Ilyen volt a karácsony a XX. században
Szeretem a régi képeket, a karácsonyfa körül álldogáló-üldögélő, szépen felöltözött embereket. Jó nézni, hogy az Ünnepre a férfiak öltöny-nyakkendőt vettek, hogy megadták a módját. Nem olyan szép szabályosak a fák, inkább suták, de bámulatosan állnak rajtuk a gyertyák.
Mi utoljára gyerekkoromban mertünk ilyen merészet tenni, gyertyát a fára biggyeszteni. A Fortepan, amit nem győzök dicsérni, remek karácsonyi fotókat kínál. Ám senkinek nem javaslom, hogy egy ültő helyében megpróbáljon végigkattintani az egész századon egyetlen téma után kutatva, hisz most már 20214 kép van.
Schoch Frigyesékkel kezdünk, aki hihetetlen gyűjteményt hagyott ránk, a sor végén pedig privát és családi fotók jönnek, fiókok mélyéről és régi albumokból. Hát, ilyenek is voltunk. Nálunk az oviban Amálka néniék különösen nagy gondot fordítottak az ünnepi fotózásokra, így lett, hogy a gondosan fésült haj, a baba és a bugyuta mosoly karácsonyi üdvözlőlap formájában fennmaradt az utókorra.
Hiányoznak a régi, bevásárlóközpont-mentes ünnepek, azok a 24-e délelőttök, amikor előkerült a DIY papírfüzér, a minden évben rendre nem működő égősor (az a fránya soros kapcsolás!), a rémes piros csúcsdísz, és az ilyenkor szokásos, nélkülözhetetlen szócsaták: mikor, milyen sorrendben, ki, mit csinál és hogyan osztjuk el a feladatokat.
Mindennek ellenére az akkori ünnepek sokkal inkább ünnepek voltak. Még akkor is, ha a régi naplóimban vadászni kell a pozitív gondolatokat, végtére is olyan jó volt egymagamban nyavalyogni. Ahogy tavaly is, most is elővettem az egyik teleírt füzetet a nyolcvanas évek közepéről, hogy segítsen emlékezni.
A téli szünet kitörése nem dobott különösebben fel, viszont december 23-án "rengeteget lemezeztem, és Queent veszek fel a rádióból", de fájdalom, a Beatrice-LGT-Omega koncertlemezt hallgatva "a Meditáció c. számot mintha csak én írtam volna, totálisan magamra ismertem a szövegében". Aztán másnap némileg enyhültek a kínok, amikor egy táskát kaptam a fa alá, amit ugyan "fogalmam sincs, hogyan fogom megszokni", valamint könyveket és KFT-lemezt.
December 25-én moziban voltam Kriszta nevű barátnő-osztálytársammal, a "Várlak nálad vacsorára" című "olyan kis hülyeséget" néztük. Másnap rendre leírtam, mit adtak a tévében, hát naná hogy egyszerre ment két jó film az 1-esen és a 2-esen, egy amerikai musical és a francia Pofon - ez utóbbi nagyon jó volt. Idén nem is tudom mi lesz, ne nézzetek tévét, inkább együtt lessétek meg a fényvillamost!
