SPORT
A Rovatból

Ha továbbjutunk, az a baj, ha nem jutunk tovább, az a baj – kezelhető-e a nyomás, ami a magyar válogatottra nehezedik?

Politika, a focira költött milliárdok, túltolt esélylatolgatások – a nemzeti tizenegynek a pályán kívül is számos dologgal kell megküzdenie. Véleménycikk.


A magyar csapat szereplése az idei EB-n fanyar szájízt eredményezett: a továbbjutás kulcsa pedig nem nálunk és most már nem is az angoloknál, hanem Csehország és Georgia kezében van. Pontosabban, az ő vereségükben bízva számolhatunk továbbjutással. De mi történt eddig ezen az Európa-bajnokságon?

Focilázban égő ország, ide nekünk az oroszlánt is, talán az első olyan kontinenstorna, ahol a „fiaink” nem esélyek nélkül szállnak szembe más csapatokkal, és egy olyan csoport, ahol már-már az első hely gondolatával is erősen kacérkodni lehetett a sajtóban. 3 éve a németeket megizzasztottuk, egyszer nyertünk is ellenük, Svájcot valahogy majd megoldjuk, a skótok elleni győzelem szinte kötelező. A három évvel ezelőtti magyar válogatott Szoboszlai nélkül hozta össze az előző évtizedek talán legkedvesebb hőstetteit, noha a továbbjutás elmaradt. Így szinte borítékolható volt a magyar csapattal szembeni elvárás is: idén biztosan tovább kell jutni.

Beszédesebbek az eredmények

Mire elérkezünk a mai naphoz, 23-a reggel óta 83 cikk jelent meg csak az M4 oldalán a válogatottal kapcsolatban, ez a fajta láz pedig nagyjából az előző egy hónapra is jellemző volt, közel hasonló tempóban cikkeztek végig. Viszonyítási alapként, a tegnap csoportelsőként továbbjutó Ausztria esetében mind az ORF, mind a SkySport tekintetében ugyanez az intervallum közel negyedannyi cikket jelentett az osztrák csapat kapcsán.

Hogy három év alatt mi változott a magyarok háza táján? Annyi, hogy Szoboszlai Dominik lett az ország elsőszámú exportcikke, csoportelsőként kvalifikáltuk magunkat az EB-re, illetve a csapat valóban sokszor bizonyította, hogy bárki ellen lehet esélyünk.

Ezt követően az idei EB-szereplés már sokkal árnyaltabb képet nyújtott: kritikán aluli játék a svájci válogatott ellen, ahol a magunk megverése önmagában csak azért nem tényszerű, mert Svájc tele van tűzdelve óriásokkal – elég csak Xhakát említeni, aki Angliából visszatérve a Leverkusenhez „levezetésként” megnyerte a német bajnokságot.

A németek elleni (papírforma) vereséget követően a skótok legyőzése már-már ünnepelt hőstetté vált. Csoboth Kevin gólja valóban mesébe illő történet, ugyanakkor a 16-ba jutás egy rendkívül soktényezős számolgatás pozitív kimenetelével lehetséges csak.

Véleményválogatott

A válogatott igazi problémája a teljesen (sokszor politikailag is) megosztott hozzáállás, és a sok esetben elviselhetetlen elvárások tömkelege: tényszerű állítás, hogy soha nem volt ilyen jó esélye a csapatnak egy EB-t megelőzően, és az is tény, hogy rengeteg év után a csapatkapitányunk is a topcsapatok topligájában játszik. Ettől függetlenül nem lehet elmenni amellett, hogy a németek összeszedték magukat Nagelsmann alatt, de amellett sem, hogy a rutin, és a topligák „megszokottsága” pedig Svájc mellett szólt. A szinte papírforma eredményeket követően a vereségek mégis valahogy azonnal az elköltött milliárdok felé terelték a kommentelőket, Csoboth Kevin gólját követően pedig már aznap este arról cikkezett a sajtó egy része, hogy szinte biztos, hogy Ronaldoék várnak ránk a 16 között.

Ezzel a teherrel, pedig egész egyszerűen a labdarúgásban nem lehet élni.

Az 1986-ban „megsemmisülő” válogatott akkori edzője, Mezey György is hasonlóan nyilatkozott, az előzmények közel azonosak voltak: a korábbi sikerektől, a sajtó „túlhajtásától” a csapat kicsit elszállt, amit aztán a Szovjetunió elleni 6-0 követett. Természetesen összehasonlítani a két válogatottat nem lehet, ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az apró pillanatok, vagy győzelmek az összképen sokszor nem változtatnak.

Magyarországon a válogatott kérdése a politikai csatározások egyik legfontosabb hivatkozási alapja: az egyik oldalról hősöknek, a másik oldalról sok esetben a kórházak és az oktatás fejlesztésének fő hiányának fő kikiáltott játékosoktól egész egyszerűen nem lehet elvárni ilyen és ekkora felelősséget – és nemcsak azért nem, mert a csapat több, mint fele nem a hazai utánpótlásrendszer terméke. Ha továbbjutunk: mindenki hősei a „fiaink”, ha nem jutunk tovább: „sok értelme volt ennyit költeni rá”.

A legnagyobb ellenfél a nyomás

Ezeket követően ki lehet jelenteni, hogy a magyar csapat egyik legnagyobb ellenfele (milliárdok ide vagy oda) az az elviselhetetlen nyomás, ahol a mindennapi emberek egy része egy feltételrendszeren keresztül várja a saját boldogságát: a mindenkori kommentelő sajátjának érzi a hőstetteket, a lehetetlen gólokat, a feltámadásokat.

Az a győzelem, amit a válogatott kiharcol, az övé, az a sikersztori, ami tényleg lehetetlen, szintén kicsit az ő érdeme is. Ellenben az a vereség, ami akár egy papírformát is jelent (ha csak objektíven a fogadóirodákra hagyatkozunk, a Svájc ellen is), az már elutasítható, ott az átlag néző fel van jogosítva, hogy megvesse, határozott véleménnyel éljen róla.

A kétirányú radikalizálódást pedig sportpszichológus legyen a talpán, aki akár a 23 éves csúcsjátékos számára kezelhetővé varázsolja.

Több külföldi lapot, annak kommentszekcióját átbogarászva is arra a következtetésre kell jutni, hogy egyfajta hungarikum feljebbvalónak tekinteni a válogatottat, mint ami. A horvátok kiesését követően nem a politikai háttéret, hanem Zlatko Dalić személyét kérdőjelezte meg a legtöbb kommentelő, ami valahol egészségesnek mondható. Még ennél is kedvesebben álltak az albán kommentelők a saját csapatukhoz a közösségi média felületein, pedig ott biztos kieső csapatokról beszélünk.

A mai nap folyamán eldől, hogy a válogatott folytathatja-e a kontinensviadalt, ami jelen esetben már nem rajtunk múlik: egy ország szurkol úgy a törököknek, mintha mindig is szerettük volna őket, és ugyanígy szorít Portugáliának, akiket a kedvező körülmények után a pontosan következő mérkőzésen borítékolhatóan fognak szidni ugyanígy.

Egy viszont biztos lesz a közvélemény nagy részének: ha továbbjutunk, az baj, viszont ha nem jutunk tovább – szintén baj.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
A Rovatból
Alberto Tomba a világ szeme láttára akarta meghódítani Katarina Wittet, az olasz síbajnok nem ilyen válaszra számított
Az 1988-as calgaryi olimpián a kétszeres aranyérmes Alberto Tomba nyilvánosan udvarolt a keletnémet műkorcsolyázónak. A sportolónő egy hűvös, ironikus mondattal tette helyre a sízőt, ami örökre lezárta a románc lehetőségét.


Az 1988-as calgaryi téli olimpia lázában égett a világ, de a sporttörténelem egyik legemlékezetesebb, máig emlegetett jelenete nem a sípályán vagy a jégcsarnokban, hanem a sajtó előtt zajlott le. A főszereplő a frissen kétszeres olimpiai bajnok olasz alpesi síző, Alberto Tomba volt, aki győzelme után a kamerák kereszttüzében egyenesen a korszak jégkirálynőjének, a keletnémet Katarina Wittnek üzent. Szavai azonnal bejárták a világsajtót, és elindítottak egy legendát, ami évtizedekig táplálta a pletykalapokat.

„Szeretném ma este látni Katarinát, és ha nem nyer aranyat, talán adok neki egyet az enyéimből” – mondta Tomba, és ezzel megadta a kezdőlökést egy soha be nem teljesült, mégis halhatatlanná vált románc mítoszának.

Alberto Tomba, vagy ahogy rajongói nevezték, „Tomba la Bomba”, maga volt a megtestesült olasz virtus. A körülbelül 182 centiméter magas és 90 kilogrammos sportoló harsány, életszerető és végtelenül magabiztos jelenség volt, aki imádta a rivaldafényt. Későbbi portrékban önironikusan csak a „WWP – bor, nők és tészta” jelszavával jellemezte magát. Ezzel szemben Katarina Witt a vasfüggöny mögül érkezett, és a tökéletességre csiszolt elegancia és a feszes önkontroll szobra volt. A kétszeres olimpiai bajnok műkorcsolyázó minden mozdulatát tudatosság jellemezte, és pontosan tudta, milyen képet kell mutatnia a világnak.

Tomba hangzatos kijelentése után a sors – és a média – összehozta a két sportolót egy rövid találkozóra. A síbajnok egy aláírt poszterrel kedveskedett Wittnek, amelyre egy kis szívecskét is rajzolt. A gesztus ügyetlenségét csak fokozta, hogy a jégkirálynő nevét elírta, és „Katerina”-ként vetette papírra. Katarina Witt kedvesen mosolygott a figyelmességen, de válasza egyértelműen jelezte, hol húzza meg a határokat. Finom iróniával, de határozottan tette helyre a magabiztos udvarlót.

„Nem hiszem, hogy sokat tud a műkorcsolyáról” – mondta a Sports Illustratednek. A mondat lezárta a románc lehetőségét, de a médiaflört legendája csak ekkor kapott igazán szárnyra.

A történet önálló életre kelt, mert tökéletesen illett Tomba imázsába. Az olasz fenegyerek, aki az 1992-es téli olimpiát viccesen „Albertoville”-nek nevezte át, és aki a rajtszámválasztást is pikáns poénnal ütötte el („A hatost szeretem… a ‘szexet’ is.”), a Wittnek való udvarlással csak tovább erősítette a macsó, bonviván sportoló képét. A történet az ő legendáriumának része lett, egy újabb színes anekdota a pályán kívüli hódításairól.

Tomba maga is táplálta ezt a képet. Egy későbbi interjúban az alpesi sízők magányos életére panaszkodva jegyezte meg: „Nehéz 10 000 lábon [körülbelül 3048 méteren] rendes lánnyal megismerkedni.” A Los Angeles Times évekkel később már csak „híres, de sikertelen csábításként” hivatkozott a calgaryi eseményekre, megerősítve, hogy a történet sokkal inkább szólt a média által felépített imázsról, mint a valóságról.

Miközben Tomba a túlzások embere volt, Witt a tudatos kontrollé. Magánéletét mindig is óvta a nyilvánosságtól, ami nem véletlen.

A keletnémet sportoló életét gyerekkorától kezdve árnyékként követte a hírhedt állambiztonsági szolgálat, a Stasi. Ez a tapasztalat óvatosságra és a személyes határok szigorú védelmére tanította. Bár a nyilvánosság előtt élvezte a játékos flörtölést, a magánszféráját mindig is fallal vette körül. Ez a háttér magyarázza, miért reagált olyan profin és távolságtartóan Tomba közeledésére.

Forrás


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SPORT
A Rovatból
A visszatérő Lindsey Vonn óriásit esett a téli olimpián, fel se tudott állni, mentőhelikopter vitte el
A tömeg döbbenten figyelte, ahogy a keresztszalag-szakadással is küzdő sílegenda álma másodpercek alatt szertefoszlott. Nővére is a helyszínen nézte végig a drámai esést.
Karkó Ádám - szmo.hu
2026. február 08.



Lindsey Vonnt helikopterrel kellett levinni a hegyről, miután csúnyán elesett a női lesiklásban a milánói-cortinai téli olimpián – írta a Yahoo Sports.

