KULT

Vérbeli olasz volt, nem csak dalaiban – elment Toto Cutugno

A nők szégyenlős bálványa féltette hazája hagyományait. Toto Cutugno legismertebb dalában népének azt a tulajdonságát énekelte meg, amiért világszerte szeretik az olaszokat.

Link másolása

Amikor először hallottam őt énekelni a rádióban, azt hittem, nagy kedvencemet, Adriano Celentanót hallom. Kicsit rekedtes bariton, a hangjában finom iróniával, és még a dal stílusa is illett volna hozzá. Aztán amikor újra hallottam, már éreztem, hogy ez valaki más, egy talán kevésbé expanzív stílusú előadó. Így találkoztam Toto Cutugnóval idestova 40 évvel ezelőtt és magam sem hittem volna, hogy 3 évvel később már jót beszélgetünk a Budapest Sportcsarnok egyik öltözőjében.

Bejött egy közel hórihorgas, napbarnított, sűrű, fekete hajú, csillogó fekete szemű férfi, akinek tekintetében egyszerre volt erő, életszeretet, de egy csöppnyi harag és gyanakvás is. Az ilyenre szokták mondani a nők, hogy „megérne egy ajtócsapkodást”.

Ő volt Toto, azon ritka sztárok egyike, aki zeneszerzőként már régen világhírű volt, amikor egyáltalán kimerészkedett a színpadra, és éppen betöltötte a negyvenet, amikor egy olyan dalt énekelt, ami a következő 40 évében védjegyévé vált.

Most ő is itt hagyott bennünket.

Salvatore Cutugno Toszkánában, a középkori váráról híres Fosdinovóban jött a világra, szicíliai szülők gyermekeként 1943. július 7-én. Először dobolni tanult, aztán különböző zenekarokkal próbálkozott, de hamarosan felfedezték dalszerzői tehetségét. Olasz kortársai közül nem ő volt az első, aki előbb komponistaként lett híres, hiszen így kezdte a ma Itáliában valóságos ikonként számon tartott Lucio Dalla és Lucio Battisti is. Az viszont már valóban meglepő volt, hogy ez az ismeretlen olasz fiú nemcsak saját hazájában látta el kora legkiválóbb énekeseit remek dalokkal, hanem még az e téren szintén nem szűkölködő Franciaországot is. A legtöbben valószínűleg Joe Dassin L’été indien című dalát ismerik – nálunk Kovács Kati vitte sikerre Indián nyár címmel – de megtalálták őt olyan csillagok is, mint Johnny Hallyday, Mireille Mathieu és az olasz-egyiptomi származású Dalida is.

Szinte felsorolhatatlan azoknak a honfitársainak a sora, akik Cutugno-dalokkal értek el nagy sikereket. Közéjük tartozott Celentano is, aki a Soli című dalával listavezető lett.

Ez 1979-ben történt, és akkor már Toto három éve maga is színre lépett: először az Albatros nevű zenekarával harmadik helyezést ért el a sanremói fesztiválon, de hamarosan szólópályára lépett és 1980-ban meg is nyerte a leghíresebb olasz dalversenyt a Solo noi-jal. Az énekesi igazi áttörés azonban 1983-ban következett be:

„Jó reggelt, Itália, harapós spagettiddel

partizánból lett elnököddel,

zsebrádióddal jobb kezedben,

kanárival erkélyeden…”

Cutugno a L’italianóban éppen népének azt a tulajdonságát veszi elő, amiért világszerte szeretik az olaszokat: tudnak magukon, megrögzött szokásaikon is nevetni, de azt is szeretettel és megbocsátóan képesek tenni. Toto rímbe szedte az olaszokról szóló kliséket, nem hiányzik közülük a közkedvelt „caffé ristretto”, de a „melankóliával teli tekintet” sem, amiért annyira odavannak a lányok. De a refrén tiszta vallomás:

„hadd énekeljek nektek

gitárral kezemben

szólaljon meg csendben egy dal

hadd énekeljek

mert büszke az én szívem

hogy én olasz vagyok

egy igazi olasz, igen” (GNL fordításai).

A dalt eredetileg Celentanónak szánta, neki azonban nem kellett, így Toto maga vitte Sanremóba. Igaz, hogy csak ötödik helyezett lett, de jól tudjuk, hogy nem egy fesztiválzsűri döntésén múlik egy dal népszerűsége. Innentől kezdve nem volt megállás. Bár Cutugno mindvégig elsősorban dalszerzőnek tartotta magát, énekesként bejárta a világot, még két évvel ezelőtt, súlyos betegsége kezdetekor is koncertezett és hozzánk is többször eljutott. A L’italiano mellett olyan dalok kerültek fel be az örökzöldek közé, mint az Insieme, az Innamorati, a Buona notte vagy az Emozioni.

1986-ban a Sportsegély gálára érkezett, ahol két dalt énekelt, majd ezután következett önálló koncertje és a közönség kis híján felfalta őt rajongásával.

Totóval pillanatok alatt egymásra hangolódtunk, nyilván annak is örült, hogy ebben az idegen országban az anyanyelvén beszélgethet egy újságíróval. A Magyar Ifjúságban megjelent beszélgetést természetesen megőriztem. Cutugno a siker titkáról így beszélt: „Ha olyankor jelenik meg egy dal, amikor azt a közönség igényli, és hamar magáévá teszi, akkor nagyon könnyű. De ha az ember úgy érzi, hogy egy dal éppen nem kell, ki kell várni a megfelelő pillanatot”. Elárulta, hogy mint oly sok pályatársának, neki is felajánlottak filmszerepeket, ő azonban nem akart belevágni a színész karrierbe, mert túlságosan félénk.

„Már a tv fényétől is félek, képzeld el akkor, hogyan vágnám magamat különböző pózokba a filmkamerák előtt”

– mondta nevetve.

Aztán amikor legnagyobb slágere kapcsán rákérdeztem, hogy ő milyennek látja valójában az olaszokat, szinte haragossá vált: „Szerintem az igazi olaszok azok, akik külföldön élnek. Elég sok ellenségem van otthon e nézetem miatt, de a vérpadon is ezt hangoztatnám. A külföldön élő olaszok őrizték meg az igazi érzelmeiket, a könnyeket. Nem akarok szentimentálisnak látszani, de ha elmegyek külföldre, találkozom egy olasszal és kezet fogok vele, mérhetetlen szeretet van egyetlen kézfogásban. Olaszország kezd belefulladni a fogyasztói szemléletbe és kezdjük elveszíteni hagyományainkat, szokásainkat” – mondta és soha nem felejtem el, ahogy a mondat végén szinte rámkiabált, hogy „ciao!”.

Bár már a L’Italianóban is arról énekelsz, hogy „túl sok az Amerika a plakátokon”, mint Itália örök szerelmese, üzenem Neked Toto odaátra, hogy azért az igazi olasz szellem még mindig él Velencétől Rómáig, Milánótól Nápolyig és tovább. Az a jóslatod pedig bevált, hogy „a divatos dalokra már jövőre sem fogsz emlékezni, míg egy olasz dal 20 év után is ugyanaz marad.” Mit húsz, negyven vagy még több év után is…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Kórházba került Jordán Tamás
A Nemzet Színésze mindenkit megnyugtatott: a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hamarosan újra színpadra is áll.

Link másolása

Kórházi kezelésre szorul Jordán Tamás. A Nemzet Színésze azonban a Blikknek azt mondta, hogy már sokkal jobban van, és hamarosan újra színpadra áll.

Jordán eddig szinte minden nemzet színésze választáson részt vett. A Blikk szerint ezért is volt feltűnő, hogy nem volt ott május 3-án a Nemzeti Színházban, amikor a testület Kulka Jánosnak szavazta meg a címet.

„Kórházba kerültem egy kisebb beavatkozás miatt, amiről bővebben nem szeretnék beszélni. Annyit viszont mindenki megnyugtatására elárulhatok, hogy nem baleset ért, a probléma gyógyítható és szerencsére nem is súlyos. Hála Istennek, már sokkal jobban vagyok. Ha minden jól megy, vasárnap már otthon lehetek, hamarosan pedig újra színpadra állhatok”

- mondta a lapnak Jordán Tamás. Mint kiderült, a színésznek már egy április végi előadását is le kellett mondania.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
„Úgy látom magam, mint a Titanic zenekara” – Pályaelhagyó és maradó tanárok mesélték el történeteiket egy rendhagyó színdarabban
A Stereo Akt alkotócsoport darabjában összesen 11 volt vagy jelenlegi pedagógus szólalt meg, a végén pedig a közönség bevonásával ötleteltek arról, hogyan lehetne jobbá tenni az oktatást.

Link másolása

„2023. november 30. óta nem vagyok többé tanár, legalábbis a jog szerint. De a mai napig teljesen idegennek hat ez a félmondat: pont annyira képtelenül hangzik, mintha azt mondanám, nem vagyok többé anya, vagy nem vagyok többé ember.”

„2019 februárjában mondtam fel. Másnap elköszöntem édesanyámtól, akinél addig laktam, mert a keresetem egészét elvitte volna egy albérlet plusz az étkezés ára.

Budapestre költöztem, elmentem egy személyes interjúra, ahol elém tettek egy szerződést a tanári fizetésem háromszorosáért. Még olvasgattam a papírokat, amikor felhívott egy másik hely, és amikor elmondtam, hol vagyok, a korábbi bérem négyszeresét ajánlották.”

