Mi történt a férfival, aki lefotózta a világ legveszélyesebb anyagát?
Az „elefántlábként” elhíresült anyag akár két nap leforgása alatt is meg tud ölni egy embert.
A csernobili atomerőmű katasztrófája 1986-ban megrázta az egész világot, a környező településeken pedig a mai napig szemmel látható a pusztítása.
1986. április 26-án Andrej Glukov nukleáris biztonságszakértő épp szabadságon volt, amikor a robbanás zaját meghallotta, de nem gondolta túl, ugyanis több mint három kilométerre lakott munkahelyétől, a csernobili atomerőműtől.
Másnap viszont felhívta a kettes reaktor vezérlőszobáját, és technikus kollégája közölte vele, hogy épp növelik az erőmű teljesítményét, hogy pótolni tudják a négyes reaktor elvesztésével járó kiesést.
Glukov azonnal megkérdezte, hogy mi történt a négyes reaktorral, mire a válasz csak annyi volt:
„nézz ki az ablakon”.
Ekkor már tudta, hogy nagy a baj.
Az evakuációt követően megérkezett a „takarítóbrigád is”, akik
Artur Kornejev vezetésével három éven át próbálták eltávolítani a reaktorból kiszabadult, közel kétszáz tonnányi urániumot és egyéb radioaktív mellékterméket,
amik olyan magas hőfokon szöktek ki a reaktorból, hogy megolvasztották az épület betonstruktúráját is.
Ezek a radioaktív anyagok lehűlve leginkább megkövesedett lávához hasonlítanak és rendkívül veszélyesek még csak a közelükben is tartózkodni, de a takarítók sokszor a csizmájuk talpával és ásókkal hordták el az útból.
„A szovjet sugárzás a világ legjobb sugárzása”
– viccelődött később Kornejev, aki ugyan védőfelszerelésben, de nagyon közelről látta az elefántlábat idéző formájú radoaktív lávát, fotót is készített róla, és csodával határos módon túl is élte a találkozást, bár később szürkehályog és egyéb, a radioaktivitástól kialakult betegségekben szenvedett.
Egy Reddit-bejegyzés szerint Kornejev végül 2022-ben, 73 éves korában elhunyt, de ezt az állítást sokan vitatják. Azt mindenesetre biztos, hogy jócskán túlélte azt az időt, amit a tudósok szerint ilyen szintű sugárzás mellett lehetett.
