KULT
A Rovatból

„I thank God that I chose this profession, it’s the best job in the world"

We interviewed József Hankó, first violinist for Rom’Art Ensemble, at New York Café Budapest. The band had toured halfway around the world, they’d even played for the Pope, but home is where they feel in their element.
(x) - szmo.hu
2022. november 29.



The Ensemble’s has been the house band at Anantara New York Palace from the very beginning. The 4-member band continues to dazzle New York Café guests day after day.

Their set includes familiar hits as well as classical works, but they can take the most extreme request without missing a beat.

We caught József inbetween shows for a talk.

- “As you were starting back there, people gathered round to listen in a matter of minutes. The shift from the usual café hush was unbelievably rapid. Is it always like this?”

- “Waiters have a hard time too, trying to get through the crowd, while everyone’s taking photos and videos. It all takes some getting used to.

Ever since we were kids, this was the kind of place we wanted for gigs, a world-class coffee house. So this is really a dream come true.”

- “I heard an Italian lady ask for a song, and you obliged right away. You’ll play literally anything.”

- “Our main profile is Gypsy-style café music, which is based on Hungarian folk music. We also like to play our own songs. That’s what we like best of all. Hungarian magyarnóta, csárdás, operettas, vintage tunes, that’s our core repertoire. But there’s a lot more up our sleeve, and we improvise a great deal. It’s that kind of game.

We play to entertain all nations and generations. From pop songs, like Michael Jackson, to Ennio Morricone film scores, down to Mozart, anything might come up. And because we also need to move with the times, we play current hit songs, and we’re familiar with popular songs from nations around the world.

Most countries you go to, musicians will play their own national music, while our band can play familiar tunes for people from Brazil, Italy, France or Asia. Another thing we’re versed in is classical music, and not many ensembles can pull all of that off.

Sure a symphonic orchestra can do it all, but they need a huge set of instruments. We need to manage it with just the four of us.

And that’s really something nobody in the world can do, except for us. I don’t mean us four, but us Gypsy café musicians.

- “Did you ever get a request you couldn’t tackle?”

- “Well, we’ve never tried rapping, yet.

We had a guest come up and offer us a very generous tip, asking for something from Flo Rida. I had no idea what he was talking about, but he wouldn’t take no for an answer. So I picked up my phone, played the first track I found, listen two or three times… And we managed it somehow in the end, because the got the tip.”

- “But you didn’t take up Flo Rida for your set?”

- “No. It wasn’t close to my heart.

We always get odd people making odd requests. They see our authentic setup: cimbalom, viola, violin. Still, they’ll come up and ask for disco numbers. That’s like me going to a dentist, and asking for heart surgery.

Anyway, most people ask for classics, and appreciate the sound of Hungarian music.

- “What does a typical workday look like? Do you play music all day long?”

“It varies, but basically yes. We usually play morning till late. That means we play 15 minutes, then take 45 minutes off.”

- “Could you give a rough estimate to the size of your repertoire?”

“No. Really, I couldn’t say. Sometimes there’s songs we haven’t played in 2 years or 3, that we’ll still perform on request.”

- “Do you compare notes during breaktimes, about what to play in the next 15 minute session?”

“No. Never. And we play everything from memory.

I’ll look at the crowd and make up my mind right there. Like if I see many Asian guests, I’ll know how to reach out to them. It takes years of experience to do this.

We’ve had over 20 years playing together. We started learning together back in the Rajkó Ensemble, then we practically toured the whole world.”

 

- “Would you talk a bit about your travels? Where did you visit last?”

- “Last month we did a stint in India, with a theater group.

They started auditioning some bands. Then they heard us play, and asked for a pop song, which is where all the other folk and classical performers failed. We were the only ones who could play it. That’s what I meant when I told you versatility is so vital to what we do, so we can back up basically anything.”

- “Where else did you travel as a band?”

- “Might as well try to list the places we haven’t been yet! We’ve toured every European country, and been further to places like Indonesia. We might be playing Dubai next.”

- “Where do you get all these gigs?”

- “It’s changed a lot. Back in the Rajkó Ensemblé days, we got gigs as a band, and we all travelled as band members.

Now most times they’ll contact me specifically. I have a boat gig, and got invited to various other places from there.

People come up after a gig to give me their card, and invite me to play at a birthday, say in Germany.”

- “The internet’s full of pictures and videos of the band, and that must really bring in the fans.”

- “If I had a Forint for every video up there, I’d be a very rich man.”