A 36 fős mezőnyben tizenharmadikként rajtoló Vonn szinte azonnal a jobb vállával súrolta az egyik kaput, a hiba miatt pedig egy ugratón átpördült és tehetetlenül csavarodott a lécei fölött. A versenyző mozdulatlanul feküdt a havon, sikolyai a közvetítésben is hallatszottak, a versenyt pedig félbeszakították.

Tizenöt perccel a bukás után hordágyra tették, és egy helikopterrel elszállították.

Az U.S. Ski & Snowboard egyelőre nem közölt részleteket Vonn állapotáról, csupán annyit írt közleményében: „Lindsey Vonn elesett az olimpiai lesiklásban, orvosi stábunk vizsgálja az állapotát.”

„Ijesztő volt, mert amikor előkerül a hordágy, az nem jó jel”

– mondta Vonn nővére, Karin Kildow az NBC-nek. „Merészen kockáztatott. Mindent beleadott. Nagyon nehéz ezt látni, csak reméljük, hogy jól lesz.”

A pálya alján eközben Vonn honfitársa, Breezy Johnson ült, aki addigi legjobb idejével vezette a versenyt.

Vonn, aki pályafutása során több világkupa-győzelmet aratott, mint bármely nő a történelemben, 2019-ben vonult vissza. 2024-ben részleges térdprotézist kapott, ami után a visszatérés mellett döntött. „Tényleg azt hittem, amikor 2019-ben visszavonultam, hogy ennyi volt” – mondta nemrég Vonn.

„De a protézis után tudtam, hogy valami tényleg megváltozott. A testem annyira jól érezte magát, és csak egyre tovább és tovább toltam magam, hogy lássam, mire vagyok képes, és a versenyzés tűnt a logikus következő lépésnek.”

A visszatérést az is motiválta, hogy a játékokat Cortina d’Ampezzóban rendezik, ahol első világkupa-dobogóját szerezte. „Nem hiszem, hogy megpróbáltam volna ezt a visszatérést, ha nem Cortinában lenne az olimpia. Ha bárhol máshol lennének, valószínűleg azt mondanám, nem éri meg.”

Visszatérését kritikák is kísérték, Franz Klammer olimpiai bajnok például úgy fogalmazott, Vonn „teljesen megőrült”. Ennek ellenére a síző hamarosan újra dobogóra állt, majd két további Világkupa-győzelmet is aratott, és a játékok előtt egy héttel a Világkupa-összetett hatodik helyén állt.

Alig egy héttel a megnyitó előtt egy svájci lejtőn Vonn kirepült a pályáról és a védőhálóba csapódott. Akkor is helikopterrel kellett menteni, az orvosok pedig közölték vele, hogy a bal térdében teljesen elszakadt az elülső keresztszalagja. Ennek ellenére Vonn bejelentette, hogy nem lép vissza az olimpiától. „Ez nyilvánvalóan nem az, amiben reménykedtem. Tudom, milyenek voltak az esélyeim a bukás előtt, és tudom, hogy ma már nem ugyanazok, de azt is tudom, hogy még mindig van esély. És amíg van esély, addig megpróbálom.”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Kiderült, mennyire súlyos Lindsey Vonn sérülése, miután óriásit bukott a téli olimpián
Az amerikai sílegenda nem sokkal a rajt után esett el a vasárnapi futamon, miután a válla beakadt az egyik kapuba. Mivel felállni sem tudott, a pályaorvosok percekig ápolták a lejtőn, mielőtt helikopterrel kórházba szállították.


Brutális bukás vetett véget Lindsey Vonn versenyének a téli olimpia női lesiklófutamán vasárnap: alig 13 másodperc telt el a rajt után, amikor az amerikai sílegenda válla beleakadt az egyik kapuba, ettől pedig elvesztette az egyensúlyát, és hatalmasat bukott. A nézőtéren dermedt csend lett, főleg miután Vonn nem tudott felállni a pályán. A pályaorvosok percekig ápolták a lejtőn, majd körülbelül tíz percen belül helikopterrel szállították el.

Vonnt előbb a cortinai Codivilla Putti kórházba, majd onnan a trevisói Ca’ Foncello kórházba vitték, ahol vasárnap este megműtötték. Az olasz ANSA hírügynökség által közzétett, a trevisói kórházat felügyelő egészségügyi hatóság közleménye szerint

Vonn bal lábában törést szenvedett, amelyet ortopédiai beavatkozással stabilizáltak. Az amerikai síszövetség megerősítette, hogy a sportoló állapota stabil.

„Lindsey Vonn sérülést szenvedett, de stabil az állapota, és amerikai, illetve olasz orvosokból álló csapat jó kezeiben van” – áll a szövetség közleményében. „Rendben lesz, de ez egy hosszabb folyamat lesz” – nyilatkozta Anouk Patty, a szövetség sportigazgatója. Azt is hozzátette:

„Ez a sport brutális, és az embereknek emlékezniük kell rá, amikor nézik, hogy ezek a sportolók egy hegyről vetik le magukat, és nagyon-nagyon gyorsan mennek.”

A bukást a helyszínen nézte végig Vonn nővére, Karin Kildow is, akit sokkoltak a baleset: „Ez volt az utolsó dolog, amit látni szerettünk volna... ijesztő volt” – mondta.

A versenyt végül Vonn csapattársa, Breezy Johnson nyerte meg, az ezüstérmet a német Emma Aicher, a bronzot pedig az olasz Sofia Goggia szerezte meg. „Lesújtó, főleg Lindsey miatt” – mondta a győztes Johnson.

Vonn hatalmas kockázatot vállalt az olimpiai indulással: mindössze egy héttel korábban, a Crans-Montana-i világkupán teljes elülső keresztszalag-szakadást szenvedett a bal térdében, csontsérüléssel és meniszkusz-problémával együtt. Ennek ellenére úgy döntött, térdrögzítővel is rajthoz áll. 2019-es visszavonulása után 2024-ben részleges térdprotézist kapott, 2025-ben pedig már a milánói-cortinai olimpiát célozta meg. A szezon során korábban már szerzett dobogós helyezéseket, miközben a jobb térdében egy részleges titánpótlással versenyzett. A vasárnapi olimpiai verseny előtti napokban két sikeres edzésen is túl volt, a második tréningen a harmadik legjobb időt síelte egy hatalmas térdmerevítővel.

A trevisói kórház ma, február 9-én délben ígért újabb hivatalos közleményt az állapotáról.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Szoboszlai bombagólt lőtt a Manchester Citynek, mégis a rangadó negatív hőse lett
Szoboszlai Dominik góljával még vezetett a Liverpool a Manchester City ellen, de a vendégek egy tizenegyessel fordítottak. A magyar középpályás a hajrában piros lapot kapott, így csapata pont nélkül maradt.


Megjárta a mennyországot és a poklot is Szoboszlai Dominik a Liverpool vasárnapi rangadóján. A magyar labdarúgó válogatott csapatkapitánya hihetetlen hullámvasútra ültette csapatát és a szurkolókat a Manchester City ellen.

A mérkőzés drámai fordulatokat hozott, amelyeknek a magyar futballista szinte végig a középpontjában állt.

A második félidő közepén, a 74. percben úgy tűnt, Szoboszlai lesz a meccs hőse, amikor csaknem 30 méterről elvégzett szabadrúgásból szerzett vezetést. Külsővel megcsavart labdája a kapuba vágódott, 1-0-ra módosítva az állást, és reményt adva a csapatnak a tabellán való feljebb kapaszkodásra, írta a SkySports.

Sokáig azonban nem örülhetett a hazai közönség, mert nem sokkal később Bernardo Silva egyenlített. Ezt követően Alisson Becker szabálytalankodott a tizenhatoson belül, a megítélt büntetőt pedig Erling Haaland értékesítette, amivel a Manchester City már 2-1-re vezetett. A dráma a hajrában csúcsosodott ki: miután a Liverpool kapusa felment támadni, a háló üresen maradt.

Szoboszlai utolsó emberként visszarántotta az egyedül kapura törő Haalandot, amiért a játékvezető azonnal kiállította.

A szurkolók előzetes bizakodására adott okot, hogy a Liverpool legutóbb 2025 februárjában 2-0-ra legyőzte a Manchester Cityt, éppen Szoboszlai góljával és gólpasszával. A magyar középpályás az elmúlt másfél évben több fontos szabadrúgásgólt is szerzett a Liverpool színeiben, például az Arsenal és a Marseille ellen is betalált. A Manchester City végül 2-1-re nyert az Anfielden.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk