Egy magyar cég és a kollégák családtagjai karácsonyi mesekönyvet írtak
A technológiai szakemberekről ritkán feltételezzük, hogy a történetalkotáshoz is úgy értenek, mint az informatikához és a fejlesztéshez. A ShiwaForce dolgozói azonban elhatározták gyerekeikkel, hogy meséket alkotnak közösen, amelynek egy színes, fantáziadús 80 oldalas mesekönyv lett az eredménye.
A 15 mesét és több tucat gyerekrajzot tartalmazó könyv határtalan fantáziáról tanúskodik, olyan történetekkel, mint egy űrlény karácsonya, a hasfájós medve, a jégmadár vagy éppen a téli álmából felkeltett süni karácsonya.
A ShiwaForce csapat tagjai az elmúlt hetekben munka után a gyerekeikkel együtt rajzoltak és színeztek, írtak mesét közösen. Az innovatív online megoldásokkal foglalkozó cég számára fontosak a családi értékek, a csapat és az, hogy odafigyeljenek egymásra:
Együtt örülünk, amikor egy új Shiwa-bébi születik – jelenleg 44 gyerekünk van –, és együtt örülünk annak is, amikor egy feladatot jól megoldva új termékünk lát napvilágot. Legújabb gyermekünk ez a mesekönyv
- meséli Kovach Anton, a cég vezérigazgatója.
A színes mesekönyvből részleteket is kaptunk, olvassatok bele:
Másnap reggel sehol sem találták. Egyszerűen eltűnt. A kis ágyacskája üres, a reggeliző tálcáján már megolvadt az odakészített jégkocka és hó. Az ablakpárkányon lévő távolbalátó szék is érintetlen. Pedig Eszter kereste mindenhol: a kis legó házacskákban, kint a kerékpár-tárolóban, a teremgarázsban, az udvaron, a lomkamrában. Hiába.
Még az iPad-en is bepötyögte: Bugybugy! Hol vagy? Jelentkezz!
Semmi.
Pedig mennyire buli volt az elmúlt két hét!
Az egész Karácsony előtt kezdődött. Eszter idén valami nagyon különlegeset szeretett volna kapni ajándékba. Írt is levelet, hogy a legók mellé nagyon szépen kér egy plüss állatkát. Nem, egy igazi állatkát. Nem! Még annál is izgibbet: egy igazi űrlényt! IGEN!
Le is rajzolta.
A szülők tanácstalanul mosolyogak: Meglátjuk, csak ennyit mondtak.
Aztán eljött a Karácsony este. Nagy volt a sürgés-forgás. Készültek a sütemények, a fa egyre ékesebb lett.
Este megszólalt az apró csengő, az egész család a fa köré gyűlt. Eszternek sem kellett kétszer mondani, sorban bontogatta az ajándékokat: kis ruhácska, könyvek, Lego.
Egy doboz maradt a végére csupán. Vajon ez ki ajándéka lehet? Nem volt rajta kártya. Felemelte. Nagyon könnyű volt, mintha üres lenne.
Kibontotta, kinyitotta: üres.
Haha, jó móka - gondolta, de azért még egyszer jól belenézett.
- Bugybugy - hallatszott a doboz sarkából. Eszter felnézett a dobozból és felsikított:
- Anya, apa, köszönöm! Teljesült a kívánságom, egy… egy… űrlény! Nézzétek!
Anya és apa teljes döbbenettel és kétségekkel hajoltak közelebb, és amit láttak… nem hittek a szemüknek: a doboz sarkában egy apró lény nézett fel rájuk, hatalmas vigyorral az arcán, és csak ennyit mondott:
- Bugybugy.
Eszter azonnal tudta mit kell tenni.
- Anya, apa, csináljunk neki egy kis lakosztályt, hiszen mától nálunk fog lakni.
Az elkövetkező napok alaposan felforgatták a család életét. Rájöttek, hogy Bugybugy kedvencei a fagyasztott dolgok, főként a jég és a hó. Így aztán beindult otthon a jégkockagyártás.
Eszter mindenhova magával vitte. Együtt mentek a boltba bevásárolni, együtt sütöttek-főztek, olvastak, az XBox-on együtt nyomták a gázt az autóversenyben, együtt mentek a nagyikáékat meglátogatni, és az autóban hazafelé együtt sikították a zenére, hogy “Let it go… Let it go…”
Szuper két hét volt!
Reggelre viszont minden megváltozott. Egész nap keresték, nem értették hova tűnt. Eszter tanácstalanul ült az ágyán, vajon ő rontott el valamit? Hiszen annyira jól megvoltak, szerinte Bugybugy is jól érezte magát.
Lefekvés előtt aztán minden világossá vált. Lámpaoltás után az ablakpárkányon beállított távolbalátó székecskével szemben az ablaküvegen feltűnt egy halványan pislákoló felirat, amit nap közben nem vettek észre:
“Fincsi volt az a hideg, nedves valami, és nagyon jó dolog énekelni és rohangálni, és játszani, és versenyezni, és könyveket lapozgatni, és… Köszönök mindent, de a szüleim már várnak!
Csőváz,
Bugybugy”
Oszd meg ezt a cikket, ha neked is tetszik a mesekönyv!
