„Imádtam gyilkolni” – Egy elitkommandós arról beszélt, milyen érzés embert ölni
Egy ötórás podcastban mesélte el egy volt amerikai elitkommandós, hogy milyen érzés embert ölni, írja a Unilad.
Eddie Penney előbb tengerészgyalogos volt, majd ezután csatlakozott a haditengerészet különleges alakulatához, a Navy SEAL-hez. A terjedelmes beszélgetésben mesél a pokol hetéről, vagyis a kiképzésről, amit nem minden jelentkező él túl. Ezután terelődik a szó az egykor ugyancsak elitkommandósként, majd CIA-ügynökként szolgáló házigazdával a gyilkolásra.
Penney legújabb, Unafraid (magyarul: Félelem nélkül) című könyvében külön fejezetet szentel az emberi élet kioltásának megélésére. Már az epizód címe (Kill Addict, vagyis Gyilkosságfüggő) is árulkodó, és a beszélgetésben sem rejti véka alá, hogy kifejezetten élvezte a gyilkolást.
A műsorban szóba kerül, hogy a kommandós egységét egyszer Irak nyugati részén vetették be „értékes célpontok” likvidálása érdekében. Amikor a megadott épülethez értek, egy földön alvó férfira és feleségére találtak. Ekkor még nem esett túl az első emberölésen, „éhes” volt a gyilkosságra az alakulat több más tagjával szemben. A földön fekvő férfi a pisztolyáért ugrott, mire Eddie lelőtte.
„Már elterült, de én még fektében is lőttem rá” – emlékezett vissza a beszélgetésben az első emberülésére az egykori kommandós. A helyzet annyira eszelős volt, hogy a férfi mellett fekvő felesége meg sem tudott mukkanni és még sírni is képtelen volt. A nő egyszerűen csak felült és érzelemmentesen szemlélte az eseményeket.
„Az érzés, ahogy beleküldtem a golyókat, olyan volt, mint... ahhh” – teszi hozzá a kommandós, aki szabályosan függő lett azóta. Onnantól kezdve csak az motiválta, hogy annyi rosszfiút küldjön a másvilágra, amennyit csak lehet. Penney egyenesen azt mondja, hogy „imádott” ölni, szabályosan olyan volt számára az emberi élet kioltása, mint az „oxigén”.
A podcastból kiderül, hogy nem emlékszik minden gyilkosságra, de időnként bizonyos dolgokról eszébe jut egy-egy eset. Penney nem számolta, hogy hány emberrel végzett pályafutása során, de nagyjából ötvenre becsüli a számukat. A teljes, angol nyelvű beszélgetést itt lehet megnézni:
