjas riporter és műsorvezető felvetése vasárnap lavinát indított: a rajongók sorra állnak az ötlet mellé, miután Fenyő Miklós tegnap hajnalban, január 31-én, 78 évesen elhunyt.

A felvetés személyes gyászból és közös munkákból táplálkozik, a riportert láthatóan megrázta a magyar rock and roll királyának halála. Rónai Egon vasárnap délutáni bejegyzésében arról írt, még nem tért magához.

„Úgy volt, hogy folytatjuk a beszélgetéseket. Hogy folytatja a könyvet, legalább négy, de lehet, hogy öt kötetben. Meg persze úgy volt, hogy lesz még új zene, koncert, hogy még van idő. Most írják az okosok, hogy “csak” rock and roll. Az minden popzene alapja, abból bújt elő a sok jó és a sok vacak, amit az elmúlt 70 évben hallgattunk! Úgy tudta, ismerte, értette, mint itthon senki más. Ezeket az alapokat díszítette remek (helyenként zseniálisan szellemes) szövegekkel, sodró lendülettel, rengeteg romantikával.” Bejegyzését azzal zárta:

„Lesz még Fenyő Miklós sétány a Szent István parkban! De a mi két székünk már üres marad.”

A személyes sorok közösségi visszhangra találtak, valóságos hozzászólásözön indult el a poszt alatt. „A legszebb megemlékezés lenne Mikiről, ha valóban létre jönne a Fenyő Miklós-sétány a Szent István parkban!” – írta egy hölgy. Mások még tovább is mentek: „A Szent István parkban a Fenyő Miklós sétányon egy padon ülő Fenyő Miklós szobor is megilletné őt így bárki mellé ülhetne. Remélem, hogy az is meglesz!”

A helyszínválasztás nem véletlen, Fenyő kötődése a környékhez közismert. A Hungária együttes legendás frontembere ízig-vérig angyalföldi volt, és több dalában is megénekelte a XIII. kerületet, így nem csoda, hogy Rónai Egon riporter ötlete nyomán éppen a Szent István parkban neveznének el róla sétányt - írta a Blikk.

Az utolsó nyilvános beszélgetést éppen Rónai Egon készítette vele még decemberben a budapesti Akvárium Klubban, ahol Fenyő Miklós telt ház előtt, a könyvbemutatóján még tele volt tervekkel: az életrajzán dolgozott, és fürdött a szeretetben. A decemberi tervek azonban Fenyő Miklós halálával örökre tervek maradtak, a kezdeményezés viszont most közösségi és intézményi döntések elé kerülhet.

Egy közterület elnevezéséhez önkormányzati kezdeményezés és jóváhagyás szükséges, a rajongók támogatása pedig erős jelzés lehet a döntéshozók felé. A kommentelők által felvetett szoborjavaslat külön eljárást, tervezést és finanszírozást igényelne. A közösségi emlékezet formálása mindenesetre megkezdődött. Egy esetleges sétány és szobor a rajongók gyászát közös térben alakíthatná emlékezéssé, Rónai Egon mondata pedig – „Lesz még Fenyő Miklós sétány…” – a közösségi akarat mottójává válhat.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Szívszorító posztban búcsúzott Egressy Mátyástól az egyik tanára: Együtt lehetett vele tanulni az életet
A megható sorokban a pedagógus felidézi a fiú humorát, segítőkészségét és azt is, milyen volt a kapcsolatuk. Elárulta azt is, mit mondott volna neki búcsúzóul a kitűnő érettségije után.


Megható posztban emlékezett meg a napok óta eltűntként keresett Egressy Mátyásról az irodalomtanára. Szerette volna leírni, ki volt „a mi, sokunk Matyija”, mert szerinte akik találkozhattak vele, mind mind kincseket őriznek belőle.

A bejegyzést Kosztolányi Dezső Halotti beszédének soraival kezdte:

„Látjátok feleim, egyszerre meghalt

és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.

Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,

csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.

De nincs már.

Akár a föld.

Jaj, összedőlt

a kincstár.”

A tanár mutatott egy fotót Mátyás utolsó, irodalomból beadott házi dolgozatáról, amit egy héttel korábban, határidő előtt hozott be, még mielőtt befejezték volna az anyagot. Hozzáteszi, innentől Kafka Átváltozása is örökre rá fogja emlékeztetni.

Bár a diák a hátsó padban ült, ami a tanár szerint látszólag passzív hely, Mátyás mégis mindig követte az órákat.

„Láttam, tudtam, éppen lelkisegélyszolgálatot tart (mikor nem azt tartott?!), de minden kérdésemre tudta a választ... gondolkodva, megértve. Szerettem a gondolkodását, hogy tudott felfedezni, elmélyülni minden kérdésben... legyen az biológia, kémia vagy történelem”

– fogalmazott a pedagógus, aki a fiú humorát is méltatta, mondván, szerényen és érdek nélkül viszonyult mindenhez, ezért sokat lehetett vele együtt nevetni.

A tanár a sors legdrámaibb fintorának nevezi, hogy Mátyás sosem volt egyedül.

„Mindig barátok, évfolyamtársak, testvérek, edzőtársak vették körül. Szerettem figyelni a kapcsolódásait, annyira látszott, hogy mindenkinek tud adni, mindenki hozzá fordul... tanulmányilag, emberileg...”

A bejegyzésből kiderül, hogy több személyes kapcsolatuk is volt: a fiú élsportolóként, a sok edzés mellett is eljárt színházba, a testvére pedig az ő lányának lett iskolatársa. Miután Mátyás megszerezte a jogosítványát, a pedagógus hozzá fordult tanácsért, hogy kinél kezdjen el felnőtt fejjel vezetni tanulni. Úgy gondolta, az a tanító, aki a fiúnál bevált, neki is jó lesz, és így is lett.

„Együtt lehetett vele tanulni... az életet. A kapcsolódást. Az odafigyelést. A szorgalmat. A becsületet. Elmondtam volna ezt a kitűnő érettségije után, zsebében az olasz egyetemi felvételivel... de már nem tudom”

– írta a pedagógus.

Búcsúzó posztját szintén Kosztolányi-idézetekkel és személyes üzenettel zárta:

„Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.

Hol volt, hol nem volt a világon, egyszer.”

„ Megtiszteltetés volt Veled! Csak remélni tudom, hogy tudod!”

A rendőrség továbbra is eltűnt személyként keresi a 18 éves Egressy Mátyást, aki január 17-én hajnalban távozott a belvárosi Ötkert szórakozóhelyről, de otthonába nem érkezett meg. A nyomozás közben felmerült egy dunai hajó kamerájának felvétele, amelyen az látszik, hogy vasárnap reggel egy ember a Lánchídról a vízbe esik. Szerdán már azt közölte a rendőrség, hogy a Dunán is kutatnak Mátyás után. Később pedig a család az MTK Park Teniszklubon keresztül kiadott közleményében azt közölte, „nagy valószínűséggel” a fiú lehetett az, aki a Dunába zuhant a Lánchídról, de a rendőrségi eljárás lezárultáig eltűntként tartják nyilván.

A Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, ahová a fiú járt, gyertyagyújtással emlékeztek, és fekete zászlót tűztek ki az épület homlokzatára. Az intézmény és sportklub, ahová Egressy Mátyás teniszezni járt, pszichológiai támogatást szervezett az érintetteknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Videó: ruandai gyerekek éneklik a KFT Afrika című dalát
A ruandai gyerekek örömmel és elképesztő fantáziával dolgozták fel a KFT dalát. Az egész egy magyar önkéntes ötletéből indult, de ami utána történt, arra senki sem számított.


A KFT legendás slágerét, az Afrikát éneklik magyarul ruandai utcagyerekek egy videón, ami február elején valósággal letarolta a magyar internetet.

A megható produkció mögött azonban egy sokkal mélyebb történet húzódik meg. A Közel Afrikához Alapítvány számolt be arról, hogy

a felvétel ötlete egy magyar önkéntestől, Tóth Szabolcstól származik, aki megmutatta a számot a gyerekeknek. A többi már az övék: maguktól kezdték leszedni a magyar szöveget, majd jöttek az ötletekkel.

Eljátszották a puputevés részt, belevittek akrobatikát, sőt, az elejére egy edényeken dobolt ritmust is rögtönöztek. Minden, ami a videón látható, az ő kezdeményezésük és fantáziájuk eredménye.

A videóban szereplő gyerekeket a Közel Afrikához Alapítvány önkéntesei támogatják, együttműködve a helyi Akagera Good Neighbors szervezettel. A közös zenélés mellett a mindennapokban is segítik őket: korrepetálnak, sportolnak, drámajátékokat játszanak velük. A cél a stabil háttér megteremtése és az iskoláztatás.


Link másolása
KÖVESS MINKET: