Ilyen volt testközelből a magyar győzelem a Bocuse d Oron
A közönség soraiban állok, és a telefonom kameráját a kijelzőre szegezem. Jerome Bocuse komótosan felölti a szemüvegét, majd a pattanásig feszült idegeket feloldja egyetlen szóval: HUNGARY!
Állok meredten és videózok tovább. Nem hiszem el azt, ami történik. Széll Tamás eufóriában úszó arca az első, ami kizökkent. Megnyertük! Tényleg megnyertük a Bocuse d'Ort!
Vass Adrienn írása
VIDEÓ: az eredményhirdetés
Az izgalom nagyjából a magyar döntő óta bennem volt. Majd áprilisban a METRO Gasztroakadémián jártam, és az egyik fő alapanyaggal, a kecsegével főzhettem, na meg Pohner Ádámmal, aki a magyar elődöntőben második helyezést ért el. (Bővebben erről ITT olvashattok.)
Aztán már csak azon kaptam magam, hogy az izlandi halétellel elindul az első kóstolás és élből leesett az állam. Nem mellesleg, másnap ez a hal meg is kapta a különdíjat.
A közönség őrjöng, a két műsorvezető, Mautner Zsófia és Jókuti András tovább hergel, az újságírók meg egymást tapossák, hogy minél élesebb képet lőhessenek az elkészült ételekről. A szervezőknek nagyon szépen sikerült eltalálni a hangulatot. A magyar csapat csak a második nap főz, de már az első napon mindenki azt érzi, hogy nagy dolognak a részese.
A norvég halnál is „túl jól” néz ki, aztán lassan érkeznek a húsos tálak. Örülünk annak, ha valaki kész lesz, ha az étel elindul, ha a zsűri kóstol.
- Hányszor lehet megtapsolni egy halas tálat?
- Hát, ha a te nemzetedé, gyanítom több tucatszor.
Kemény verseny lesz a szakma szerint is, ma még csak ennyit hallani. Miután lefut mind a 20 étel az okosabbak azonnal haza is navigálnak, mert kell az energia a holnapi szurkoláshoz, de én még futok egy kört a szomszédos Sirha kiállításon.
Baristaverseny zajlik, látványfőzéseket tartanak, de a legkisebb asztalra kihelyezett, füstölt fürjtojásnál is le lehet ragadni egy negyedórára.
Besötétedik, mire névjegykártyákkal és finomságokkal megpakolva hazaesek, de úgyis mindegy, mert sokat aludni másnapig már érzelmi okokból sem lehet.
A METRO szerencsére most sem feledkezett meg rólam, így délelőtt már egy backstage-túra keretében dorbézolok a színfalak mögött. Klassz volt látni a sürgés-forgást, meg a szobát, ahonnan az élő adást közvetítik, de természetesen a magyar boxnál ragadtunk le hosszabb időre. Kovács Lázár éppen a húsos étel fő alapanyagát, a gímszarvasborjú combját méricskéli, Segal Viktor meg szokásos közvetlenséggel elegyedett szóba velünk.
- Nem zavaró ez az óriási zaj?
- Ugyan, az újságírók sokkal zavaróbbak.
Ő természetes csak viccelt, de ha jobban belegondolunk, teljesen igaza van. A főzés tetemes része alatt a VIP vendégek és a média képviselői mind ott kotnyeleskednek a boxok körül. Próbálj meg úgy koncentrálni, hogy folyamatosan vaku villog az arcodba...
Viktor az esélylatolgatásba is beszáll velünk. Szerinte a halételünk tényleg fantasztikus – ő kóstolta, úgyhogy biztos jobban tudja - és a csapat nagyon egyben van. Szabó Kevin aranyat érő commis. A második nap titkos alapanyaga a turbolya lett, aminek bizony örülni kell, mert nem túl karakteres, ugyanakkor nagyon kellemes és jól használható fűszer. Egyet értettünk, hogy nagy csoda lenne, ha a magyar csapat nem jutna be a legjobb tizenegybe, de a dobogót még nem mertük hangosan mondani.
Később még Nyíri Szását is sikerült elcsípni pár szóra, vele azért már a harmadik helyről is álmodoztunk kicsit, meg dicsértük a magyar szakmát, hogy az egészséges versenyszellem mellett ilyen jól tudnak most együtt dolgozni egy nagy, közös cél érdekében.
