Két hétre indult Finnországba, három év után „szakácslelkész” lesz belőle fent északon
Zoltán ugyan jó pár éve eljátszott a gondolattal, hogy egyszer majd talán kipróbálja, milyen az élet egy másik országban, de arra nem számított, hogy egy karácsonyi baráti látogatás alatt megfordul az élete. És így jóval előbb megtapasztalja, milyen újrakezdeni mindent.
Bár csak két hétre indult, ám egy váratlanul kapott hír után Finnországban maradt. Szerencséje volt, mert ismerősök és ismeretlenek is a segítségére siettek, de a kezdet egyáltalán nem volt könnyű.
Mi kell ahhoz, hogy valakit befogadjanak, milyen az élet az extrém hidegek országában, és hogyan lehet újra a nulláról kezdeni – erről mesélt nekünk.
Finnország – szerelem első belégzésre
Finnországról nem sokat tudtam gimis koromig, de húsz évvel ezelőtt - kint élő magyar barátaink által - sikerült eljutnom édesapámmal és húgommal egy hétre a Mikulás országába. Nekem szerelem volt első látásra, belégzésre.
Akkoriban csak délen, illetve a nyugati partvidéken jártunk, de
lenyűgözött a tömérdek erdő, a friss levegő, a méregzöld természet, a tavak és sziklák rengetege.
Karácsonyi látogatásból maradás lett
Később még néhányszor jártam délen és az ország középső részén, de csak 2014-ben jutottam el az északibb területre. Aztán eljött 2014 karácsonya, és egy Ouluban lévő barátunk meghívására északra látogattunk barátokkal két hét karácsonyi szünetre.
A karácsonyozás jól is sikerült, azonban az újév után kiderült, hogy az otthoni állásomat elvesztettem, és a pesti albérletemet is felmondták.
A megelőző években sokszor vágytam arra, hogy kipróbáljam a külföldi életet, és ekkor úgy éreztem, elérkezett az idő.
Indulás segítséggel, gondokkal
Regisztráltam magam a helyi munkaügyi központban friss munkakeresőként, és kaptam is időpontot a felmérő interjú készítéséhez. A kinti barátom felajánlotta, hogy maradhatok nála, és segít az integrációban.
Ez nagyon gyorsan indult, és másnapra lett saját mobiltelefonom előfizetéssel, valamint regisztráltam magam interneten a bevándorlási hivatalnál. A rendőrségen sajnos nem fogadtak valami vidáman, és elsőre elutasították a regisztrációmat, aztán egy hónappal később másodszorra is, míg végül harmadszorra megkaptam az EU-s tartózkodási engedélyt.
Úgy terveztem az elejétől, hogy kinn fogok élni hosszútávon. Ennek most több, mint három éve, és egyelőre a helyzet nem változott.
A legnehezebb időszak
Az első három hónap talán életem legnehezebb időszaka volt. Minden hirtelen történt, és amíg intéztem a hazai ügyeimet interneten, már egy kezdő nyelvi kurzuson találtam magam számos harmadik világból érkezett menekülttel egy teremben.
A tanár csak finnül beszélt, nem használt egyáltalán közvetítő nyelvet, ami elsőre meghökkentő volt,
de néhány hét múlva észrevettem, hogy értem, amit beszél, sőt válaszoltam is rövid kérdésekre. Mire megkaptam a tartózkodásit, már néhány mondatban be tudtam mutatkozni finnül.
A tél az igazi kihívás
Az első hónapok igazi nehézsége azonban a tél volt. A tél, ami itt északon október végén kezdődik, és egészen áprilisig elejéig keményen tartja magát, de az igazi vége csak májusban látszik, amikor a hótakaró végleg eltűnik.
Az extrém hideg és hosszú tél akkor válik nehézzé, amikor reggel fel kell kelni korán a sötétben, majd ki kell választani a megfelelő öltözéket, és el kell hagyni a jól szigetelt házat, meg kell választani a megfelelő közlekedést, és oda kell érni a nyelvtanfolyamra.
Ez még az elején nem is annyira nehéz, de folyamatában egyre nehezebb. Nagyon fáradt voltam a hidegtől, az öltözködéstől, a sok gyaloglástól vagy biciklizéstől, a többnyelvű gondolkodástól, az idegen emberek tömegétől.
Postaládába, könyvbe rejtett pénzzel segítettek
Az első év embert próbáló volt, nemcsak az időjárás és az új helyzet miatt, hanem azért is, mert egy évig nem kerültem bele a társadalombiztosítási rendszerbe. EU állampolgárként hozzá lehet jutni a tartózkodási engedélyhez, de az még nem jelenti automatikusan, hogy biztosítva is van minden.
A közel másfél évig tartó teljes idős integrációs kurzus kezdetén sem jutottam hozzá segélyhez. Ezért imádkoztam, és kerestem is segítséget. Volt egy kevés félretett pénzem, de az nem tartott sokáig. Mivel egy ismerősöm befogadott, ezért sok segítséget kaptam tőle és általa, és barátai által.
Sokszor előfordult, hogy a postaládámban találtam pénzt, vagy az asztalomon a könyvlapok közé gyűrve.
Többen felajánlották a segítséget a külföldön élő magyar barátaim közül is, és néhányan otthonról is.
Sok minden kell a befogadáshoz. Lapozz, és megtudod mi minden!
