Brownie: a csendes amerikai
A brownie kicsit olyan, mint Graham Green regényhőse, az 1950-es évek rikítóan egzotikus és mégis háborúsan depressziós Saigonjában élő újságíró, Thomas Fowler. Aki bár angol, nem amerikai, de feltűnésmentes és jellegtelen – legalábbis első pillantásra.
Ugyanakkor a brownie mégsem olyan, mint Green regényhőse, hiszen a brownie nem megsavanyodott és nem cinikus, hanem szerényen finom, ötletesen elbájoló és egyszerűen ellenállhatatlan, akárcsak Marlene Dietrich hírhedt szempillarezegtetése…
Ami pedig a brownie jellemét illeti, ez az amerikai édesség igazi belépő a sütés világába, mert merész műkörömmel és totális dilettantizmussal felszerelve is jelesre lehet abszolválni. Aki tehát mindeddig azt terjesztette önmagáról, hogy nem tud sütni, az lásson neki, és meg fog lepődni. Ha netán mégis elrontja, akkor vegye fontolóra a bolygóról történő kivándorlást.
A brownie a XIX. század végén született meg, egy legenda szerint úgy, hogy a szakács kifelejtette a tésztából a sütőport. A végén azonban a szakács pontosan azt mondta, amit az inasához kaptafát vágó suszter, amikor az inas lehajolt és a kaptafa a mester belépő feleségét találta el: így se rossz! Egy másik legenda szerint egy, az erdős Main államban élő nő találta fel a brownie-t, Bangor városában, ezért is nevezik ezt az édességet sokszor Bangor Brownie-nak.
A sütemény első dokumentált előfordulása 1906-ból származik, a hosszú nevű The Boston Cooking School Cook Book című könyv egyik kiadásában. Ezt az Amerikában máig klasszikusnak tartott szakácskönyvet Fannie Merritt Farmer írta még 1896-ban, és újabb és újabb kiadásai ma is kaphatók az amerikai könyvesboltokban.
Miss Merritt nem volt akárki, már az szép teljesítmény volt tőle, hogy az őt 16 évesen megbénító agyvérzés következményeit 30 éves korára legyőzte, de ezzel nem elégedett meg, hanem megteremtette a pontos mértékeket használó szakácskönyvet, ráadásul egységesítette a sokszor számtalan különféle mértékegységet-mércét használó amerikai kulináris szlenget is.
A brownie tehát egy tepsiben süthető, lapos, csokoládés édesség, amelynek számtalan változata létezik. Olyan is, amelyikben nincs is csokoládé, mint a blondies névre hallgató sápatag édesség esetében.
A brownie-kockákat gyakorta ízesítik pirított dióval, mogyoróval vagy pekándióval, és szintúgy gyakorta csokoládémázzal vonják be. Most két olyan változatot javasolok, amelyekhez se dió, se csokoládémáz nem kell, s nem is fogjuk érezni, hogy kellene. Sőt, a két változat tulajdonképpen egy: a második variáció csak abban különbözik, hogy étcsokoládé-kockák helyett fehércsoki-kockákat használunk, ami vizuálisan nagyobb, ízlelésileg kisebb különbséget jelent.
25 dkg 60-70%-os étcsokoládé
10 dkg vaj
1 vaníliarúd
4 tojás
30 dkg cukor
15 dkg liszt
10 dkg étcsokoládé, fehércsokoládé vagy csokoládépasztillák
Elkészítés:
1. A munkát azzal kell kezdeni, hogy egy kisebb tepsit kikenünk vajjal, a sütőt pedig beállítjuk 180 fokra. Mire felhevül, a tészta is készen lesz.
Fogjuk a magas kakaótartalmú étcsokoládét, törjük darabokra, és 10 dkg vajjal együtt olvasszuk fel egy kis edényben lassú tűz fölött. Egy vaníliarudat hosszában hasítsunk fel, kaparjuk ki a magvait és a magokat is, meg a rudat is adjuk a csokoládés vajhoz, és melegítsük együtt még pár percig.
(A csokoládé jó minőségű kakaóporral helyettesíthető, ebből 6 evőkanálnyi kell a tésztába, és egyszerűen csak össze kell keverni a felolvasztott vajjal.)
2. Amíg a csokoládé és a vaj fel- és összeolvad, addig keverjünk össze a tojásokat a cukorral – lehet fele fehér, fele barna cukor is! –, majd adjuk hozzá a csokoládés-vajas-vaníliás keverékhez. A vaníliarudat kidobhatjuk, a házasságszédelgésre inspiráló buja íz és illat már úgyis ott marad a tésztában.
3. Végezetül szitáljunk a masszába 15 dkg lisztet, keverjük el, majd szórjunk rá 10 dkg apróra vágott ét- vagy fehér csokoládét, esetleg a készen kapható étcsokipasztillákat. Gyors keverés a fakanállal, öntsünk a tepsibe és mehet a sütőbe. Emlékezzenek, hogy sütőpor nem kell, mivel éppen az a cél, hogy a süteményünk ne legyen felfuvalkodott.
4. 20-25 perc alatt készen van, de a trükk az, hogy a beleszúrt fogpiszkálóra még tapadjon némi tészta, mert ha nem tapad, akkor túlsütöttük és gyémántkeménységűre fog kihűlni, a morzsákat akár gyűrűbe is foglalhatjuk. Langyosan a legjobb, vaníliafagylalttal, de hidegen is remek gardedámja egy csésze teának vagy egy bögre tejnek.
A fehér csokis pepitaváltozat kissé édesebb és krémesebb, mivel a fehér csokiban több a cukor. És olvadékonyabb. Akárcsak mi, két-három kocka után.
Nyomj egy lájkot, ha tetszett a recept!
Fotó: Vass Adrienn
Fotó: Vass Adrienn
Fotó: Vass Adrienn
Fotó: Vass Adrienn
Fotó: Vass Adrienn
Fotó: Vass Adrienn
Fotó: Vass Adrienn
Fotó: Zenekert
Fotó: Liget Budapest.
Fotó: Fővárosi Nagycirkusz
Fotó: Gergely Kaszás
Fotó: Gergely Kaszás