„Alapvetően minden rendben. Aztán egyszer csak meglátod a Facebookon, hogy a szintén felmondott magyartanár ismerősöd és szépséges Szabó Magda-verset posztol, és hirtelen kiesik a laptop a kezedből. Nem kellene neki folyamatosan versek és gyerekek között lennie? És az hogy lehet, hogy a legbölcsebb, legkorrektebb töritanár szoftvertesztelést tanul?”

A kőbányai Wesley János Általános Iskola egyik tantermében ezúttal felnőttek ülnek – némán, komor arccal hallgatják a hangszóróból visszhangzó mondatokat.

A Stereo Akt csapata a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében vitte (rendhagyó) színpadra a Miután felmondtam / Miután maradtam című darabot, amely pályaelhagyó, illetve minden nehézség ellenére is kitartó tanárok történeteit mutatja be.

Alapja a Miután felmondtam blog, amelyet 2023 év elején alapított két érintett pedagógus, Sikoparija Lujza és Kovács Éva. Céljuk az volt, hogy a nagyközönség számára is bemutassák a személyes sorsokat és drámákat, amelyek egy-egy ilyen döntés mögött húzódnak.

„Eleinte a blog írásaiból indultunk ki, de hamar rájöttünk, hogy szükség van az érem másik oldalára is: azoknak a pedagógusoknak a történeteire, akik a pályán maradtak, és minden kritikusságukkal együtt belülről folytatják az ellenállást”

– meséli Boross Martin rendező, művészeti vezető, akin kívül egy dramaturg és két drámainstruktor vett még részt a koncepció kidolgozásában.

A cél Boross szerint az volt, hogy a megszólalók az ország különböző pontjairól, a közoktatás különböző szakaszaiból, mozaikként kiadjanak egy rendszerszintű problémát. A blog szerkesztői is elküldték a saját kedvenceiket, ezekből választottak ki hatot. A maradók pedig ismerősi körből vagy ajánlás útján kerültek ki, illetve olyan is akadt, aki korábban már megszólalt a témában, és egy interjújának köszönhetően kérték fel.

Boross Martin

Sikoparija Lujza

A közönséget az előadás elején két részre osztották, az egyik csapat a pályaelhagyók, a másik pedig a maradók történeteit hallgatta meg először. A helyszín és az előadásmód is szimbolikus volt: a pályaelhagyóknak csak a hangját lehetett hallani, míg a maradók – egy kivétellel, aki épp táborozott az osztályával – személyesen is ott voltak. Ők viszont egy már nem használt, elhagyatott és lepusztult iskolaépületben beszéltek pár száz méterrel arrébb a motivációikról és belső vívódásaikról.

„A nulladik szülőin el fogom mondani a leendő osztályom szüleinek, hogy 3+2 éves szerződést kötök az osztállyal, 10. évfolyam végén felmondási opcióval. Ha a harmadik év végén úgy állnak a dolgok, hogy nem tudom többé a szakmai hitelemet és a nevemet adni ahhoz, ami az iskolában zajlik, ki fogok lépni a rendszerből”

– szögezte le az elsőként kiálló Horváth András, a kőbányai Szent László Gimnázium matematika-fizika szakos tanára. Hozzátette: nagyon nem szeretné, de elkerülhetetlennek látja, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.

Horváth András

Szilágyi Kitty

Egy soproni egyházi iskola tanára, Keresztény Dorka a rendszeren belüli lázadás taktikáját választotta. „A fénymásolási limitemet arra használom az iskolában, hogy a könyvekből véletlenül kifelejtett múveket pótoljam. Belülről bomlasztom a rendszert: József Attilával, kortárs irodalommal, színházzal” – fogalmazott, hozzátéve: „Mi van velünk, akik maradtunk? Összekapaszkodtunk, mert világossá vált számunkra, hogy magunkon kivül másra nem számíthatunk.”

Varga Sándor az Eötvös József Gimnáziumból azzal kezdte, több mint 30 éve tanító mestertanárként a pályája csúcsán van, a polgári engedetlenségi akcióba inkább a fiatalabb kollégáival vállalt szolidaritás miatt szállt be.

„A státusztörvényt végig sem olvastam, nem érdekelt különösebben, én csak tanítani akartam. Természetesen nekem is el kellett számolnom a lelkiismeretemmel, például a diákjaim és a gyermekeim előtt. Azt mondtam nekik, hogy úgy látom magam, mint a Titanic zenekara: addig játszom, ameddig hagynak.”

Szilágyi Kitty óvodapedagógus, civil aktivista pedig szinte a sírás határán mesélte: eleinte abban bízott, hogy képes lesz a rendszer hiányosságait kiküszöbölni, és megadni mindent a gyerekeknek, amire szükségük van. Aztán elvették tőlük a lehetőséget, hogy dönthessenek arról, ki léphet iskolába, és olyanok kezébe adták, akik még csak nem is találkoztak a gyerekekekkel.

