ÉLET-STÍLUS
A Rovatból

Tények és tévhitek: milyen nőt keres egy veszélyes támadó?

Mivel tudod elkerülni idegenek rád leselkedő támadásait? A 7köznapi pszichológia blog szerzője segít,


Leendő és végzett pszichológusok hozták létre a 7köznapi pszichológia blogot, mert a pszichológia mindenki életének része és mindenkire tartozik.

Ragadozó az, aki les, megfigyel, és támad. Ragadozó az is, aki máson vezeti le a benne felgyülemlő dühöt. Aki nem empatizál, így nem is gondol arra, hogy árt másnak a viselkedésével, mert számára csak az fontos, hogy neki jó legyen. Akkor is, ha ehhez mást kell bántani.

Ragadozó az arrogáns és egocentrikus cégvezető, a mindenkin átlépő nárcisztikus társ, de ugyanilyen mérgező egy indulatos, irányításmániás családtag, szomszéd, de akár munkatárs is. Bennük az a közös, hogy bár érzelmi labilitásuk, elnyomó viselkedésük sérülések forrása lehet, és nyilvánvalóan nehéz az ellenük való küzedelem, legalább fel tudunk rájuk készülni, el tudjuk őket kerülni, munkahelyet tudunk váltani, el tudjuk őket hagyni, egyszóval van velük szemben esélyünk.

De mit tudunk tenni azokkal a ragadozókkal, akik a sötétben várják a megfelelő pillanatot, hogy támadhassanak? Hogyan vértezzük fel magunkat olyanok ellen, akik ismeretlenek (vagy legalábbis nem ismerjük a ragadozó arcukat)?

Míg a cikket olvassuk, pár percre tegyük félre naivitásunkat, amely nélkül rideg és fekete-fehér lenne az amúgy alapjaiban színes és barátságos világunk. Koncentráljunk a tényekre, arra, hogy csak Budapesten évente közel 16 000 közterületen elkövetett bűntényt regisztrálnak, ebből pedig több száz a nők sérelme elleni erőszak. Amit mi tehetünk most, hogy felhasználjuk a pszichológiát eszközként, ugyanis az erkölcstelen támadók gondolkozása egy tőről fakad, ami modellezhető, összegezhető. Ugyan aszerint választotta ki 4 áldozatát a martfűi rém, 7 ártatlan, női elszenvedőjét a cinkotai bádogos, és ugyanaz motiválta mind a 4 gyilkossága során a százhalombattai gonoszt. Amit tehetünk mi, hogy felkészülünk, így esélyt adhatunk magunknak ahhoz, hogy elkerüljük a bajt. Ebben a cikkben olyan kutatások és szakértők eredményeit, véleményeit gyűjtöttem össze, amelyek segítséget nyújthatnak önmagunk megóvásában. A cikk némileg egyoldalúnak és helyenként ijesztőnek hathat, mivel nem titkolt szándékom az ördög ügyvédjét játszani az olvasó érdekében.

tamadas5

Hogyan választ az emberi ragadozó?

Agresszor, támadó, predátor, mind-mind állatias viselkedésből fakadó szavak. Ha elképzelünk egy oroszlánt, amint éppen egy zebracsordát próbál becserkészni, mit gondolunk, melyik prédát fogja kiszemelni magának? Nyilván nem a legerősebbet, leggyorsabbat, sokkal inkább a gyengét, a legbiztosabban megszerezhetőt, a legkevesebb kockázattal járót. Ugyanígy gondolkodik az emberi ragadozó is. Agyában tudat alatt lefuttatja sajátos algoritmusát, amellyel legnagyobb valószínűséggel vihet végbe sikeres támadást. Mi, egészséges emberek nem érzünk rá erre az algorimusra, mivel máshogyan, normálisan működünk, emiatt egy veszélyes szituációban legtöbbször pont ellenkezően, sajnos tévesen reagálunk az agresszorra.

Lássuk, és fordítsuk át ezeket a hibás mechanizmusokat! A cikkben főként nőket érő támadásokat említek, mivel az esetek többségében ők vannak kitéve erőszaknak sebezhetőségük révén. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a következő instrukciók férfiak esetében nem lennének alkalmazhatók.

1. Ne öltözz kihívóan, mert úgy magadnak keresed a bajt!

Tévedés.

Kutatók azt bizonyították, hogy nem csak a véletlenen múlik az, hogy egy agresszor kit próbál megtámadni. Az erőszakra készülő ember gondosan felméri, hogy kit, milyen esélyekkel győzhet le. Úgy tűnik, nem az a lényeg, hogy ki, hogyan öltözködik, vagy ki, milyen mértékű szexualitást sugároz. Egy kistermetű, miniszoknyás, kihívóan öltözködő nőn jobban átnéz egy támadó, ha az magabiztosságot sugároz, mint egy kabátot, bő nadrágot viselő, de félénken mozgó lányon.

