Újra előkerült a vámpírtintahal, amit egy magyar kutató fedezett fel 79 évvel ezelőtt
Cseh kutatók bukkantak rá és vizsgálták meg az először Kretzoi Miklós által megtalált ősleletet, amelyből fontos információkat tudtak meg a vámpírtintahal evolúciós fejlődéséről.
Egy magyar őslénykutató által Budapesten felfedezett fosszília vizsgálatából derült ki, hogy a vámpírtintahal már 30 millió éve élhet az óceánok sötét zugaiban - számolt be róla a LiveScience.
Az ősleletet 1942-ben fedezte fel Kretzoi Miklós magyar geológus, paleontológus és paleontropológus, amit aztán Necroteuthis hungaricának nevezett el. Ez aztán a Természettudományi Múzeumba került, ami viszont az 1956-os forradalom során leégett, a szakemberek pedig azt hitték, hogy a tűzben ez az fosszília is odaveszett. 2019-ben azonban egy cseh őslénykutató, Martin Košťák és kutatótársai megtalálták a Természettudományi Múzeum gyűjteményében, és ha már újra előkerült az elveszettnek hitt maradvány, meg is vizsgálták.
Fotó: Košťák, M., Schlögl, J., Fuchs, D. et al., Communications Biology
Kretzoi Miklós 30 millió évesnek becsülte az általa tintahal (squid) maradványának gondolt leletet, de a későbbi kutatók úgy gondolták, hogy ez egy másik tintahalféle, a cuttlefish egyik őse lehetett. Košťák és a prágai Károly Egyetem kutatói viszont az elektronmikroszkópos és geokémiai elemzés után arra jutottak, hogy Kretzoinak volt igaza, és valóban egy megkövesedett squid tintahalt fedezett fel. Az állat belső héjának hosszúsága alapján arra következtettek, hogy kb. 35 centiméteres lehetett a csápjaival együtt. Ez a méret csak kicsivel nagyobb a modernkori vámpírtintahalénál, amelynek teljes testhossza 28 centiméter.
A fosszíliát körülvevő üledékekben nem találtak mikrofosszília-nyomokat, amelyek a tengerfenéken gyakoriak, tehát a tintahal nem sekély vizekben élt. A kutatók szerint az üledék valószínűleg alacsony oxigéntartalmú környezetből származik, ami az óceánok mélyére jellemző. Ez pedig szintén arra utalhat, hogy
a lelet egy vámpírtintahalé lehet, ami szintén a mély, oxigénszegény óceánvízben érzi jól magát ellentétben sok más tintahalfajjal, amelyek sekélyebb vizekben élnek.
A tudósok számára régóta nagy kérdés volt, hogy ezek az állatok mikor fejlesztették ki azt a képességüket, hogy kevés oxigénnel is életben maradjanak. Košťák és társai most arra jutottak, hogy
a vámpírtinthal ősei már 23-34 millió évvel ezelőtt, az oligocén idején is az óceánok mélyén éltek, és már a jura korban alkalmazkodtak az alacsony oxigéntartalmú vizekhez. Ez megmagyarázhatja azt, hogy miért élték túl a nonaviai dinoszauruszokat is elpusztító éghajlati válságot a kréta korszak végén.
Egy magyar őslénykutató által Budapesten felfedezett fosszília vizsgálatából derült ki, hogy a vámpírtintahal már 30 millió éve élhet az óceánok sötét zugaiban - számolt be róla a LiveScience.
Az ősleletet 1942-ben fedezte fel Kretzoi Miklós magyar geológus, paleontológus és paleontropológus, amit aztán Necroteuthis hungaricának nevezett el. Ez aztán a Természettudományi Múzeumba került, ami viszont az 1956-os forradalom során leégett, a szakemberek pedig azt hitték, hogy a tűzben ez az fosszília is odaveszett. 2019-ben azonban egy cseh őslénykutató, Martin Košťák és kutatótársai megtalálták a Természettudományi Múzeum gyűjteményében, és ha már újra előkerült az elveszettnek hitt maradvány, meg is vizsgálták.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Izlandon november 12-én a kormány hivatalosan is nemzetbiztonsági kockázatnak és egzisztenciális fenyegetésnek minősítette az atlanti-óceáni áramlási rendszer lehetséges összeomlását, írja a Reuters A döntés célja, hogy az ország a legrosszabb forgatókönyvekre is felkészüljön, és összehangolt tervezést indítson az élelmiszer- és energiabiztonság, az infrastruktúra és a nemzetközi közlekedés védelmében.
„Most először került egy konkrét, klímával összefüggő jelenség a Nemzetbiztonsági Tanács elé mint lehetséges egzisztenciális fenyegetés”
– mondta a Reutersnek Jóhann Páll Jóhannsson környezet-, energia- és klímaügyi miniszter.