- “You’ve played for multitudes, and that must include quite a few celebrities…”

- “Through the Rom’ Art Association we were booked to play at Will Smith’s visit in Budapest, for his 50th birthday party.

We’ve met some people we could never have seen in any other setting. With the band, we get in to places totally unaccessible for most ordinary folks.

Playing at the most gorgeous café in the world for 10 years and going, that’s like an actor getting asked to play a Spielberg movie. It’s the highest honor possible for any Gypsy café musician.

Introducing József Hankó and his band: on cimbalom – Béla Virág, viola – Krisztián Oláh, first violin – József Hankó, and double bass – József Ökrös.

Photo and text: Adrienn Vass

English translation: Dani Dányi


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
„Nem látok jönni egy szebbik világot, itt ti loptátok el tőlünk a jövőt” – újabb rendszerkritikus dalt írt Mehringer Marci, Puzsér Róbert is szerepel a klipben
A kritikus egy közmédiás szerkesztőt alakít a klipben. A dalhoz Petőfi klasszikusa adta az ihletet a fiatal zenésznek.


Új dallal jelentkezett Mehringer Marci. A fiatal zenész néhány hónapja adta ki a Szar az élet című, rendszerkritikus dalát, ami hatalmas visszhangot váltott ki.

Mehringer ezúttal is hasonló szerzeménnyel állt elő. A Szeptember végén (stressz) című dal szintén a mai fiatalok gondolatairól szól, és a zenész azt szerette volna, hogy a magyar valóságot tükrözze egy olyan szemszögből, ami minden korosztálynak ismerős lehet.

„Petőfi Sándor Szeptember végén című költeménye volt a kiindulópont, mert vannak érzések és gondolatok, amik évszázadokon át is relevánsak maradnak. Ezek azok, amik összekötnek minket, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek, egyszerűen generációkon keresztül összeköt mindenkit”

– mondja Mehringer a dalról, melynek klipjében Puzsér Róbert, Dietz Gusztáv és Füsti Molnár Éva is közreműködött.

Puzsérék a klipben a propaganda hatására egymástól egyre jobban eltávolodó családot alakítanak. Az énekes szerint a szám allegorikus látomás a mai Magyarországról: „a közmédia egyik szerkesztőjének történetén keresztül, aki a saját lelkiismeretével küzd, majd végül angyallá válik, hogy a magasból tekinthessen le az országra, amelyet addig a képernyő mögül formált.”

A dalban például ilyen sorok hallhatóak:

„itt összeomlik minden,

piros-fehér-zöld az ingem

forog a világ, elfolyik minden,

nekem tényleg senkim sincsen”

A refrén pedig így szól:

„nem nyílnak a völgyben a kerti virágok

nem zöldell a nyárfa az ablak előtt

nem látok jönni egy szebbik világot

itt ti loptátok el tőlünk a jövőt”

Mehringer Marcival a Szar az élet című száma után interjúztunk is. Akkor azt mondta, a pozitív fogadtatáson túl, sok negatív kommentet, sőt még fenyegető üzenetet is kapott a dal miatt.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Tarr Béla Krasznahorkai Nobel-díjáról: A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű
Az író és a filmrendező sokáig dolgozott együtt. Tarr Béla nagyon örül, hogy Krasznahorkai László megkapta a Nobel-díjat.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. október 09.



A Népszava telefonon érte utol Tarr Bélát, miután csütörtökön irodalmi Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László. Tarr több Krasznahorkai-regényből is filmet készített, hosszú ideig dolgoztak együtt.

Tarr így fogalmazott:

„Nagyon örülök, hogy nyert, úgyhogy egyelőre mást nem tudok mondani. Hosszú éveken keresztül együtt dolgoztunk, és hogy nyert, hihetetlen nagy öröm.”

A rendező a Sátántangót és Az ellenállás melankóliáját is vászonra vitte, utóbbi Werckmeister harmóniák címen került a mozikba. Alkotótársi kapcsolatuk A torinói lóig (2011) tartott.

Arra a kérdésre, miként hatottak az író szövegei a filmekre, Tarr ezt mondta: „Nem konkrét szöveg segített, hanem az a pozíció, ahonnan a világot nézi, mert az univerzális. Abban tudott nagyon segíteni. De hát ez két külön nyelv, az irodalom és a film. A Sátántangót egy éjszaka alatt olvastam el, és rögtön tudtam, hogy ez egy remekmű.”

A magyar kormány és a hazai művészeti élet több szereplője is gratulált a friss Nobel-díjas írónak:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Megszólalt Krasznahorkai László: Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni
A Nobel-díjas író pár mondatban reagált ma a díjra, az azt követő jókívánságokra, és meg is köszönte az olvasóinak őket. Záporoznak is a kommentek a poszt alá.


Néhány napja jelentették be, hogy Krasznahorkai László kapta a 2025-ös irodalmi Nobel-díjat, akkor volt egy rövid nyilatkozata, de azóta nemigen szólalt meg az író. Most a közösségi média oldalán írt pár sort a követőinek a maga fanyar humorával:

„Krasznahorkai László hálás az Elkerülhetetlen Véletlennek, hogy ennyi embernek okozott örömöt. Köszöni a jókívánságokat. Ha néhány pillanat úgy telt el Magyarországon, hogy sokan boldognak érezték magukat, talán még meg is lehet szokni”
– írta a Facebookon.

A kommentek túlnyomó része pozitív reakciókat tartalmaz, köszönik a könyveket, az olvasás élményét, és gratulálnak a frissen díjazott írónak:

"Pont a mester kötetét olvasva kaptam a híreket. Hát persze hogy boldogság."

"Itt Erdélyben is nagy volt az öröm. Egy könyves kávézóban dolgozom, jó volt elsőnek két német egyetemi hallgatónak elújságolni a hírt, hallottak a szerzőről!"

"Mikor évekkel ezelőtt egy brit könyvtárban dolgoztam karbantartóként, mindig megpróbáltam becsempészni a Wenckheim báró hazatér angol nyelvű, keménykötésű kiadását az ajánlott irodalom polcra, de valaki mindig észrevette és visszatették. Végig nekem volt igazam. Gratulálok a díjhoz!"

"Igen, végre önfeledten lehetett örülni, egy időre ki lehetett lépni a nyomasztó, nehezen elviselhető mindennapjainkból. Köszönjük!"

"Hatalmas öröm és boldogság,hogy egy magyar ember ismét feltette hazámat a kultúra felső polcára.Szívből gratulálok,jó egészséget és kreatív energiákat kívánok az elkövetkezendő időkre is!"


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Aktnaptárt készít Tóth Enikő új főszerepében - egy pikáns darab a Játékszín színpadán
A darab a bátorságról és egy női közösség erejéről szól, és a világ számos helyén színpadra állították már. De Tóth Enikő egy másik tabudöntögető színdarabban is játszik, ami a menopauzáról szól.


Tóth Enikő nagy dobásra készül: a Játékszín Naptárlányok című előadásának egyik főszerepét viszi, amelyben egy kisvárosi női közösség aktnaptárt készít egy nemes ügyért. „Van egy női közösség, amelynek tagjai egy nemes ügy mellett elindítanak valamit, és rendkívül bátor döntést hoznak a kissé színtelen kis életükben.” – mondta erről a Blikknek.

A Naptárlányok Tim Firth műve, amelyet egy valós történet ihletett: Angliában, Yorkshire-ben egy női klub tagjai jótékonysági aktnaptárt készítettek, hogy pénzt gyűjtsenek egy barátnőjük férje emlékére és a leukémiakutatás támogatására.

A darab a barátságról, a közösség erejéről, az önelfogadásról és a veszteség feldolgozásáról mesél, sok humorral és megható pillanattal.

A színpadi jelenetek a pikáns szituációkat játékosan, ízléssel oldják meg: a szereplők a „kényes” pillanatokban hétköznapi tárgyakkal – teáskannákkal, süteményekkel, virágokkal – takarják el magukat, miközben egyre nagyobb önbizalommal állnak ki az ügyük mellett. A történet a 2000-es évek elején bemutatott, nagy sikerű film után került színpadra a 2000-es évek végén, és azóta világszerte számos színház műsorán szerepelt.

A mi kis falunk című sorozatban Zömbiknét alakít Tóth Enikő a Menopauza című darabban is brillírozik, és erős visszajelzéseket kap a nézőktől.

„Nagyon sok nőnek hozott megkönnyebbülést, hogy például a menopauzáról beszélünk a színpadon, ráadásul humorral, öniróniával, de közben úgy, hogy belefacsarodhat az emberek szíve.

Sok hölgy mondta, hogy az előadás után a férje már jobban érti, miért volt olyan a változókorban, amilyen. A nők szemében meg azt a boldogságot látom, hogy megértve érzik magukat, van bennük egy felszabadult érzés” - fogalmazott Tóth Enikő a Blikknek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk