Két hétre indult Finnországba, három év után „szakácslelkész” lesz belőle fent északon
Az integrálódáshoz tanulás kell
Álláskeresést a munkaügynél kezdtem, de szóltak, hogy első a nyelvtudás elsajátítása, majd az integrációs folyamat után választanom kell egy új szakmát, amit elsajátítva kaphatok munkát.
Az első év után munkanélküli státuszba kerültem, és folytathattam tanulmányaimat. Megtanultam a finn nyelvet középfokon, a kulturális és társadalmi működést is áttekintettem. A következő kérdés, hogy minek tanuljak, milyen területen helyezkedjem el. Sajnos a megérkezésem után nem voltam olyan állapotban, hogy a munkaügyi interjúkon valami értelmeset kitaláltam volna. Így a hivatalnok faggatása nyomán kiderült, hogy teológus vagyok, valamint szeretek főzni. Ebből ő önállóan
összeállította a profilomat és beírta, hogy szakácslelkész vagyok. Így, egybe írta.
Ez azt jelenti, hogy ezen a két területen mozoghatok a későbbiekben. Persze meg kell tanulnom a szakács szakmát először, amit átképzésnek nevez az itteni munkaügy.
Befogadók, de gyanakvóak
A finn nyelvtudás nélkül gyakorlatilag semmihez nem lehet kezdeni, legalább is az ország északi részén, ahol én élek. A kezdeti kedvesség, ami a külföldieknek szól, hamar átvált egy közömbösebb kapcsolatra a nyelvtudás elsajátításával egyenesen arányosan.
A kommunikáció stílusa később átvált a kevésbé udvarias és kedves formákba, amikor már nyelvi szint alapján finnek között is helytállsz.
A kinézet, és a név alapján azonban Finnországban mindenki tudja, hogy ki bevándorló, és ezt ki is fejezik mindig mindenhol.
Itt nincs hosszú története a bevándorlásnak, mint Svédországban, különösen északon. A finn emberek egyszerre nagyon befogadóak az idegennel, és egyszerre nehezen bíznak meg bennük. Ez a kettősség nagyon sok mindenben jelen van.
Kitaníttatnak, integrálnak, de mindvégig éreztetik, hogy idegen vagy. Mindent megtesznek, hogy segítséget kapj, ugyanakkor nehéz bekerülni egy jobb munkahelyre, még ha az részidős vagy nyári munka is.
Mindig szükség van egy olyan finn személyre, aki jótáll érted és ajánl a munkaadónak. Enélkül nem igazán lehet munkát találni.
Őrülten is tudnak viselkedni
A finn emberek többsége elzárkózó, gyanakvó, és elsőre nem adja magát, nem bizalmaskodik. Másrészről érdeklődő, és kedves. Ha viszont megszeret valakit hosszútávon, akkor abból erős barátság lesz.
Az időjárás miatt nehezen engednek fel, ahogyan a hó sem olvad el itt egyik napról a másikra. Legalább két hónap kell hozzá. Az emberek nyugodtabbak, csendesebbek, azonban, ha valakit kedvelnek, ha jól érzik magukat, és nagy nehezen felengednek, akkor nagyon őrülten tudnak viselkedni.
Sokat isznak, színesre festik a hajukat, és hirtelen mindenkit szeretnek, és mindenkivel beszélgetni akarnak.
Mint ahogy a nyár is nagyon rövid, ám féktelen: a természet néhány hét alatt burjánzik, virágzik, az állatok tele eszik magukat, hogy felkészüljenek a rövidesen érkező hidegre.

Az élet csendesebb
Az elmúlt néhány év számomra a tanulásról szólt, amit véresen komolyan vesznek a finnek, mint ahogy minden mást is. Ez egy teljes idős foglalkozás, amelyet maximálisan támogatnak, legyen az egy rövid kurzus, vagy egyetemi képzés.
Emellett egyházi közösségekbe találtam barátokra a teológusi végzettségem miatt is.
Aktívan részt veszek a finn-magyar baráti kör életében, és szabadidőmben önkéntes munkákat vállaltam, ezzel is mintegy törlesztve a befogadást és a támogatást.
Az élet itt sokkal lassabb, csendesebb. Több idő van elmélkedni, télen jókat aludni, nagy sétákat tenni a természetben, biciklizni, az erdei házban szemlélődni, úszni, szaunázni, bogyókat szedni az erdőben. A természet egész évben friss és elérhető távolságba van, belóg az ablakon.

Zoltán finnországi élményeiről blogot vezet, melyet ITT olvashatsz.
Címlapkép: Pixabay