Julcsi az éremátadást is közelről látta az olimpián
Molnár Julcsi két év után tért haza Japánból. Az ösztöndíjas egyetemista a koronavírus miatt nem tudott utazni, pedig félévente akarta meglátogatni a családját. Nagyon meglepte a két ország közti nagy különbség.
Nem engedtem el magam teljesen, vigyázok extrán magamra, ha emberek közé megyek” – magyarázta a 24 éves, fővárosi lány.
Ő volt az egyetlen magyar önkéntes az olimpia VIP-részlegén. Ilyen ötkarikás játék még soha nem volt - remélhetőleg nem is lesz -, a fertőzésveszély miatt nem voltak nézők.
Az előkészületekről készített Julcsi egy videót:
Két és fél éve jelentkezett a lehetőségre. Bár sosem tervezte, hogy elmenne egy olimpiára, de ha már épp ott van, megpróbált bejutni. Egy külföldi barátnője javaslatára pályáztak a haverokkal 2018 őszén.
„Nem mindenki kapta meg, szerintem sorsolás volt.
Az volt a feladata, hogy különböző országok sportvezetőit kísérje a helyükre. Hatvanan csinálták ugyanezt rajta kívül, de volt még rengeteg egyéb önkéntes, mint fordítók, újságírók, sofőrök és ceremóniás önkéntesek, akik az országok bevonulásakor ugráltak, tapsoltak a stadionban.
Egyetlen tréningjük volt a nagy esemény előtt, ráadásul akkor sem mutatták meg nekik a teljes helyszínt, csak egy részletet.
„Csak az első napon derült ki, milyen a stadion. Amikor beléptem a megnyitó napján, elámultam, milyen óriási a hely és csoda, hogy én tényleg itt állhatok” – idézi, milyen felemelő volt a nagy nap.
Délután háromtól éjfélig volt bent. Ideje nagy részében csak élvezte a műsort, mert csak az elején volt dolga, megmutatni a fontos embereknek a helyüket.
„Egyedüli külföldi voltam és az én angolom a legerősebb, így nagyon jókat beszélgettem. A legkülönlegesebb vendég a császár volt. Ő messzebb, egy zárt helyen ült.
Azt mondja, aznap a nagy szigorúság megborult. A járvány miatt kinn rekedt nézők nem tartották a távolságot.
„A stadion körül akkora energiák voltak! Mindenki odajött fotózgatni, nézni a tűzijátékot. Éjfélig ott maradtak emberek, persze egymáshoz szorosan közel.”
Nem volt ideje hosszú beszélgetésre, mert a vendégek is siettek, de kapott egy magyarock kitűzőt.
Az ötödik és utolsó napja a 200 méteres férfi futás éremátadása volt. Rácsodálkozott, milyen vastagok az érmek közelről és meglepte az is, milyen komolyan előkészített a győztesek kihirdetése.
„Az átadó csapatnak volt egy külön megbeszélése, aztán a győztes atlétáknak is elmagyarázták, mit kell csinálniuk. Az önkéntesek felsorakoztak az érmekkel, csokrokkal. Aztán együtt mindenki kiment. Minden tökéletesre volt szervezve.
Tokióban
Japánban egyébként is - a németországihoz hasonlóan - minden tökéletes.
– emeli ki, mit kedvel az országban. Azt viszont nem szereti, hogy nem mondanak nemet.
„Az mondják helyette, bocsánat vagy kicsit.
Imádja a tömegközlekedést is. Vonattal és metróval is bárhova el lehet jutni Tokióban. Gyalogosoknak is kellemesebb a város, a levegő is jobb.
A Japán iránti vonzalom több mint 10 éve, már általános iskolában kezdődött. Az egyetlen japán iskola az ő szomszédságukban volt, a gyerekeknek több közös programot tartottak és Julcsinál ez meghatározó volt.
Gimnáziumban kezdett ismerkedni a nyelvvel. Hat helyen lehetett akkor középiskolában japánul tanulni. Még 17 évesen el is jutott Oszakába és Kiotóba. Két hetet töltött ott. Az egyetemen már japán szakra ment és már az első év végén mehetett Tokióba ösztöndíjjal.
A 2017-es kiköltözésére alaposan felkészült.
„Még otthon összegyűjtöttem a helyeket, ahova szeretnék menni a városban. Az első hétvégén én vezettem a barátaimat mindenhova, ami engem érdekelt. A mai napig élvezem a barangolást Tokióban.”
„Hiába voltak otthon jó tanáraim, kevés időnk volt a gyakorlásra. Szerencsére az első évben csak japánul tanultunk, így hamar feltornáztam magam.”
Művészettörténetet tanul, mert ő maga is gyerekkora óta rajzol és gyönyörűnek tartja a japán művészetet. Felvett több más tárgyat is, például vállalkozástervezést is gyakorolt és több fenntarthatósági témát is tanult.
Kedvencét, a Fidzsit is megrajzolta
„Tavaly ki is próbáltam, milyen egy farmon dolgozni. Két hetet töltöttem ott. Szinte folyamatosan rizst gyomláltam. Mondhatom, ez a világ legnehezebb munkája” – teszi hozzá nevetve.
A legnagyobb kedvence Japánban a legmagasabb hegy, a Fudzsi.
A városból is látszik, tudom, honnan a legjobban. Már kétszer meg is másztam.”
A 3776 méteres hegyre négy út vezet fel és le is. Nem igényel hegymászó tapasztalatot és felszerelést, de jó állóképességet, kitartást és jó cipőt igen és 5-6 fokos hidegre is készülni kell. A japánoknak szent zarándoklat felmenni a csúcsig, így elég forgalmasak az utak.
Julcsiék az első nap a háromnegyedét teszik meg az útnak és a nehezebb részt éjjel.
Tavaly Indonéziában is eltöltött két hónapot a barátjával. Az utána következő karantén alatt videó is készült a kalandokról. Saját hibájából tanulva, mégis
Még körülbelül másfél évet tervez Japánban élni, tervek vannak, de még korainak tartja beszélni róla.
„Az öccséim távolága nagyon fájt, nem szeretnék a családomtól nagyon messze élni. Van idő még formálni az elképzeléseket. Manapság minden gyorsan változik. Ennyi időbe sok fordulat belefér.”
