Csodás adventi naptár pillanatok alatt
Barbara posztjai középpontjában a család áll, a gyerekei, a velük átélt élmények, a gyereknevelés során szerzett tapasztalatok, kudarcok. Írásaiban azt szeretné megmutatni, hogy gyerekekkel élni nem mindig rózsaszín, habos-babos tündérmese, néha kifejezetten nehéz, de ennek ellenére minden pillanatáért megéri csinálni, küzdeni, erőn felül teljesíteni.
Le se tagadhatnám, hogy a kedvenc ünnepem a karácsony. Oké, oké, rajtam kívül még nagyon sokan éreznek így, de öt gyerekkel a puttonyban az évnek ez az időszaka tagadhatatlanul a legboldogabb és a legvarázslatosabb függetlenül attól, hogy a lehető legidegtépőbb is egyben. Arról nem is beszélve, hogy decemberben van a névnapom és egy nap híján én lettem a szüleim legnagyobb karácsonyi ajándéka is. Na, most, hogy már minden indokot felsoroltam, miért szeretem nagyon az év utolsó hónapját, elmondom azt is, hogy miért nem rajongok az adventi naptárokért, illetve azok egy bizonyos fajtájáért.
Szégyen, nem szégyen, én nem szeretem az édességekkel és felesleges apró bigyókkal játékokkal megpakolt ünnepváró zacskós változatokat. Egyrészt a gyerekeim az ünnepi időszakban az adventi naptár nélkül is épp elég édességet kapnak (az én beosztásom alapján legalább húsvétig kitartana a Mikulás csomag tartalma), másrészt a hátam közepére kívánom a zsákocskákba – ráadásul 120 (!) darabról beszélünk – épp hogy beleférő apró mütyüröket, amelyek alaptulajdonsága, hogy méretük miatt kvázi semmire sem jók, viszont roppant rövid idő alatt szétesnek, tönkremennek, vagy egy bizonyos alkatrészük eltűnik és akkor meg már minek vannak. A gyerekeim számának köszönhetően minden évben minimum hatvan darab ilyen tárgyat kellene elpakolnom, raktároznom, kerülgetnem kidobnom suttyomban. Még mit nem! A Playmobil, Lego stb. gyári naptárakra buknának a gyerekeim, de ekkora létszámnál az egy kisebb vagyon lenne.
Sok évbe tellett, míg megtaláltam a számunkra tökéletes megoldást. A korábbi próbálkozásaim között volt olyan, hogy üvegmatricákat készítettem a gyerekeknek, fejenként huszonnégy darabot és azt ragaszthatták az ablakukra – nem volt tökéletes választás, mert a tetőtéri ablakokról nem öröm leszedni az ünnepek végeztével a napsütéstől ráragadt példányokat (a legutolsó ilyen adventi naptár maradványait a napokban sikerült végleg kivakarni a sarokból). Egyszer csillogós porcelángyurmából készítettem nekik apró díszeket, amiket aztán egy hurkapálcára lógathattak fel a szobájukban (később pedig karácsonyfadísszzé avanzsáltak ezek az adventi naptár alkatrészek) – ez a sok munkás változat, de legalább szép.
Nem tagadom, hogy kipróbáltam a bolti csokis változatot is. Egyszer, aztán soha többet. Egyrészt a benne lévő csoki minden volt, csak nem minőségi. Másrészt a gyerekek folyamatosan figyelték egymást, hogy ki mikor ette meg az épp soron lévő édességét, kinek van több, kinek kevesebb, mert azonnali falás helyett inkább raktározott.
Ilyen előzmények után jutottam el a jelenlegi változathoz, amit most nektek is megmutatok. INNEN tudjátok letölteni és kinyomtatni, ha tetszik.
Az elkészítése roppant egyszerű
Kinyomtatod a fenyőt és a köröket. A köröket kivágod és a számok szerint minden nap egyet-egyet felragasztasz, így 24-re feldíszíted a fenyőt. Az üres karikákat pedig te színezed ki olyanra, amilyenre akarod, ha nem akarsz az általam kínált színekkel dolgozni.
- a dizájn A3-as méretre készült, de A4-es méretben is tökéletesen használható
- az első oldalt érdemes erősebb papírra nyomtatni, hogy bírja a gyűrődést
- a második lapot lehet öntapadós változatra nyomtatni, akkor csak ki kell vágni a köröket és máris lehet ragasztani, a munkásabb megoldás, hogy sima papírra nyomtatjátok és ragasztóval teszitek a helyére vagy gyurmaragasztóval és akkor 3D-s hatású lesz a naptár
- a harmadik lap azoknak a gyerekeknek készült, akik szeretnék saját tervezésű gömbökkel díszíteni a naptárjukat (a felrakásuk az előre színezett gömbökhöz hasonlóan történik)
Mielőtt nekiállsz, segíts másoknak is oszd meg a cikket!