„Sikerült az intézményvezetői államvizsgám, másnap pedig Novák Katalin aláírta a státusztörvényt. És akkor tudtam, hogy intézményvezető már nem leszek.”

A történetmesélő részhez szerettek volna hozzátenni még valamit a végére, hogy a nézők is aktív alkotóivá váljanak az élmények, illetve ne szomorú, frusztrált hangulatban távozzanak, hanem legyen egy konstruktív része is az estének.

A két részre osztott közönség ezért egy harmadik helyszínen újraegyesült, ahol kisebb csoportokba rendeződtek, majd egy-egy padot körbeülve próbálták megválaszolni az alábbi kérdéseket:

  • Mi garantálhatja, hogy jó tanárok dolgozzanak az iskolában?
  • Mit szeretnénk, hogy egy diák megtapasztaljon az iskolában?
  • Mit jelent a társadalom számára az oktatás? (Jelenlegi/ideális állapot)

A keretet ehhez egy elképzelt iskolai évzáró külsőségei biztosították, élen egy teljesen fogalmatlan “tankerületi vezető” – valójában a darab egyetlen színész szereplője – videós bejelentkezésével, aki beszédében zseniálisan hozta azt a közhelyparádét, ami (sajnos) gyakorlatilag bármelyik valódi ünnepségen elhangozhatott volna.

Az előadást egyelőre a most lezajlott két alkalomra tervezték, de mivel mindkét este hetekkel hamarabb telt házas lett, nem kizárt, hogy ősszel újabb előadásokra is sor kerül majd.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba, az Operettszínház színművésze
A színművész Shakespeare-, Molière-, Schiller-főszerepek mellett modern klasszikusokat is alakított.

Link másolása

Hosszan tartó betegség után 59 évesen elhunyt Jantyik Csaba színművész, a Budapesti Operettszínház társulatának tagja – közölte Facebook-oldalán az Operettszínház.

„Mély fájdalommal tudatjuk, hogy tegnap éjszaka hosszan tartó betegség után 59 éves korában elhunyt Jantyik Csaba színművész, társulatunk tagja”

– írták.

Jantyik Csaba 1964. július 30-án született Békésen. Szentesen a Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett irodalmi-drámai szakon 1982-ben, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, Horvai István–Kapás Dezső osztályába. Diplomáját 1987-ben vette át – írja a Fidelio. Számos nívódíj mellett kitüntették a Debrecen Kultúrájáért díjjal.

2001-ben az Operettszínházhoz szerződött, ahol A muzsika hangja című világhírű musicalben Von Trapp kapitányt alakította először a budapesti közönség előtt. Fontosabb szerepei az intézményben: Kánkán (Aristide), West Side Story (Schrank), Mária főhadnagy (Kossuth Lajos), Lili bárónő (Malomszeghy báró), Menyasszonytánc (Rabbi), Abigél (Torma Gedeon), Szentivánéji álom (Theseus), Viktória (Webster), Rebecca (Julyan ezredes), János vitéz (A francia király), Hegedűs a háztetőn (Kocsmáros), Jekyll és Hyde (Apa, Lord Savage).

Jantyik Csabát a Budapesti Operettszínház saját halottjának tekinti.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Dabney Coleman, az Aranyoskám és a Gengszterkorzó sztárja
A színészt utoljára a Yellowstone című sorozatban láthattuk. 92 éves volt.

Link másolása

92 éves korában pénteken Dabney Coleman, a Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. Halálhírét lánya, Quincy Coleman jelentette be – írja az MTI.

Coleman karrierje 1952-ben indult, és azóta több mint száz filmben szerepelt. Olyan klasszikusokban láthattuk, mint a Pokoli torony (1974), a Kilenctől ötig (1980), Az aranytó (1981), Aranyoskám (1982), Háborús játékok (1983) és a Gengszterkorzó (2010).

A színész a legjobb férfi főszerepért 1988-ban Golden Globe-díjat kapott a The Slap Maxwell Story című filmben nyújtott alakításáért, egy évvel korábban pedig Emmy-díjat nyert a Sworn to Silence című tévéfilmben nyújtott teljesítményéért.

Coleman gyakran alakított cinikus, szarkasztikus karaktereket. Ezt a képességét kamatoztatta olyan filmekben, mint az Aranyoskám és a Kilenctől ötig, ahol emlékezetes negatív figurákat formált meg.

Dabney Coleman hangját több animációs filmben és sorozatban is hallhattuk. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok hadseregében szolgált. A hadseregben töltött idő segített neki fegyelmet és kitartást tanulni, ami később a színészi karrierjében is hasznosnak bizonyult.

Coleman utoljára Yellowstone című tévésorozatban tűnt fel, amelyben egy rész erejéig a főhős John Dutton apját játszotta.


Link másolása
KÖVESS MINKET: