"Miért tesztek lekvárt a tésztára? Mit jelent az, hogy körülbelül?" - itt élő légiós sportolókat kérdeztünk Magyarországról
Él Magyarországon olyan Kaliforniából érkezett fiú, aki amerikai futball-edzőként dolgozik Budapesten, de van nálunk több kanadai hokis és több olyan francia kézilabdás lány, akik profi csapatokban játszanak. Annak jártunk utána, hogy a megkérdezett légiósok miért választották Magyarországot, és igyekeztünk megtudni, mi az ami fura, érdekes vagy meglepő nálunk a külföldi sportolók számára. Mindannyiukat arra kértük, hogy mondjanak el minden meglepő dolgot, amit itt tapasztaltak, ne udvariaskodjanak, mert szeretnénk tudni milyennek látnak minket, mert remélhetőleg nem vagyunk annyira sértődékenyek, hogy rossz néven vegyük az esetleges furcsaságainkat. Nagyon érdekes és sokszor meglepő válaszokat kaptunk!
Elsőként Julie Foggea-val beszélgettünk, aki Franciaországból érkezett az Érd kézilabdacsapatába. A 28 éves, korábbi Challange Kupa - és a Francia Liga kupagyőztes csapatának kapusa a történetéről azt mondja, hogy nagyon egyszerű: ismerte a magyar edzőt a korábbi játékok nyomán, és amikor úgy döntött hogy szívesen világot látna, a francia csapatok után egyszerűen felkereste a magyarokat, akik örömmel fogadták.
"Egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem! Szerettem volna új országokat megismerni, nyelveket tanulni és mielőtt idejöttem, nem sokat tudtam Magyarországról. Emiatt bevallom, egy kicsit aggódtam, hogy mennyire van jelen az országban a rasszizmus, de azt tapasztalom, hogy egyáltalán nem. Itt mindenki nagyon nagyon kedves velem, ha bemegyek egy boltba például, vagy bárhol máshol járok az emberek szívesen látnak, mosolygok rájuk és ők is rám.
A magyarok egyébként is nagyon kedvesek, és úgy tudnak szurkolni, hogy az egész egy őrült bulinak tűnik. Franciaországban is szuperek a szurkolók, de a szurkolás intenzitása itt hihetetlenül magas, amit mi is nagyon élvezünk" - meséli Julie, aki azt is elmondja: jól esik nekik, hogy a magyar szurkolók egy rossz meccs esetén is inkább biztatják és nem lehúzzák a csapatot.
Arra a kérdésre, hogy vajon van-e bármi, amihez még hosszú hónapok után sem tudott hozzászokni, Julie elmondja, hogy ő más ételekhez szokott Franciaországban.
"Nekem bőven elég lenne egy natúr hús és valamilyen saláta, itt pedig gyakori az olajos ragu és szósz, ami nekem idegen még - mondja a sportoló aki azt is kihangsúlyozta, hogy a magyar és francia játék között is van egy kevés különbség.
"A kézilabda nagyon nagyon kemény itt, Franciaországban bizonyos dolgokat már régen lefújtak volna a játékvezetők. Nemcsak a játék sokkal keményebb, hanem maguk a magyar játékosok is.
Egy magyar általában még akkor is szeretne küzdeni, hogy ha fájdalmai vannak, ami persze sem itthon sem külföldön nem szabad, csak máshol nincs is ilyen törekvés egy sportolónál. Ez is egy furcsa különbség" - mondja Julie.
A játékostól azt is igyekeztünk megtudni, hogy szerinte mi a legkülönlegesebb magyar szó, amire azt mondta, hogy a "körülbelül".
"A kapusedzőnk ezt gyakran használja, de bevallom nem tudom mit jelent, viszont nagyon viccesen hangzik" - mondja nevetve.
Amikor azt próbáltuk megtudni, hogy mi az, amihez nem tud hozzászokni nálunk, a sportoló azt mondta, hogy a közlekedés az, ami nálunk otthon jóval szabályosabb formában zajlik.
"Itt jóval bátrabbak az autóvezetők és csinálnak egy-két olyan dolgot, ami egy francia számára őrültségnek tűnik.
Ha van egy kis hely, ahol le tudjátok vágni a kanyarokat, vagy tudtok előzni, akkor azt megteszitek, mi otthon pedig inkább kivárjuk ezeket a közlekedési helyzeteket és rászánjuk azt a néhány percet.
Ez egy bevállalós dolog, de egy francia szemében teljesen hihetetlen manővernek tűnik" - meséli az Érd kapusa, akitől azt is megkérdeztük, hogy hogy következő szezonban marasztalják, akkor vajon itt marad-e. A francia lány azonnal rávágta, hogy természetesen marad, ha lehetősége lesz rá, mert nagyon szeret itt élni.