Távol álljon tőlem, hogy Vörösmartyt a luxusfeleségekkel egy kontextusban emlegessem, de elsőre a „megfogyva bár, de törve nem”-szólam jutott eszembe a látottakról, azt leszámítva, hogy sajnos kicsit azért törve is van ez így az első blikkre. Megfogyva, mert az eredeti bandából már csak egy luxusfeleség, Csősz Bogi maradt, a tavalyi évad után talán a két legnagyobb húzóerő, Köllő Babett és Vasvári Vivien is elhagyta az aranyfedélzetet. Törve, mert a kezdeti szórakoztató proliságot továbbra se igazán találja a sorozat, bár azért jobban nyomon van, mint a járvány miatt félbeszakadt előző évad.

Úgy fest, hogy a luxusfeleség Magyarországon ma hiánycikk, így a mögöttük maradó űrt most egy Oroszországból importált feleséggel igyekeznek a műsor készítői kitölteni: Anfisa Bulgakova még gyerekkorában költözött Magyarországra, menő teniszező férje van, három gyereke, és a természetesség híve.

Első látásra úgy tűnik, végre nem egy újabb vérmes egóharcost dobtak a luxusamazonok vermébe, Anfisa egyelőre csak visszafogottan kamillázik annak láttán, mi fán terem a magyar luxusfeleségvirtus. Ezt pedig a luxicsapat, azaz Csősz Bogi, Yvonne Dederick, Molnár Nini és Polgár Tünde mutatja meg neki, alkalmi mellékszereplőként Yvonne lányával, Mardollal kiegészülve.

Míg az előző évadnak négy rész után véget vetett a koronavírus, addig az újat gyorsan a szigorú korlátozások előtt leforgatták. Az érezhető rajta, hogy ismét nagyon elszeparált környezetben mozognak a szereplők, és azt hihetnénk, hogy puszit is azért nem adnak egymásnak, hogy vigyázzanak – amíg el nem hangzik egyikük szájából, hogy valójában a sminkjükre vigyáznak.

Ahogyan azt már az első rész felvázolja, az új évad is követi majd az előzőek receptjét, amit a vírushelyzet még indokoltabbá tesz: időről időre valamelyik luxusnő fogja az egész bagázst és meglepetéshétvégére viszi őket valamely elszigetelt vidéki létesítménybe, ahol előre megírt konfliktusokba bonyolódnak majd a főszereplők.

Az első részben Yvonne találja ki, hogy boszorkánypartit tart egy vidéki szállodában. A luxusnők persze nem a zónázóval érkeznek, hanem ki lóháton, ki lovaskocsival, Noémit azonnal le is gorombítják, hogy volt pofája fehér ruhában boszorkánynak öltözni. Később bemennek a gondosan félelmetesre díszített házba, Tündéből azonnal törne ki az ADHD, és törölgetne mindent fényesre, de inkább pár gúnyos megjegyzésbe fojtja feszültségét, ami aztán Noémin csattan. El is érkeztünk a Kötelező Összefeszüléshez, Noémi egy jósnővel megtámogatva ki is akad, amiért Tünde egy energiavámpír. A véres, pókhálós falak közt kissé nyögvenyelősen játszódik le a dráma, tekintve, hogy Noémi senkinek sem bírja igazán összefoglalni, mi Tündével a baja, de hát valamivel ki kell ugye tölteni a játékidőt.

Később azért csak kiderül annyi, hogy Tünde küldött neki még az előző évad elején egy nem túl kedves esemest. Újabb felesleges percek után kiderül, miért: mikor Tünde édesanyja alkoholizmusáról beszélt, Noémi utána csak annyit mondott, hogy lépjen már túl rajta, ne drámázzon, hisz a felnőttek dolga a múlton való továbblépés. Sosem mondtam ilyet – állítja Noémi, aki vélhetően nem a legélesebb kés a fiókban, mivel azonnal be is vágják az ominózus visszajátszást.