KULT
A Rovatból

Most már biztos: ez az év Herceg Erikáról fog szólni – X-Faktor Mentorház, 2. adás

Vitathatatlanul Herceg Erika válogatta össze magának a legerősebb csapatot, ebből viszont sajnos az is következik, hogy több olyan versenyzőtől búcsúznunk kellett, akiknél vannak rosszabbak a fiúk versenyzői között.


Vannak dalok, amiket szerintem már nem volna szabad elénekelni. Ilyen a The Sound of Silence is. Az eredeti Simon and Garfunkel változat is borzasztó erős, és amit feldolgozásban ki lehetett még hozni belőle, azt kihozták.

Ráadásul nagyon nehéz olyan hitelesen előadni, hogy ne váljon közhelyessé.

Puskás Peti versenyzőjének, Miszlai Mártonnak sem sikerült igazán. Olyan volt számomra, mintha összekeverte volna a különböző változatokat az eredetitől a Pentatonixon át a Disturbedig.

A mentorok megtapsolták, amire előző nap nem volt sok példa, és dicsérték is, de ezúttal ByeAlex véleménye állt hozzám a legközelebb, aki szerint semmilyen volt.

Marcira Marci a válasz: Boros Marci most is saját rappel készült, címe 17. Saját bevallása szerint nagyon félt, és ez rá is nyomta bélyegét a produkcióra.

Bármennyire is szimpatikus és tehetséges is Marci, nagy kérdés, tud-e mást is, mint hogy a saját kis rapdalait adja elő, és ha nem tud, ez mire lesz elég az élő adásokban.

Bevallom amúgy, nekem sokkal jobban tetszettek a tehetségkutatók akkor, amikor minden fordulóban egy adott stílusból, vagy akár egy eladó dalaiból kellett mindenkinek produkciót választani, és az igazán sokoldalúak jutottak tovább.

Beretka Ádám fura hatással van a mentorokra. Most először nem kísérhette magát gitáron. Alexnek ezért most először nem tetszett, Lacinak viszont most tetszett meg igazán. Nekem is jobban bejött a produkciója, amikor gitározott, de így legalább végre megmozdult.

Beri Zsolt alias Berry nagyon kapkodva énekelt, Alex nyögdécselésnek nevezte, Gáspár Laci szerint egyenesen mellényúlás volt elhozni ezt a fiút a Mentorházba. A szöveget is eléggé elharapta,

nekem olyan benyomásom volt, mint amikor kareoke-versenyt rendeznek a sarki kocsmában, a tizedik sör után.

Kornis Anna produkcióján Laci sírva fakadt. Pedig annyira azért nem volt rossz. Erika szemmel áláthatóan nem értette, mi meghatót talált kollégája a produkcióban. Laci is elbizonytalanodott, mert pár mondaton belül legalább háromféle indokot mondott.

Kiss Kevin maradt a végére. Akárcsak Ádám, ő is egy kicsit elveszettnek tűnt a gitárja nélkül, és ezúttal a saját dal sem volt valami nagy durranás. Viszont az vitán felül áll, hogy Kevin született tehetség, és rendkívül érdekes egyéniség.

Végül Berry és Miszlai Marci ment haza, Ádám és Anna reménykedhetett, hogy a többi mentor kimenti, Dávid és Boros Marci pedig örülhetett, mert bekerül Puskás Peti döntős csapatába.

Sokszor dicsértem már Herceg Erikát – aki a saját mentorházas fordulójára valamiért Slave Leiának öltözött –, mert az előválogatók alatt az volt a benyomásom, ő hozza a szakmailag legmegalapozottabb döntéseket, és sokkal ritkábban megy el a hülyéskedés felé, mint a srácok.

Ennek meg is lett az eredménye. Míg a fiúk mentorházas köre arról szólt, hogyan válasszák ki a bénázó versenyzők közül azt, aki nem bakizott akkorát, és talán még menthető,

Erikának talán ha egy olyan versenyzője volt, akiről egyértelműen kiderült, hogy mennie kell.

Mindjárt az elsőként színre lépő Lakatos Liliána hatalmasat énekelt.

A Bucca Brothers nem lett a szívem csücske, hiszen jóképű, fiatal, olasz srácok, és a feleségemnek is bejöttek.

Most viszont olyan zseniálisan dolgozták fel Billie Eilish Bad Guy című számát, hogy kénytelen voltam behódolni.

Mindig öröm számomra, ha egy versenyző nem igazán X-Faktorba illő dalt választ. Sajnos Nagy Gréta remegő lábakkal énekelte az Ain’t No Sunshine-t Bill Witherstől, és bár később sok vita volt a személye körül, Erika csapatában egyértelműen voltak nála jobbak.

Krága Renének  beletört a bicskája Bruno Marsba – de legalább nem hagyta egy matrózban, mit Fülig Jimmy.

Az idei évad egyik favoritja Bodrogi Enikő, aki Elvis Presleyt énekelt. Bevallom, a Király az egyik gyengém,

legyen akármilyen nyálas, oda vagyok a hangjáért.

Nekem tetszett a Can’t Help Folling in Love Enikő előadásában. A mentorok is lelkesek voltak, kivéve persze Alexet, bár bevallom, nála és Lacinál néha az az érzésem, olykor szándékosan próbálja elbizonytalanítani a versenytársakat egy-egy erős versenyzővel kapcsolatban.

Erika körét az általa gründolt lánycsapat zárta, akik a Sinergy nevet választották. Az az első pillanattól nyilvánvaló volt: nekik nagyon-nagyon rossznak kell lenniük ahhoz, hogy Erika – már csak hiúságból is – ne vigye őket magával az élő showba.

Így valójában a tét csupán az volt, hogy ki lesz a második egyeneságon továbbjutó versenyzője.

Mellettük Enikő örülhetett. René hazament, Gréta és Liliána kapott egy talánt –sajnos itt nem érvényes az örökbecsű mondás, miszerint ha egy úrinő talánt mond, az azt jelenti igen –, és nagy meglepetésemre a Bocca Brothersnek is távoznia kellett, pedig a mostani produkciójuk az egyik kedvencem a magyar X-Faktor teljes történetéből.

Hátra volt még a vigaszágra szorult versenyzők kiválogatása. Az új szabály szerint a mentorok által tartalékba tett 2-2 versenyzőből a többi mentor választhatott magának egyet. Alex és Peti gyorsan és határozottan választott, Laci és Erika viszont heves vitába keveredett Szofi miatt. Erika azt szerette volna, ha ő viheti Szofit, Laci pedig Grétát választja, hogy ne essen ki, és úgy tűnt,

nem is érti, kollégája miért ragaszkodik annyira a jogához, hogy ő választhassa meg, kivel szeretne dolgozni.

Végül azonban megadta magát. Így Lacihoz került Szofi, Erika Alexával egészítette ki a csapatát – amit őszintén szólva nem egészen értek –, Peti nagy örömömre megmentette Ábelt, Alex pedig a dalszerző gitáros Ádámot.

Kialakult tehát a döntő mezőnye. A Mentorház előtt úgy gondoltam, ez lehet minden idők egyik legszínvonalasabb X-Faktor évada, most viszont elbizonytalanodtam. Erika csapatán kívül jóformán senki nem győzött meg.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Elhunyt Simor András
Vasárnap, 88 éves korában meghalt Simor András költő, író és pedagógus. Életműve a spanyol és latin-amerikai líra magyarországi megismertetésében, valamint a magyar klasszikusok spanyolra ültetésében is kulcsfontosságú volt.


Életének 88. évében, vasárnap elhunyt Simor András költő, író, műfordító és pedagógus, a magyar–hispán irodalmi kapcsolatok egyik legfontosabb alakja – írta a Szombat Online. Munkássága a hazai kulturális élet és a folyóirat-kiadás több területén is meghatározó volt.

Simor András 1938. július 5-én született Budapesten.

Irodalmi pályája az 1960-as évek elején, a Tűz-tánc-antológiában indult, első verseskötete pedig 1962-ben jelent meg Tereld a felhőket címmel. Terjedelmes költői életműve mellett számos tanulmányt és esszét is írt, időnként pedig a szépirodalmi prózával is kísérletezett.

Pályájának későbbi szakaszaiban a szatírikus költészet nagymesterévé vált, amit a Z-füzetek sorozatában és önálló versesköteteiben publikált művei is bizonyítanak.

Irodalomszervező tevékenységének csúcsa az Ezredvég című folyóirat volt, amelynek főszerkesztőjeként szellemi műhelyt és publikációs felületet biztosított mind az idősebb, mind a pályakezdő írógenerációnak. A lapot mindvégig a kritikus, társadalomközpontú szellemiség jellemezte.

Kulcsszerepet játszott abban, hogy a magyar olvasók megismerhessék a spanyol nyelvű költészetet, de hatalmas munkát fektetett abba is, hogy a magyar klasszikusok verseit spanyolra ültesse át.

Műfordítóként a spanyol klasszikusok, valamint a huszadik századi spanyol és latin-amerikai líra egyik legjelentősebb hazai tolmácsolója volt. Kétirányú kultúraközvetítő tevékenységét nemzetközileg is elismerték, többek között a Kubai Írószövetség érdemrendjével, valamint a Venezuelai Köztársaság rangos érdemrendjével is kitüntették.

Pedagógusként több mint négy évtizeden át tanított spanyol nyelvet: 1962-től 1977-ig a Szinyei Merse Pál Gimnázium és Általános Iskolában, majd 2004-es nyugdíjba vonulásáig a Táncsics Mihály Gimnáziumban. Tankönyvírói munkássága, köztük a korszakos jelentőségű Spanyol nyelvkönyv, generációk számára számított alapműnek.

Gazdag életművét számos díjjal ismerték el. Megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, a Táncsics-gyűrűt, a Nagy Lajos irodalmi díjat és az MSZOSZ-díjat is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
„Kicsit olyan, mintha a szádba hánynál” – Anya-fia csók csattant el a Sárkányok házában, még a főszereplők szerint is sokkoló a jelenet
A nézők igencsak kiakadtak a Sárkányok háza harmadik évadának premierjében látott jeleneten. Az Aemondot alakító színész, Ewan Mitchell és az Alicent karakterét megformáló Olivia Cooke is elmondta, mit gondolnak a polgárpukkasztó anya-fia csókról.


„Kicsit olyan érzést kelt, mintha a szádba hánynál” – így jellemezte az Aemond Targaryent alakító Ewan Mitchell azt a jelenetet a Sárkányok háza 3. évadának premierjében, amelyben karaktere szájon csókolja az édesanyját, Alicentet. A főszereplők a People magazin exkluzív interjújában reagáltak, miután a nézők igencsak kiakadtak a sorozat eddigi legmerészebb jelenetén.

A sorozat harmadik évadának vasárnapi amerikai premierjében Aegon király eltűnése utáni káoszban Aemond egy feszült beszélgetés során csókolja meg anyját. Mitchell szerint a jelenet „elég sokkoló” volt, ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy karakterét új oldaláról mutassa meg.

„Elég nehéz falat, nem? Szájon csókolni az anyádat, pláne így” – mondta a színész.

Úgy véli, Aemond torz szeretetkifejezése a gyermekkori elhanyagoltságban gyökerezik.

Az Alicentet alakító Olivia Cooke szerint a jelenetnek „ödipuszi aláfestése” van, amiről karaktere, Alicent mit sem sejt. A színésznő szerint a helyzet rendkívül veszélyes, mivel Aemond kiszámíthatatlan.

„Tudja, hogy egy rossz arckifejezés, egy vélt elutasítás az életébe kerülhet. Úgyhogy nagyon-nagyon óvatosan próbál lépkedni” – mondta Cooke.

Ewan Mitchell szerint Aemond anyja iránti rendíthetetlen hűsége az első évad egyik kulcsjelenetére vezethető vissza, amikor a fiú elvesztette a szemét, és egyedül Alicent állt ki mellette. „Azt a pillanatot biztosan soha nem fogja elfelejteni. Örökre hozzá van kötve” – fogalmazott a színész.

A sorozat ezzel a jelenettel rögtön beváltotta a korábbinál is kegyetlenebb évadra vonatkozó ígéreteket. Az események lassú építkezése nem új, hiszen már az első évadot is sokan egy hosszúra nyúlt bevezetőnek tartották. A történetet jegyző George R. R. Martin korábban úgy nyilatkozott, a teljes cselekmény elmeséléséhez legalább négy évadra lenne szükség.

A Sárkányok háza új részei Magyarországon hétfőtől láthatók az HBO-n és a Max streaming-szolgáltatón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Meghalt a Jóbarátok rendezője, megható sorokkal búcsúzik tőle Ross és Joey
James Burrows, a legendás sitcom-rendező 85 éves korában elhunyt. A stábtagok, köztük David Schwimmer és Matt LeBlanc is, személyes hangvételű posztokban emlékeztek a pilotot is jegyző szakemberre.


Elhunyt James „Jimmy” Burrows, a 85 éves rendező, aki a Jóbarátok pilot epizódját is a pályára állította. A hírre a sorozat több főszereplője is reagált. A Ross-t játszó David Schwimmer egy apafiguraként emlékezett a rendezőre, aki mellett a stáb biztonságban érezhette magát.

„Melegség, alázat, nagylelkűség jellemezte. Biztonságban éreztük magunkat körülötte, mintha egy család lennénk” – írta Schwimmer.

Joey karakterét megformáló Matt LeBlanc az Instagramon köszönt el tőle. „Jimmy, szavakkal nem lehet kifejezni, mekkora hatással voltál ránk és mindenki másra, akit az a szerencse ért, hogy ismerhetett. Igazi ikon vagy, oly sok téren. Hiányozni fogsz. Isten áldjon.” Lisa Kudrow (Phoebe szerepében láthattuk) egy közös fotóval emlékezett egykori kollégájára az Instagramon – írta az Associated Press.

Burrows szerepe a sorozat indulásánál kulcsfontosságú volt. Ő rendezte a pilot epizódot, és a stábtagok szerint neki volt köszönhető az a tempó és kémia, ami a Jóbarátokat a kezdetektől sikeressé tette. A többkamerás sitcom-formátum mesterének számított, ami biztonságot adott a fiatal színészeknek.

A rendező családja a People magazinnak adott közleményében azt írta, Burrows pénteken, szerettei körében, békésen távozott.

Kiemelték, hogy ritka képessége volt arra, hogy mindenkit jobbá tegyen, és a stáb minden tagját névről ismerte.

Burrows a Cheers társalkotójaként írta be magát a tévétörténelembe, de a nevéhez fűződik a Taxi, a Frasier és a Will & Grace számos epizódja is. Pályafutása során több mint ezer sorozatrészt rendezett, munkáját tizenegy Emmy-díjjal ismerték el. 2016-ban az NBC külön gálaműsorral tisztelgett életműve előtt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Több mint 1400 világító selyemlámpás költözött Budapestre – ingyenesen látogatható a különleges koreai kiállítás
A lenyűgöző fényinstallációkon keresztül a látogatók megismerhetik a dél-koreai Csindzsu városának selyemkultúráját és világhírű lámpásfesztiválját.


A fénynek története van, a selyemnek pedig emlékezete. Legalábbis Dél-Korea egyik legismertebb kulturális városában, Csindzsuban, ahol évszázadok óta összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások különleges világa. Ennek az örökségnek egy látványos szelete érkezett most Budapestre: a „Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai” című kiállítás június 19. és szeptember 4. között várja a látogatókat a Koreai Kulturális Központban.

Egy dél-koreai város, amelyet a selyem és a fény tett híressé

Csindzsu Dél-Korea egyik legfontosabb kulturális központja, ahol évszázadok óta szorosan összefonódik a selyemkészítés hagyománya és a lebegő lámpások világa. A most Budapestre érkezett kiállítás ezt az örökséget mutatja be látványos, kortárs formában.

A tárlat középpontjában olyan különleges installációk állnak, amelyek fényből és selyemből készültek.

Ezek az alkotások egy több mint ezeréves kulturális hagyományt fordítanak le a mai vizuális nyelvre, miközben megőrzik annak eredeti jelentését és hangulatát.

A kiállítótérben több mint 1400 selyemlámpás kapott helyet, amelyek szinte teljesen átalakítják a teret. A színes, világító alkotások között sétálva könnyű úgy érezni, mintha az ember egyszerre járna egy művészeti installációban és egy távoli koreai fesztiválon. A látvány különösen azok számára lehet emlékezetes, akik szeretik az olyan kiállításokat, ahol nemcsak nézni, hanem átélni is lehet a műveket.

Egy több száz éves történet, amely ma is él

A csindzsui lámpások története egészen az 1592-es Imdzsin-háborúig vezethető vissza.

A korabeli feljegyzések szerint a Nam folyón lebegő fényeket kommunikációs célokra használták, ugyanakkor reményt és üzeneteket is közvetítettek azok számára, akik a háború nehézségeivel néztek szembe.

Az évszázadok során a lámpások jelentése fokozatosan átalakult. Ma már a közösséghez tartozás, az emlékezés és a béke szimbólumaiként tekintenek rájuk. Ez a hagyomány ma is élő része Csindzsu mindennapjainak: a város minden évben megrendezi a világhírű Csindzsui Lebegő Lámpások Fesztiválját, amelynek idején több tízezer fény ragyogja be az utcákat és a folyópartot.

Ahol a selyem több mint textil

A kiállítás másik főszereplője a selyem. Csindzsu a világ egyik meghatározó selyemközpontjának számít, ahol több mint száz éve készülnek kiemelkedő minőségű selyemtermékek. A város azonban ma már nem csupán textilipari központként tekint önmagára.

A selymet a design, a képzőművészet és a városi identitás részeként értelmezik újra, így a hagyományos alapanyag kortárs kulturális eszközzé válik. A budapesti tárlat pontosan ezt a szemléletet mutatja meg: hogyan lehet egy történelmi örökséget úgy megőrizni, hogy közben a jelenhez is szóljon.

A világ több pontja után Budapestre érkezett

A kiállítás a KOFICE Traveling Korean Arts nemzetközi program részeként valósul meg, amely a koreai művészetet és kultúrát mutatja be a világ különböző országaiban.

A tárlat már Délkelet-Ázsiában és Németországban is sikeresen bemutatkozott, most pedig a magyar közönség is megtapasztalhatja ezt a különleges kulturális utazást.

A látogatók nemcsak a fényinstallációkat csodálhatják meg, hanem közelebb kerülhetnek Csindzsu történetéhez, selyemkultúrájához és ikonikus fényfesztiváljához is. A kiállítás egyszerre szól a múltról és a jelenről, a hagyományról és az innovációról, miközben olyan atmoszférát teremt, amelyből nehéz egyetlen fotóval visszaadni az élményt.

A Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai nemcsak azoknak lehet érdekes, akik rajonganak az ázsiai kultúráért, hanem mindenkinek, aki szeretne néhány órára egy másik világba csöppenni. Egy olyan világba, ahol a fény emlékeket őriz, a selyem történeteket mesél, és ahol a több száz éves hagyomány a jelenben talál új formát.

Korea fényei – Csindzsu selyemlámpásai

Koreai Kulturális Központ (1023 Budapest, Frankel Leó út 30–34.)

2026. június 19. – szeptember 4.

A belépés ingyenes, a Koreai Kulturális Központ nyitvatartási idejében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk