Új bizonyítékok vagy régi történetek? Megnéztük a Netflix Michael Jackson-sorozatát
A Michael Jackson körüli viták sosem tűntek el igazán, de az utóbbi időszakban ismét reflektorfénybe került a popzene talán legellentmondásosabb alakja. Egy új nagysikerű, de eléggé biztonsági mozifilm, a folyamatos médiafigyelem és a róla szóló véget nem érő diskurzus ismét előtérbe helyezte azt az embert, akit egykor egyszerűen csak a Pop Királyának neveztek. Nehéz ma már elképzelni, mekkora kulturális jelenség volt Michael Jackson a nyolcvanas és kilencvenes években. Taylor Swift és Sabrina Carpenter semmi hozzá képest. Nem csupán egy sikeres előadó volt, hanem egy globális ikon, akinek hatása messze túlmutatott a zeneiparon.
Éppen ezért különösen ügyes időzítés a Netflix új dokumentumsorozata, a Michael Jackson: Az ítélet, amely a 2005-ös bírósági ügyet veszi górcső alá. Ekkor lendült támadásba az amerikai igazságszolgáltatás. A sorozat célja látszólag az, hogy új perspektívából mutassa be az eseményeket, és betekintést engedjen abba a tárgyalásba, amely talán a leginkább meghatározta Jackson életének utolsó éveit.
A dokumentumsorozat legnagyobb vonzereje kétségtelenül az archív anyagokban rejlik. Nem csupán a korabeli híradások ismert felvételei kerülnek elő, hanem olyan exkluzív akták is, amelyek a nyomozás oldalát mutatják be. A készítők jelentős hangsúlyt fektettek arra, hogy a néző minél közelebb kerüljön az ügy szereplőihez, a nyomozókhoz, a tanúkhoz és a tárgyalóterem légköréhez. Ezek a pillanatok adják a sorozat legerősebb jeleneteit, mert képesek felidézni azt a médiacirkuszt, amely annak idején körülvette az ügyet. S ez nem kis botrány volt. A Michaelt védők és a szélsőjobbos kereszténydemokraták folyamatos harcban álltak egymással a tárgyalóterem előtti parkolóban.
Túl gyorsan, túl nagy pénzből gyártanak futószalagon szórakoztatást, és nem tájékoztatni szeretnének. Jelen esetben is inkább erről van szó. Láthatóan itt is archív felvételek, interjúrészletek, dramatizált jelenetek és feszes vágás váltják egymást. A sorozat emiatt könnyen fogyasztható, lendületes, és ügyesen adagolja az információkat, hogy a néző figyelme egy pillanatra se lankadjon. Technikailag nehéz komolyabb kifogást emelni ellene, hiszen a streamingóriás az elmúlt években gyakorlatilag tökélyre fejlesztette ezt az infotainment típusú dokumentumfilmes receptet.
A legnagyobb problémám inkább magával a témával van, vagy pontosabban azzal, hogy lehet-e egyáltalán választ adni egy olyan kérdésre, amelyre talán soha nem kapunk végleges egyértelmű feleletet. Michael Jackson lassan húsz éve halott, így a történet egyik legfontosabb szereplője már nem tud reagálni az elhangzott állításokra. Nem lehet kihallgatni a szörnyeteget/sérült/ártatlan szupersztárt. Ez a körülmény szinte minden róla szóló dokumentumfilm fölött ott lebeg, és a Michael Jackson: Az ítélet sem tudja megkerülni ezt a dilemmát.
Bizonyos szereplők és vélemények jóval nagyobb hangsúlyt kapnak, mint mások. Többször halljuk, hogy ugyanazokat a véleményeket mondogatják. Különösen igaz ez Martin Bashirre, aki jelentős képernyőidőt kap a történet elején. Az újságíró neve szorosan összefonódott Jackson botrányaival, az ő riportjára építették a 2005-ös vádakat, így érthető a jelenléte, ugyanakkor a sorozat néha túlzottan is támaszkodik az ő nézőpontjára.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a dokumentumfilm egyoldalú lenne, de időnként érezhetően egy bizonyos irányba próbálja terelni a néző következtetéseit. Miközben folyamatosan azt sugallja, hogy az ügy bizonyos elemei rendkívül gyanúsak, a szemléltetett bizonyítékok nem mindig tűnnek elég erősnek ahhoz, hogy végleg lezárják a vitát. A néző így könnyen abban a helyzetben találja magát, mint az elmúlt húsz évben oly sokan: rengeteg állítást hall, számos kellemetlen részletet ismer meg, de a végső igazság továbbra is elérhetetlen marad.
A Leaving Neverland például sokkal erősebb érzelmi hatást gyakorolt a közönségre, és jóval megrázóbb, bátrabb, sokkolóbb élményt nyújtott. A Michael Jackson: Az ítélet ezzel szemben inkább egy könnyebben fogyasztható, populárisabb megközelítést választ. Kevésbé akar sokkolni, inkább próbálja újra keretezni az eseményeket. Pontosan ezért éreztem a Jackson mozifilmet teljesen érdektelennek jó zenével, ami miatt ezt a doksi sorozatot fogom elfelejteni kb. 2 nappal később. Nem elég bátor, nem elég alapos és inkább csak a sztár nevének sikerét akarja meglovagolni.
A sorozat legnagyobb erénye végül is, hogy képes újra beszélgetést indítani Michael Jackson örökségéről. Nem szolgál bombasztikus leleplezésekkel, nem forgatja fel a korábban ismert narratívát, és nem ad egyértelmű választ a legfontosabb kérdésekre sem. Inkább egy újabb darabja annak a hatalmas kirakósnak, amelyet évtizedek óta próbál összerakni a közvélemény, ám valószínűleg sose fog összeállni a kép.
Inkább egy korrektül elkészített, jól szerkesztett összefoglaló, amely néhány új perspektívát kínál, de nem változtatja meg alapjaiban azt, amit eddig tudni véltünk. Akit érdekel Michael Jackson története, valószínűleg érdemes megnéznie, de aki a végső igazságot keresi, ezúttal sem fog közelebb kerülni hozzá. A kérdőjel továbbra is ott marad a Pop Királyának neve mellett. Vajon igazából mi történt?
