Csöngetned kell, hogy beléphess Buda elrejtett ékszerdobozába és a titkos kertjébe
Először egy olasz barátom mesélt a Koller Galériáról, hosszasan lelkendezett, milyen varázslatos helyre bukkant a feleségével. Ám a nevét és a címét nem tudta megmondani, arra már nem emlékezett.
Majd pár éve láttam egy fotót a galéria kertjéről, és olvastam róla néhány értékelést Trip Advisoron, így beazonosítottam, hogy igen,
ez hát az eldugott kis ékszerdoboz, amelyről a barátom mesélt.
Nos, ez olyan hely, amibe akár egyetlen kép alapján bele lehet szeretni. Régóta terveztem a látogatást, és most végre eljutottam ide, fényképezőgép is volt nálam, így készítettem nektek néhány fotót a Koller Galériáról, hogy ti is láthassátok, milyen izgalmas.
A családi galéria évtizedek óta működik. Eleinte Rézkarcoló Művészek Alkotóközössége néven működött a jogelődje, a Munkácsy Mihály utcában volt a székhely. 1980-ban költöztek a Várnegyedbe, a Táncsics utca 5-be, Amerigo Tot, a világhírű, magyar származású szobrász műteremházába, hogy megnyissák az ország első magángalériáját. Engedélyt kaptak a rézkarcok, szobrok, kisplasztikák, festmények bemutatására és forgalmazására.
A Koller Galériában úgy nézheted meg a kortárs alkotók megvásárolható műveit, mintha múzeumban vagy kiállítóteremben lennél – az én kedvencem Boldi Színház, és Párkányi Péter A levél című szobra lett, mindkettőt megmutatom a fotókon. A harmadik kedvencem Mészáros László Júdás pénze című fotója, ami első pillantásra festménynek látszik, és ami engem reneszánsz csendéletre emlékeztet. A galériába az időszaki kiállítások miatt is érdemes eljönnöd.
Boldi: Színház
Párkányi Péter egyik munkája
Tóth Imre, vagyis Amerigo Tot 1909-ben Fehérvárcsurgón született, de családja az első világháború után Budapestre költözött, és ő a Lónyay gimnáziumban érettségizett. 1926 és 1928 között Budapesten tanult a Mintarajziskolában, a tanulás mellett a Piatnik gyárban dolgozott.
Felvették a Bauhausba, ami akkor Dessauban működött, így 1931-ben ott kezdett tanulni, ám 1932-ben otthagyta az intézményt. Tóth Imre Otto Dix drezdai iskolájában folytatta tanulmányait. 1933 februárjában letartóztatták: az iskola vezetőjével és a többi hallatóval együtt Zwickauba internálták, de onnan megszökött, és elgyalogolt Rómába. 1933. június 4-én érkezett meg, és attól fogva Róma volt az otthona.
Rómában kezdett el szobrászattal foglalkozni. 1937-től már Amerigo Totként szerepelt. Első ottani komolyabb munkája a Goldoni-család síremlékének domborműve volt, Bolognában. 1949-ben megnyerte a római Termini pályaudvar frízére kiírt nemzetközi pályázatot - ezután sorra kapta a megrendeléseket. Absztrakt munkákat először 1950-ben készített.
Amerigo Tot budai műteremlakásáról Koller Edit, a galéria alapítójának özvegye ezt mondta a Magyar Művészeti Akadémiának: „Mikor a gödöllői Agráregyetemnek 1972-ben elkészítette a Mag apoteózisa című hatalmas domborítását, akkor kapta ezt a telket, s arra építettek neki lent egy műtermet. Már beteg volt, inkább a közeli szállodában lakott, így kibéreltük tőle; halála után pedig megvettük.”
Az épület harmadik emeletén rendezték be az emlékszobáját, ahol a szerszámai, személyes tárgyai és alkotásai mellett látható az az üdvözlet is, amit Amerigo Totnak írt VI. Pál pápa.
