„A 80-as évek lakótelepeinek világa rezsón főzött pálinkával, erkélyen pörzsölt malaccal” – kivételes monodráma az RS9-ben
FIGYELEM! A KRITIKA APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZHAT
Mindig izgalmas, amikor egy alapjában véve nem színpadra született műben valaki meglátja a lehetőséget. A magyarországi színháztörténetben talán a legemlékezetesebb ilyen előadás a Raymond Quenau-féle Stílusgyakorlatokból készült.
Valószínűleg Cserna-Szabó András maga sem gondolta, hogy 77 magyar pacal című könyve alapján egyszer színházi előadás születik.
A legtöbb színésznek van valamiféle önálló estje, amivel fel tud lépni, ha kell, ám ezek többnyire különböző versekből, dalokból, monológokból összeállított, szórakoztató egyvelegek.
Az viszont különleges esemény egy színész életében, ha talál hozzá illő monodrámát, vagyis olyan színdarabot, amelyet egyedül adhat elő. Sokaknak nem adatik meg ez.
A pacal idejét hívhatnánk így is: A pacal védőbeszéde. Egy furcsán groteszk történet ez, amelyben egy képzeletbeli bíró (aki alighanem az emberiség azon felét hivatott jelképezni, akik – hozzám hasonlóan – nem szeretik a pacalt) a pacal fejére olvassa bűneit, aki a történelemből vett példákkal igyekszik bizonyítani létjogosultságát. Hiszen tény, hogy kevés olyan megosztó étel létezik, mint a pacal, és az sem segíti a marhagyomorból készült eledel PR-ját, hogy napjainkban a szóról sokaknak egy bizonyos kormánypárti politikus jut eszébe.
A pacal ideje ötvözi az ismeretterjesztő színházat az irodalmi kabaréval,
Izgalmas kísérlet ez, ami lehetőséget ad Ficzerének, hogy felvillantsa széles színészi eszköztárát. Ősmagyar vezér, szegedi asszonyság, török katona, bíró és Komár László anyukája (!), hogy csak néhányat említsek az elénk varázsolt figurákból. Ficzere Béláék Cserna-Szabó szövegét a dramaturgiai keret mellett saját élményekkel egészítették ki, megelevenedik például előttünk a 80-as évek lakótelepeinek világa rezsón főzött pálinkával, erkélyen pörzsölt malaccal.
Ha van gyengesége az amúgy rendkívül szórakoztató előadásnak, az pont az eltérő szövegforrás. A könyvből vett részek gördülékenyebbek, érdekesebbek, kevésbé teátrálisak. Persze lehet, hogy ezt csak a szőrszálhasogató kritikus énem mondja, mindenesetre úgy éreztem, nem sikerült maradéktalanul konzisztenssé tenni az anyagot.
Egy színházi kísérletbe ennyi belefér, sokkal fontosabb, hogy a közönségnek felhőtlen, mégis tartalmas szórakoztatásban lesz része, ha elmegy az RS9 színházba megnézni A pacal idejét.
Egy biztos, nekem ez volt életem lepozitívabb élménye a pacallal.
(A Neptun Brigád előadása)
Bándor. Bendő. Pucor. Gömböc. Gyomor. Pacal.
A kutyák vacsorája, a mészárszékek mocska. A főúri asztalok legdíszesebb éke, fagyasztott és konzerv, pörkölt és leves, velős és körmös, Mexikótól Romániáig, a tanyavilágból a Gundelig.
Mindegy, hogy kaviár vagy lencse, illetve mit érez a gyomor, ha pacallal tömik?
Lehet-e valóban jó, ami legbelső lényegünk? Láss magadba, gyomrot a gyomorba, ismerd meg magad!
Az vagy, amit megeszel, avagy mit gondol az egytálétel, amikor a tányérra tétetik?
Vajon mit érez a pacal, egy órával a forráspont után?
Barátaim, eljött a tisztánlátás ideje. Egyetek, igyatok, csak mértéket tartsatok!
Eljött A Pacal ideje, és kisfröccsel ajánljuk!
Dalbetétek: Ficzere Béla és Duró Gábor
Dramaturg: Bártfay Rita
Szakmai munkatárs: Baksa Imre
Produkciós vezető: Sáfrány Eszter
Díszlet: Schneider Zoltán
Jelmez: Kovács Andrea
Fény: Csáki Rita, Makray Gábor
Hang: Koleszár Bazil Péter
Szereplő: Ficzere Béla
Rendező: Vass György
Az előadás hossza: 75 perc
Fotó: Duró Gábor