A közvélemény úgy tartja, hogy a nőiesen, netán szexin öltözködő nők elébe mennek a bajnak. Tényleg így lenne? Kutatások azt igazolják, hogy koránt sincs szignifikáns összefüggés a vonzó öltözködés és támadás valószínűsége között. Az igazság az, hogy a támadó férfiak sokkal gyakrabban csapnak le olyan nőkre, akik konzervatív ruhát viselnek. A támadó szemében az a nő, aki provokatív ruhát visel, nagyobb valószínűséggel magabiztos. A magabiztosság azonban egy potenciális erőszaktevőnek egyenlő egy óriási STOP táblával. Ezzel ellentétben a visszafogott ruházkodású nőt megpillantva, az agresszor belső algoritmusában a szubmisszív, azaz alárendelhető felirat jelenik meg.

tamadas4

2. Lassan járj, tovább érsz?

Tévedés.

Egy lebilincselő, 80’-as években készült tanulmányban elítélteknek mutattak videó felvételeket nőkről, akik ugyanabban a metrómegállóban sétálnak. Arra voltak kíváncsiak, hogy melyiküket, és miért pont a kiválasztott nőt támadnák meg legszívesebben. A videón szereplő hölgyek járási stílusát megfigyelő csoport szinte kizárólag olyan nőket választott potenciális áldozatnak, akik lassabban sétáltak, mint az átlag. Hogy miért? Feltehetően azért, mert stílusukban így nem látszott, hogy sietnének valamerre, a céltalanság pedig bizonytalanságot sejtet. Érdekes módon a túl kicsiket vagy a hosszan elnyújtva, túl nagyokat lépő nők ugyanannyira vonzóak a kegyetlen férfiak számára, mivel a csoszogás, húzott járás azt az érzetet keltik, hogy az illető nem alfa típus, azaz nem irányító, így nagy valószínűséggel alárendelhető, elnyomható egyén.

3. Ne nézz a veszélyes emberre, mert felhívod magadra a figyelmet!

Tévedés.

Képtalálat a következőre: „lesüti a szemét”Sok nő azt gondolja, hogy a szemkontaktus felvétele egy férfival, mindenképp azt sugallja, hogy kontaktust szeretne az illetővel létesíteni. Emiatt ha valakit észrevesznek, hogy őket bámulja, akkor ösztönösen elfordulnak. És ez persze működik is abban az esetben, ha egy szimpla ismerkedést szeretnénk csírájában elfojtani, de sajnos éppen az ellenkező hatást váltja ki abból a férfiból, aki rossz szándékkal akar közeledni. Ha egy ilyen férfinak belenézünk a szemébe, az illető ebből azt az üzenetet kapja: látlak, és figyellek, erős vagyok. És pontosan ez az a figyelem, amit a támadó nem akar, mivel a legtöbb agresszor a váratlanság erejével szeret lecsapni, támadását pedig meg akarja úszni.

Ha úgy érzed, valaki ártani akar neked, emeld fel a fejed, és vedd fel a szemkontaktust. Húzd ki magad, és sugározz magabiztosságot. Érthető, ha ez nehéz feladat, mivel a helyzet kényelmetlen. Többünk ilyenkor legszívesebben összehúzná magát, elfordulna, és elosonna, mintha láthatatlan lenne. De vegyük észre, ilyenkor úgy viselkedünk, mint egy ragadozó elől elsurranni készülő, gyenge és törékeny préda.

tamadas3

4. Ne állj szóba idegenekkel!

Igaz.

Képtalálat a következőre: „magabiztos járás”A támadó tisztában van azzal, hogy egy nő ösztönös reakciója a bajban, hogy sikít, és elfut. Ő pont ezek valószínűségét szeretné minimalizálni, ezért olyan helyzetet keres, ahol a legkisebb lehetősége lehet annak, hogy valaki észreveszi. Félrehívja az illetőt, megállítja, mindezt lehetőleg sötét vagy kietlen területen. Éppen ezért ha tehetjük, inkább tegyünk meg hosszabb útvonalat, de válasszuk a sűrűbben járt, kivilágított területeket. Ha már mindenképp muszáj a veszélyesebb utat választanunk, akkor várjunk be valakit, aki szintén egy irányba megy velünk. Ha megszólítanak, ne álljunk meg, hanem sétálás közben válaszoljunk, hogy sohase csökkenjen a fizikai távolság az illető és mi közöttünk. Ha egy rossz szándékkal közeledő ember minket szemel ki, akkor azzal, hogy úgy érzi, nem tud megállítani, fel is hagy nagy valószínűséggel a próbálkozással.

5. A hatodik érzék kamu, ne adj a megérzéseidre!

Tévedés.

Sohase kérdőjelezd meg az intuícióidat, ha egy idegenről van szó. A támadást átélő nők többnyire arról számolnak be, hogy bár észlelték, hogy valami nincsen rendben, elnyomták ezt az érzést, és így váltak támadhatóvá. Egyszer egy 30 éves nő (nevezzük Évának) elmesélte nekem, hogyan úszott meg egy veszélyes helyzetet. Éva autója lerobbant, de egy idegen férfi hamar megállt az úton, és azonnal felajánlotta neki, hogy hazaviszi.

Éva eleinte ragaszkodott ahhoz, hogy megvárja az ismerősét, de a férfi kedvességével meggyőzte őt. Bár azt mesélte nekem utólag, hogy minden porcikájában érezte, helytelen döntést hozott, és a férfi szemében is érzett valami természetelleneset, mégis elnyomta ezt az érzést. Rosszul tette. Éva úgy menekült meg, hogy kiugrott a mozgó járműből, miután a férfi egy erdei útra fordult félreérthetetlen szándékkal.

tamadas2

6. Törekedjünk a biztonságra, kerüljük a veszélyes helyzeteket!

Igaz.

Amit kutatók tanulmányok, elemzések ereményeként kaptak, Joe Navarro, az FBI különleges ügynöke élesben tapasztalta meg sok-sok eset kivizsgálása során. Veszélyes személyiségek című könyvében többek között az alábbi gyakorlati tanácsokat adja.

- Ha valaki ismerkedni próbál veled, mindig légy körültekintő! Ha nem érzed magad egészen biztonságban, jelezd ezt, ne távolodj el a többi embertől. Egy egészséges felfogással rendelkező férfi megérti, ha nyilvánosan szeretnél vele találkozni, randizni.

- Soha, de soha ne szálljon be senki egy idegen kocsijába, mert ott vészesen lecsökken a menekülés esélye. Akkor se, ha fegyverrel kényszerítik, vagy fenyegetik, kiabáljon és próbáljon elszakadni, mivel még így is nagyobb valószínűséggel szabadul el, mintha engedelmeskedne, és bezárná magát egy térbe a támadóval.

- Amikor az utcán járunk, ne a földet nézzük, ne telefonunkat bújjuk, hanem nézzünk az emberek szemébe, lássák, hogy látunk.

- Határozottan és tudatosan járjunk, mert a figyelmetlen járókelő potenciális áldozat.

- Amikor az autónkhoz megyünk, mindig legyen egy kezünk szabad, és ha beszálltunk, lehetőleg zárjuk be az autónkat.

tamadas1

+1 praktikus tanács

Töltsünk le egy biztonsági applikációt, mint például a KEZEDBEN A BIZTONSÁGOD alkalmazást, amely segítségével előre megadott személyeket vagy a rendőrséget egy gombnyomással vagy gyors mozdulattal riaszthatjuk vészhelyzetben.

Ahogy a cikk elején is említettem, a világ nem fekete-fehér, nem csak jó, és nem csak rossz. Nem szükséges állandóan árnyak után leselkednünk, ismerkedhetünk bátran új emberekkel, mert környezetünk alapvetően biztonságos, a bűnözés évről-évre csökkenő tendenciát mutat, és ha nyitott szemmel járunk, a legtöbb baj elkerülhető. Azonban arra kérem a kedves olvasót, hogy nyisson egy kis rekeszt agyában, és raktározza el az itt kapott információkat, hogy elő tudjuk kapni őket akkor, ha szükséges, mert olyankor saját biztonságunk lehet a tét.

Ha érdekel a pszichológia közérthető nyelven, ne hagyd ki a 7köznapi pszichológia blogot!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Adómentesség és extra juttatások: Mihez kezdjünk a hirtelen jött összeggel, hogy ne tűnjön el a számláról?
Négy anyuka barátnőmet kérdeztem meg, ki mire fordítja a megnövekedett bevételt és hogyan kerülik el, hogy a havi többletbevétel észrevétlenül elillanjon.


Nem vagyok egy pénzügyi zseni, de azt már megtanultam az évek alatt, hogy ami a folyószámlán marad, az valahogy köddé válik. Egy impulzusvásárlás itt, egy „ez még kell a gyereknek” ott, és hó végére ugyanott tartok, mint előtte – a nullán. Most viszont, hogy nálunk is változott a havi bevételek összege, hirtelen sokkal sürgetőbbé vált a tudatosabb hozzáállás. És nem csak nekem: a szomszédunkban, az ismeretségi körünkben több házaspárnál is hasonló a helyzet – szóval úgy tűnik, idén a február a nagy tervezések hónapja lett.

De mit kezdjek ezzel a hirtelen jött szabadsággal?

Én az a típus vagyok, aki szereti a biztonságot. Nem akarom, hogy ez a pénz csak úgy elfolyjon a rezsi és a nagybevásárlás résein, vagy apró, felesleges dolgokra szóródjon szét. Ezért ahelyett, hogy azonnal webshop-túrára indultam volna, inkább megkérdeztem az anyuka barátnőimet.

Kíváncsi voltam, ők mit kezdenek a plusz forrásokkal. Meglepődtem. Azt hittem, mindenki wellness-hétvégére vagy új kanapéra gyűjt, de kiderült, hogy a környezetem sokkal tudatosabb, mint gondoltam.

Andi barátnőm példája volt a legtanulságosabb, mert ő az, akit a hónap utolsó hetében már én szoktam meghívni kávéra. Imád élni, és a pénzügyi tudatossága eddig kimerült abban, hogy tudta a PIN-kódját. Most viszont egy friss többletbevétel hatására valami átkattant nála.

Elmesélte, hogy mivel eddig mindig kifolyt a pénz a kezéből, most egyetlen stratégiát követ: úgy tesz, mintha meg se kapta volna ezt a pluszt.

A taktikája zseniálisan egyszerű: a többletet azonnal, a fizetés napján átvezeti egy megtakarítási számlára.

Nem akarja látni az egyenlegén, mert ha ott van, elkölti. Így viszont szinte észrevétlenül épül a vésztartaléka. Azt a célt tűzte ki, hogy legyen legalább 3-6 havi megélhetésnek megfelelő összege félretéve, amihez nem nyúl, csak vészhelyzetben.

Ahogy ő fogalmazott: rájött, hogy a tartalék nem valami extra dolog, hanem egyszerűen kell ahhoz, hogy végre nyugodtan tudjon aludni, és ne kelljen rettegnie egy váratlan kiadástól.

Vele szemben Noémi mindig is a racionális döntések híve volt. Náluk a férje kapott most egyszeri, a munkájához kapcsolódó juttatást, plusz náluk még egy kisebb rendszeres többletbevétel is megjelent,

Ők nem aprózzák el a dolgot, de nem is költik el azonnal.

Úgy döntöttek, hogy ezzel a már szabad szemmel is jól látható többlet bevétellel elindítanak egy rendszeres megtakarítási programot, amelynek segítségével automatikusan, minden hónapban egy bizonyos összeg a kiválasztott befektetési alapba kerül.

Tudjuk, hogy pár év múlva hozzá kell nyúlni a tetőhöz, és energetikai felújítást is tervezünk. Most még nem égető, de akkor hatalmas kiadás lesz.

Az érvelése teljesen logikus: ahelyett, hogy most elfolyna a pénz, egy értékpapírszámlán gyűlik, sőt, a hozamok által még gyarapszik is. Így, amikor eljön a felújítás ideje, nem hitelből kell majd megoldaniuk, hanem ott lesz a saját, összegyűjtött tőkéjük.

Szakmai segítség a tudatosság mögött

Az OTP Bank az ügyfelek eltérő pénzügyi érettségi szintjéhez igazodva kínál megoldásokat az öngondoskodásra. A megtakarítási szokásokat még kialakítóknak a Persely funkció és a Rendszeres Megtakarítási Program kínál könnyen használható belépési pontot, míg a tudatosabb ügyfelek befektetési tanácsadással és személyre szabott megoldásokkal tervezhetnek hosszú távra. A bank kiemelt figyelmet fordít a fiatalokra és a nyugdíj előtt állókra, számukra innovatív digitális eszközöket és szakértői támogatást biztosítva.

Zsófi barátnőméknél a gyerekek még kicsik, de ő már most a gimnáziumra és az egyetemre gondol:

Tudod, milyen drága lesz egy albérlet vagy egy külföldi félév, mire ezek megnőnek?

Zsófi úgy döntött, hogy a havi pluszt Tartós Befektetési Számlán helyezi el és ott a számtalan elérhető értékpapír közül kiválasztja azokat, amelyek számára megfelelőek.

Ő kifejezetten hosszú távban, 10-15 évben gondolkodik. Úgy van vele, hogy ez a pénz most nem hiányzik a napi megélhetésből, de amikor a gyerekek kirepülnek, életmentő lesz. Ráadásul a TBSZ számlán elhelyezett megtakarítások hozama 5 év után adómentes.

Edit a legfiatalabb közülünk, mégis ő a legelőrelátóbb.

Bár még csak 35 éves, már most azon pörög, miből fog élni 70 évesen.

Nem pesszimista, csak realista: kiszámolta, és rájött, hogy az állami nyugdíja valószínűleg édeskevés lesz ahhoz az életszínvonalhoz, amit megszokott, és nem akarja majd fillérekből tengetni az öregkorát. Nem szeretne az a nagymama lenni, akinek a fiai adnak pénzt gyógyszerre, rezsire.

Nyugdíjas éveiben is a saját lábán akar állni, nem pedig a gyerekeit terhelni anyagilag.