A tálalás közeledte felé egyre több vélemény csapott össze. Egyes gondolatmenetek után én azért komolyan megemeltem a szemöldökömet.
Széll Tamás a magyar verseny után úgy nyilatkozott, hogy ő már akkor a mostani megmérettetésre készült. Ez többek szerint nagyképűség!
Valóban? Na álljunk meg egy szóra!
Tamás évek óta ezekre a megmérettetésekre készül. Az európai döntőre és Lyonra, amit 2013-ban már meg is járt egyszer. És nem azért tekint azonnal ennyire a jövőbe, mert lenézi a magyar szakmát, hanem mert magabiztosság nélkül ez kivitelezhetetlen, és mert mindig is ez volt a legnagyobb cél. A többi versenyzőnek is Lyon a cél. A négy és fél hónap, amivel erre a napra készült, a valóságban sokkal több, és valószínűleg le sem írható, el sem magyarázható pontosan, hogy milyen kemény munka. Az pedig, hogy a verseny közben ilyen higgadtan, ilyen összeszedetten viselkedett, nagy rutint és koncentrációt igényelt.
A másik vélemény, amivel mikor találkoztam nem is nagyon akartam hinni a fülemnek, a „bunda” szó körül forgott. Mintha egy ilyen nemzetközi versenyt és a zsűrit meg lehetne vásárolni. A dánokat, a finneket, a németeket vagy spanyolokat vettük meg a zsűriből? Azokat az embereket, akiknek életük a gasztronómia és a saját versenyzőik ugyanúgy szerepeltek a mezőnyben? A konyhai zsűri csalt nekünk vagy a kóstoló zsűri? Aki ilyen dolgokba próbál belekötni, az sem a szakmát, sem a versenyt nem ismeri.
Szerencsére azért sokkal többen izgultak a helyszínen és otthonról is tiszta szívvel. A második nap hangulata, ha lehet, még az elsőjét is felülmúlta. A lelátó folyamatosan tele volt, és a szurkolók alapzaja szinte egy percre sem szűnt meg.
Ráadásul a nemzetek között sem volt nagy egymásnak feszülés. A norvégok még előző este azt nyilatkozták, hogy rögtön maguk után a magyarokat várják a dobogóra. Tény, hogy akkor még mi sem nagyon hittük, hogy megelőzhetjük őket.
VIDEÓ: a magyar csapat bevonulása
Svédek, finnek, franciák, dánok? Minden verziót lehetett hallani. De a sorrendet előre megtippelni már csak azért is nehéz ilyen helyzetben, mert a pletykákon, a felkészülésre szánt pénzen és a látványon kívül egy fő szempont hiányzik: az íz! Kóstolni csak a zsűri kóstol, és ott dől el minden.
VIDEÓ: a nemzetközi zsűri a hús-, és haltányérokat is megkóstolják
Az eredményhirdetés előtti pillanatokban már teljes zavar volt mindenki fejében. Fáradtság, feszültség, félelem. Mintha egy futballmeccsen lett volna az ember, ahol döntetlen az állás. Aztán egyszerre érkeztek meg a mosolyok és a könnyek. És a himnusz, egy Oscar-díj után, újra a magyaroknak szólt.
Gasztroolimpia ez, és pontosan olyan büszkék lehetünk erre az aranyéremre. 2017-ben pedig irány Lyon! Meg kell nyerni azt is!
Addig pedig élvezzünk a magyar konyha egyre híresebb gyümölcseit.
Május 12-én kezdetét veszi a Gourmet Fesztivál, ahol pénteken este Széll Tamás csapatával is találkozhattok. Gyertek és hallgassátok meg tőlük, hogy milyen élmény volt a verseny és gratuláljatok nekik személyesen!
(Széll Tamás, Szabó Kevin, Vomberg Frigyes és Szulló Szabina csapata)
II. helyezett: Norvégia
III. helyezett: Svédország
Hús különdíj: Franciaország
Hal különdíj: Izland
Legjobb commis: Svédország
További helyezések, akik európát képviselik a 2017-es Lyon-i világdöntőn:
4. Franciaország
5. Izland
6. Finnország
7. Hollandia
8. Svájc
9. Belgium
10. Dánia
11. Észtország
Ha te is örülsz a magyar sikernek, oszd meg másokkal is!