Az Atlanti-óceáni meridionális áramlási rendszer, röviden AMOC, egy hatalmas óceáni szállítószalag, amely a trópusokról meleg vizet szállít észak felé, enyhítve ezzel Európa teleit. A klímaváltozás és a grönlandi jégtakaró olvadása miatt beáramló édesvíz azonban megzavarhatja ezt a kényes egyensúlyt. Az áramlat összeomlása Európa északi és nyugati részén extrém hideg teleket hozhatna, miközben világszerte átrendezné a csapadékmintázatokat, veszélyeztetve Afrika, India és Dél-Amerika mezőgazdaságát.
A lépés hátterében friss tudományos eredmények állnak.
Egy augusztusi modellezés szerint az összeomlás már nem számít alacsony valószínűségű eseménynek. A szimulációk szerint magas kibocsátás esetén 70 százalék, de még alacsony mellett is 25 százalék az esélye, hogy a rendszer a századfordulót követő 50-100 éven belül leáll.
„A tudomány nagyon gyorsan fejlődik, és fogy az időnk bármit tenni, mert a billenőpont lehet, hogy már egészen közel van” – mondta Stefan Rahmstorf, a Potsdami Klímahatás-kutató Intézet oceanográfusa.
Izland számára a tét óriási. Az ország gazdaságának alapját jelentő halászatot és a tengeri közlekedést megbéníthatná a tengeri jég megjelenése, ami az importfüggő szigetország ellátási láncait is elvágná. A probléma azonban nemcsak Izlandot aggasztja. Az Egyesült Királyság több mint 81 millió fontot, átszámítva nagyjából 35 milliárd forintot különített el egy olyan korai előrejelző rendszer kiépítésére, amely évtizedes távlatban jelezhetné a klímabillenőpontok közeledtét.
Izlandon november 12-én a kormány hivatalosan is nemzetbiztonsági kockázatnak és egzisztenciális fenyegetésnek minősítette az atlanti-óceáni áramlási rendszer lehetséges összeomlását, írja a Reuters A döntés célja, hogy az ország a legrosszabb forgatókönyvekre is felkészüljön, és összehangolt tervezést indítson az élelmiszer- és energiabiztonság, az infrastruktúra és a nemzetközi közlekedés védelmében.
„Most először került egy konkrét, klímával összefüggő jelenség a Nemzetbiztonsági Tanács elé mint lehetséges egzisztenciális fenyegetés”
– mondta a Reutersnek Jóhann Páll Jóhannsson környezet-, energia- és klímaügyi miniszter.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Nincs olyan messze a világvége, mint hitted – japán és NASA-kutatók megmondták, mikor ér véget az élet a Földön
A szerzők úgy fogalmaznak: minden oxigénigényes életformának nagyjából egymilliárd éve maradt. De a cikk végén azt írják: ha addig kijön a GTA 6, pánikra még nincs ok.
A Toho Egyetem tudósai a NASA kutatóival közösen, szuperszámítógépes szimulációk alapján azt állítják: a bolygónk az 1 000 002 021. évre válik lakhatatlanná, és addigra sem az ember, sem a mikrobák nem bírják majd a forróságot – írta a LADbible.
Elsőre ijesztőnek tűnik, de a cikk szerint legalább többé nem kellene adóval, e-mailekkel és csoportmunkákkal bajlódnunk. Sőt, még a napbarnított bőr is jól mutatna – egy ideig.
A tanulmány szerint a földi élet sorsa közvetlenül a Nap élettartamához és fejlődéséhez kötődik. A Nap évmilliárdok alatt egyre forróbb és nagyobb lesz, és fokozatosan ellenséges környezetté alakítja a bolygónkat.
A kutatók 400 000 szimulációt végeztek, és ezek alapján a bolygónk végül annyira felforrósodik, hogy szinte semmilyen élőlény nem marad. Ekkorra az óceánok elpárolognak, a légkör elvékonyodik, a felszíni hőmérséklet pedig lehetetlenné teszi az életet.
Viszont az emberiség jó eséllyel sokkal előbb eltűnik. A modellek szerint a Nap erősödő sugárzása olyan légköri és környezeti változásokat indít el, amelyek megemelik a hőmérsékletet, csökkentik az oxigénszintet, és rontják a levegő minőségét.
A cikk szerint ennek korai jelei már láthatók: a kutatók erősödő naptevékenységet figyeltek meg, például koronakidobódásokat és napviharokat, amelyek megzavarják a Föld mágneses terét, és egy picit csökkentik a légköri oxigént. Ha ehhez hozzávesszük az ember okozta klímaváltozást, a kép elég baljósnak tűnik.
„A Föld bioszférájának élettartamát évek óta a Nap folyamatos fényesedése alapján vitatják meg” – mondta a tanulmány vezető szerzője, Kazumi Ozaki. „Ha ez igaz, akkor várható, hogy a légköri O₂-szint is végül csökkenni fog a távoli jövőben.”
A szerzők úgy fogalmaznak: minden oxigénigényes életformának nagyjából egymilliárd éve maradt. De a cikk végén azt írják: ha addig kijön a GTA 6, pánikra még nincs ok.
A Toho Egyetem tudósai a NASA kutatóival közösen, szuperszámítógépes szimulációk alapján azt állítják: a bolygónk az 1 000 002 021. évre válik lakhatatlanná, és addigra sem az ember, sem a mikrobák nem bírják majd a forróságot – írta a LADbible.
Elsőre ijesztőnek tűnik, de a cikk szerint legalább többé nem kellene adóval, e-mailekkel és csoportmunkákkal bajlódnunk. Sőt, még a napbarnított bőr is jól mutatna – egy ideig.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Megvan a technológia a mamutok feltámasztásához, de egy borzalmas etikai kérdés áll a tudósok útjában
A terület legismertebb szereplője a Colossal nevű biotechnológiai cég, amely kifejezetten a kihalt fajok, köztük a mamut, a tasmaniai tigris és a dodó „feltámasztására” szakosodott. A cég célja nemcsak a tudományos szenzáció, hanem ökológiai helyreállítás is.
Egy tudományos áttörés egy lépéssel közelebb hozhatja a gyapjas mamutok visszatérését, miután kutatóknak sikerült ribonukleinsavat (RNS) kinyerniük egy 39 ezer éves, szibériai örök fagyban talált, rendkívül épen megmaradt mamutborjúból, Yukából – írta az UniLAD. A felfedezés azért számít mérföldkőnek, mert ez a valaha kihalt állat teteméből sikeresen kinyert legrégebbi RNS.
A koppenhágai Globe Institute munkatársa, Dr. Emilio Mármol szerint „módszereink és eredményeink valóban irányt mutathatnak, és segíthetik azokat a törekvéseket, amelyek egyes közismert állatok kihalásból való visszahozására irányulnak.”
A tanulmány társszerzője, Love Dalén, a Stockholmi Egyetem evolúciós genomika professzora ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a klónozás még nem lehetséges azonnal. „Közvetetten a tanulmánynak van relevanciája abban az értelemben, hogy az RNS visszanyerése a jövőbeni vizsgálatokban hasznos betekintést adhat abba, mely gének fontosak bizonyos tulajdonságok kialakulásához” – nyilatkozta. Az RNS elemzése ugyanis nemcsak a genetikai kódot tárja fel, hanem azt is megmutatja, mely gének voltak aktívak az állat halálakor, így segít megérteni a mamutokra jellemző tulajdonságok, például a vastag szőrzet és a zsírréteg kialakulását.
A technológiai fejlődés ellenére a projekt komoly etikai és gyakorlati akadályokba ütközik. Az egyik legégetőbb kérdés a magzat kihordása. Erre a legvalószínűbb jelölt egy ázsiai elefánt lenne, ami béranyaként adna életet a mamutborjúnak. Ez a helyzet rendkívül traumatikus lehet mind az anyaállat, mind a borjú számára, hiszen egy teljesen más fajt kellene felnevelnie – a cikk érzékletes példája szerint ez olyan, mintha egy ember lombikprogram után egy csimpánzt szülne.
A másik probléma egy életképes populáció létrehozása. Az első klónozott egyedek genetikailag azonosak lennének, így nem jönne létre valódi génállomány, csupán egy szűk „génpocsolya”. Ez a genetikai változatosság hiánya hosszú távon fenntarthatatlanná tenné a fajt.
A cikk szerzője felveti azt a szempontot is, hogy miközben a tudósok egy kihalt faj feltámasztásán dolgoznak, rengeteg ma is élő állatfaj van a kihalás szélén az emberi tevékenység, például a fosszilis tüzelőanyagok égetése miatt, amelyek megmentésére szintén lehetne fordítani az erőforrásokat.
A gyapjas mamut visszahozása nem új ötlet; a terület legismertebb szereplője a Colossal Biosciences nevű biotechnológiai cég, amely kifejezetten a kihalt fajok, köztük a mamut, a tasmaniai tigris és a dodó „feltámasztására” szakosodott. A cég célja nemcsak a tudományos szenzáció, hanem ökológiai helyreállítás is: érvelésük szerint a mamutok mint nagytestű növényevők visszatelepítése a szibériai tundrára segíthetne helyreállítani az ottani füves pusztát, ami lassíthatná az örök fagy olvadását és az üvegházhatású gázok felszabadulását.
A Colossal által kidolgozott módszer valójában nem a klasszikus értelemben vett klónozás, hanem génszerkesztés. A terv az, hogy legközelebbi élő rokonuk, az ázsiai elefánt DNS-ét módosítják a CRISPR technológiával.
Beillesztenék azokat a mamutgéneket, amelyek a hidegtűrésért, a sűrű szőrzetért és a vastag zsírrétegért felelősek, így létrehozva egy hideghez alkalmazkodott, mamutszerű elefánthibridet, amely betölthetné a kihalt faj ökológiai szerepét.
Egy tudományos áttörés egy lépéssel közelebb hozhatja a gyapjas mamutok visszatérését, miután kutatóknak sikerült ribonukleinsavat (RNS) kinyerniük egy 39 ezer éves, szibériai örök fagyban talált, rendkívül épen megmaradt mamutborjúból, Yukából – írta az UniLAD. A felfedezés azért számít mérföldkőnek, mert ez a valaha kihalt állat teteméből sikeresen kinyert legrégebbi RNS.
A koppenhágai Globe Institute munkatársa, Dr. Emilio Mármol szerint „módszereink és eredményeink valóban irányt mutathatnak, és segíthetik azokat a törekvéseket, amelyek egyes közismert állatok kihalásból való visszahozására irányulnak.”
A tanulmány társszerzője, Love Dalén, a Stockholmi Egyetem evolúciós genomika professzora ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a klónozás még nem lehetséges azonnal. „Közvetetten a tanulmánynak van relevanciája abban az értelemben, hogy az RNS visszanyerése a jövőbeni vizsgálatokban hasznos betekintést adhat abba, mely gének fontosak bizonyos tulajdonságok kialakulásához” – nyilatkozta. Az RNS elemzése ugyanis nemcsak a genetikai kódot tárja fel, hanem azt is megmutatja, mely gének voltak aktívak az állat halálakor, így segít megérteni a mamutokra jellemző tulajdonságok, például a vastag szőrzet és a zsírréteg kialakulását.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Ritka vendég, az év egyik legnagyobb csillagászati látványossága tűnik fel az esti égbolton
Október közepétől lesz leginkább látványos a C/2025 A6 (Lemmon) üstökös, amikor a horizont közelében bukkan majd fel. Több mint ezer év múlva jár majd megint errefelé.
Nem kell korán kelnünk ahhoz, hogy megpillanthassuk az év egyik legnagyobb csillagászati látványosságát - írja az Időkép.
Esténként a nyugati horizontot kell kémlelni,hogy megpillanthassuk az év egyik legjobban várt égi látványosságát, a C/2025 A6 (Lemmon) üstököst.
Eddig hajnalonként a keleten tűnt fel, de most október közepétől már az esti égbolton lesz látható. Nyugati–északnyugati irányban, a horizont közelében bukkan majd fel. Fényessége olyan, hogy sötét ég alatt már szabad szemmel is megpillantható lehet. Igazán szép látványt binokuláron vagy kis távcsövön keresztül mutat meg.
Az üstökös október 26-ig mutatja meg magát teljes pompájában. Utána már egyre közelebb kerül a horizonthoz, és a növekvő hold fénye is rontani fogja láthatóságát.
A C/2025 A6 (Lemmon) üstököst 2025. január 3-án fedezték fel a Mount Lemmon Survey égboltfelmérő program keretében. Kezdetben kisbolygónak vélték, ám később kiderült, hogy egy hosszú periódusú üstökösről van szó. Az égitest rendkívül elnyúlt ellipszis pályán mozog, és mintegy 1350 évente tér vissza a Nap közelébe. A számítások szerint a 2025. november 8-i napközelség során keringési ideje 1155 évre rövidülhet, így továbbra is ritka vendég marad a Naprendszer belső vidékein.
Nem kell korán kelnünk ahhoz, hogy megpillanthassuk az év egyik legnagyobb csillagászati látványosságát - írja az Időkép.
Esténként a nyugati horizontot kell kémlelni,hogy megpillanthassuk az év egyik legjobban várt égi látványosságát, a C/2025 A6 (Lemmon) üstököst.
Eddig hajnalonként a keleten tűnt fel, de most október közepétől már az esti égbolton lesz látható. Nyugati–északnyugati irányban, a horizont közelében bukkan majd fel. Fényessége olyan, hogy sötét ég alatt már szabad szemmel is megpillantható lehet. Igazán szép látványt binokuláron vagy kis távcsövön keresztül mutat meg.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