Ezért a többletbevétel egy részét nyugdíjcélú megtakarításba irányítja. Azt mondja, most még nem fáj neki ez az összeg, de a kamatos kamat csodákra képes 30 év alatt. Ráadásul erre még adójóváírást is igénybe vehet, szóval úgy érzi, duplán jól jár.

A barátnős körkérdés után rájöttem, hogy nincs egyetlen „tökéletes” megoldás, csak tudatos döntés van. A legrosszabb, amit tehetek, ha hagyom, hogy az infláció vagy a pillanatnyi vágyaim felemésszék ezt a lehetőséget.

Hogy én mit választok?

Még le kell ülnöm a férjemmel átbeszélni, de a terv már körvonalazódik. Egy biztos: nem fogom hagyni, hogy észrevétlenül elfolyjon a pluszpénz. Valószínűleg ötvözöm a lehetőségeket: a pénz egy részét automatikusan félreteszem vésztartaléknak, a másik feléből pedig elindítok valamilyen hosszú távú megtakarítást, mert a lakásfelújítás pár év múlva nálunk is aktuális lesz.

Bármelyik utat is választjuk végül, a lényeg szerintem nem is a konkrét módszer, hanem a pénzügyi tervezés, ami valódi biztonságot ad a családnak.

Lehet, hogy csábító lenne hónapról-hónapra azonnal elverni mindent, de a felelős döntés az, ha van egy tervünk. A havi pluszbevétel így nem fog észrevétlenül elfolyni a kezeink közül, hanem értünk dolgozik majd. És hidd el, ez a fajta kiszámíthatóság hatalmas terhet vehet le a te válladról is, mert csökkenti a családi pénzügyek körüli stresszt.

Szóval, ha te is most kaptad meg az első emelt összeget, ne hagyd csak úgy elillanni! Ülj le egy kávé mellé, számolj utána, és találd meg azt a célt, amiért neked is megéri félretenni. A jövőbeli éned nagyon hálás lesz érte!

Orosz Emese írása

A képek illusztrációk, forrás: Canva


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Egy babona miatt ma 287 milliárd forintot bukunk – és ez még csak az idei első péntek 13
Egy folklorista becslése szerint az elhalasztott utazások és üzletkötések okozzák a hatalmas gazdasági kárt. A jelenség mögött a kulturálisan belénk kódolt félelem áll, ami a viselkedést is befolyásolja.


Ma van az a nap. Február 13., péntek. A naptár fekete báránya, amikor a babonásabbak inkább ki se kelnek az ágyból, a többiek meg legalább egy pillanatra elgondolkodnak, hogy ma talán mégis a lépcsőt választják a lift helyett. És hogy a para teljes legyen, idén ebből nem is egy, hanem mindjárt három jutott nekünk, a mai az első a sorban. De vajon a rettegés mögött áll-e több a kultúránknál, vagy csak az agyunk játszik velünk?

A klasszikus alapanyag két különálló, de önmagában is gyanús elemből áll össze: a péntekből és a 13-as számból.

A keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsorán tizenhárman ültek, Júdás volt a tizenharmadik, a keresztre feszítés pedig másnap, pénteken történt.

A 12-es szám a teljesség, a rend szimbóluma – tizenkét hónap, tizenkét apostol, tizenkét zodiákus –, a 13-as pedig az, ami ezt a harmóniát megbontja, ami kilóg a sorból. Ehhez jönnek még az északi mitológiából átszivárgó motívumok, ahol a tizenharmadik, hívatlan vendég, Loki borítja fel az istenek vacsoráját. Mégis, ez a két elem csak viszonylag későn, a XIX. század végén, a XX. elején forrt össze egy önálló, marketingképes márkává, a „péntek 13” hírhedt napjává.

Persze van egy ennél sokkal jobban hangzó, filmvászonra kívánkozó eredettörténet is: a Templomos Lovagoké. A legenda szerint 1307. október 13-án, pénteken tartóztatták le és kezdték el szisztematikusan felszámolni a rendet Franciaországban, és az ő átkuk szülte a nap balszerencsés hírnevét. Ez a narratíva annyira erős, hogy máig tartja magát, csakhogy a történészek szerint legfeljebb egy utólagos, csinos magyarázat, amire kevés a bizonyíték. Helen Nicholson középkorkutató elég csípősen fogalmazott a templomosok körüli misztikumról:

„a rendelkezésünkre álló bizonyítékok szerint dögunalmas római katolikusok voltak.”

A babonából egyébként már a XIX. században is viccet csináltak. New Yorkban egy „Thirteen Club” nevű társaság direkt gúnyt űzött a hiedelmekből: a Knickerbocker Cottage 13-as szobájában tartottak 13 fogásos vacsorákat, ahová egy létra alatt vonultak be, és egy „Morituri te salutamus” (Halálba menők köszöntenek) feliratú zászló alatt ettek.

