Éjféli mise: a csodák és a tréfák pillanata
A karácsonyi éjféli mise minden évben december 24-én pontban éjfélkor várja a hívőket a templomokba, hogy az emberek együtt ünnepeljék meg a kereszténység egyik legnagyobb ünnepét, a kis Jézus megszületését. A hagyomány még ma is él, ugyanakkor már számtalan szokás lekopott az éjféli miséről. De ha valaki szeretné autentikusan átélni a karácsonyt, akkor ezt a cikket ne hagyja ki!
Több mint 1500 éve...
Az éjféli mise szokása a Szent Földről származik, mégpedig Jeruzsálemből és Betlehemből, ahol a szent jászol fadarabjai körül egészen
a IV. századtól kezdve
minden évben megünnepelték a megváltó megszületését. Amikor a fajászol maradványai Rómába kerültek a Santa Maria Maggiore templomba az 500-as években, akkor itt is folytatták az éjféli mise szokását. Ez a szertartás volt tulajdonképpen az első szent mise a karácsony ünnepén, így nem csoda, hogy a keresztény egyház később hivatalosan is beépítette fontos szertartásai sorába.
Éjféli mise, a kát. Egyházban az az ünnepélyes mise, amelyet karácsony (december 24.-ről 25.-re virradó) éjszakáján mondanak Krisztus születésének emlékére. Számos népszokás fűződik hozzá. Faluhelyen a templom előtt gyülekeznek É.-re. Beharangozás előtt nem mernek bemenni, mert a templomban, néphiedelem szerint, egy halott pap tartja a lelkeknek szóló halottak-miséjét, hanem a pásztorok kongózását, ostorpattogatós, lármás felvonulását nézegetik. A legények a szentély előtt állnak s diót gurítanak az oltárhoz tartó pap elé. Űrfelmutatás alatt az istállókban egy pillanatra „égi fényesség támad" s az állatok megszólalnak. E pillanatban, almafa alatt állva, be lehet tekinteni a megnyílt égbe s hallani lehet az angyalok kórusát. Ekkor veszik használatba a boszorkánylátó lucaszéket s nézik a tű fokán át a pap stólája felé kapkodó boszorkányokat.
Ugyanekkor mutatkozik meg a különböző andrásoló cselekvések (almaevés, borbálaág) eredménye is. Érdekes két régi szokás a székelység gyermek- és madármiséje; mindkettő a flandriai származású papok révén került közéjük. A nyárádmenti gyermek- mise a gyermekek betlehemesjátéka a kis- oltár lépcsőjén, az oltárra tett bábusjászol előtt. A Ditróvidéken pedig az É. azon szavainál, hogy „a madarak megszólaltak", a gyerekek cserépsípjaikkal éktelen csiripolásba kezdenek s a pap csak ennek befejeztével folytatja tovább a szertartást.
Már Szent Gergely is említi az éjféli misét, amely karácsony első napjának legkorábbi eseménye, bár eleinte nem csak a megváltó megszületését ünnepelték, hanem megemlékeztek
Szent Anasztázia szűz vértanúról is, akit pont december 25-én égettek meg a hitéért.
A Szent Anasztázia életét elmesélő ének egyébként még manapság is fel-felbukkan az éjféli misék második felében. A szűz gyógyszerekkel segítette keresztény bebörtönzött társait, és soha nem hálta el pogány férjével a házasságot, így végül a római patrícius családból származó lányt 200 másik szűzzel együtt Diocletianus császár megégettette.
A legismertebb szokás: a betlehemezés
Magához az éjféli miséhez rengeteg egyházi és világi szokás is kötődött a múlt századokban. Az egyik
legfontosabb és leggyakoribb, amelyet még ma is ismerünk, a betlehemezés volt:
ebben a lelkes amatőrök házról-házra járva eljátszották a kis Jézus születéstörténetét a három királyok legendájával és a pásztorok felbukkanásával együtt. Ez a pásztorjáték végül a XIX. század végén a lakásokból és házakból visszaszorult a templomok udvarára, sok helyen a misét megelőző állandó program lett.
Magyarszováti betlehemesek, 1984. december 24-én. Művelődés 1991. 11-12. szám/Arcanum
Mivel ezeknek a játékoknak állandó szereplői voltak az angyalok és a pásztorok, így sok vidéken máig
angyalos vagy pásztoros misének nevezik a karácsonyi éjféli misét.
A misét általában sötétben, világítás nélkül kezdték el és csak akkor gyújtották meg a templomban a gyertyákat, amikor megszületett a pásztorjátékban a kis Jézus, jelezve ezzel, hogy a világosságot hozó megváltó megérkezett.
