Össztűz zúdult az anyukára, aki visszavitte a kiskutyájukat, mert az 'tönkretette az életét'
Marion McGilvary, a hatvan éves, négygyerekes, elvált brit háziasszony élete egyik legnagyobb kudarcának könyvelte el, amikor szembesült a felelős kutyatartás kihívásaival, és annyira kikészült, hogy feladta: visszaadta kis terrierkeverékét a tenyésztőnek. A számára is szívfájdító döntésről, és mindarról, ami elvezetett idáig, őszinte beszámolót adott közzé a Daily Mail. Ebből közlünk szemelvényeket.
"Egész életemben kutyára vágytam. Már kicsi koromban hasra vágtam magam, ha megláttam az utcán egy édes kis szőrgombócot, és nem győztem dögönyözni. Nem változott ez felnőtt koromban sem. Anyukám nem tűrte az állatot a házban, így gyerekként nem lehetett kutyám, felnőttként pedig korán férjhez mentem, jött egymás után négy gyerek, kisebb gondom is nagyobb volt, mint hogy még egy kutyust is beszerezzek.
Most, hogy hatvan éves lettem, a gyerekek kirepültek, és a férjemmel is elváltunk, úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy valóra váltsam életem álmát. A Facebookon az egyik barátnőm megosztotta egy devoni tenyésztő kiskutyáit: egy alom terrier-keverék született náluk, azonnal beléjük szerettem. Írtam nekik, hogy az egyiket szívesen örökbe fogadnám. Komolyan, úgy készültem életem első kiskutyájára, mint anno az első gyerekemre. Összevásároltam mindent: bio kutyakaját, rágcsákat, gumijátékokat, pöpec fekhelyet, gyönyörű, kék nyakörvet. Erről is kapta a nevét az új jövevény: Blue (azaz magyarul "Kék") lett a neve.
A fellegekben jártam a boldogságtól, amikor Blue, ez a kis, vörösesbarna szőrgombóc megérkezett hozzánk. Végre volt kutyám! Boldogan sétáltattam, az új párom is körbehurcolta nagy büszkén a szomszédságon, teljes volt a rózsaszín köd. Három hétig. Azután következett az, amire bevallom, álmomban nem számítottam: hogy egy kölyökkutyával élni gyakorlatilag semmivel sem könnyebb, mint egy kisbabával.