De ha a történelem ingatag, miért érezzük mégis rosszul magunkat ezen a napon? A pszichológia szerint az agyunk van így bekötve. Jane Risen, a Chicagói Egyetem viselkedéskutatója szerint a babona érzete még azokat is eléri, akik amúgy nem hisznek benne. Ilyenkor ugyanis „a rossz kimenetel ugrik be és képzeljük el élénkebben”, és amit élénkebben képzelünk el, azt hajlamosak vagyunk valószínűbbnek is tartani. Stuart Vyse pszichológus ezt nevezi a péntek és a 13-as „kettős pszichés csapásának”. Thomas Gilovich, a Cornell Egyetem pszichológusa pedig a kulturális nyomásra mutat rá:

„Amint ezek bekerülnek a kultúrába, hajlamosak vagyunk tiszteletben tartani őket… Úgy érzed, ha figyelmen kívül hagyod, kísérted a sorsot.”

A feszültséget oldó apró rítusok, mint a „lekopogom”, még a szkeptikusoknál is működnek, nem mágikusan, hanem mert bizonyítottan csökkentik a szorongást.

És a számok? Tényleg több a baj ezen a napon? Egy sokat idézett, 1993-as brit orvosi tanulmány arra jutott, hogy bár péntek 13-án kevesebben ültek autóba, a közlekedési balesetekből származó kórházi felvételek száma mégis magasabb volt. Egy finn kutatás a nők esetében talált magasabb halálos baleseti kockázatot, de egy későbbi, részletesebb elemzés már nem tudta ezt megerősíteni.

A holland biztosítók statisztikái pedig egyenesen az ellenkezőjét mutatták: szerintük péntek 13-án éppenséggel kevesebb a tűzeset és a közúti baleset, valószínűleg azért, mert az emberek óvatosabbak, vagy egyszerűen otthon maradnak.

A viselkedésünk megváltozása viszont pénzben is mérhető. Donald Dossey folklorista becslése szerint egy átlagos péntek 13-án 800-900 millió dollárnyi üzlet esik kútba az Egyesült Államokban, mert az emberek nem utaznak, nem kötnek üzletet, nem vásárolnak. Ez mai árfolyamon átszámolva nagyjából 255–287 milliárd forintnyi kiesést jelent. A cégek pedig reagálnak erre:

a Lufthansa gépein például nincs 13-as és 17-es üléssor sem, mert mindkettőt szerencsétlennek tartják. A tőzsdéken viszont a hosszútávú adatok nem igazolnak semmilyen szisztematikus „péntek 13-hatást”.

Az egész para ráadásul erősen kultúrafüggő. Spanyolországban és a mediterrán térség több országában nem a péntek, hanem a kedd 13. a rettegett nap, Olaszországban pedig a 17-es szám a mumus, mert a római XVII betűiből kirakható a VIXI szó, ami annyit tesz: „éltem”, vagyis „már halott vagyok”. Eközben a modern neopogány és boszorkányhagyományok egy része tudatosan újraértelmezte a napot, és éppen szerencsés, „istennőnapi” dátumként ünnepli, mondván a péntek a Vénusz/Freya napja, a 13 pedig a holdhónapok száma egy évben.

És ha már a naptárnál tartunk, egy kozmikus érdekesség is kapcsolódik a dátumhoz.

2029. április 13-án, ami szintén péntekre esik, az Apophis nevű aszteroida rendkívül közel, alig 32 ezer kilométerre húz el a Föld mellett – közelebb, mint sok műholdunk.

Mielőtt bárki elkezdene óvóhelyet ásni, a NASA szerint a találkozás teljesen biztonságos. „Ez egy izgalmas tudományos lehetőség, nem pedig olyasmi, amitől félni kellene” - mondta a NASA egyik szakértője.

Mit kezdjünk tehát ma? A statisztikák nem indokolnak pánikot, de egy kis extra óvatosság, főleg a volán mögött, sosem árt – már csak azért sem, mert mások feszültebbek lehetnek. Ha pedig szorongunk, egy ártalmatlan „lekopogom” rituálé többet segíthet, mint gondolnánk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Itt a krónikus hazudozók lebuktatásának új, alattomos módszere – kiderült, mit árul el a szenvedély
Egy friss brit kutatás trükkös, de zseniális módszert dolgozott ki a notórius hazudozók kiszűrésére: nem azt figyeli, mit mondanak, hanem hogyan.


A hazugságkutatás a kommunikációpszichológia Szent Grálja. Mindenki hazudik – ezt rég tudjuk, de nem mindegy, milyen gyakran, és milyen típusban. Van az apró, szociálisan elfogadott hazugság: „Nagyon jól áll ez az ing!”, „Sajnálom, aznap nem érek rá…” Ezek a kis füllentések valójában kenegetik az emberi kapcsolatokat. A másik véglet viszont a krónikus hazudozó:

aki úgy és olyan gyakran ferdít, hogy már-már a valóság is csak egy lehetőség neki a sok közül.

Ők azok, akiknek a szavában már senki sem bízik, és akikkel kapcsolatban egyre inkább az a kérdés: mitől ilyen kórosan allergiásak az igazságra?

Most a University of Portsmouth kutatói – élükön Sharon Leel pszichológussal – egy újfajta kísérleti módszert dolgoztak ki arra, hogy a krónikus hazudozók mikor és hogyan buknak le. A módszer neve: az Ördög ügyvédje-teszt. Az alapötlet annyira egyszerű, hogy szinte fáj: kérj meg valakit, hogy előbb érveljen a saját véleménye mellett, majd érveljen az ellenkezője mellett is. És nézd meg, mikor mondja szenvedélyesebben. Na, ott lesz az igazság.

Nem mindegy, milyen hazugságról beszélünk

A klasszikus hazugságvizsgálatok – például a poligráf vagy a szemmozgás-elemzés – mindig azt feltételezték, hogy valaki vagy igazat mond, vagy nem. A Portsmouth-i kutatás viszont egy finomabb réteghez nyúlt: az identitás szintjén lévő véleményhazugságokhoz, azaz ahhoz, amikor valaki a politikai, erkölcsi vagy társadalmi nézeteiről nem mond igazat. Tipikus helyzet: beszélgetsz valakivel, nem ismered jól, és a téma átcsúszik kényes terepre – mondjuk politikára. Először csak óvatosan puhatolózol, majd esetleg bele is mész egy kis hazugságba, nehogy összezördüljetek. De vajon ki az, aki csak udvariasságból „csúszik meg”, és ki az, aki alaptermészeténél fogva hajlamos a hazugságra?

Az ördög ügyvédje: egy új hazugságcsapda

Leel és munkatársai 170 résztvevővel dolgoztak, akiket videós Zoom-interjúkon keresztül kérdeztek meg véleményes kérdésekről – például, hogy bízhatunk-e a kormányban, vagy hogy a közterületi kamerák megsértik-e a magánszférát. A résztvevőket két csoportra osztották: egyik fele mondhatott igazat, a másiknak viszont hazudnia kellett.

Ezután mindenkitől azt kérték, hogy mondja el az álláspontját, majd érveljen az ellentétes nézőpont mellett is, mintha ő is azt vallaná.

Később megkérték őket, értékeljék, mennyit hazudtak, és mennyire gondolták, hogy az interjúztató elhitte nekik.

Az interjúkat hang- és videófelvétel alapján értékelték: hány érvet tudtak felsorakoztatni, mennyire voltak világosak, eredetiek, szenvedélyesek, és mennyire tűnt az egész hitelesnek. A legérdekesebb mérőszám: a szenvedély – azaz az, hogy valaki mennyire hisz abban, amit mond. Ez lett a legfontosabb különbség a hazudozók és az igazmondók között.

A lebukás kulcsa: a szenvedély hiánya

A kutatás azt találta, hogy a krónikus hazudozók meglepően simán eljátsszák az ördög ügyvédjét – tehát könnyen és folyékonyan tudnak az ellenkező vélemény mellett érvelni. Az igazmondóknak ez sokkal nehezebben ment, különösen akkor, ha részletes, példákkal alátámasztott magyarázatot kellett adniuk.

A különbség ott jelent meg igazán, amikor a szenvedélyességet mérték. A hazudozók, amikor nem az igazi nézetüket mondták, látványosan elvesztették a lendületüket. Nem világosan, nem meggyőzően, és legfőképp: nem szenvedéllyel beszéltek. Ahogy a kutatók fogalmaztak:

„Ha valaki olyan véleményt mond, amit igazán vall, abba szenvedélyt is visz. A hazudozók viszont, akik nem hisznek abban, amit mondanak, nem mutatnak szenvedélyt.”

A leglátványosabb különbségek akkor jelentkeztek, amikor bővebb kifejtést kértek: ilyenkor a krónikus hazudozók még inkább lebuktak – nem volt elég az ékesszólás, ha hiányzott mögüle az elhivatottság.

Így ismerhetsz fel te is egy hazudozót

A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy nem kell többé mikrokifejezéseket figyelned, nem kell szemmozgást vagy gesztusokat elemezned – elég, ha hallgatod, ahogy a másik beszél.

A szenvedély az, ami nem hamisítható: ha valaki igazat mond, az felizzik. A hangja, a testtartása, a szóhasználata is átmegy egy másik regiszterbe.

Ha pedig kényszerből a másik oldal mellett kell érvelnie, egyből megtorpan, dadogni kezd, ismétli magát, vagy unott lesz. A szenvedély nem hazudik.

Éppen ezért a kutatás azt is javasolja, hogy ha tudni akarod, mit gondol valaki valójában – például egy párkapcsolat elején –, csak kérd meg, hogy játsszon ördög ügyvédjét. Érveljen az ellenkező vélemény mellett is. És csak figyelj: hol lobban fel a láng. Mert ott lesz az igazság.

A Leel-féle tanulmány új korszakot nyithat a hazugságkutatásban: nem a szándékos lebuktatásról szól, hanem arról, hogyan kényszeríthető ki az igazság egy olyan helyzetben, ahol nem lehet hazudni. Mert nem a konkrét tények érdekelnek, hanem az, hogy valaki miben hisz igazán. És erre nem feltétlenül az a válasz, amit mond – hanem az, ahogyan mondja.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

ÉLET-STÍLUS
A Rovatból
Bányászoknak szánt munkaruha volt, ma már százmilliókat ér egy szakadt darab: érdekességek a Levi’s elképesztő történetéből
Levi Strauss valószínűleg álmában sem gondolta, hogy a találmánya meghódítja a világot. Pedig a farmere örökre megváltoztatta a divatot.


Van az a pont, amikor egy agyonhordott, foltos, szakadt farmerért valaki kifizet 412 ezer dollárt. Ez a pont novemberben jött el, amikor Kurt Cobain nadrágját elárverezték, és ezzel a Levi’s története megint szintet lépett: a bányászok melósruhájából végleg múzeumi tárgy lett. Pedig az egész egyáltalán nem így indult. Amikor 1853-ban a német bevándorló Levi Strauss megnyitotta a boltját San Franciscóban, még csak szárazárut forgalmazott. Húsz évvel később, 1873-ban viszont

a szabó Jacob Davis-szel közösen szabadalmaztatták a szegecselt farmernadrágot, amit direkt melósoknak, például bányászoknak szántak

– írja a The Fact Site. Ekkor még „waist overalls”-nak, vagyis derékoverallnak hívták, és a divathoz annyi köze volt, mint gumicsizmának az asztalhoz.

A legenda az 501-es modellel indult, aminek szabadalmi dátumát a márka azóta is „501 Day” néven ünnepli. A nadrág sikerének titka az apró, de zseniális részletekben rejlik, amik aztán szép lassan szabvánnyá váltak. 1922-ig például a farmereket nadrágtartóval hordták, de ekkor jött a Levi’s, és rárakta az övbújtatókat a nadrágra, lényegében kinyírva a nadrágtartós éra egy jó részét.

A hátsó zsebeken lévő, dupla íves varrás, az „arcuate”, nemcsak dísz, hanem a zseb bélését is a helyén tartja. A szegecsek eredetileg azért kerültek rá, hogy ne szakadjon szét a nadrág, ma már inkább csak jól néznek ki. Persze ez sem volt zökkenőmentes:

a fém szegecsek összekaristolták a bútorokat és a nyergeket, ezért 1937-ben áttértek a rejtett szegecselésre, amit a hatvanas évek közepén végleg leváltott a bartack nevű megerősített varrás.

Hogy a konkurencia ne tudja egy az egyben másolni őket, 1936-ban a jobb hátsó zsebre odabiggyesztették az azóta is ikonikus piros címkét. És az a pici, ötödiknek csúfolt zseb? Az valójában órazseb volt, ahová a láncon lógó zsebórát lehetett becsúsztatni.

A márka annyira bízott a termék strapabíróságában, hogy 1928-ig „Two Horse Brand” néven futottak, a logójukon pedig két ló próbált – sikertelenül – szétszakítani egy nadrágot. A világhírnevet végül a második világháború hozta el, amikor a tengerentúlon állomásozó amerikai katonákon keresztül az egész világ megismerte a kék farmert. Ekkor

a márka rájött, hogy a nőknek is van lábuk és pénzük, így 1934-ben piacra dobták a Lady Levi’s farmert,

bár a klasszikus 501-es női verziójára egészen 1981-ig kellett várni.

A Levi’s mára annyira beépült a kultúrába, hogy a San Francisco 49ers stadionját is Levi’s Stadiumnak hívják, ahol a múlt hétvégén Bad Bunny zseniális félidős performanszával Super Bowlt, máskor Wrestlemaniát is rendeztek.

De a márka nemcsak a nevét adja, hanem aktívan alakítja is a jelent: 2018-ban Justin Timberlake-kel hoztak össze egy kollekciót, 2019-ben pedig a Google-lel fejlesztettek okosdzsekit, aminek a mandzsettáját simogatva lehetett vezérelni a telefont. A márka igazi kulturális súlyát mégis az aukciós árak mutatják a legélesebben: 2016-ban Albert Einstein barna bőrdzsekijéért 110 ezer fontot adtak, de eladták már Mark Hamill Star Wars-os és Heath Ledger Brokeback Mountain-ös farmerjét is több tízezer dollárért. De a csúcs a már említett Kurt Cobain-farmer volt, ami bizonyítja, hogy egy Levi’s ma már nemcsak egy nadrág, hanem egy darab történelem.


Link másolása
KÖVESS MINKET: